Az igazság a szerelemről

A mai napig tartja magát az az abszurd feltételezés, hogy a szerelem olyan érzelem, ami kizárólag jó érzéssel tölt el minket. Pedig legyünk bár első igazán komoly kapcsolatunk legelső buktatóinál, vagy túl a sokadik nagy csalódáson és újabb szerelembe esésen, egyet biztosan kijelenthetünk: a szeretet felelősség. A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy az igazi szeretet, legyen az barátság vagy párkapcsolat, gyakran olyan mértékű önzetlenséget kíván, ami már kényelmetlen. A jó hír az, hogy a csodák a komfortzónán kívül történnek.

Mindannyian, nap mint nap feláldozunk valamit a közös boldogság oltárán, amikor pedig csökönyösen ragaszkodunk a saját „külön bejáratú“ boldogságunkhoz, valahogy végül mindig rosszabbul érezzük magunkat, mint ha a nehezebb utat, a változás, a változtatás útját választottuk volna. Az esküvője napját szinte mindenki élete legboldogabb napjaként emlegeti, pedig – ha jobban belegondolunk – ez az a nap, amikor önként, dalolva adtuk fel a „szabadságunk“ egy hatalmas szeletét. Egymás, a szeretteink, és az Ég színe előtt megfogadjuk, hogy hűségesek leszünk halálunk napjáig és még tovább, és hogy támogatjuk a párunkat jóban-rosszban. Senki sem mondja azt a menyegzőjén: „Igen, akarlak, de kompromisszumra tőlem ne számíts.“

Egyetlen feledhetetlen napon tisztán látjuk, milyen földöntúli boldogsággal ajándékoz meg, ha képesek vagyunk feladni az önző érdekeinket, és őszinte, szívünk mélyéről fakadó áldozatot hozunk. Amikor pedig teljesült a csoda, és lelki társakként állunk szemben a világ viharaival, valahogy tovatűnik ez a lelkesedés, és minden olyan pillanat, amikor le kell mondanunk valamiről fájdalmas lelki őrlődéssel jár. „Miért én hozzak áldozatot? Miért nem ő?“ És közben észre se vesszük, hogy minden olyan pillanat, amikor lehetőségünk van a lemondásra, valójában ajándék a sorstól. Nem csak példát mutathatunk a kedvesünknek, de kezébe adhatjuk a lehetőséget, hogy saját jószántából adja át azt, amit oly elszántan, ellentmondást nem tűrő hangon követeltünk.

A világ legnagyobb költői és filozófusai próbálták már meghatározni és leírni, mi a szerelem – hozzám azonban Yehuda Berg, a Kabbala és a szeretet című, magyarul is megjelent kötet szerzőjének definíciója áll: “A kabbalisták számára a szerelem mindig egy egyszerű tudatosság volt: a megosztás iránti vágyé. A szerelem egy tudatállapot. Amikor szerelmesek vagyunk, szüntelenül adunk. Nem is tehetünk mást.”

Fényes hetet!

Facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

Facebook.com/SteinerKristofOldala

WhitecityBoy.com