Nesze!szer

Viszlát, Jégbüfé! Egy legendás hely története

2015. augusztus 26.

 

jegbufe_anno.jpeg

 

 

Tegnap zarándokútra indultunk. A Jégbüfé bezárása kapcsán éreztük, mennünk kell, utoljára ennünk kell. Mivel számos kedves emlék fűz a helyhez bennünket, például az első fizetésünkből ánnó 17 forintért mindig vettünk egy Pálmalevél süteményt ott, nem hagyhattuk ki az "utolsó vacsorát".

Most a facebookon is mindenki siratja a helyet, ami tulajdonképpen így vagy úgy, de a bezárása által minden budapestinek egy űrt hagy a szívében. Találkozunk a Jégbüfénél, a sarkon - biztos sokan randiztak így anno. Vagy emlékeztek a kontyos pénztárosnőre vagy az alumínium kehelyre, amibe a fagyit lehetett kérni? 

Hát, most majd valami más lesz a Jégbüfé helyén, hisz az egész házat, a Párisi udvart magát megvette egy cég. De lássuk csak, honnan is indult ez az édes sztori, aminek a héten a végére érünk. 

 

jegb3.jpg

 

A Jégbüfé névadója a Mátyás pince akkori igazgatója, Papp Endre volt. (1952-ben nyitottak) Akkor még két f szerepelt a névben, tehát Jégbüfféről beszélhetünk, tulajdonképpen azért nyílt meg, mert egyre-másra bukkantak fel a háború után az úgynevezett népbüfék, ahol gyorsan és olcsón lehetett enni valamit. Meg ugye inni is. Az akkor (is) igen kedvelt fagylaltról kapta a nevét a hely, és igazi kuriózumnak számított, hogy itt télen is lehetett kérni két gombóc vaníliát  Az ötvenes évek közepén – köszönhetően annak, hogy az államosítások után több neves cukrászmester kiváló helyekről jött át ide dolgozni – már szakmai körökben is jegyezték a helyet. Fordulatot jelentett az 1958-as világkiállítás a termékek tekintetében, ekkor ugyanis a magyar csapatba a Jégbüffé vezetője, s egyben vezető cukrásza is bekerült. Ekkor találták ki a Budapest tortát, és a Somlói galuskát (!!!), és ami legalább ennyire érdekes, Brüsszelből hazatérve honosították meg a gyümölcstortákat, tehát itthon ez a fogalom addig nem létezett. Az 1968-as új gazdasági mechanizmus s a versenyszellem arra sarkallta (volna) a Jégbüffét is, hogy kevésbé munkaigényes árukkal jelentkezzenek, de vezetői nem engedtek, nem adtak alább a minőségben. Akkoriban már a fiatalok kedvelt találkozóhelye volt a Jégbüffé, az egyetemisták múlatták itt az időt és adtak randevút egymásnak. Már 7 órakor frissek voltak a pogácsák, a túrós táskák, tehát egy stílusos reggelizésre is lehetőség nyílt. S akkoriban jelent meg a neonvilágítás is: 80 fénycső világította meg belülről a Jégbüfét, ami iszonyatosan menőnek számított. A nyolcvanas évek legelején hosszabb időre zárva volt, kapott egy kis ráncfelvarrást a cukrászda.

Gyakorlatilag, a kilencvenes évektől már igazi retro étkezde volt a Ferenciek terének (Felszab!) sarka, ahová nemcsak a pohárkrémekért, de az emlékekért is visszajárt az ember. Fotósok imádták, hisz igen különleges képeket lehetett készíteni a bent ülőkről (a francia Bruno Bourel képeit például ITT nézhetitek meg). Közben néhány éve Budán is nyílt egy Jégbüfé, az elején ott is volt kasszás néni, igaz, neki nem volt kontya, de a Rotchild piskóta ugyanolyan remek maradt, ha meg nem száradt iszonyatosan a délután végére. De a túrós pogácsája mindkét állomásnak verhetetlen volt és maradt is. 

 

jegbufe_francia_fotos.jpg

Szóval, tegnap ott jártunk, elbúcsúztunk a helytől. Tányér már nem jutott nekünk, csak papír alátét. A légkondi nem ment, iszonyat pára volt bent. Nagyon, de nagyon ráfért, vagy ráférne a felújítás a helyre. Nem tudni, hogy az apartman szálloda, ami ott épül, a Jégbüfének kegyelmet szavaz-e. Egy biztos, 2017 előtt nem lesz kész ott semmi. Még ettünk egy utolsó Rákóczi túróst, becsomagoltattunk két péksüteményt, ami még ma reggel is finom volt. Mi így búcsúztunk az édes emlékektől. Jégbüfé, te kedves szocialista cukrászda, mi visszavárunk! 

  • jegb5.jpg

 

jegb4.jpg

 

jegb1.jpg

Képek: index, nyugat.hu és saját 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr217735418

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rekviem a Sajtos Rúdért 2015.08.29. 08:34:13

Bezár a Jégbüfé. Úgyhogy péntek reggel beugrottam, hogy megvegyem az utolsó jégbüfés sajtos rudamat. A fenti fénykép nem ezt mutatja, ez valamikor májusban készült, ugyanis már régóta tervezem, hogy az egyik kedvenc süteményem kipusztulásáról poszt...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.