Nesze!szer

Parasztság? A burgenlandiak példásan összefognak!

2014. október 07.

 

 

 

Nem is olyan régen átugrottunk a szomszédba. (Tegnap a szállodáról meséltünk nektek). Osztrákiában jártunk, Burgenland déli részén pontosan. Csodálatos volt, nagyon nem maradtunk éhen, ha arra jártok, ez tényleg egy igazi gasztrotúra tud lenni. Istenieket ettünk. De tényleg istenieket. A borok, a sonkák, a tészták, a zöldségek mind csodálatosak. És persze levontuk a túrából a tanulságokat is. De kezdjük az elején.

Szóval. Südburgenlandnak van egy kis könyvecskéje. Der Paradies-Kompass a neve, igen hasznos az utazózank. Ez minden vendéglőben, boltocskában ki van téve és ebben megtalálod, melyik fontosabb termelő mit és hogyan gyárt, hogyan indult a vállalkozásuk, több generációra visszamenő, vagy néhány éve van csak, címekkel stb. Kedves kis kép róluk, infók és szuper, mert tele van praktikus adattal. Thom Wachter például Deutsch Schützenben több dolgot is üzemeltet. A szőlője felett Wohn Otheket nyitott, ami gyakorlatilag szálloda, teljesen öko szemlélettel. Szuper szexi faházak, ahol éjszakázhatsz és reggel esetleg macskajajosan bámulhatod az ágyból a dűlőket. Aztán lesétálhatsz két perc alatt a vendéglőjébe, ami igazán remek. Alul pedig megtalálod a pincét, ahová jöhetsz borestre, de még a nagypapa kifaragva is ott figyel az egyik hordón. Az étteremben természetesen südburgenlandi parasztok portékáit főzik bele az ételekbe, a gyümölcslevek is helyiek. Le a kalappal a birodalma előtt! 

A délburgi fine duining illetőségét a Gasthatus Csencsits szolgáltatja. Talán a Kistücsök csodálatosságához tudnánk hasonlítani, mi a fogásokhoz Thom Wachter finom borát kortyoltuk, kékfrankos a menő errefelé, meg az Uhudler. Fával fűtött tűzhelyen készítik az ebédet, olyan liba valamit kapunk előételnek, hogy azóta is emlegetjük itthon. 

Burgenlandban óriás kedvencünk lett a savanyúságos hatalom, a Gurken Prinz  márkanéven futó cég. Ahogy a képen is láthatjátok, a tulajdonos tényleg úgy néz ki, mint a Kis herceg, csak már felnőttben. Olyan a céklája, hogy azóta itthon nem tudtunk ránézni másikra. Uborkától spárgáig mindenféle sülthöz valója is van, és persze sütőtökből is készít chutneyt (Südburgenlandban a sütőtök jellegzetes étel!). Aztán másnap átmegyünk Bischof'sék üzletébe. Ők a helyi tésztások. Varázslatos a választék. Régen a nagypapa pék volt, aztán beteg lett. Majd kitalálta, hogy a nagy hőben való állás helyett tésztákat fog gyártani. Azóta fokhagymástól a csokisig mindenféle tésztaságot készítenek (a tésztában van benne a plusz dolog, tehát nem feltét) és azt is megmutatják, hogyan készül mindez az üzlet mögötti üzemben. Nagyon szimpatikus házaspáré az egész, haza is hozunk a portékából, pont tegnap készítettünk belőle ebédre. Gluténmentes is van, mindenféle allergiásokra is gondolnak, volt, aki libatojásosból kért egy szekérderéknyit megrendelésre. Persze, az üzletükben itt is a helyi termelők csemegéi vannak kitéve a tészták mellé, Gurken Prinz savanyúságai is ott virítanak a polcokon. Kérésre iskolásokat is fogadnak és mindent megmutogatnak Ollersdorfban. Legalább száz variáció van náluk tésztára és a hónap receptjét is a vásárlók szatyrába teszik mindig. 

Két igazán nagy kedvencünk lesz, vagy lett  a túra során. Az egyik Thamhels's Hofladen, akik disznóságokban utaznak. Hátul vágják a cocákat, feldolgozzák azokat, kolbászból van a kerítés is, elől pedig kis boltocskában eladják a remek sonkákat. Családi vállalkozás, apa-anya-lány reláció, imádnivalóak és minden helyi, ami a villánkra kerülhet tőlük. A szalámijuk igen remek, kincsben is tartjuk itthon, mindig csak picit fogyasztunk belőle. Ez tényleg egy szelet a paradicsomból, ha a kenyerünkre kerül. (Nagyon kedves família, fél perc alatt megkedveltük őket!) A másik óriás kedvencünk Krutzler úr lesz Heiligenbrunnban. Neki fogadó-panziója van és természetesen remek bora. Meg is mutatja nekünk a falu több, mint száz esztendős pincesorát, az ezernyolcszázas években épültek az elsők. Körbevezet bennünket és igen érdekeseket mesél. Arról, hogy az ötödik generációnál tartanak a Krutzlerek a helyi "vendéglátásban". A lánya is ebbe az irányba tanul külföldön, de megmondta neki, akkor jöjjön csak haza ide az egyetemről, ha tényleg szeretné csinálni az egészet. Ne a papa kedvéért tegye. Józan gondolkodású, realista ember, pozitív életszemlélettel. Azt mondja, nagyon sokat dolgoznak, de tisztes munkával örömet is tudnak szerezni a vendégeknek. Bort kedvelők, természetjárók jönnek leginkább hozzájuk. És persze az igen jó hatású víz miatt is, épp egy műanyag butelkában viszi el valaki, mondja, annyira energetizálja őt, hogy csak na. 

Még ellátogatunk egy bormúzeum faluba is, de annyi a látnivaló Südburgenlandban, hogy egy hét is kevés lenne a bejáráshoz. Borban, ételben és összetartásban nincs náluk hiba. Amit mi igazán eltanulhatnánk tőlük, hogy itt a termelők, a gazdák egymás portékáit kínálják. A tésztához a helyi bort, a helyi savanyúságot, a buschenschankban pedig két faluval arrébbról a sonkát. Érdemes kirándulni hozzájuk,jókat enni és inni és ellesni azt, hogyan is legyen mosolyogva építeni a családi üzletágat úgy, hogy a térség tagjai, a termelők is egymást segítik...mert mi tapasztaltuk, hogy ilyen nemcsak a mesékben van! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr956766183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása