Egy gyerek életében az első három esztendő a legfontosabb, írja ezt jó sok pszichológia könyv is. De ugye mi van akkor, ha az anyuka állásába fél esztendő után vissza kell menjen dolgozni, mert ugrik a biztos hely. Nem olyan világot élünk, amikor nagyon hisztizhet az ember, lássuk be. Ilyenkor a pici, ha még idejében "foglaltunk helyet", bölcsődébe megy. Így a beszoktatás után napi több órát tölt egy új, idegen környezetben. Sérülékeny kis lény még, akár másfél évesen is még. Igazán nagy felelősség az, ami a bölcsődei gondozónőkre hárul. De a kérdés az: megbecsüljük-e őket. A válasz pedig egyszerű: nem.

Ezért is gyűjtenek aláírást, demonstrálnak ők. "Jelenleg ugyanis egy bölcsődei kisgyermeknevelő – akinek felsőfokú szakképzettsége van – több évtized munkaviszony után átlagosan havi nettó 71 ezer forintot keres, ami a szakmunkás bérminimum összegének felel meg. Az illetményeiket 2008 óta nem emelték, ráadásul sem az iskolázottság, sem a ledolgozott évek nem számítanak, szinte ugyanazt a fizetést viszi haza mindenki, ami – érthetően – bérfeszültségeket okoz." - idéznénk a hvg.hu-ról. És elvárjuk, hogy mindent tegyenek meg a gyerekeinkért, a felnövő generációért, miközben a villanyszámlát is alig tudják sokszor kifizetni. Nem csoda, hogy borzasztóan sok a pályaelhagyó, de  a tizenkét órás munkarend miatt másodállást, akár bébiszitterkedést is igen nehéz vállalniuk. Örömteli lenne, valaki végre észlelné, hogy felelősek vagyunk azért is, hogy hogyan nőnek fel a gyerekeink.

Ma, a Szociális munka napján demonstráció lesz. Reméljük, a Petíció átadását más is komolyan veszi, nem csak azok, akiknek a nagyobb megbecsülés járna és akik a létminimum alatti keresetet visznek haza. Részletek ITT.