Tavasz van!
A sivatag kellős közepén ültünk az éjszakai égbolt alatt, de a telihold fénye úgy ragyogott, hogy kristálytisztán láttuk egymás arcát. Egy üveg áfonyalével vágtunk neki a túrának... na jó bevallom, a felhígítottuk egy kis vodkával is. Négy összeszokott barát - egy szokatlan kaland.
Az elmúlt két hétben nálunk vendégeskedő barátok - Garry és Craig - még londoni életünk során csatlakoztak a családunkhoz. Mert én így gondolok a barátokra... mint családra. Különösképpen mivel Londonban anno kilencen laktunk együtt, és az ott töltött szemeszterem végére nem volt olyan este, amikor ne ültük volna körül a kerek asztalunkat a pirosra mázolt konyhában. Nem volt "enyém", vagy "tiéd", csak "miénk". Hajnalig dumálgattunk, a saját időzónánkban éltünk, egymás pulóvereiben rohangáltunk, táncoltunk, énekeltünk... éltünk. Szerettük egymást, nagyon. Aztán véget ért a tanév, és mi "haza" reppentünk Tel Avivba, ez a szeretetbuborékban töltött néhány hónap pedig mintha csak egy szép álom lett volna, elmúlt.
Mindannyian hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra. A "minden elmúlik egyszer" elv azonban sokkal kártékonyabb, mint hinnénk. Ha így gondolkodunk, azzal paradox módon nem elengedjük a múltat, hanem hozzáláncoljuk magunkat az emlékeinkhez, észre sem véve, hogy mennyi mindent köszönhetünk mindannak, ami már mögöttünk van. A múltbéli tetteinkkel, szavainkkal, gondolatainkkal, és az emberekkel való bánásmódunkkal ugyanis magokat ültetünk, amelyek a jelenben, sőt a jövőben bújnak ki a földből. Életünk legboldogabb, vagy legboldogtalanabb időszaka is egyfajta termőföld volt a mostani életünk kertjében, és csak rajtunk múlik, hogy húsevő virágok és élősködő gaznövények, vagy szépséges virágok és gyümölcsöző fák nőnek rajta.
Yehuda Berg, a Kabbala Központ igazgatója szerint "Minden döntésünk egy mag, amit elültetünk. Ha jó szándékkal és megfelelő tudatisággal ültetjük el, akkor csoda történhet a jövőnkben. Ha azonban negatívitás kíséri, akkor a csodák helyett rossz dolgok történhetnek velünk. Minden egyes tettünk és szándékunk hatással van a jövőnkre valamilyen módon.
Ha rosszkedvűen ébredünk fel, ez annak a magnak az eredménye, amit elültettünk. Lehet, hogy tavaly ugyanezen a napon valamit tettünk valakivel, aki ugyanígy érezte magát. Az általunk létrehozott energia mindaddig rejtve marad, míg vissza nem tér hozzánk. Az is lehet, hogy egy előző életünkből származik."
Mindezt saját bőrömön, azaz inkább szívemben tapasztaltam meg, amikor hosszú idő után végre viszontláthattuk londoni barátainkat. Mindaz az energia, amit együtt teremtettünk a reggelbe nyúló beszélgetések során, a megosztás és az önzetlen, állandó egymásnak adás során, velünk maradt. Olyankor is itt volt, amikor rettenetesen hiányoztak. Most, két évvel azután, hogy Tel Avivba költöztünk, ugyanaz az érzés, ugyanaz az élmény köszönt vissza, amit olyan jól ismertem a kis, pirosra festett falú konyhánkból. Kivéve, hogy most az éjjeli pikniknek a Júdeai sivatag adott otthont, és mentőautók szirénázása, vagy autórádiók dübörgése helyett a távolban üvöltő sivatagi farkasokat hallgattuk. Semmi sem múlt el, épp ellenkezőleg.
Még csak most kezdődik!
Csodás tavaszt mindenkinek!
www.steinerkristof.com
