Hurrá, itt a tél!

Hétvégén beköszönt a december, ilyenkor pedig mindannyiunk szíve csordultig telik szeretettel, és arra gondolunk: mit adhatnánk azoknak, akik fontosak nekünk – persze nem csak fizikai szinten. És bár a karácsony még messze van, a készülődés már javában zajlik - ezért aztán a tél hivatalos beköszöntével egy elő-karácsonyi útjelzővel készültem ezen a héten. Mert a karácsony számomra több, mint ajándékozás, sőt, több mint ünnep. A karácsony lelkiállapot. Jóllehet, sokak fülében furcsán cseng, egy buddhista szellemben nevelt, Tel Avivban élő fiú, áhitatosan díszíti a fát, és csomagolja az ajándékokat, de számomra mindez sokkal inkább a szeretetről és a nosztalgiáról szól, mintsem bármiféle valláshoz kapcsolódó áhítatról...

Az olyan, egész világot lázban tartó ünnepek, mint a karácsony, olyasvalamire hatnak, amelyre a tudomány nélkülünk, “kis emberek” nélkül képtelen volna: a kollektív tudatra. Ez egy olyan szint, ahol mindannyian képesek csodákat tenni. Az adventtal csaknem egy időben esedékes hanuka - függetlenül bármiféle vallástól vagy felekezettől - a csodák ünnepe. A hagyomány szerint egy picike olaj, amely csupán egyetlen napig loboghatott volna, elegendő volt ahhoz, hogy nyolc napon át életben tartsa a tüzet a szent gyertyatartóban – az emberek
hitének, bizonyosságának köszönhetően. Ez ellentmondott minden fizikai törvénynek, mégis megtörténhetett, mert azon az éjszakán a sok lélek egyként ragyogott. Ez nem más, mint a kollektív tudat ereje. Éppen ezért a téli ünnepek időszaka a legnagyszerűbb arra, hogy csodákat tegyünk a saját életünkben és másokéban egyaránt.

A december – a nyilas hava - a csodák, az áldás és a fény hava: ilyenkor mindent megkaphatunk, amire valaha vágyakoztunk. Ám ilyenkor is emlékeznünk kell rá, hogy az ajándékok sokszor nem egy masnival átkötött dobozban érkeznek, hanem nehézségek és kihívások formájában. Az ünnepek alatt különösen fontos, hogy tudatosítsuk magunkban az igaz hálát: ha nem becsüljük meg a minket körülvevő ajándékokat, az ünnep-hozta áldások hamarabb eltűnnek, mint a hótakaró hátsó kertünkből. Bár szépséges a zsúfolt bevásárlóközpontban, műhóval lefújt, zenélő izzókkal és üveggömbökkel teleaggatott karácsonyfa, ám az erdőben, hóval borított ágakkal, tobozokkal ékes fenyőfa még gyönyörűbb. Sokszor észre sem vesszük, hogy olyasmit próbálunk különlegessé varázsolni, ami valójában eredendően tökéletes volt.

Nem az számít, hogy ebben az időszakban Jézus Krisztus születésének napjáról, a nyolc napon át égő olaj, a Hanuka csodájáról, vagy szimplán csak az épp az év leghosszabb éjszakáiról emlékezünk meg, ahogy azt a napkultusz követői tették egykor. Ami fontos, hogy az ünnep ne az őrült vásárlásról, a másokkal és magunkkal szemben támasztott elvárásokról, vagy a féktelen lakomákról szóljon, hanem az önzetlen, feltétel nélküli szeretetről, és a békét-hozó, határtalan fényről. Emlékeztessük magunkat minden korty ital, minden falat étel, sőt, minden kimondott szó előtt: mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy ez a világosság az egész világot beragyogja!  Ebben az időszakban, amikor a boltok csillogó kirakatai őrült vásárlásra, a megfelelési kényszerünk
pedig maximalizmusra és perfekcionizmusra csábít minket a legfontosabb talán – és ez sokaknak furcsán hangozhat - az, hogy adjunk alább az elvárásainkból.

Nem kell ahhoz karácsonynak lenni, hogy depresszióba zuhanjunk, mint ahogy ahhoz sem, hogy eufórikus boldogságban ússzunk. Ez a hét betűs szó valójában épp olyan napot jelöl, mint az összes többi: nem azért, mert ez is egy átlagos hétköznap, hanem azért, mert minden egyes nap áldott.
Minden egyes nap ünnep – nem csak decemberben.

Csodás telet mindenkinek!