Néha szeretném meghúzni a vészféket. Sípolni, dudálni egy nagyot és megállítani kicsit az érzéseimet. Vagy csak kicsit szabadságra küldeni őket. Nem lehet, hogy mindig így szeresselek! Ijesztő, hogy van bennem egy érzés, ami mindig velem jön, bármerre is megyek. Annál már csak attól ijedek meg jobban, hogy talán elvesztem ezeket. Így én reggelente nem ünneplőbe öltöztetem a szívemet, hanem már így ébredek.