Alapítsd meg a saját tündérországodat!

Néha olyan csodálatos lepottyanni a mennyországból. Amikor egy szerelem véget ér, és kievickélünk a kapcsolatból, mint a kutya a Dunából a Római-parton, megrázzuk magunkat. És épp úgy, ahogy egy a fékevesztett játékban, a sodródó árban és a perzselő napon halálosan kimerült kutyu, mi is lihegünk, fázunk, és semmi másra nem vágyunk, mint hogy leheveredjünk a puha gyepre. Pedig korábban milyen csábító volt, hogy belevessük magunkat az őrülten hullámzó folyamba. Mennyire vágytunk rá, hogy végre „történjen valami”. Hát történt. És belefáradtunk. Egyik pillanatban még a szerelem jelentette a mennyországot, és a magány a poklot, aztán valami történik, és a helyzet egyszeriben megfordul: a kézfogás börtönnek tetszik, a féktelen, korlátok nélküli lét pedig paradicsomnak. Mi történik ilyenkor? Vajon mi változunk meg, vagy a világ fordul a feje tetejére?

A napokban egy nagyon izgalmas kabbala előadáson házigazdáskodtam Budapesten: Meir Yeshurun szülei nálunk születtek, így a tanár időnként tört magyarsággal adott hozzá egy-egy szösszenetet az angol nyelven elregélt bölcseségeknek. Az esemény végén pedig a közönségen volt a sor, és bár eleinte mindeki pironkodott, egy az első sorban ülő szőke, angyalarcú lány végül megszólalt: „A társadalmunk mindig arra nevel minket, hogy legyünk önállóak, és függetlenek minden helyzetben. A spiritualitásban viszont arra tanítanak bennünket, hogy lelki társakként mind egyek vagyunk. Ez nekem nagyon tetszik, de... honnan tudhatnám, melyikre kell hallgatnom?” Meirnek felragyogott az arca a csodálatos kérdés hallatán, és azt mondta: „Mindkettő igaz. Függetlennek kell lenned annyira, hogy ha összeomlik minden, amire támaszkodtál, akkor is képes legyél felkelni és továbbmenni. És függened kell annyira az emberektől, hogy ne érezd magad egyedül, és hogy másokkal is éreztesd: mindig van valaki, akire számíthatnak. Nincs abszolút igazság. Hallgass a bennső hangodra.”

A mennyország nem egy földrajzi hely, ahol ingyen osztogatnak Manolo Blahnik cipőket, és kalóriamentes, ráncok kisimítására is alkalmas csokifagyit osztogatnak. De nem is egy elképzelt világ, amely csak a Bibliában, vagy vallásos emberek gondolataiban él. A mennyország egy lelkiállapot. Az a világ, ahol rádöbbensz: ha jövő nyárig kell spórolnod arra a cuki papucsra, akkor sincs tragédia, mert mezítláb a parkban legalább jobban érzed a fűszálak simogatását a talpadon. Nem kell, hogy olyan tested, ajkaid és kapcsolatod legyen, mint Angelina Jolie-nak, mert neked sosem máshoz, hanem saját magadhoz kell hasonlítanod önmagadat. Éppen ezért te döntöd el, hogy a mennyország, vagy a pokol energiájához kapcsolódsz, akármi történik is veled. Ezen a héten mindannyian úgy érezzük majd: ha nem kapaszkodunk, kipottyanunk a rózsaszín fellegek küzül, mint a színes cukorkák a fánk tetejéről, amikor megrázza valaki a papírzacskót. De miközben zuhanunk, mindig emlékeznünk kell rá: semmivel sem rosszabb „idelenn”. Legyen szó egy hírtelen megszűnő munkalehetőségről, egy régi barát elengedéséről, vagy egy fájdalommal és izgalommal vegyes költözésről, sosem szabad megfeletkeznünk Mary Poppins szavairól: „Mindenkinek megvan a maga tündérországa.” A tiédet talán épp ezen a héten kiálthatod ki független államnak.

Csodás hetet mindenkinek!

U.i.: Szeretettel hívlak meg harmadik könyvem, a Hajónaplók könyvbemutatójára és közönségtalálkozójára. A beszélgetést Esze Dóra vezeti majd, de (ha vannak), a saját kérdéseidre is választ kaphatsz majd, ezért keddig gondolkodj el, mire vagy a legkíváncsibb. Nagyon várlak! Időpont: június 12, 17.30, helyszín: Ulpius Ház Könyvesbolt, Móricz Zsigmond körtér, Budapest