Nesze!szer

Keksz és New York

2012. január 10.

 

 

Hónapokkal ezelőtt javasolta már egy barátnőnk, hogy sétáljunk el arra... De valahogy elkerültük a Jókai utcának azt a részét. Aztán karácsony előtt felleltük az objektumot. Tegnap pedig már nagyon tüzetesen megvizsgáltuk. Olyan a hely maga, mintha New York-ban egyszer csak betévedtél volna valami cuki franciás kávézóba és romantikus randid lenne valami titokzatos idegennel, aki a nagynénikéjét látogatta meg a városban. Ez a hely ugyanis egy egyedülálló dolog, amely még nem volt itthon - kekszmanufaktúra. Itt semmi műanyagot nem találsz a termékekben, E az utcában sem járt és minden egyes finiség kézzel készült. Viszont minden vajas, omlós, ropogós, csokis kifolyós, gyümölcsös és hát egész egyszerűen mennyei. Laktózérzékenyeknek is a mekkája a LaDelizia, mert itt nincs sundám bundám benne, hogy azért csempésszünk bele kicsi valamit, majd nem veszik észre ezek az okosak. Ja, és nyírfacukros a dolgok egy része, tehát nem súlyosít annyira. Végtelenül szimpatikus és mesés a történetük. Hol volt, hol nem volt egy kedves férj, aki imádta a házi kekszeket, a felesége meg őt, így otthoni sütögetés kezdődött. Aztán sokasodtak a sütemények és a receptek és még sokasodtak és még, aztán egyszer csak a hobbiból megvalósult álom lett. Franciás álom.

 

Csak néhány finomság, amelyekhez volt már szerencsénk tegnap. Szerecsen csókja (szétolvadt a közepén a sok csoki), kókuszcsók (ez komoly függés lehet), aszalt szilvás keksz szilvalekvárral töltve (a Nagyi csinált hasonlót!), cantuccini (felső kép, az olaszok visszajárnak érte), csokikívánság (leírhatatlan élvezet, pici rummal!), tökmagos-chilis tallér (ezt kihagyni olyan, mintha soha nem láttad volna azt a részt, amikor Rachel befut menyasszonyi ruhában a kávézóba), narancsos-mascarponés tortácska (hogy élhettünk eddig nélküle?). És ezen a ponton nem tudtunk már többet enni, pedig..  Nem is szaporítjuk tovább a szót, mert le kell tornáznunk a csodás bűnözésünket. Szándékunkban áll majd még beszámolni a kekszmanufaktúráról, mert ez a hely tényleg rabul ejt. Barátnős találkozókra, mindenki hülye volt ma típusú napok feledtetésre, cuki randikra kiváló hely, mert a kávé is a kiszolgálás is jóságos. Jókai utca 13, a Nyugatitól néhány lépésre, weboldal ITT. Már most szólunk, hogy mi tényleg visszatérünk.

 

 

 

Egyébként milyen jó, hogy hoztunk haza egy kis gouda sajtos kekszet, így kihúzzuk valahogy a következő látogatásig. Na jó, meg egy kis kókuszos-áfonyás is van még a konyhában dugiban...Édes kis semmiség, de igen finomságos!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr463534344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

záporeső 2012.01.10. 23:36:15

Kóstoltam már a kekszeiket, tényleg finomak, de annyira azért nem különlegesek, hogy már fél éve szinte minden héten promótálják őket valahol... A másik furcsaság, hogy idáig minden képen amit láttam tök üres a bolt. Lehet, hogy ezért kell a sok blogbejegyzés róluk?

Persze azért sok sikert kívánok nekik, találjanak elég lusta háziasszonyt, akik maguk nem hajlandóak megsütni a kekszeket. :)

beautyka 2012.01.11. 08:06:55

@záporeső:
kedves vagy, de szerintünk elég sok háziasszonynak nincs sütni ideje...

foxpic 2012.01.12. 16:00:53

Maradok az érzelmi sivárságnál inkább...
süti beállítások módosítása