Nesze!szer


 

 

menza_es_kr.jpg

 

Az embernek vannak barátai. Egy, két, három, sok éve. És vannak azok a dolgok, amikor ezek a barátságok és a barátokban lévő kreativitás összeér. Mondjuk egy tányéron. És most pont egy ilyen esetről fogunk beszámolni nektek. Steiner Kristóf ugyanis régóta jó viszonyt ápol a Menza étteremmel és Sziszivel, aki a hely motorja, lelke, mindene. És egyszer csak úgy gondolták ketten: miért nem lesz egy néhány nap, amikor a vendégek Kristóf vegán menüjét kóstolhatják meg? És lett! 

 

kristof_humusz.jpg

Mi elmentünk, megkóstoltuk. Ketten voltunk a fogásokra. Jelen sorok szerzője annyira húsos, hogy konkrétan véres steak az ascendense(m). Vagy lehetne az. Életem egy vegetáriánus korszakában folyton éhes voltam. De tényleg. Így persze, hogy kétkedve mentem Kristóf menüjét kipróbálni. A kíváncsiságom viszont erősebb volt. Előételnek humuszt kaptunk. Nem kergetett anyukám az asztal körül a szocializmusban, ha nem ettem ilyet, főleg, hogy az asztal egyik fele a falnál volt a lakótelepi lakásunkban. Ez a humusz viszont brutál jó volt. Articsókával és karamellizált hagymával szolgálták fel. Kettőnknek bőven elég volt egy adag. Az articsókát életemben először Olaszországban kóstoltam és nagy hatást gyakorolt rám: imádatom tárgya lett. Szóval a humusz jó volt, krémes, elegáns és kiadós. 

 

kristof_masodik.jpg

 

És akkor jött a híres francia étel, a vörösboros kakas - szárnyas nélkül persze. Kakas helyett bébi padlizsán volt a tányéron, mellé édes burgonyából szósz és más zöldségek. Ami félelmetes volt, hogy tényleg ugyanaz a vörösboros íz jött vissza. A püré csodálatos volt. Igaz, én azért kerestem a tányér alján a kakast, de ez csak a megszokás. Fantasztikus ízélmény volt ez is. 

 

kristof_desszert.jpg

 

És jött a vegán cheese cake. Úristen, úristen, úristen... mindenféle isten! Sajt ugye nem volt benne, hanem mindenféle magok egyvelege a massza, de valami csodás alaprecept interpretálása ez. Mondjuk, úgy harmadik fogásként, aki meg tud enni egy egész szeletet ebből, annak küldjük az elismerésünket. Emberes adag, de minden falat ízbolygó rendesen! A 3 fogás után mi már mozogni sem tudtunk, a Deákig történő lesétálás jelentette csak a megoldást. Utólag jöttem rá, ennek a menünek mindhárom fogása igen komoly spirituális üzenetet hordoz. Mégpedig azt: élni jó! 

Ps: a Menza facebook oldalát ITT találhatjátok!

 

kristof1.jpg

 

Nincs mese, most már be kell látnunk, életünk egyik fő irányvonala a minőségi étkezés. Mindent imádunk kipróbálni, megkóstolni, ami finomnak látszik. Így, amikor kiderült, hogy Steiner Kristóf főztjét már Budapesten is ehetjük, nem fogtuk vissza magunkat. Kristóf ugyan épp Londonban van, de a Food Truck Udvarban már ott áll a kicsi kocsija. Ebben a szép sárga autóban alkot Balázs, a séf, aki Kristóf vegán szakácskönyve alapján készíti el az ételeket. (A Corvin plázáig kell csak metróval mennetek és onnan 2 perc gyalog az Üllői út 51.)

Betérve egy kedves Diótörő figura fogadott bennünket és egy jó adag hideg. Nyilván, amikor már kockára fagytunk az étkezés során a barátnőnkkel, akkor derült ki, hogy van egy melegedő  is az udvarban. De térjünk a lényegre!

Szóval. Elsőként töltött padlizsánt fogyasztottunk, melyben kedvenc párosunk is szerepelt: a gránátalma és a dió együtt. Ez valami isteni volt, kettőnknek is bőven elég. Utána jött az a fogás, amit itthon is megcsinálunk majd Kristóf szakácskönyve alapján, ugyanis a kelbimbó és a gesztenye találkozása magával ragadott bennünket. Valami csudi ez az együttes így. Utána már eléggé tele voltunk, de csak bevállaltunk még egy csokis chilis babot. Jól tettük. Igaz, akkor már a küzdelem vége felé tartottunk, a befogadást illetően. Balázs meg is jegyezte, több száz ételt kiadott már, de eddig még nem maradt a tányéron soha, semmi. Hát, sajnos nekünk igen, mert nem bírtuk megenni, pedig másnap erősen gondoltunk rá. Mindhárom fogás eléggé ízorgia jellegű volt.

Kiemelnénk, hogy még az evőeszközök is szuper, újrahasznosítottak, ami számunkra igen tetszetős volt. Nagyon, de nagyon jót ettünk, ahhoz képest, hogy hát ugye, nálunk nem a mindenmentes konyha megy itthon. Persze, eggyel jobban örülnénk, ha ezek a remek ételek és italok, mert abból is van igen fini, a lakhelyünkhöz közelebb lenne. Meg úgy még emésztenünk kell, hogy itt nem a nagy valami és a sok köret dívik, inkább egynemű az étek. Ja, az árak megfizethetőek, marad még karácsonyi ajándékra azért - nekünk ez kellemes meglepetés volt. Aki még nem kóstolt igazán gazdag, vegán konyhát, annak nagyon tudjuk ajánlani, hogy elmenjen az udvarba. Érdekes dolog megtapasztalni, hogy a csirkén kívül is van élet, sőt. Itt keringőznek egymással a fűszerek és ízek, keressétek a sárga buszt, a hús fogyasztását pedig tegyétek át egy másik napra.. vagy úgy, ahogy van, napoljátok el! 

 

 

 

hello_soap.jpg

 

Mit tehet az ember, ha a gyermeke fürdőgolyó és fürdőbomba mániában szenved? (Igen, a hiba a mi készülékünkben van, hisz mi vezettük be ezt nála... na, mindegy.) A lényeg, hogy tetemes mennyiség fogy nálunk fürdésnél ezekből a csodákból. És ugye, egyfolytában keressük-kutatjuk, hol lelhető valami új a témában. Jelentjük: szuper magyar céget találtunk, akik fürdőbombákat gyártanak és ilyen szép kivitelezéssel, csomagolással még soha, de soha nem találkoztunk. Minden egyes bomba külön dobozkát kap nálunk, remek neveket találtak ki hozzájuk és az egész hihetetlenül gusztusos. 3 darabot fürödtünk el eddig a készletből és kiskorú ügyfelünk elégedettsége teljes, melyet sikongatással fűszerezett örömmel jelez a kádban.

Ezen a képen láthatjátok az eddigi legnagyobb kedvencünket. Aurora Borealis a neve. Kívülről fehér, aztán elképesztően kék lesz, majd a végén lila. Így kicsiknek és nagyoknak is igen finom és hasznos és örömteli szeánsz lesz az esti lubickolás. A weboldalon így mesélnek róla: "A sarki fény a nevét a római hajnalistennőről, Auroráról kapta. A sarkvidékek közelében a napszélből származó részecskék okozzák ezt a lenyűgöző fényjelenséget, mely az Aurora Borealis fürdőbombát is ihlette.  A fények sziporkázó játékának vízi mása akkor kezdődik, mikor a kivűlről egyszerű fehér fürdőbombát a kád vizébe dobjuk. Türkiz, lila vagy pink parédé kezdődik? Netán mindegyik szín helyet követel magának „vizijátékban”? Nem tudhatjuk előre. Az Aurora Borealis a meglepetések fürdőbombája, mely szemünkön és bőrünkön kívül orrunkat is nagyvonalúan kényezteti, hiszen illatában rágógumi, citromos süti, sárgabarack, színes cukorkák, egyszóval gyerekkorunk édes esszenciája jelenik meg"

hello_soap2.jpg

 

A Hello Soap termékeinél az volt eddig a szimpatikus, hogy vegán minden, semmiféle állati eredetű nincs a termékeikben. Gyönyörű színei vannak a bombáknak és isteni illatuk. A levendulás az annyira pihentető és finom, hogy hű...  egy csak a gond vele, igen kevés az idő arra, hogy egyedül, nyugodtan élvezzük a kád örömeit. Mindegy, testvajunk is van tőlük, ezt nem osztjuk meg a gyermekkel, mert azért mindent nem adunk neki!...D Nagyon jól kinéző szappanjaik vannak, nézzetek körül az oldalukon, már maga az is nagyon cool! Gratulálunk a cégnek az induláshoz, a sok természetes anyag használathoz, a szuper termékekhez, most a következő vágyunk egy testradír tőlük. Bocsánat, telhetetlenek lettünk...

A Hello Soap weboldala ITT található

 

hello_soap3.jpg

9+1 tipp

 

hala.jpg

 

 

Ma van a Hála világnapja. Írhatnánk most nektek spirituális gyakorlatot, mit tegyetek ilyenkor, de igazság szerint ez már többször megtörtént (ITT is pl.). Inkább összegyűjtöttünk néhány kozmetikai terméket, ami nekünk nagyon bejött és hálásak vagyunk érte. Nektek is vannak ilyenek?

 

halas_kozmetikumok.jpg

 

1. Nincs mese, az utóbbi idők nagy felfedezése , a L'oreal Hair Touch Up spray csodája. Ezt a kozmetikumot bizony tényleg a szükség hívta életre, ugyanis akkor használhatjuk, amikor az embernek szépen lenőtt a festett haja, de még nem volt ideje vagy alkalma elmenni a fodrászhoz: Fogod, a hajtőre fújod és már nem is nézel úgy ki, mintha egy plusz sávot húztak volna a fejed közepére. Csodálatos!

2. Lush Dream Cream - a Lush testápolóját egyszerűen imádjuk. Nem ragad, kicsit hűsítő a hatása, a pasi is használhatja és érzékeny bőrre is jó. Oh, és minő bűn, mi már volt, hogy otthon felejtettük, vagy valahol kiesett az arcápoló a neszeszerünkből és nem találtuk, így ezt használtuk arcra is. Nagyon, de nagyon jó volt. A kéz bőrének is adja a jót, ráadásul a bevételéből szuper projecteket támogatnak, akár az állatvédelemmel, akár nehéz helyzet emberek lakáshoz jutását. Álom ez a krém, tényleg!

3. Az arctisztítás ugye elég fontos, ezt ki ne tudná. Ráadásul, akinek gyulladásra hajlamos a bőre, okos dolog, ha ezzel foglalkozik. Új szerelmünk lett, a Lima kozmetikumoktól, amelyek vegánok (és végre tudunk vegán barátnőnknek is magas minőségű magyar terméket ajándékozni), a Black Lavender arctisztító szappan. Aktív szénnel és levendulával dolgozik, minden természetes eredetű benne és nagyon kíméletesen tisztít, pici habzással. Az illata meg igen fini, rég találkoztunk ilyen finomsággal, ami ráadásul magyar és gondosan készített! 

4. Alapozás, de nem vakolatosan, ez a mániánk. Valahol a BB és a régi alapozók között szeretjük meghúzni a határt és ez nekünk a L'oréal True Match Geniusa lett. Hónapok óta ő a legjobb reggeli barátunk, jó a fedése is és korrektorként is használható. Köszi, hogy kifejlesztettétek! 

5. Az éjszakai arcápolást kötelező tantárggyá tennénk legszívesebben, az egészen biztos. Aki próbálta már, tudja, miért óriási kedvencünk a Kiehl's Mindight Recovery koncentrátuma. 1-2 csepp elég a krémedhez kenve szépségesen puhává teszi reggelre az arcot és olyan üdévé is teszi valahogy!

6. Ki ne ismerné az érzést, amikor szépen ki van sminkelve és azon parázik, hogy két óra múlva már elmászik az egész a szomszéd asztal sarkára az étteremben. (Csodálkoznál mi, ha a rúzsod köszönne rád?...D) Próbáltunk már néhány sminkfixálót, de volt, ami annyira fixált, hogy repedezni kezdett rajtunk a vakolat. A Nyx terméke olcsó és jó is, azt kell mondjuk. Ráadásul, mivel könnyű kis műanyagban van, bármikor bedobható a táskába! 

7. Ajakbalzsam és édesség egyben. Nem egy cég hozott már ki ilyet, de nekünk a Lush most a kedvencünk a témából. Mert ennek tényleg csoki illata van és hidratál is, ráadásul picike tégelyben viheted magaddal és ebéd utáni nassolás helyett is szuper. Mondjuk, ne edd le az egészet, de a Buttered Brazilst imádni fogod, mi rákattantunk rendesen. 

8. A te szemed is Samsonite szponzorált reggelente? Nálunk ez a helyzet úgy általában. De ami bejött, az olyan szemkörnyékápolók, amelyek olyan kis hűtős fejjel dolgoznak. Ebből, ami árban és minőségben is teljesen jó, a Marionnaud saját márkás terméke, a Lift Supreme Eye Lifting Treatment. Zselés állaggal dolgozik és érzed, hogy van benne hatóanyag rendesen. Felderül és összekapja magát tőle a szem környéke! 

9. A pirosítás-bronzosítás a sminkre teszi fel a pontot. Gyakran visszük magunkkal a cuccot napközbenre, de őszintén szólva rémesen kiborultunk mindig, amikor az imádott Guerlain bronzosítónk összezötykölődött a városi rohangálás során. A Catrice kínálatában viszont találtunk egy blush & bronzert, amivel szépen lehet dolgozni, nem pereg le egy perc alatt és még az áráért sem kell évekig dolgozni. 

+ 1. Minden gyerek más, ez az alaptézis, amire rá kell jönnie egy szülőnek. A könyvek aranyszabályai úgy általában nem működnek, ha nem egy őrülten konformista kicsivel áldotta meg az ég az anyukát. A jelen háztartásban megtalálható gyermek utált fogat mosni, mert csípte az összes fogkrém. Hetekig ment a keresgélés, ő ezektől az erdei gyümölcsösöktől a falra mászott, sírva fakadt, nemhogy az őrlőket mosogatta volna vele Először a Welada kínálatában leltünk egyet, amit megkedvelt, de most megjött az új szerelem, ami már függést is okoz. A Manna ugyanis kihozott egy 100 százalékban természetes anyagokat tartalmazó epres fogkrémet. Bódítóan epres az illata, az ízéről meg nem tudsz lejönni, annyira finom....és télen azért jól jön ez az élénk piros szín a fürdőszobában! Köszi, Manna! 

terméklimatestápolólorealhálalushvegánmannakozmetikaikiehlscatricesparyhajtőlenövés

 

daytox_concept_slide_links.jpg

 

 

Ó, hát micsoda újdonságra bukkantunk! Pont tavasszal, amikor egyébként is a méregtelenítés időszaka van. Elindult a Douglas kínálatában egy márka, Daytox a neve, ami egy szépségmegőrző program a detox jegyében. A bőr öntisztító folyamat támogatják a termékeik és segítik a rengenerálódást. Minden egyes darab tőlük aktív méregtelenítő összetevőket tartalmaz, antioxidánsokat, illóolajokat és természetes hatóanyagokat. Szilikon- és parabén mentesek és minden vegán! (Tudjuk, ez sokatoknak fontos!) Német minőség és ami nekünk igazán tetszik ebben, hogy gyakorlatilag egy komplett programot alakíthatsz ki az arcod és a bőröd méregtelenítésére. Fürdősó, testradír, hidratáló szérum, szemkörnyékápoló, arctonik, arctisztító hab, nagyon sok minden van a választékukban. Elég mérges napokon vagyunk túl, így elsőként a tusfürdőt próbáltuk ki tőlük, de lehet, hogy az arckrémekbe is belevágunk majd. A lényeg, hogy a body wash véd a káros környezeti hatásokkal szemben (sajnos, a szomszédasszony ellen nem...) és nagyon gyengéden ápol és tisztít. Finom illata van, nem agresszív, jóságos. Citromfű és gyömbér van például benne, és jó sok A- és E-vitamin. Iszonyat jól is néz ki, olyan natúr vonal, de mégis valahogy elegáns. Szeretjük azt is, hogy pumpás. Nézd meg ezt a márkát a Douglasban, nekünk igen szimpatikus eddig!

Daytox Tusfürdő 300 ml - 2 990 Ft

 

 

daytox-korperpflege-body_wash.jpg

 


dxn_bej.jpg

 

dxn2.jpg

 

 

Ciki, vagy nem ciki, de múlt héten megismerkedtünk egy hellyel, amit konkrétan külföldi ismerőseink ajánlottak nekünk. Ráadásul, nem Prágában vagy Veronában van a dolog, hanem Budapesten. Nemrégiben ugyanis egy olyan baráti házaspár jött Pestre, akik eléggé ügyelnek arra (nagyon helyesen, hogy milyen tápaanyagot visznek be a szervezetükbe. Így gondosan megtekintik, mielőtt bárhol a világon utazgatnak, milyen kávézókat, éttermeket tudnak majd meglátogatni az adott városban. Na, ők jöttek most ide és dicsértek nekünk agyon egy helyet, ahol egészséges kávét lehet inni, vegán sütiket enni és rizstej is van a kávéba, vagy ne adj isten, mandulatej. Szóval, miután a baráti házaspár hazament, fogtuk magunkat és a ciki, vagy nem ciki kategóriában indulva, elmentünk a saját fővárosunkba megtekinteni egy kávézót, amit külföldi barátaink ajánlottak nekünk.

Jó helyen van, az egészen biztos, hisz csak a Teréz körútig kellett zarándokolni, ez az Oktogonhoz van nagyon közel leginkább. Ó, rögtön le is csaptunk az egyik függőszékre, vagy hogy hívják ezt a műfajt, ami  a kiülős részen van. Na jó, azért bementünk megnézni a süteményeket is. Mennyei a kínálat, azt kell mondjuk. Aki járatos a nem teszünk tele mindent tejjel és cukorral műfajban, annak ez palota lesz, nem más. Laktózmentes, paleo és nyers vegán sütemények is vannak a kínálatban, őrületesen jók. Csoki bonbonok, szendvicsek, teljes kiőrlésű croissantból is, szóval, az élvezeteket simán lehet halmozni, ráadásul úgy, hogy közben nem hízunk és egészségtelen alapanyagokat sem veszünk magunkhoz. A kávé ganodermás, ami köztudottan lugosít, ráadásul, allergia szezon közeledtével sokaknak üzennénk, néhány ismerősünknek ez mulasztotta el teljesen a problémát. Ami iszonyat szimpatikus volt ezen a helyen, hogy nem számolnak fel plusz pénzt, ha nem tehéntejjel kéred az italodat, hanem szójatejjel például (mások is átvehetnék a jó példát!). És csodás gyümölcsös vizek is vannak, haza is hoztuk egy epres-mentásat is.

 

dxn12.jpg

 

dxn11.jpg

 

 

A kiszolgálás elég profi, gyorsan le is kádereztük a srácokat, kiderült, a Starbucks csapatából csalta el őket a vezetés. Kedvesek, közvetlenek, pörgősek a lányok és fiúk. Tényleg olyan ez a hely, mintha nem itthon lennénk, mert ott jártunkkor kiderült, még a kutyák is bejöhetnek egy jó feketére... ráadásul a wifi sem lassú, működik rendesen. Ami vicces, hogy tényleg leginkább külföldiekkel találkoztunk ott, akik kiderült, hogy a tripadvisor jó pontjai alapján döntöttek úgy, beülnek ide egy egészséges barátnős dumcsizásra. Ettünk mézes krémest, méz nélkül, ittunk finom kávét, napoztunk a kinti alkalmatosságokon és egyszerűen egészségesen jól éreztük magunkat. És úgy érezzük, ide úgy vissza fogunk menni, hogy csak na. És végre van alternatíva azokkal a barátnőinkkel is találkozni, akik vegánok, paleóznak, nem esznek lisztet, cukrot vagy csak gondosan ügyelnek a vonalaikra! Annyira profi a hely, mintha nem is itthon lenne. Vagy tényleg fejlődik Budapest?

 

dxn14.jpg

 

A DXN kávézó facebook oldalát ITT találod, egyébként a Teréz krt. 8 szám alatt van. 

 

 

 

 

 

 

krhaza3.jpg

 

 

Hazatértés

Semmihez sem fogható érzés, mikor hosszú idő után ismét hazaér az ember. Csodálatos ismét a barátokkal tengeni-­lengeni, a családdal időzni és róni a havas utcákat, majd a meleg szobába érkezve begyújtani a sütőt és készíteni egy mennyei vacsorát. Ám ilyenkor gyakran előkerül a bizonytalanság is: vajon hogyan fogadnak majd? A kishúgom emlékszik majd a korábbi beszélgetéseinkre? A barátaim nem fognak kikészülni tőle, hogy már megint csak késő éjszakákon érek rá bandázni, mert napközben lótok és ­futok? És persze: "Mi van, ha senkit sem érdekel, hogy megjöttem?"

Aztán persze megérkezem, és kiderül: minden olyan, mintha el se mentem volna. Amikor elfognak a sikerrel vagy sikertelenséggel kapcsolatos kétségek, mindig a tiszta szándékra igyekszem koncentrálni. A Kristóf Konyhája azért született, hogy megmutassa: főzni bizony bárki tud, és egy szempillantás alatt is lehet lenyűgözően finom, egészséges lakomákat rittyenteni -ezt ­ írtam legújabb könyvem hátoldalán, és úgy tűnik, teljesült a vágyam: a megjelenés óta több tucat levél, és fénykép érkezett hozzám azokról a fogásokról és történetekről, amelyeket az első vegán szakácskönyvem ihletett. Ezek a levelek nem csak önbizalmat adtak, de arra is emlékeztettek: mindig van, aki hazavár.

 

krhaza.jpg

 

Az étel, akár a boldogság, akkor igazi, ha megosztjuk egymással ­ - szoktam mondani, ez pedig a főzésre is igaz: barátokkal, rokonokkal új és régi ismerősökkel közösen szorgoskodni a konyhában nem is munka, hanem önfeledt szórakozás. Az pedig már csak hab a vegán tortán, hogy még tanulunk is közben valamit, ­ így mostani hazatérésem alatt két főzőkurzusra is összeröffenünk, ahol teljes menüsorokat készítünk el a Kristóf Konyhája receptjeiből válogatva. De könyvbemutató beszélgetés is lesz, ­ beszélgetőtársam Szűcs Péter, az InStyle Magyarország főszerkesztője, aki egy évtizede vagyunk barátom és kollégám.

És ahogy az lenni szokott, utazás előtt ismét elkapott a félsz: "és ha senki nem jön el?" ­ ám mire feltettem a kérdést a kiadómnak, kiderült: mindhárom eseményre órák alatt vásároltátok meg a jegyeket.

Az aggodalom, a parázás és a felesleges stresszelés sehová sem vezet ­ legfeljebb olyan negatív lesz tőle a hangulat, hogy még az életünk legnagyobb áldásait sem vesszük észre. Hogy megköszönjem, hogy olyankor is mellettem vagytok, amikor kétségek fognak el, egy háromfogásos mennyei vegán vacsorára, és személyes, baráti, kötetlen beszélgetésre is meginvitállak benneteket. (Az esemény leírását ITT találod.)Koccintsunk rá, hogy a vegán életmóddal egyszerre tesszük jobb, igazságosabb hellyé a bolygót, figyelünk az egészségünkre, ráadásul csodás falatokat lakmározhatunk. A vacsoráról én gondoskodom.

 

krhaza2.jpg

 

Ha találkozunk valamelyik eseményen, hozd magaddal a Kristóf Konyhája kötetet, ­ örömmel írok bele neked személyes üzenetet, cserébe, amiért ti, olvasók is hétről hétre útjelzőkkel láttok el engem.

Fényes hetet!

https://www.facebook.com/kristofkonyhaja

(fotók:  www.mateczaban.com)

 

 

kristof_konyv2.jpg

 

Az vagy, amit megeszel... ­ karácsonykor is

Biztosan hallottad már a fenti mondást. Amennyiben te is odafigyelsz rá, mivel tömöd meg a pocakodat a karácsonyi vacsorán, és a szilveszterig tartó habzsi­dőzsi közben. no persze mindezt úgy, hogy ne kelljen lemondanunk a mesés ízekről. Enni világ életemben imádtam, igen nagyra értékelem a jó kaját, és megértettem: vagy milliomosnak kell lennem, vagy meg kell tanulnom főzni. Húszéves korom körül vált a sütés­főzés az első számú hobbimmá, ekkoriban már minden családi vacsorát és sátörös ünnepet én "cateringeltem", de vallom, hogy igazán akkor értettem meg, mit is jelent szenvedélyes szakácsnak lenni, amikor vegán lettem ­ ez 2009-­ben volt, mikor Tel Avivba költoztem.

Nemrégiben szerepeltem egy kanadai dokumentumfilmben, Foodie List a címe: helyi kaja bloggerekkel vezettük körbe a stábot a város legszuperebb éttermeiben. A műsorban is ugyanezt mondtam: ha valaha megvalósul a béke a térségben, azt az étel fogja elhozni. Gyakran hallani, hogy Izrael "ellopta" a palesztinok "signature" fogásait, mint a humusz, vagy a falafel, ám a valóságban jó tudni: az Izraeliek jelentős része szefárdi zsidó, azaz maga is arab országból, arab kultúrkörből érkezik, és Marokkóban, Tunéziában, Jemenben ugyanazokon a közel­keleti fogásokon nőtt fel, mint a palesztinok, jordánok, vagy libanoniak. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy zsidók,keresztények és ateisták egyaránt szenvedélyesen rajonganak az arabok ­készítette humuszért Izraelben, az askenázi, európai zsidók szofisztikált kávézóiban pedig előszeretettel reggelizgetnek a mizráhiak, legyen szó zsidókról vagy arabokról. Élményt és hitet merítünk egymás gasztronómiájából és az "egymásnál töltött" időből. Nem meglepő hát, ha a magyar, indiai, brit, amerikai, olasz, és mexikói fogások mellett az igazi főszerepet a közel­-keleti konyha kapta. A frissen megjelent szakácskönyvem "Kristóf konyhája" címen egyszerre jelent meg a limitált száriás MENÜ 2­vel ­ az előbbiben 108 kedvenc, leggyakrabban elkészített receptemet vetettem papírra, és minden fogáshoz egy rövid novella, történet, vagy anekdota párosul ­ mesélő menüknek hívom őket, míg a másodikban három kedvenc receptem és egy mély interjú kapott helyet.

 

kristof_konyv1.jpg

 

Izgalmas kihívás volt, mert több, mint 50 fogást főztem és sütöttem meg 10 nap alatt, amíg a fotózás zajlott, és mert azt akartam, hogy az olvasó pontosan értse és érezze, mit is jelent nekem a konyhaművészet ­ nem a flancolásról, a perfekcionizmusról és végképp nem a hajszálra kimért mennyiségekről szól, hanem az élvezetről, a kreativitásról, és az otthonteremtésről. Számomra a főzés olyan, mint mondjuk a zene, vagy a művészet bármelyik ága. Néha arról szól a zene, hogy egy hatalmasat bulizunk a barátokkal, vagy hogy a családdal hangversenyre megyünk. Máskor pedig arról, hogy egy egyedül töltött estémen felrakom a kedvenc, hivatalosan sosem megjelent Madonna dalaimat, és átadom magam a csodás érzésnek, hogy most exkluzív partin vagyunk, én és önmagam. Imádok sok embert vendégül látni, rendszeresen tartunk vacsorapartikat, tetőtéri brunch­okat, de épp így szeretek elvonulni a konyhába hajnali kettőkor, és összeütni magamnak egy kis "midnight snacket", vagy sütni egy burekászt a Szex és New York maraton mellé, amivel szórakoztatom magam, míg a férjem éjszakás orvos a gyermekkórházban. Nem hiszek abban, hogy főzni csak akkor érdemes, ha "van kinek", hiszen mindig van kinek: saját magunknak!

Mert ahogy a boldogságot, úgy a csodálatos és egészséges ételeket is mindannyian megérdemeljük ­ karácsonykor, és minden áldott nap.

Fényes hetet!

kristofkonyhaja.hu

menucookbook.hu

whitecityboy.com

képek: Czabán Máté, Salamon Sára és Ron Itzchaki

 

kristof_itthon1.jpg

 

Otthonról - haza

Azt mondják, ott az otthon, ahol a szív – ám olyas valaki számára, akinek mindig ott van a szíve, ahol éppen jár a “haza” fogalma meglehetősen tág fogalom. Hűen szemlélteti, milyen komolyan veszem a “világpolgár” létet, hogy mikor tíz évvel ezelőtt Édesanyám, a Mama egy másik világba költözött, a hamvainak nem egy, nem kettő, nem is három, hanem négy különféle helyen mondtam búcsút. Buddhista “temetése” a Margit-szigeten volt, ahol a Dunán úsztattuk le földi maradványainak egy részét, egy másik “csomagot” magammal vittem Indiába és Benáreszben, a Gangeszen, megannyi pislákoló mécses kíséretében bocsátottuk vízre a Papával. Tartogattunk belőle egy marékkal nepáli utazásunkra is, hogy a Katmandu közepén tornyosuló zarándokhely tetején eresszük szélnek a hamvakat – mert a Mama azt mondta, hogy “aki egyszer körbejárja Nagy Sztúpát, örökké visszavágyik”. És ha még mindig nem lenne a Mama eléggé szanaszét, egy gyűszűnyit “megtartottam” belőle, hogy társaságot szolgáltathasson Mimi nagyanyámnak a csillaghegyi plébánia kertjében megbúvó urnatemetőben. Egy klasszikus temetés nem csak, hogy “snassz” let volna egy olyan impulzív, spontán, és a konvencionalitás bármely formáját nélkülöző nőhöz, mint a Mama, de bevallom, kicsit az önző érdek is űzött nem akartam, hogy csak akkor “találkozhassak” vele, ha kijutok a temetőbe. Akkor is érezni akartam őt, ha felnézek az égre, ha áthajózom a tengert, vagy épp átsétálok valamelyik Duna hídon. Így vagyok az„otthon” fogalmával is – hordozom magammal, magamban, és akármerre legyek a nagy világban, ha szeretetteljes, inspiráló emberekkel találkozom, ha valaki megnevettet úgy, hogy a könnyem csorog tőle, vagy egyszerűen csak nyugalomra lelek valahol, máris otthon érzem magam.

kristof_itthon2.jpg

 

Nem meglepő hát, hogy csak mosolygok azokon az embereken, akik szerint hazaáruló volnék, amiért évek óta Tel Avivban élek. Szeretem Tel Avivot. Laza, könnyed, kreativ közeg, ahol pont úgy lehetek önmagam, ahogy nekem tetszik – senki sem kéri számom rajtam, hogy férfival vagy nővel osztom meg az ágyamat, minden áldott nap úgy érzem, hogy életem legfinomabb fogását fogyasztottam el valamelyik zseniális tel avivi kávézó teraszán (és másnap mindig sikerül felülmúlni az előző napi kulináris élményt), a tengerpartra kiheveredni pedig felér egy pszicho-terápiával. Szeretem Budapestet is – szeretem, ahogy a nemzetet kollektívan érintő nehézségek ellenére mindig lesznek fiatal szellemi energiával megáldott békés harcosok, akik nem hagyják, hogy uniformizált világképet erőltessünk a generációnkra. Szeretem, hogy ma már Budapesten is beülhetek egy étterembe, és rendelhetek vegán menüt – a Ferenciek Terénél, egy árnyas kis utcában, a Napfényes étteremben olyan „rántott nem-húst” ettünk, hogy ihaj-csuhaj, a Csendes M. bisztró pedig – a Károlyi Kert kovácsoltvas kerítésének árnyékában – feledhetetlen dószát, azaz indiai palacsintát ettünk távol keleti fűszerekkel ékes mangó csatnival. És bár Tel Aviv Budapesttel összevetve elsőre ég és föld, jobban megismerve a két város underground és művész szubkultját rengeteg hasonlóságot találok. Itt van például a Pride – amely jövő héten kezdődik meg Budapesten, hála azoknak az önkénteseknek, akik húsz éve nem hagyják, hogy bármelyik politikai hatalom „elvegye” tőlünk az LMBTQ büszkeség hetét. Tel Avivban sem kitaposott ösvény vezetett oda, hogy ma már 180 000 ember vesz részt a sokszínűség karneválján esztendőről esztendőre. Vagy itt vannak a spirituális, zenei és művészeti fesztiválok a természet lágy ölén, amelyeknek Magyarországon és Izraelben is tisztes hagyománya van – nincs is szebb, mint a Balaton parton jógával kezdeni a napot az Everness fesztiválon, vagy önfeledten tombolni egy goa partin a tengerparton. És akkor még az éjszakai életről szót sem ejtettem – pedig a Kazinczy utca környéke egyre inkább emlékeztet a jaffai bolhapiacra, ahol fürtökben „lógnak” az emberek a szórakozóhelyek, klubok, pop-up éttermek teraszairól. Legutóbbi bye-bye-Budapest búcsú partim, amely a szeriőz „Bitch We Are All Madonna” címet viselte végkép meggyőzött róla, hogy évekre méltatlanul alul értékeltem a „pesti éjszaka” fogalmát. Amikor pedig a férjem is velem utazik, végkép mindegy, hogy „otthon”, vagy „itthon” vagyok. Nem csak azért, mert neki köszönhetően kétszer annyi munka fér bele az utazásba – hiszen fuvarozik, reggel hatkor ébred velem, kísérget, kaját, piát szerez (azaz gyakorlatilag egy ANGYAL), hanem azért is, mert stresszes vagyok megnyugtat, ha kétségeim támadnak önmagammal kapcsolatban, megerősíti az egómat, ha pedig elhatalmasodna az önző énem, leránt a földre, ahogy megérdemlem. Ami pedig a családot és barátokat illeti – a Papát, az unokatesókat, nagynéniket, a kistesómat Lolát, és a nyusziját, Gusztit, no meg a többieket, mert szerencsére jó sokan vannak, akiket szeretek – aki teheti, meglátogat, de akkor sincs semmi, ha épp nem látjuk egymást fél évig. Nem attól szeretjük egymást jobban, hogy hányszor beszélünk egy héten, hanem attól, hogy támogatjuk, segítjük, inspiráljuk és értékeljük egymást, és lélekben ott vagyunk a másiknak, amikor szükségünk van egymásra.

 

kristof_itthon3.jpg

 

Köszönöm, hogy legkevesebb két országban otthon lehetek. Köszönöm ezt a mesébe illő, őrült tempóban szaladó, egyszerre békés és hektikus nyaralást, Budapest. Tel Avivban, a tetőkertünkben üldögélve, hallgatva a müezzin hangját a közeli mecsetből, amint a templom harang kongásával versenyt-áriázik biztosan jó néhányszor az eszembe szökik majd: milyen hálás is vagyok a sorsnak. Azért a tofu-baconös szenvicsért a Portéka Gasztroban. A nyers-paleo-gluténmentes-vegán kézműves tortáért, (amiért még a nem-vegánok is majd megvesztek) Kakuk Bálintnak. Azért a vacsoráért a barátokkal, amikor szülinapi titkos- üzenetet rögzítettünk az épp Thaiföldön nyaralászó barátnőknek, Kingának. A salsa partiért. Az új, iszonyú menő, KÉK Lumia telefonomért, amivel megörökíthettem az emlékeket. A csillagos éjszakákért a soroksári dunaparton. Az ezüst-tónak tetsző Balatonra néző szobáért a szállodák.hu-nak, ahonnan életünk leggyönyörűbb naplementéjét nézhettük végig. Azért, hogy az Everness fesztiválon minden sarkon kedves, mosolygó emberekbe botottam, akik olyan szépeket mondtak a könyveimről, a munkámról, és úgy általában véve arról, ahogy „vezetni” igyekszem az életemet, hogy könny szökött a szemembe. És persze mindenkinek köszönöm, akik este tiztől hajnali háromig táncoltak velem a Teslaban az utolsó pesti éjszakámon, és akikkel összehoztuk ezt a felejthetetlen búcsúéjszakát. Folyt. Köv. ;)

Fényes hetet!

xoxo

Steiner Kristóf

whitecityboy.com

facebook.com/SteinerKristofOldala

 

steiner_kristof_foz.jpg

 

Lelki fröccs, szellemi táplálék

Nyakukon az Everness fesztivál – június 24-én délelőtt Balatonakarattyán, csodás környezetben, még csodásabb emberekkel körülvéve beszélgethetek majd egy szívemnek nagyon kedves témáról. És bár tudom, megosztó dologról van szó, szívből remélem, hogy sokan velem tartanak erre az izgalmas és ízletes utazásra, amelyből most adok egy kis kóstolót…

Bevallom, régen nagyon szerettem a húst. Nem tartozom azon vegánok közé, akik elmondásuk alapján már kiskorukban sem szerették a húst. Imádtam a dupla sajtos Mac Royalt, Argentínában fél kiló steakeket tüntettem el, de éreztem, hogy ezt a dolgot előbb-utóbb rendbe kell raknom. Furcsa érzés volt az is, amikor az éttermekben húst ettem és a kutyám ott ült az ölemben, akkor szembeötlő volt a hasonlóság a tányéromon lévő csirke és a kutyusom közt. Ezek miatt régóta fontolgattam, hogy vegán leszek, mert már régóta éreztem, hogy a húsevés nem frankó dolog. Ezt az egyik nap felvetettem a páromnak, aki előadta, hogy ő is három napja pont a váltáson gondolkodik. Maga az átállás egyébként közel hat éve, egyik napról a másikra történt meg. Egyrészt érzelmi indíttatásból történt, másrászt pedig egyre nehezebb volt a homokba dugnom a fejemet - régebben nem is tudtam, hogy a húsevés például mennyire nem fér össze a környezetvédelemmel, ám ahogy egyre több video és adat jelent meg a közösségi oldalakon, előfizettem a PETA magazinjára.

Bevallom megdöbbentett, hogy a veganizmus milyen sok szempontból is hasznos az emberiség, és persze az állatok számára. Nem titok, hogy a kabbala követőjekénta spiritualitás is igen fontos számomra – a tanárom pedig azt mesélte nekem, hogy a történelem során több nagy rabbi és kabbalista is azt tanította, hogy csak olyan ember ehetne húst, aki már olyan szinten van, hogy a megevett állat lelkét más szintre tudja emelni. Ezenkívül nagyon sok vegetárius kabbalista van. A tanítványi körében a vegánság nem bevett dolog, de a húsmentesség gyakori. Sokan nem tudják, de Izrael első két főrabbija vegetáriánus volt és voltak olyan szándékok is, hogy az ország előbb-utóbb vegetáriánus legyen – és bár ez sajnos nem következett be, Tel Aviv máig a világ “legvegánabb” városa.

A legtöbb helyen, ahová utaztam munkám során, vagy ahol alkalmam nyílt hosszabb időt eltölteni – mint Indiában, Angliában, és a Közel-Keleten – semmiféle lemondással nem jár a veganizmus. Izraelben, Libanonban és a palesztin területeken például humusz mindenkinél, mindig van otthon. A padlizsánt például annyiféle módon készítik, hogy az soha nem lesz unalmas. London pedig egyszerűen fantasztikus: minden sarkon van egy vegán kávézó. De persze nem járunk minden nap étterembe: imádok főzni – de szinte soha nem receptből alkotok, azok csak inspirálnak, csak megmutatják az ízvilágot, majd abból kiindulva improvizálok. A piacra is így megyek el vásárolni, hogy nem tudom, mit akarok venni. Az olajon úgy kezdem el pirítani a fokhagymát, hogy még nem tudom mi lesz belőle… én így, spontán szeretek kreatívkodni a konyhában.

És ha már az állatjogi és élvezeti részét “átdumáltuk”, beszéljünk arról is, miért jó a Föld bolygónak a húsmentes étkezés: a nagyüzemi állattartásnak köszönhetően egyre szennyezettebbé válik a környezetünk, ráadásul a globális felmelegedésre is nagyon erős hatással van a húsipar. Mi semmi olyasmit nem használunk, amit állatokon tesztelnének, illetve nem hordunk bőrt, szelektíven gyűjtjük a hulladékot is, sőt a Food Not Bombs mozgalom “freegan”-jait is támogatjuk: ők azok, akik piacokra mennek ki záróra idején és összeszedik azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amiket amúgy kidobnának. Ilyen akciókban én is részt vettem időnként: este hatkor kimegyek a hozzánk közel eső piacra Tel-Avivban és szó szerint rekeszekkel jövök haza: paradicsom, mangó, uborka, minden van ott, természetesen teljesen ingyen. Ezekből pedig nagy vacsorákat rendeztünk a barátainknak és a hűtőnk is folyton tele van. A megmaradó gyümölcsöket, zöldségeket egy óra múlva egy buldózer eltúrja. Ez számomra hatalmas fájdalom, mert annyian éheznek szerte a világban, és mert nekem minden zöldség, gyümölcs Isten létezésének bizonyítéka.

És ami a fizikai egészséget illeti: mindig furcsának találtam, mikor húsevő orvosok érvelnek a vegetáriánus táplálkozás ellen, aki ezt még sohasem próbálták. Engem épp, hogy a veganizmus “gyógyított ki” az étkezési zavaraimból. Egy olyan világba csöppentem bele a televíziózással, amit a magyar nyelv nagyon népszerűen kifejez egy mondással: „Ezt nem veszi be a gyomrom.” Éveken keresztül próbáltam boldogulni - ma már tudom, hogy hogy csak sodródtam az eseményekkel, három év szinte kiesett az életemből. Nem olvastam például, holott annak idején faltam a könyveket. Rettenetesen néztem ki, volt rajtam mobil 30 kiló, azaz 55, vagy 85 kiló voltam. De nem bánok semmit, itt jutottam olyan lehetőségekhez, amelyeket most talán már fontosabb dolgokra tudok használni - és azt is sikerült megértenem, hogy nekem inkább az írás, a publikálás az utam. Természetesen a televíziózást és műsorvezetést is élvezem, és sosem fogok hátat fordítani neki, de soha többé nem akarok zsoldos, mások parancsaitól függő média-katona lenni. A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy van egy 99 %-os valóság és egy 1%- os valóság. Választás kérdése, hogy az ember melyik világban igyekszik kiteljesedni – ám míg a 99%-os valóság az 1%-os realitást is segíti, a materializmus és egoizmus sosem telesíti ki a hiányzó, lelki világot. Az Evernessen szeretettel osztom meg veled a saját világom mindkét részét – amelyek egymás nélkül nem létezhetnek a Föld bolygón töltött emberi életünk során.

Fényes hetet mindenkinek!

everness.hu

whitecityboy.com

facebook.com/SteinerKristofOldala

Fotó: Gazdag Éva

 

kristof_everness.jpg

 

Fesztivál a léleknek

Ha eddig azt hitted, hogy fesztiválozni csak illuminált állapotban lehet, van egy meglepetésem számodra. Az ‪‎Everness Fesztivál‬ a tudatos életmódnak, kikapcsolódásnak és feltöltődésnek kíván teret adni, amelyet előadások, alternatív mozgásformák és zenei programok kísérnek a ‪‎Balaton‬ partján. Az ötnapos gyerekbarát fesztivál idén még nagyobb területen, szélesebb körű programokkal és előadásokkal, hazai és külföldi zenei produkciókkal, folyamatos gyermekfelügyelettel várja a látogatókat – köztük engem is, hiszen Június 24-én szerdán én is tartok egy közönségtalálkozóval egybekötött előadást, amelyre mindenkit nagy szeretettel várok.

Az ‪Everness‬ középpontjában az önmeghaladás és az emberi kapcsolatok állnak - legyen szó előadásról, műhelyfoglalkozásról, mozgásról, táncról vagy a zenei palettáról, minden program ezzel az utánozhatatlan szemlélettel összhangban jelenik meg. A tudatos táplálkozás terén is sok érdekességgel találkozhatnak majd a résztvevők, hiszen a nyers, vegán és vegetáriánus ételek egyedülállóan széles kínálatát kóstolhatják végig az öt nap alatt, megfizethető áron, sőt, az én előadásom fókuszában is a vegán és vegetáriánus étkezés áll majd – és ennek spirituális, illetve racionális miértjei. Az Öngyógyító Faluban jó barátom, például Soma Mamagésa vonultatja fel azokat az egészségmegőrző technikákat, amiket ő maga is kipróbált és ajánl. Az Intimitás Faluban Kriston Andrea előadásokon és workshopokon át mutatja be módszerének, a Kriston Intimtornának rejtelmeit, míg az Elmélyülés Falu Csong An Szunim zen szerzetes védnöksége alatt teret biztosít az elvonuláshoz és a meditációhoz. A MagNet falvában  aprogramok mellett civil szervezetek jelennek meg, az Önmeghaladó Faluban pedig Kiss J. Zsolt vezetésével az Everness saját előadói jelennek meg - többek között Dr. Menis Yousry, a világhírű pszichológus előadásait is meghallgathatjuk. A kicsiknek és szüleiknek Levente Péter Gyerek Faluja kínál foglalkozásokat, az Alkotótáborban pedig bárki kibontakoztathatja kreatív oldalát.

Én a folyamatos munkában, és állandó, nem kampány-szerűn tanulásban hiszek - és az Everness csodás lehetőség arra, hogy megismerjünk és elsajátítsunk különféle relaxációs technikákat, hallhassunk a legfrissebb kutatásokról a pszichológia és ökológia terén, majd hazamehessünk, és a gyakorlatban is alkalmazni az újdonságokat. Ugye találkozunk Balatonakarattyán június 24. és 28. között?

Fényes hetet!

everness.hu

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

csirkek2.jpg

 

Vajon van állatmennyország?

Akik rendszeresen követik az útjelzőimet, tudhatják, hogy évente egyszer-kétszer személyesebb hangvételt ütök meg – és olyasmiről is beszélek, ami talán sokaknak “tabu”. Előre is elnézést kérek – nem szándékom senkiben rossz érzéseket ébreszteni, ugyanakkor most, húsvét után azt hiszem igazán időszerű, hogy legalább gondolatban felkínáljak egy alternatívát – a létezésre, és az étkezésre – mert ilyenkor szokatlanul megtelik a pipi-mennyország.

A napokban olvastam egy lapban, hogy évente egymilliónál is több kis kakast pusztítanak el szörnyűséges módon a keltetőüzemekben, mert tartásuk nem kifizetődő. “A brutális eljárás ellen eddig senki nem emelt szót.” – írja az újság, és bár nem szokásom sokkoló sztorikat megosztani - abban hiszek, hogy finom fogásokkal és izgalmas vegán receptekkel többet tehetek a veganizmus terjesztéséért, mint feszültség-gerjesztéssel, ám ez a történet mélyen megérintett. Főként azért, mert épp néhány napja futottam bele egy megható videóba: egy csibe szó szerint odarohan egy kisfiúhoz, aki szorosan megöleli, az állat pedig boldogan pihen a vállán.

Könnyek gyűlnek a szemembe, ha arra gondolok: ezt a bizalmat, ezt a békés együttélést rontjuk el, amikor haláltáborokat építünk - állatoknak. Aki öt percet szán rá, hogy utána is olvasson, mi történik a nagyüzemi csirkefarmokon, hamar rátalál: a kakaskák élve ledarálása nem az egyetlen kegyetlenség, amit elkövetnek. A felnőtt csibéket – egyszerre akár 10-15 000 állatot – gyakran gyilkos habbal végzik ki: olyan ez, mint a mérges gáz a zsidó munkatáborokban. A pánik kitör, a csirkék a kerítésnek préselődve menekülnének, de nincs hová. Egy eljárás, amit nap mint nap alkalmaznak csirkefarmokon. Az ember már be sem piszkolja a kezét - a tömeggyilkosság után egyszerűen átmossa a holttesteket, és indulhat a feldolgozás. Megéri?

Ma már millió alternatíva van a húsfogyasztásra - a hagyományosan csirkehússal készülő ételek szejtánnal (búzahússal), tofuval, szójakockákkal, vagy akár a húst kiváltó zöldségekkel is remekül működnek - és senkinek a lelkén nem szárad ezeknek az érző lényeknek a halála. Ha kezdő vegán vagy, tippekért, ötletekért, válaszokért és támogatásért csatlakozz a Vegan in Hungary (ITT) csoporthoz, vagy próbáld ki a A 30 Napos Vegán Kihívást. (ITT) Tudom, hogy sokaknak nehéz, sőt akár fájdalmas belegondolni abba, hogy a minden lénynek kijáró boldogság érdekében személyes áldozatot kell hoznunk a hátköznapi választásaink során, ám az az igazság, hogy a nehézségek, a szokatlan erőfeszítések mind-mind új leckéket tanítanak nekünk…

…amelyeket megértve és megtanulva nem csak a világot, de a saját életünket is jobbá tehetjük.

Fényes hetet mindenkinek – embernek és állatnak egyaránt.

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

húsmk.jpg

Próbáld ki a húsmentes hétfőt!

Néhány napja kaptam egy mailt, amelyben ez állt: „Mindig olvasom az írásaidat, és hétről hétre úgy érzem, mintha direkt nekem írnál: az üzenetek valahogy mindig tökéletesen passzolnak egy aktuális élethelyzetemre. Most viszont nem emiatt írok. Tudom, hogy te vegetáriánus vagy, és sokszor olvasom, hogy kiállsz emellett az életmód mellett. Én világ életemben húsevő voltam, és bevallom, nem szeretem rosszul érezni magam emiatt, ahogy az sem esik jól, ha valaki ítélkezik felettem, amiért húst eszem. Te is folyton arról írsz, hogy fogadjuk el egymást... mit tanácsolsz nekem, aki nem akarom feladni a húsevést. Vagy méginkább... miért adnám fel?!
Sokáig gondolkoztam rajta, mit is válaszoljak, mikor végül eszembe ötlött, hogy valószínűleg ez a kérdés nem egyedül Katában, hanem másokban is felmerülhetett. És mivel eszemben sincs térítőként viselkedni, vagy sarkos véleményt alkotni, úgy határoztam: a heti útjelzőt kivételesen a húsevés, pontosabban a hús nem-evés témájának szentelem. Mielőtt négy évvel ezelőtt vega lettem volna, én voltam a világ egyik legnagyobb húsevője: félkilós argentin steakeket tüntettem el, és rajongtam a dupla sajtburgerért. A világ akkor kezdett megfordulni velem, amikor egy nap kedvenc éttermemben egy libacombot falatoztam óriási élvezettel, miközben Özge, a kíniai meztelenkutyám az ölemben szuszogott. Ahogy ott feküdt, nem tudtam nem észrevenni: a kis combocskája szinte hajszál pontosan ugyanolyan formájú, méretű, mint Özge virgácsa Felmerült bennem a kérdés: mégis miben különbözik a tányéromon lévő élőlény az ölemben lévőtől. Ettől fogva minden alkalommal, amikor valamilyen „állatot” ettem, átfutott az agyamon a gondolat: valószínűleg csak idő kérdése, és el fogom hagyni a húst...

eat right.jpg



Ám mivel nem akartam csak úgy beleugrani a vega-létbe anélkül, hogy tudnám, hogyan is kell ezt okosan csinálni, előbb olvasgatni kezdtem a weben. A húsmentes étkezést népszerűsítő honlapokról hamarosan megtudtam, hogy az elmúlt negyven esztendőben állattartás érdekében az Amazonasz dzsungeleinek 90 százaléka lett a takarmánynövény- termesztés áldozata. Egyes kutatások szerint a nagyüzemi állattartás – és így a hús, tojás és tejfogyasztás – az üvegház-hatást okozó gázok 51%-áért tehető felelőssé - ez jóval több, mint amennyi a repülőgépek, vagy autók mérgező gáz kibocsátása. Ráadásul az antibiotikumokon és mérgező adalékokon élő állatok után olyan káros anyagok kerülnek az élő vizekbe, amelyek az óceánok élővilágát is veszélyeztetik. Belefutottam Alec Baldwin "Meet your Meat" című filmjébe is, amelyből megtudtam: a domboldalon legelésző bocik, és édesen kapirgáló pipik manapság csak a nagymamák kertjében, és a mesekönyvekben léteznek – és persze a bio farmokon. Ám a szupermarketek, gyorséttermek, nagybani piacok és a legtöbb vendéglő által kínált tojás, tejtermékek és húskészítmények „donorai” soha életükben nem voltak friss levegőn, és a napfénnyel sem találkozhattak. A szerencsésebb baromfik még levágás előtt elpusztulnak szívrohamban, vagy tüdőbetegségekben pusztulnak el, hiszen a génmanipulált „csodaszereknek” köszönhetően abnormális méretűre dagadnak. És mivel a madarak gyakran egymásnak esnek a stressz hatására, rutin, hogy a keltetőből kikerülve tűzforró pengével csípik le a csőrüket.

És bár még ma is tartja magát az a feltételezés, hogy aki nem eszik húst, nem jut elég fehérjéhez, így számtalan betegség és gyors öregedés vár rá, ha egy pillantást vetünk azokra a sztárokra, akik elbúcsúztak a húsevéstől,
világossá válik: ha valaki okosan állítja össze a vegetáriánus, vagy vegán étrendet, fényeebben és egészségesebben ragyog majd, mint valaha. Olyan hírességek, mint Gwyneth Paltrow, Bryan Adams, Gillian Anderson, Kate Bosworth, Cheryl Crow, Sophie Ellis Bextor, Leona Lewis, Chris Martin, Moby, Yoko Ono, Kelly Osbourne, Kevin Spacey és Twiggy mind azt tanácsolják: ha valaki nem tud, vagy nem akar átigazolni a vega-csapathoz, legalább hetente egyszer tartson „húsmentes hétfőt”. A sztárok, a média mellett nagyhírű éttermek s csatlakoztak a kampányhoz, és hétfőnként vegetáriánus menüt kínálnak. Legendás séfek, és húsevő ínyencek világszerte, és Magyarországon is nyitottak a veganizmusra: Linda Long „Great Chefs Cook Vegan” című szakácskönyvét például Mautner Zsófia, a szeretett gasztro blogger, a Chili és Vanilia szakácskönyv szerzője is előszeretettel ajánlja olvasóinak.

vegetarian heart.jpg



Mostanság két amerikai ex-modell, Rory Freeman, és Kim Barnouin vegán Bibliái tartják lázban a divat, a szépség és a társadalmi felelősségvállalás híveit világszerte. A két hölgy Skinny Bitch címmel dobott piacra a női magazinok és pletykalapok nyelvezetét idéző kézikönyvet, mely egycsapásra Hollywood kedvence lett - Victoria Beckham például egy lépést sem tesz nélküle. Persze Posh nem csak a szépségét, hanem családja egészségét is védi: egy friss kutatás eredménye szerint a jól összeállított vegán étrend minimálisra csökkenti a rákos betegségek, és a szívroham kockázatát, a növényi fehérjék, rostok és szénhidrátok pedig minden szükséges tápanyagról gondoskodnak. A hazai biopiacok és reform élelmiszereket kínáló üzletek pultjai roskadoznak a sajtot és tojást is kiváltó tofutól, a húsok helyettesítésére tökéletesen alkalmas szejtántól – azaz búzafehérjátől, és bár az átállás sokak számára eleinte nehézkes lehet, anyagilag is megéri: egy kiló füstölt tofu ugyanis nagyjából 1500 forint, míg ugyanennyi átlagos árú füstölt sajt 4000 forintba kerül. Aki pedig sosem szeretne, és nem is akar lemondani a húsevésről, annak is alternatívát kínál az itthon is működő „boldog állat” jóléti program. A mozgalom térhódításának köszönhetően olyan baromfi, marha, sertéshúst, és tojást és tejterméket is vásárolhatunk, amely falusias állattartásból származik.

A Biblia szerint Isten csupán Noénak engedte meg a húsevést, az özönvíz idején. A kabbalista Ari szerint csupán olyan megvilágosult ember engedheti meg magának a húsfogyasztást, akinek megvan a képessége, hogy az állat lelkét egy magasabb szférába juttassa. Ghandi azt tanította, a lelki fejlődés egy bizonyos szinten megköveteli, hogy beszüntessük élőlény társaink saját testi igényeink kielégítését szolgáló pusztítását. Paul McCartney híres bölcselete, hogy ha a vágóhidaknak üvegfaluk lenne, mindenki vegetáriánussá válna. Isaac Bashevis Singer, Nobel-díjas amerikai író szerint pedig az állatokkal szemben minden ember, még a legjámborabb is kegyetlen nácivá válik. A buddhizmus egyik alapgondolata, hogy sok millió korábbi életünk során valamelyik leszületésünkkor minden egyes lény volt már az anyánk. Akárhogy is: a „tápláléklánc királyaiként” nekünk van a legnagyobb felelősségünk abban, hogy mi az, és ki az, akit jóízűen – vagy inkább fölöttébb rosszízűen – elfogyasztunk.

A kedvemért próbáld ki a húsmentes hétfőt! Cserébe pedig megajándékozlak néhány kedvenc receptemmel, amelyek garantáltan legnagyobb kedvenceiddé válnak, és nem hogy húst, de tejterméket, és tojást sem tartalmaznak.

Egy új kedvencem, ami ünnepi alkalmakkor került az indiai családok asztalára: a vegetáriánus sajtgolyó, a malai
koft - ITT.


Egy indiai kedvenc, ami kiváltja a metróaluljárós péksütit: a szamósza - ITT.

Egy tibeti nemzeti étel, a momo, amelyet nem öt perc elkészíteni, de ha valami, hát ez megéri a munkát - ITT.

Egy brit klasszikus, ami Londonban lett nagy kedvencem: a pásztor pite - ITT.

Egy szuper-gyors és elképesztően finom desszertem: az omlós körtésmorzsa - ITT. Jó étvágyat ehhez is! 

Mossál hajat Gyurikával!

beautyka 2012/10/04 14:14 komment

Tara Smith Vegan shampoo.jpg

Madarat tolláról, embert samponjáról? Lehet... Az egyik angol oldalon láttuk ezt a Tara Smith márkát, állítólag teljesen vegán, semmi állati eredetű és káros nincs benne, bennük. Ismeri valaki? Mi nagyon szívesen kipróbálnánk, a kinti Marks&Spencer oldalán meg is találtuk, ahol rendelhető. Mókás lenne ez a papagáj felhozatal a kád szélén. Csak nehogy hangoskodjanak!

tarasmithhaircare.jpg

Tara Smith Shine On Shampoo.jpg