Nesze!szer


Vidám vasárnap

beautyka 2016/09/24 19:33 komment

 

 

felhosziv2.jpg

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy virág. Úgy hívták: Napraforgó.
Ez az édes, még kicsi virág, nevéhez híven követte a Napot, fürdőzött a napsütésben és magába szívott minden energiát, ami feléje áradt....
Egy napon úgy adódott, hogy beborult az Ég, és felhők jöttek, csúnya, ronda, esőfelhők.....
Napraforgó kicsit kitikkadt az erős melegben, és örült, hogy esős idők jönnek., így összeismerkedett az esővel....szinte rögtön egymásba szerettek....Az Eső, és Napraforgó szinte elválaszthatatlanok lettek.....
Eső minden nap gyengéden simogatta Napraforgót, hisz ez a virág volt számára a legszebb, és egyetlen....összeforrtak...
Eső egyre csak táplálta Napraforgót, aki növekedni kezdett, egyre nagyobb, erősebb, gyönyörűbb lett....de egy idő után hiányolta a Nap energiáit, pedig szüksége volt a sugarak éltetésére, figyelmére....
Egyszer csak kisütött a Nap, és gyönyörű szivárvány tárult Napraforgó elé.....és együtt örültek szerelmével, Esővel.....de Napraforgó azt gondolta, hogy a szivárvány egyedül Neki szól, és egyedül a Napnak köszönheti, és ezért újra követni kezdte, hogy ismét töltekezzen ebből a különleges energiából.....és eközben megfeledkezett szerelméről, Esőről.....
Eső nem értette az egészet, és úgy gondolta, Napraforgó nem szereti már őt.....ami talán úgy volt, talán nem....Napraforgó maga sem tudta igazán....néha szüksége volt Esőre, néha meg nem.....
Aztán egy szép napon Eső úgy döntött, megengedi a szélnek, hogy tovább fújja felhőjét, és elköszönt Napraforgótól...

Itt a mese vége.

Tanulság:
Bár Napraforgónak természeténél fogva lételeme a Nap ragyogása, energiája, eső nélkül kiszárad.....
Lehet, hogy lesznek még esős idők, és lesz majd tápláló energia, de azt a szerelmes nyarat csak azzal az egy Esővel élhette át...és bár két különböző lélekről van szó, mégis ketten együtt magát az életet alkották, képviselték....fejlődtek a másik által...és ilyen csoda csak nagyon ritkán adatik...Legyetek hálásak minden pillanatért!

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2016/04/01 20:37 komment

 

salski-03-620x802.jpg

 

Az ember csak akkor érzi magát teljesnek, ha a lelkében helye van mindenkinek, aki a családjához tartozik. Mindig veszteségként éljük meg, ha kirekesztünk valakit a családunkból. Aki például elítéli és kirekeszti a szüleit, üresnek érzi magát.
Sohasem tudja megélni az élet teljességét.
Ha helyet adok a lelkemben mindenkinek aki hozzám tartozik, nemcsak egésznek érzem magam, hanem szabadnak is.
Azok azonban, akiket elutasítok, rám akaszkodnak, fogságban tartanak, hiszen csak úgy tudom elutasítani őket, hogy rájuk nézek és gondolok rájuk. Azok azonban, akiknek helye van a lelkemben, békén fognak hagyni.

Bert Hellinger

 

szabadsag_szeretem.jpg

 

Szabadság – szeretem!

"Soha nem leszek olyanok, mint a szüleim. Soha nem fogom azt tenni, amit az apám tett velem. Soha nem viselkedek majd úgy, ahogy az anyám tette a viták során. Sosem nevelem majd úgy a gyerekeimet, ahogy engem neveltek.” – mondogatják sokan, általában épp azok az emberek, akik nehezen szabadulnak meg a szülői mintától, és a vélt, vagy valós sérelmektől. Ám a sors iróniája, hogy gyakran épp ők azok, akik észre sem veszik, milyen hűségesen követik az elődök által kitaposott ösvényt.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy ennek a talánynak az oka az emberiség kezdeti lépéseihez vezethető vissza: amikor Ádám és Éva ettek Jó és a Rossz Tudásának Fájáról mindketten megpróbálták a másikra “kenni” a gyalázatot. Ádám azt mondta: "Nem én tettem. Éva mondta, hogy tegyem meg." Éva erre azt mondta: "Nem én tettem. A kígyó mondta, hogy tegyem meg." Karen Berg, az Isten is visel rúzst című kötet szerzője szerint ez volt az a pillanat, amikor az emberiség beszállt a hibáztatás nagy mókuskerekébe, amely azóta is forog. “A hibáztatás mókuskerekében minden úgy néz ki, mintha valaki más hibája lenne, s ezen beégett hitrendszer okán soha nem éreztünk, hogy saját valóságunk urai lennénk, soha nem is voltunk azok. A hibáztatás mókuskerekében az életnek vannak hullámhegyei és hullámvölgyei, és mi magunk úgy érezzük,külső kegyelmére kell hagyatkoznunk. És ez egészen idáig így is van. Most azonban itt az ideje, hogy az emberiség abbahagyja a másikra való ujjal mutogatást, a másik hibáztatását. Igaz, hogy vannak dolgok, melyek megtörténnek velünk, de mindannyiunknak felelősséget kell vállalnunk azért, ami körülöttünk van, s amit másokkal teszünk. Mindez folyamatos munka, ugyanakkor azonban egyszerűen csak tudatosság kérdése.” – véli Karen.

De mégis hogyan búcsúzzunk el ettől az áldozat-lelkiállapottól? Amikor 100%-ban felelősséget vállalunk azért, amit tapasztalunk s amit teszünk, akkor kiszállunk a mókuskerékből, és egy olyan valóságba lépünk be, ahol szabadnak érezhetjük magunkat mindattól, ami fogva tart. Egy olyan valóságba, ahol megízlelhetjük afüggetlenség igazi ízét; egy olyan valóságba, amelyben felébreszthetjük s amelyben miénk lehet mély és alapvető szinten a Végtelen Szeretet, mely mindannyiunkban benne lakozik. Persze senki sem állítja, hogy ez könnyű feladat, ám jó ha észben tartjuk: sokkal nagyobb a hatalmunk, mint gondolnánk. Ahogy Karen mondja: Energiánkkal és tudatosságunkkal képesek vagyunk arra, hogy a sötétséget Fénnyé alakítsuk át; a negativitást pedig olyasvalamivé, amely saját magunk és mások épülését szolgálja. Szavaink által örökre megváltoztathatjuk egy embertársunk életét. Amikor a munkahelyünkön az asztalnál ülünk, az utcán sétálunk, metróra vagy buszra szállunk, akkor is hatással vagyunk másokra. Bármit is teszünk vagy nem teszünk, jó vagy rossz értelemben véve rendkívüli befolyással bírunk.

De hogyan működik mindez a gyakorlatban? Képzeld el, hogy a bankod határozatot hoz, hogy lefoglalja a házadat Ha igazán szabad vagy, akkor képes vagy kimondani a következő szavakat: „Tudjátok mit? Velem most e percben pontosan az történik, amire szükségem van!” Sőt, a Kabbala Központban azt tanuljuk, ha egy barát egyszer csak azt mondja, hogy kicsit belefáradt már közös barátságba, és egy kis távolságra van szüksége, akkor ebben a helyzetben szabadnak lenni azt jelenti, hogy egy pillanatra megállunk és elgondolkodunk azon, hogy mit rontottunk el, és mit kéne változtatnunk magunkon, ahelyett, hogy azonnal a szokásos reakcióink rabjaként elkezdjük a másikat hibáztatni, vagy dühösek leszünk rá. Legyünk bár börtönben, kórházban, vagy küszködjünk bármilyen nehézséggel, mindig biztosak lehetünk abban, hogy ez a sötétség a lelkünket sosem győzheti le.

Ha sikerül magunkévá tennünk ezt a fajta gondolkodásmódot, akkor, és csak akkor válhatunk valóban szabaddá.

Fényes hetet,

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

Reggeli Nesze

beautyka 2015/06/29 20:37 komment

 

 

szabadon.jpg

 

Legyen fontos neked az élet! A te életed és benne te magad. Nem lényeg, hogy ki mit mond és gondol rólad. A lényeg te vagy és az, hogy milyen gondolatokkal táplálod magad. Amit magadról gondolsz, az erősít igazán. Amit mások gondolnak rólad, erőtlenné tesz. Ne engedd, hogy bárki is elgyengítsen, vagy, hogy a rád vetített gondolataival elkedvetlenítsen. A jót érdemled, mert jó vagy, és képes vagy rá, hogy kihozd magadból a legjobbat. Légy hát a saját gondolataid és életed irányítója, s, hogy más mit gondol róla, az legyen az ő dolga. A te dolgod csak annyi, hogy éld szabadon, s a magad módján az életet, s ne engedd, hogy mások rólad alkotott gondolata határozza meg a létedet.

Lippai Marianna

 

szabadsag.jpg

 

Mikor veszítette értelmét a szabadság?

Amikor szabadságról beszélünk, gyakran összekeverjük a “Szabadon akarom élni az életemet” és azt “Azt akarom tenni, amit én akarok” mottókat. Szólásszabadságot követelünk amikor csak tehetjük – ám amikor valaki nem ért egyet velünk fontos kérdésekben, hirtelen a “szabadságnál” fontosabb lesz a saját igazunk. Micsoda furcsa csapda, igaz? Elvárjuk a “szabadságtól”? hogy a mi oldalunkra álljon a vitában, miközben a másik, más véleményen lévő fél szabadsághoz való jogát megkérdőjelezzük.

Pedig a szabadság nem áll egyetlen oldalra sem. Mindenkinek, aki szabadságharcosnak nevezi magát, észben kell tartania: maga a fogalom nem kapcsolódik ahhoz, hogy mi a jó és mi arossz. Állatkínzók, homofóbok, antiszemiták csábíthatják a“szabadságot” az ő oldalukra, mondván: “jogukban áll gyűlölni”.Politikusok szólalhatnak fel: egy ország “szabadsága” érdekében meg kell szabadulnunk a nálunk menedéket keresőbevándorlóktól, kormányok győzködhetnek polgárokat, hogy“szabad jogunk megvédeni magunkat” – ám ha igazán mélyen belegondolunk… adhat –e bárki szabad utat annak, hogy “szabadlegyen” másokat kirekeszteni, sőt megölni. Aligha.

Véleményem szerint a szabadságot újra “fel kell találni”. Ideje elválasztani egymástól az “önző” szabadságot és az “univerzálisat".  A szubjektív szabadságnak semmi köze a pozitív változáshoz, hiszen szó szerint bármiféle ideológiát igazolgatunk vele. Az objeltív szabadságból viszont mindannyian profitálunk – nemre, vallásra, korra, származásra való tekintet nélkül. Ahalálbüntetés bevezetését tervezgetni Magyarországon, ártatlan izraeliekre rakétákkal támadni Gázábol, vagy illegális zsidó telepeket építeni palesztin területeken egyformán kártékonyak – és hiába fogja bárki a szabadságra ezeket a tetteket, valójában egyik sem szolgálja a közös jót.

A szabadság fogalma kicsit olyan, mint Isten neve: vallási és állami vezetők élnek vissza vele, mintha csak napi 24 órás telefonkapcsolatban lennének Jézussal, Mohameddel, vagy Mózessel. Ám a valóságban egyikük sem elérhető, hogy igazolja a vallási és politikai diktátorok agymenéseit az “Istenhez méltó” viselkedéssel kapcsolatban. Mostanság, amikor embereket fejeznek le Isten nevében, a vallással takarózni egyre kevésbé elfogadható – így a “szabadság” lett az új, “világi” Isten mindenki számára aki igazolást keres a gaztetteire. Mint egy hatalmas ernyő, minden bűnt elfed.

A társadalmunk alaposan összekutyulta, mint jelent “normálisnak” és “morálisnak” lenni. A normákat – azaz a társadalmunk által elfogadott szokásokat – gyakran összekeverjük a moralitással. Ez pedig oda vezetett, hogy ha valaki valóban morális akar maradni– azaz konstruktív vitákat folytat destruktív agitálás és egymás ellen hangolás helyett -, azt egyszerűen csak megbélyegezzük álmodozónak.

De nem számít. Én csak azért is szabad jogot formálok magamnak arra, hogy elválasszam egymástól a valódi szabadságért folytatott küzdelmet a puszta, értelmetlen, erőszakot és agressziót promótáló küzdelemtől.

Fényes hetet!

Kristóf hamarosan Magyarországra látogat – ha részt vennél egy

izgalmas beszélgetésen a Balaton parton, látogass el az everness.hu honlapra, és kövesd a budapestpride.hu eseményeit, ha pedig táncos kedvedben vagy, gyere el a  búcsúbulijára: facebook.com/teslabudapest

 

 

7459b029f305b44c11090e667960816f.jpg

 

 

 

Szabadság, szeretlek!

Kezdjük a hetet egy fergeteges hírrel: a Bak holdhónap végéhez közeledve egyre inkább magunkon érezhetjük a héten beköszöntő Vízöntő új, friss, pozitív energiáit. A Bak hava – ahogy múlthéten is meséltem - arról hírhedt, hogy ebben az időszakban sokkal védtelenebbnek érezzük magunkat, ezért minden materiális döntésünknek - legyen szó pénzről, szexről, vagy akár egyszerűn csak az evésről és ivásról - spirituális, lelki tartalmat kell adnunk, különben kártékony energiák szabadulnak fel. Éppen ezért még ne dőlj hátra:a Bak utolsó napjai tele van bíráskodással, ítélkezéssel, így ha belemész a pletykálásba, mások piszkálásába, ugyanezt várhatod el a többi embertől, amikor rólad esik szó. Szerdáig tehát mantrázzuk ezeket a szavakat: “együttérzés, kegyelem, elfogadás” - mielőtt ítéletet alkotnánk másokról.

Szerdától viszont szerencsére a Vízöntő összes energiája a miénk – mondhatni az év egyik legfontosabb, legerőteljesebb hete köszönt be, amely a valódí szabadságról szól. A Kabbala Központban azt tanuljuk, ilyenkor érkezik el az ideje, hogy levessünk a láncainkat, és elhagyjuk azokat a viselkedésmintákat, amik mások és önmagunk szolgáivá tesznek minket. Ahogy az asztrológus, Yael Yardeni mondja: “Ezen a héten végre felismerhetjük, hogy az életünk olyan, mint az agyag a fazekas keze alatt. Mi vagyunk a teremtői, és nem hibáztathatunk érte mást, ha csálé.” Ehhez viszont meg kell ismerkednünk a hónap forradalmi energiáival, amelyek – csillagjegyünktől függetlenül – mindannyiunkra erős hatással lesznek.

AVízöntő jegyűek meglehetősen egyediek: sokan közülük kitűnnek a tömegből és lehetetlen nem észrevenni őket. Gyermekként kirívóan tehetségesek, felnőttként gyakran idealisták, lázadók, és fő aggodalmuk az emberiség egészének, sőt, az egész világnak a jólléte – így folyton újabb és jobb módszereket keresnek a Föld problémáinak megoldására. Ám az asztrológus rámutat: miközben nemes és nagyszabású eszméket támogatnak, a körülöttük élők szenvedésére gyakran érzéketlenek maradnak. “Annak ellenére hogy barátságosak és nyílt gondolkodásúak, az összes jegy közül ők a legmakacsabbak: visszautasítanak minden szokásos rendszert és létesítményt, harcolnak függetlenségük és szabadságuk fenntartásáért, annak érdekében hogy megvalósíthassák szabadság és újítás-hozó ötleteiket. “

Mi, Vízöntők tehát csak akkor tudjuk felszabadítani az emberiséget, ha a saját elképzeléseik nem válnak fontosabbá mint maga a cél: ahogy tanárainktól tanuljuk a Központban, az igazi spiritualitás azt jelenti hogy az emberiség részei vagyunk, nem pedig azt hogy annak felette állunk. Sajnos a Vízöntő jegyűek gyakran olyan nagyra tartják magukat hogy a saját ötleteik másokra erőltetése válik kizárólagos céljukká. Elsődleges és legfontosabb életfeladatuk hát, hogy legyőzzék a büszkeségüket és ráébredjenek: csupán a csatornái ennek a világrengető energiának, így nem jár ki nekik a hőn áhított, személyre szóló dicsőség.

Ez a hét tehát mérföldkő lehet: felülemelkedhetünk a saját korlátainkon – ha nem agresszióval harcolunk a vágyva vágyott szabadságodért. Légy te is diplomatikus és tapintatos másokkal szemben, miközben a szabadságot választod magad és az egész világ számára. Ez a lehetőségek hete, ne hagyjuk kárba veszni.

Fényes hetet mindenkinek!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

Vidám vasárnap

beautyka 2014/10/11 21:18 komment

 

 

kivert kutya.jpg

 

Vannak napok, amikor kivert kutyaként ébredsz. Olyan, mintha elvesztetted volna a gazdádat. És bár emlékszel, hogy valaha tartoztál valakihez,  már szinte nem is tudod, ki volt az. Csak az érzés hiánya éget. De az nagyon.

Aztán a póráz helyét is érzed. Mintha valaha, valaki azon keresztül rángatott volna téged. És rájössz, bár akkor tartoztál valakihez, nem a te saját életedet élted, hanem azt, amit ő gondolt neked.

És lehet, hogy kivert kutyaként ébredtél, de rájössz, hogy oda mész és azt csinálsz, amit te akarsz. És majd akkor tartozol újra valakihez, ha kedved tartja. Ám a pórázt már soha többé nem adod oda senkinek. Az örökké nálad magad.  Ennél pedig nincs boldogítóbb tudat. 

Reggeli Nesze

beautyka 2014/07/23 21:57 komment

 

 

ca0842a882b211670ab31797426dcbea.jpg

Minden szerelem akkor kezd repedezni, amikor a másik elkezdi a saját szuverén életét élni. Dolga van, nem ér rá, másokhoz is túlságosan kedves, saját feje és saját benső késztetései szerint kezd gondolkodni, s beleütközünk egy idegen lélek öntörvényű világába. Ez a folyamat egyre erősebb lesz, s ha az ember tíz év múlva találkozik egykori szerelmével, majdnem vadidegen ember néz rá. Azt gondoljuk magunkban: "Úristen, mit szerettem én ebben?!" Amikor egy szerelmes barátom zokog, hogy "mindenemet odaadtam neki, mégis elhagyott!", azt gondolom: "A legfontosabbat, a szabadságát nem adtad meg neki! Ketrecben érezte magát nálad, s ez az érzés megmérgezte a szerelmét."

Müller Péter

 

Reggeli Nesze

beautyka 2013/08/15 22:05 komment

live free.jpg

Tudod, mi a szabadság? Az, ha te végre önmagad vagy. Nem egy jó gyerek, akit a szüleid szeretnének látni. Nem egy segítőkész, de minden pletykát szállító munkatárs, akit a kollégáid szeretnének látni. És nem egy olyan barátnő; akit minden pillanatban ugrasztani lehet egy bulizásra, még akkor is, ha csak otthon dünnyögni van kedved, mert a barátnőd ilyennek szeretne látni. Légy önmagad és sose érdekeljen, más mit gondol rólad. Ne akarj megfelelni. Ez a te életed. Légy szabad!

Szabó Patrícia

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu