Nesze!szer


 

kristóf light.jpg

 

Engedd be a Fényt!

Amennyiben kissé erőtlennek, elcsigázva érzed magad mostanában, megnyugtatlak: már közel van az alagút vége. A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy ilyenkor még azok is óriási mennyiségű energiához jutnak, akik valójában nem is tudnak róla: mostanság zajlanak az őszi nagy ünnepek. Ilyenkor olyan sok pozitív energiát, Fényt kapunk az univerzumból, hogy ha nem osztjuk meg másokkal, feszültek, ingerlékenyek, levertek leszünk. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottakká váljunk, adnunk kell.

Rós hásáná során átgondoltuk, mivel bántottunk meg másokat, vagy okoztunk káoszt mások életében. Ezt a belső utazást követte a pénteken beköszöntött Jóm Kippur, ami a vezeklés ideje volt, hogy ezeket a negatív dolgokat megtisztítsuk – ilyenkor sokan böjtölnek is. Jövő héten viszont végre beköszönt a Szukkot ünnepe, amelynek során
minden, az elmúlt hetek (néha lehetetlennek tűnő) nehézségeinek megoldásába fektetett energiát önfeledt boldogságra váltja. Vége aszámadásnak, új időszak kezdődik. Ezen a héten két dologra kell figyelnünk: az egyik, hogy a nagy szívünk szeretetét minél több emberrel osszuk meg, a másik pedig, hogy figyeljünk oda a megérzéseinkre, az intuíciónkra. IIyenkor a másokkal való megosztás – legyen szó materiális, vagy szellemi, lelki javakról -, sokkal könnyebben megy: az irigység, önzés, féltékenység árnyai sokkal haloványabbak. Ezt kihasználva kiszabadulhatunk egyfajta börtönből, amelyet hosszú-hosszú évek, akár évtizedek óta építünk magunk körül. Új, friss körforgás kezdődik.

A kabbalisták szerint ezekben a napokban meg van a lehetőségünk arra, hogy feltöltsük  a “spirituális bankszámlánkat”. Ha most bőkezűek vagyunk, az év során felmerülő nehéz idők esetén „lelki hitelt” is fel tudunk majd venni. Azzal, hogy sok energiát adunk másoknak, megóvjuk magunkat attól, hogy az év további részében kifogyjunk a pozitív energiákból, a reményből és a bizakodásból. “A Jóm Kippur és Szukkot ünnepe közé eső öt nap megadja a lehetőséget számunkra, hogy átéljük, milyen is a valós megosztás azáltal, hogy számítás nélkül adunk. Ne gondolkozz azon, hogy kinek és mit adsz – csak adj! Ez a hét lehetővé teszi a számunkra, hogy Fénnyel töltsük meg azt a házunkat, amit már felépítettünk.” – írja Yehuda Berg, a Valódi gazdagság című könyv szerzője.

Ezen a héten tehát megpecsételjük, hogy mennyi szeretetet, törődést, gondoskodást kaphatunk majd az elkövetkező év során. És bár gyakran mások viselkedésétől tesszük függővé a boldogságunkat, a kabbala tanai szerint az, hogy hogyan bánnak velünk mások elsősorban rajtunk múlik.

Fényes hetet mindenkinek!

www.facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

www.whitecityboy.com

 

megpr2.jpg

 

Így éld túl a megpróbáltatásokat!

Aki kicsit is érzékeny a világ rezdüléseire, annak biztosan nem volt egyszerű hete – miközben a földünkön komoly háborúk dúlnak a Közel-Kelettől Ukrajnáig és még tovább, személyes környezetünkben is óriási átalakulások és kihívások várnak ránk. Yael Yardeni, a Kabbala Központ asztrológusa heti hírlevelében három aranyszabályt tart elénk, amelyekre támaszkodhatunk a megpróbáltatások során.

1. Készülj fel, hogy meghalld a teljes igazságot…

…és jobb, ha lélekben egy golyóálló mellényt is felveszel előtte. Akármilyen hírt kapunk is, az nem személyes támadás – az univerzum gyakran azért állít minket próbák elé, hogy útmutatást kaphassunk, miket kell változtatnunk, hogy elérjük a hőn áhított boldogságot. Yael a begyöpösödött gondolkodásmódunkat a ruháinkhoz hasonlítja: “Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy szörnyen mocskos ruha van rajtunk, mely iszonyúan bűzlik. Szeretnénk magunkon hagyni, vagy jobb lenne megszabadulni tőle? Csak azért nem érezzük ezeknek a ruháknak a szagát, mert már hozzászoktunk.” A kabbalisták azt tanítják: a spirituális munka első lépése mindig annak felismerése, amin változtatnunk kell.

2. Ezen a héten hétszer is gondold meg mielőtt akár csak egy szót is kiejtesz a szádon!

Egy ősi török közmondás szerint a kimondott szó olyan, mint a kilőtt nyíl – és mint ilyen, visszafordíthatatlan. “Ne felejtsük el egy pillanatra sem: a kozmoszban jelenleg háború zajlik, globális, és egyéni szinten is, a szavaink pedig épp olyan veszélyesek, mint a katonák fegyverei.” – figyelmeztet az asztrológus, aki szerint a kimondott, negatív energiákat gerjesztő szavaink végül ellenük tanúskodnak majd a felső világ bíróságán.

3. Légy teljesen nyitott a változásra…

Yael azt ígéri, sok visszatérő viselkedésmintánk fog megjelenni ezen a héten - olyanok is, amikről azt hittük, már régen a múlté, de legbelül még nem lettek teljesen lezárva. “Az Uránusz a változásra késztető bolygó, az első asztrológiai házban áll, erre pedig azt szoktam mondani, hogy igazi kozmikus segítség.” – üzeni az asztrológus, majd hozzáteszi: az Uránusz abban segíti az átalakulásunkat, hogy minden életképtelen hajtást az életünkből “levág”, akár akarjuk, akár nem.

Ezen a héten tehát igyekezzünk egyértelműen fogalmazni és viselkedni, mindig mutassuk valódi arcunkat, és legyünk őszinték. Figyeljük meg a viselkedésünket: az érzelmi kitöréseinket, de ne hagyjuk, hogy nyugtalanságunk türelmetlenségre sarkalljon minket. Ehelyett fogadjuk méltósággal az érzelmi paletta összes színét, és ha nehezen viseljük az emocionális cunamikat, kérdezzük meg a számunkra legfontosabb embereket, szerintük hogyan változtathatnánk az életünkön – pozitív irányba. Ha az ember legalább pár percre képes félretenni az egóját, és meghallgatni másokat, az már fél út a személyes és globális béke felé.

Fényes hetet mindenkinek!

www.facebook.com/KabbalaKözpontMagyarorszag

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

www.whitecityboy.com

 

újrakezd3.jpg

 

Eljött az újrakezdés ideje!

Bár a tavaszi ünnepet sokan hatalmas lakomákkal és egész napos mulatozással ünneplik, a Kabbala tanulók az évnek ezen szakaszán igyekszenek minél több időt arra áldozni, hogy megtisztítsák önmagukat, és a környezetüket a negatív hatásoktól. Ahogy az előző útjelzőben említettem nektek, az év ezen szakaszában nem kisebb a feladatunk, mint megszabadulni a minket korlátozó szokásainktól, kapcsolatainktól, és élethelyzetektől, amelyek - metefórikus értelemben - rabszolga sorba taszítanak minket.

A hagyomány szerint Pészahkor arra emlékezünk, hogy a Vörös tenger kettévált, amikor a zsidók elhagyták Egyiptomot, és ezzel a rabszolga sort. Kabbalisztikus szempontból azonban ez az ünnep lehetőséget ad arra, hogy - ahogy a Bibliában az izraeliták - megszabaduljunk a láncoktól, amely valójában nem más, mint a saját egónk diktálta, materiális világnézet. A Zohár szerint - amely tulajdonképpen egy kétezeréves Biblia-értelmezés, és a kabbalista bölcsességek egyik legfőbb forrása - a történet kódjai a következők: a "Fáraó" az Egó, "Egyiptom" a Materiális Világ, az "Izraeliták" pedig  a Spirituális Szellem kódja. A történet valójában nagyon egyszerű üzenetet hordoz: ha nem szolgáljuk tovább az Önző Ént, hanem teljes bizonyossággal, halált megvető bátorsággal vágunk bele a céljaink megvalósításába, mindannyian csodákra vagyunk képesek.

Pészah során hagyományosan nem eszünk kelesztett péksüteményeket, ez pedig azt jelképezi, hogy nem hagyjuk "dagani" az Egót. A Széder-tál - amelyből ezen a napon étkezünk - az Élet Fájának ágait képviseli, és minden egyes falat valamilyen spirituális igazságra emlékeztet minket. A Széder héberül rendet jelent - hiszen erre törekszünk Pészahkor.  A csont a tálon azt jelenti, hogy a negatív tetteinket is megosztjuk másokkal, és mások rossz cselekedeteinek negatív karmáját is elfogadjuk. A tojás, - amelynek tulajdonsága, hogy minél tovább forr, annál keményebb lesz - arra emlékeztet bennünket, hogy a szenvedés gyakran erősebbé tesz. A nyers torma csípős íze azt jelképezi, hogy ezzel a kellemetlen élménnyel meggyorsítjuk az ok-okozat folyamatot: önként vállaljuk a szenvedést egy falat erejéig, megszabadulva ezzel valamelyik régi rossz tettünk következményétől. A  dió, alma, fahéj, bor keverékét hrajszeznek hívjuk - ez a szó héberül Ruth nevével hasonul, aki bár rossz családból származott, hitt önmagában, végül pedig ő adott életetet Dávid Királynak. Ez arra emlékeztet minket, hogy nincs javíthatatlan múlt, vagy szégyenfolt. A zeller vagy petrezselyem, amelyet sós vízbe mártunk azt jelenti: minden ítélkezést és ellenérzést, amelyel a jövőben találkozunk, képesek leszünk "megédesíteni". A salátalevél pedig mindezt "magába csomagolja".

újrakezd1.jpg



Ez az időszak tehát a külső-belső nagytakarításról szól: azért tisztítjuk meg magunkat a negatív energiáktól, mert, ahhoz, hogy a szabadságnak helye legyen, el kell távolítanunk a rendetlenséget. Ahogy egy kertben, ahol a gaz elszívja az energiát a virágoktól és a zöldségektől, az életünkben is előfordulhat, hogy eljön a "gazolás" ideje. Mind felelősek vagyunk a rossz magvakért, amiket elültetünk, és amelyekből mérgező növények bújnak ki. Pészahkor ezeket a gazokat kitépjük, a helyükre pedig új, jó magvakat ültetünk. Ez a hét tehát a legalkalmasabb az újrakezdésre, és a hibáink kijavítására.


Jó "rendrakást" és fényes hetet mindenkinek!

www.whitecityboy.com
www.facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

 

 

 

Alapítsd meg a saját tündérországodat!

 

Néha olyan csodálatos lepottyanni a mennyországból. Amikor egy szerelem véget ér, és kievickélünk a kapcsolatból, mint a kutya a Dunából a Római-parton, megrázzuk magunkat. És épp úgy, ahogy egy a fékevesztett játékban, a sodródó árban és a perzselő napon halálosan kimerült kutyu, mi is lihegünk, fázunk, és semmi másra nem vágyunk, mint hogy leheveredjünk a puha gyepre. Pedig korábban milyen csábító volt, hogy belevessük magunkat az őrülten hullámzó folyamba. Mennyire vágytunk rá, hogy végre „történjen valami”. Hát történt. És belefáradtunk. Egyik pillanatban még a szerelem jelentette a mennyországot, és a magány a poklot, aztán valami történik, és a helyzet egyszeriben megfordul: a kézfogás börtönnek tetszik, a féktelen, korlátok nélküli lét pedig paradicsomnak. Mi történik ilyenkor? Vajon mi változunk meg, vagy a világ fordul a feje tetejére?

 

 

A napokban egy nagyon izgalmas kabbala előadáson házigazdáskodtam Budapesten: Meir Yeshurun szülei nálunk születtek, így a tanár időnként tört magyarsággal adott hozzá egy-egy szösszenetet az angol nyelven elregélt bölcseségeknek. Az esemény végén pedig a közönségen volt a sor, és bár eleinte mindeki pironkodott, egy az első sorban ülő szőke, angyalarcú lány végül megszólalt: „A társadalmunk mindig arra nevel minket, hogy legyünk önállóak, és függetlenek minden helyzetben. A spiritualitásban viszont arra tanítanak bennünket, hogy lelki társakként mind egyek vagyunk. Ez nekem nagyon tetszik, de... honnan tudhatnám, melyikre kell hallgatnom?” Meirnek felragyogott az arca a csodálatos kérdés hallatán, és azt mondta: „Mindkettő igaz. Függetlennek kell lenned annyira, hogy ha összeomlik minden, amire támaszkodtál, akkor is képes legyél felkelni és továbbmenni. És függened kell annyira az emberektől, hogy ne érezd magad egyedül, és hogy másokkal is éreztesd: mindig van valaki, akire számíthatnak. Nincs abszolút igazság. Hallgass a bennső hangodra.”

A mennyország nem egy földrajzi hely, ahol ingyen osztogatnak Manolo Blahnik cipőket, és kalóriamentes, ráncok kisimítására is alkalmas csokifagyit osztogatnak. De nem is egy elképzelt világ, amely csak a Bibliában, vagy vallásos emberek gondolataiban él. A mennyország egy lelkiállapot. Az a világ, ahol rádöbbensz: ha jövő nyárig kell spórolnod arra a cuki papucsra, akkor sincs tragédia, mert mezítláb a parkban legalább jobban érzed a fűszálak simogatását a talpadon. Nem kell, hogy olyan tested, ajkaid és kapcsolatod legyen, mint Angelina Jolie-nak, mert neked sosem máshoz, hanem saját magadhoz kell hasonlítanod önmagadat. Éppen ezért te döntöd el, hogy a mennyország, vagy a pokol energiájához kapcsolódsz, akármi történik is veled. Ezen a héten mindannyian úgy érezzük majd: ha nem kapaszkodunk, kipottyanunk a rózsaszín fellegek küzül, mint a színes cukorkák a fánk tetejéről, amikor megrázza valaki a papírzacskót. De miközben zuhanunk, mindig emlékeznünk kell rá: semmivel sem rosszabb „idelenn”. Legyen szó egy hírtelen megszűnő munkalehetőségről, egy régi barát elengedéséről, vagy egy fájdalommal és izgalommal vegyes költözésről, sosem szabad megfeletkeznünk Mary Poppins szavairól: „Mindenkinek megvan a maga tündérországa.” A tiédet talán épp ezen a héten kiálthatod ki független államnak.

 

Csodás hetet mindenkinek!

 

U.i.: Szeretettel hívlak meg harmadik könyvem, a Hajónaplók könyvbemutatójára és közönségtalálkozójára. A beszélgetést Esze Dóra vezeti majd, de (ha vannak), a saját kérdéseidre is választ kaphatsz majd, ezért keddig gondolkodj el, mire vagy a legkíváncsibb. Nagyon várlak! Időpont: június 12, 17.30, helyszín: Ulpius Ház Könyvesbolt, Móricz Zsigmond körtér, Budapest

 

 

 

 

A „Pató Paula kisasszony” szindróma

 

Két napja,  éjjel érkeztem meg Budapestre Tel Avivból: ilyenkor általában a nyakamba szakad az ég, hiszen épp ugyanúgy megvan a napi „írás adagom”, mint máskor, de ezek mellett másodpercenként csörög a mobilom, sürgető maileket kapok, kora hajnalban kelek és fekszem tévéfelvételek, vagy rendezvények miatt, a barátaim pedig nem értik, hogy miért nem töltök velük minden percet, hiszen csak két hetet vagyok itthon. Ha hallgatnék a kisördögre, aki a fülem mögötti kispolcon üldögélve suttogja: „Képtelen leszel mindezt egyben tartani. Össze fogsz omlani. Menekülj!”, már hetethétországon túl járnék, vagy a takaró alatt pihegve sajnáltatnám magam. Esetleg egyszerűen becsapnám magam, azt ismételgetve: „Nyugi, menj csak lazítani a haverokkal, nincs szükséged alvásra, a munka pedig ráér holnap is.”

 

Ahogy Petőfi Sándorunk verséből mindannyian megtanulhattuk, „hazánk ősi jelszava”, az „ej, ráérünk arra még” egyikünk helyet sem fog rátalálni szerelemre, befoltozni a plafonon tátongó beázást, vagy megvarrni a kedvenc nadrágunkon éktelenkedő szakadást. Mi több: ha a sorstól várjuk el, hog megoldást hozzon a gondjainkra, ahelyett, hogy magunk vennénk kezünkbe az ügyeinket, a repedések az életünk falain még nagyobbak, még veszedelmesebbek lesznek. Elvi síkon mindannyian Super (wo)Manek vagyunk, és bármire képesnek érezzük magukat egy háromemeletes csokitorta elkészítésétől a szakdoga megírásán át a maraton lefutásáig. De amikor a tettek mezejére kell lépni, valahogy minden olyan... feleslegesnek tűnik. „Miért kellene kísérleteznem a konyhában, mikor itt ez van a kezemben a pizzás szórólapja?”, „Mit számít az az egy-két plusz év az egyetemen?”, „Majd ha olyanom van, lefogyok... elvégre Madonna is csak a negyven körül gyúrta ki magát. Halogatás és kifogások keresése közben „csupán” a lényeget felejtjük el: a saját álmaink megvalósításáért senki mást nem tehetünk felelőssé, csak és kizárólag saját magunkat.

 

 

 

Egy cél kitűzése esetén mindig két ellentétes motívum aktiválódik bennünk: a siker elérése és a kudarc elkerülése egyszerre van jelen egy feladat végrehajtásakor.” Magyarázta nekem egyik jó barátom, Kádár Annamária, aki történetesen (szerencsémre) pszichológus. Anna szerint a sikertelenségtől, kudarctól való félelem akadályozza meg azt, hogy a terveink elérése érdekében valós erőfeszítéseket tegyünk. “Ilyenkor aktiválódik a gyerekkori, mágikus gondolkodásod: majd megoldódik, majd történik valami és sikerülni fog. Ezek a gondolatok csak pillanatnyi feszültségeid csökkentik, nem segítenek abban, hogy nekiláss feladataidnak, a célok így az újévi fogadalmak szintjén maradnak.”

Ezen a héten vizsgáld meg, mi a szorongásod, félelmed oka, mi az, ami meggátolja, hogy nekiállj a feladatod elvégzésének. Talán azért veszed rá magad olyan nehezen, mert ez nem is a te álmod, hanem a szüleidé? Vagy te is a sikertelenségtől rettegsz? Ideje, hogy végre igazán őszinte légy önmagaddal szemben. Huppanj le az ágyra, gyújts meg egy vaníliás gyertyát, tedd fel a kedvenc lemezedet, és készíts heti, havi ütemtervet, amelyben lebontod a célt részfeladatokra, majd kezd el ezek megvalósítását... nem holnaptól, mától.

 

Búcsúzóul pedig egy meghívót szeretnék átnyújtani neked: mostanában Budapest utcáin garázdálkodom, hiszen új könyvemet, a Hajónaplókat dedikálom a könyvhéten, és könyvbemutató közönségtalálkozót is szervezünk. Ezen a héten kedden pedig egy magyar származású, világszerte ismert és elismert kabbala tanár, Meir Yeshurun érkezik Budapestre, és „Az Igazság Bölcsessége” címmel tart előadást, amelyet én moderálok majd. Nagyon örülnék, ha te is eljönnél. Ide kattintva minden programról olvashatsz részletesebben ITT

Csodálatos hetet mindenkinek!

 

Reggeli Nesze

beautyka 2012/06/01 07:24 komment


 

A megbocsátás nem szívesség. A megbocsátás kötelesség. Megbocsátani nem könnyű, de haragudni még ennél is sokkal nehezebb. Éppen ezért a megbocsátáshoz nem szabad várakoznom, sem bocsánatkérésre, sem változásra, sem arra, hogy az idő begyógyítsa a sebeket. Mert a megbocsátás nem egy folyamat, hanem egy döntés. 

Steiner Kristóf - Hajónaplók

 

 

 

„No limit!”

 

Emlékszel a kilencvenesévek menő techno duójára, a 2Unlimitedre? Ők énekelték a „No Limit” című csodálatos szerzeményt. Nos, nem tudom, te hogy vagy vele, de én szinte hallottam, ahogy egy hatalmas szikla legördült a szívemről tegnapelőtt este: a 49 napos negatív időszak, az Ómer végéhez érkeztünk, és napnyugtával beköszöntött Sávuot ünnepe. Az elmúlt hetek depresszív, nehézkes, próbatételekkel és csalódásokkal teli periódusa végre a hátunk mögött van, és ha érzékeny vagy az Univerzum energiáira, te is megtapasztalhattad a tegnapi nap csodatévő erejét. Most aztán tényleg „nincs határ”.

 

 

 

Ilyenkor ugyanis a kabbalisták szerint huszonnégy órán át megszűnik a tér és az idő, és bárki kapcsolódhat a halhatatlanság erejéhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy kidobhatod a szemránckrémedet, vagy hogy visszautazhatsz az időben a tablófotózásodig, és csináltathatsz magadról egy normális képet... bocsi. Spirituális szempontból az időutazás azt jelenti, hogy felismerjük, ha megbántottunk másokat, vagy ártottunk valakinek, és elfogadjuk, hogy ha nem akarunk a karma játékszerei lenni, ki kell javítanunk a hibánkat. Ilyenkor gondolatban visszaröppenve az időben újra lejátszuk a jelenetet, ezúttal úgy, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Ha pedig a meditáció során képes vagy az igaz megbánásra, már vissza is adtál valamennyit a karmikusadósságodból.

Persze az Ómer – a 49 próbatételekkel teli nap – vége nem jelenti azt, hogy soha többé nem lesznek problémáid, és mikor holnap bemész a munkahelyedre, napozóágy lesz az íróasztalod helyén. Most is megtörténhet, hogy bosszús, ingerült, és fáradt vagy, így a durcás, vagy türelmetlen viselkedéseddel kihívod a sorsot magad ellen. Ám ezen a héten már végre érezni fogod, hogy a reakcióid nem gyomorból, érkeznek, hanem a szíved mélyéről. Végre nem lesz „nem is értem, hogy tehettem ezt”. A Sávuot ünnepe ugyanis a lelkünkkel, azaz a természetünk magjával kapcsol össze mindannyiunkat. A lélek pedig – és itt jön a meglepetés – mindig csak és kizárólag jó. Még a legzavarodottabb, legmegmagyarázhatatlanabb módon viselkedő gaztevő sem születik eredendően gonosznak. Nincs olyan, hogy valakinek kőből van a szíve.

 

 

Olyan viszont van, hogy valakinek fagyott a szíve. Olyan van, hogy valaki a rá nehezedő súly, a traumatikus emlékek, vagy saját egója miatt elveszíti a kapcsolatot lényegi, jóságos, kristálytiszta önmagával. Ha pedig bárki – barátunk vagy ellenségünk - ebben a helyzetben van, annak ítélkezés helyett szeretetre van szüksége. Segítened kell neki, hogy észlelje: ha mi, emberek a szellemünk igaz természetére hallgatunk, semmi rossz nem történhet velünk. Hiszen ha nem ontjuk magunkból a negativitást, nincs karmikus adósságunk, amelyet az Univerzum ránk tukmált szenvedéssel, bizonytalansággal, vagy depresszióval próbál kiegyenlíteni. Ez a segítség pedig lehet egy bátorító szó, egy bíztató pillantás, egy nagy lelki fröccs, egy meglepetés- kapucsínó, vagy – ha semmi más nem válik be – egyszerűen csak hunyd le a szemed, és kívánj neki tisztánlátást és békét, tiszta szívedből.

Ezen a héten nem csak a saját életedet díszítheted fel csodákkal: másokkal is megoszthatod mindazt a - materiális és spirituális - jót, amit magadnak kívánnál. Ezen a héten eltűnik a tér közted és köztem. Ezen a héten igazán érezheted, hogy – ahogy Kipling írta a Dzsungel könyvében – „Egy vérből valók vagyunk te és én.” Vagy ahogy a 2Unlimited ennél „cseppet” prózaibban hírdette az üzenetet faék egyszerűségű, feledhetetlen slágerében: „No-no-no-no-no-no-no-no-no-no-no-no, there’s no limit!”

 

Csodás hetet mindenkinek!

(Kristóf új könyvéről is olvashatsz ITT!)

 

Reggeli Nesze

beautyka 2012/05/24 07:25 komment

 

 

Meryl Streep azt mondja az Órák című film egyik jelenetében: "Ott álltam a teraszon, és azt gondoltam, végre elérkezett a boldogság, és itt marad örökre. Nem vettem észre, hogy az, ott, az a pillanat volt A Boldogság." Legyen szó szerelemről, barátságról, karrierről, vagy egyszerűen csak az önmagunkkal való viszonyunkról, a jó és rossz időszakok, nyarak, telek, érzelmileg tikkadt és emocionális monszun időszakok jönnek-mennek, de egyvalami állandó, a változás. Ha pedig ezt megértjük, elfogadjuk, soha többé már nem is lesz olyan fontos, hogy a reggel napsugárral, a párunk reggelivel, a kutyánk pedig ne a kedvenc cipőnk élveboncolásával ébresszen. Mert birtokában leszünk a képességnek, hogy mi magunk legyünk a napfény a saját életünkben. Ez a belső ragyogás pedig minden felhőn és zivataron átragyog.

Steiner Kristóf - Hajónaplók (előjegyzés ITT)

 

 

 

Iker-siker egész hétre

 

Készítsd elő a kedvenc Mary-Kate és Ashley Olsen filmedet, mert ezen a héten beköszönt az Ikrek hava. Ilyenkor a lelkes horoszkóp-őrültektől rendszeresen kapom a maileket, melyekben kedvesen tiltakozni kezdenek, mondván, arrébb van az még, ilyenkor pedig mindig megírom: míg a hagyományos asztrológia a Gergely-naptáron alapul, amely a nap ciklusaira épít, a kabbalisztikus asztrológia – bár a nap pozícióját is számításba veszi – holdhónapokon alapszik. Ebben a hónapban viszont nem lesz vita: a nap és a holdnaptár szerint egyaránt kedden nyílik meg az Ikrek kozmikus időkapuja.

 

 

 

 

 

Az Ikrek havának uralkodó bolygója a Merkúr, amely kommunikáció planétája. Nem meglepő hát, hogy ebben a hónapban mindannyian egy kicsit olyanokká válunk, mint a jegy szülöttei: minél többet akarunk majd tudni (ezért olyan nagy a kísértés, hogy a könyvesboltból három szatyorral távozz), minél több embert akarunk megismerni (érted már, miért jött rád a Facebook-jelölgethetnék?), és minél több új baráttal akarjuk majd megosztani a saját világunkat (ezért érzed most úgy, hogy milyen szuper lenne egy menő blogot indítani, vagy legalább naplót vezetni). Az Ikrek az információ áramlás megszállottai, legyen szó pletykálásról, olvasásról, vagy a tévénézési szokásaikról: képesek három témát taglalni egyszerre egy baráti társaságban, négy könyvet olvasni párhuzamosan, és úgy kapcsolgatni a tévéadók között, hogy pontosan tudják, melyik csatornára mikor kell visszaváltaniuk, hogy elkapják a kedvenc műsorukat, vagy videóklipjüket. Ám az Ikrek esetében ez egyáltalán nem hebrencs viselkedés: az, hogy ennyi információt gyűjtenek be, és ilyen sok szinten kommunikálnak lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben válasszanak a jó és rossz, a helyes és helytelen között. Ne lepődj hát meg, ha ebben a hónapban még a szokásosnál is nehezebben hozol meg fontos, vagy akár totál lényegtelen döntéseket, legyen szó egy haldokló kapcsolat lezárásáról, vagy arról, hogy csoki, vagy eper fagyit válassz a strandon. Az Ikrek számára a választás egyet jelent az elköteleződéssel, ez pedig nem épp a kedvenc tudatállapotuk. Ahhoz, hogy megszabadulj az Ikrek első hetével érkező, már-már bénító döntésképtelenségtől nem kell mast tenned, mint megadni mindazt másoknak, amire te annyira vágysz: egy-egy jó tanácsot, vagy egy bátorító lelki fröccsöt.

 

 

Az Univerzum energiái most mindannyiunknak segítenek abban, hogy érzékenyebb, bölcsebb és hasznosabb beszélgetőtársakká váljunk, de ezt az erőt csak akkor nyerhetjük el, ha ahelyett, hogy csak nyomjuk a saját süket dumánkat (mint Hablaty, a sirály a Kis hableányban) türelmesen végighallgatunk másokat. Ha erre képes vagy, nem csak a barátaidat fogod megajándékozni a döntésekhez szükséges bizonyossággal, de te magad is válaszokat kapsz majd azokra a kérdésekre, amelyek az elmúlt napokban nyomasztottak.

Búcsúzóul pedig íme egy kis összeállítás kedvenc Ikrek-sztárjaim legviccesebb, legtipikusabb aranyköpéseiből… ezekkel kívánok csodás hetet mindenkinek!

 

A káosz az egyik legjobb barátom.” Bob Marley

 

Ha nem én volnék Bob Dylan, valószínűleg én is azt hinném, hogy Bob Dylan minden kérdésre tudja a választ.” Bob Dylan

 

Jobb önmagad legjobb változatának lenni, mint valaki más rosszabb változatának.” Judy Garland

 

Nem szeretek tanulni, mi több, gyűlölök tanulni. Tudni viszont szeretek… tudni gyönyörű.” Natalie Portman

 

Nyitott akarok lenni a közönségemmel. Nem akarok titkokat. Nem akarok hosszasan gondolkozni, mielőtt válaszolok egy kérdésre. Spontán akarok lenni. Nem akarom elveszíteni a szabadságomat… és nem is fogom soha!” Angelina Jolie

 

(Kristóf új könyve, a Hajónaplók június elején jelenik meg. Ide kattintva te is előrendelheted.)

 

 

 

 

 

Jön az örök bikiniszezon!

 

Kössétek fel a szoknyátokat, csajok. Nem csak azért, mert a nyári időjárás „ne zavarjanak” feliratot biggyesztett a budoárjára, és eszébe sincs előjönni, hanem azért is, mert a Vénusz és a Merkúr kölcsönhatása ezen a héten még az eddig selyemsálon sikló kapcsolatokat is döcögős földútra futtatja... ez persze senkinek sem jelent problémát, aki a vadabb helyzetekben is tudja: ez nem több, mint egy teszt, és amikor végigcsináltam, erősebb, jobb és toleránsabb leszek, mint valaha. És ha már a toleranciánál tartunk.... nem furcsa, hogy annyi sláger szól arról, hogyan legyünk erősebbek egy csalódás után, de nagyon kevés akad, amely azt hirdeti: tolerancia, elfogadás és kompromisszum nélkül nem létezik szerelem?

 

 

A napokban láttam egy elképesztő előadást Yael Yardeni előadásában – imádom a csajt, úgy néz ki, mint egy mesefigura, és pont olyan természetességgel beszél a csodákról, mintha a szivárványon túlról érkezett volna. Yael arról mesélt a közönségnek, hogy beleolvasott egy magazinba, amely lehozott egy cikket „A tökéletes kapcsolat nyomában” címmel, és kismillió feltételt sorolt fel arra vonatkozóan, milyennek KELL lennie a Nagy Őnek. Ám ha képesek vagyunk spirituálisan gondolkodni hamar rájüvünk: ez a gondolkodásmód éppen az ellenkezője annak, ami egy kapcsolat mozgatórugója kellene, hogy legyen. Ha feltételekhez kötjük a szeretetet, akkor az nem szeretet, hanem egyszerű önzés.

 

A kabbala azt tanítja, hogy három féle szeretet létezik: a testi szeretet – nem feltétlen szexuális – a legszimplább: ilyenkor odavagyunk a másik cool kocsijáért, a feszes hasizmaiért, vagy azért bratyizunk valakivel, mert annyira jól öltözködik, és menő haverjai vannak. A második szint az intellektuális szeretet: ilyenkor úgy érezzük, a másik lelki társai vagyunk, hiszen ugyanazokat a könyveket szeretjük, imádjuk a párunk tudását és büszkék vagyunk rá, hogy milyen logikusan képes gondolkodni a krízis helyzetekben – amikor mi már rég hisztériáznánk. És bár ez már lelki szeretetnek tűnik, valójában az intellektusunk az agyunkhoz kötődik, az agyunk pedig épp olyan fizikai dolog, mint a kedvenc szemceruzád. Ha nem dobogna a szívünk, az agyunk üres lenne minden gondolattól – nem több, mint egy edény az érzelmeinknek.

A harmadik szint azonban – amely természetesen magába foglalja a testi és intellektuális vonzalmat is – a feltétel néküli szeretet szintje. Az a szint, amikor a másik hallgathat egészen másféle zenét, mint mi, olvashat számunkra dög unalmas magazinokat, sőt, lehet más a vallása, bőrszíne, szavazhat másik pártra, tök mindegy – mert nekünk csak az számít, hogy szeretjük őt. Ezen a szinten szeretni annyit jelent, mint mindenkit, minden helyzetben a legjobb barátainknak kijáró tisztelettel és szeretettel kezelünk.

 

És persze azt is jelenti, hogy történjék bármi a kapcsolatunkban, mindig észben tartjuk: nincsenek stabil kapcsolatok ezen a világon. Ha stabil volna, az azt jelentené, hogy stagnál: nem tart sehová. A jó kapcsolat nem állóvíz, hanem hol sebesen zúgó folyam, hol csendesen csordogáló patak. Hol gátakkal találja magát szemben, hol egy vízesés, hol egy örvény rázza fel, és ez így van rendjén. Ez az egyetlen módja annak, hogy együtt jussunk el a mindenség tengeréhez, ahol minden kívánság teljesül minden lény javára... és örökké bikiniszezon van.

 

Csodás hetet mindenkinek!

(Napi vagy heti pozitív üzenetek Kristóftól még ITT)

 

 

 

 

Itt a kis nagykirálynőség ideje! 

Csütörtökön egy rendkívül izgalmas esemény készülődik, és most kivételesen nem egy brutálisan jó filmről beszélek, amit mindenképpen látnod kell, hanem egy ünnepről, amely a Lag B’Omer nevet viseli. Bár most, hogy így “csevegünk” eszembe jutott, hogy mégis van egy filmtippem a hétre, ami ráadásul szorosan kapcsolódik a hét energiáihoz: a címe “Asszonyok kútja”, és egy kis afrikai faluban játszódik, ahol a nők megtagadják a szexet a férjeiktől, csak hogy végre elkezdjék emberként kezelni őket. Néha megaláztatásokon kell keresztül menniünk ahhoz, hogy meglássuk: milyen hatalmunk van, milyen csodálatosak vagyunk is. Máskor pedig azért kell szenvednünk,mert túl magas piedesztálra helyeztük önmagunkat, és a sors kicsit helyre rázogat minket. Ezen a héten, bármily kiábrándítóan hangzik, ez legyen a mottó: “Vegyél vissza… csak egy kicsit.” “Miért akarnék visszavenni magamból, én vagyok az Univerzumom Királynője!”, mondhatod most, és igazad is van. De egy igazán nagy királynő képes kicsivé változni, hogy észrevegye mások hatalmasságát.

Egy igaz-szívű királynő tudja: az ő királynősége mit sem ér, ha nem képes másokra figyelni, másokat szeretni, másoknak adni. Ha valaki azt mondta volna nekem tíz évvel ezelőtt, hogy a megaláztatás csodálatos dolog, és hogy a perfekt kényelemből nem sokat tanul az ember, valószínűleg kinevettem volna, és valamiféle cinikus poénnal eltereltem volna a témát, hogy bele se kelljen gondolnom: “Mi van, ha igaza van?”. Pedig ez a “spiritális duma” sokkal egyszerűbb, mint amilyennek elsőre hangzik. A lényeg: mindannyiunknak meg kell dolgoznunk azért, amink van. Azoknak is, akiknek mindenük megvan, mi több, azoknak a legnehezebb. Mert ha úgy vagyunk sikeresek az élet bármely területén, hogy nem dolgoztunk meg érte, az Univerzum, a karma, a sors, Murphy, vagy Isten (ki-ki válassza ki a neki tetsző variációt) kiegyenlíti a számlánkat. Ha valaki a világ leggazdagabb családjába született, annak majdnem olyan esélytelen az egészséges életre, mint a világ legszegényebb családjába született gyereknek. Mi több, ez utóbbi sokkal nagyobb eséllyel kiált fel: “Ez tarthatatlan állapot, tennem kell valamit, ki kell törnöm a szegénységből.” A gazdag viszont csak rettenetesen hosszú, megaláztatásokkal teli úton less képes beismerni: minden egyes fillérért meg kellett dolgoznia valahogy, egy apróbb, vagy nagyobbacska szenvedéssel. Ma te is és én is egy olyan világban élünk, ahol egy légkondícionált szupermarketben kiválaszthatjuk, hogy a rozsos vagy a magvas zsemlét vegyük meg. Olyan kényelem szolgál ki minket – még azt is, aki egy 20 négyzetméteres szuterénban lakik -, ami néhány évezreddel ezelőtt egyáltalán nem volt evidens.

 

 

Érted már, hogy miért borul ki a táskád éppen akkor, amikor kinyílik a villamos ajtó, és harminc ember tódul fel a szerelvényre? Érted már, hogy ezért kellett összetörnie a szívdnek abban a gyötrelmes szerelemben? Érted, hogy ezért kellett olyan kemény csatát folytatnod a függőségeid ellen, és ezért kellett megtanulnod uralkodni a hiszti-rohamaidon? És igen. Ezért kellett elveszítened őt is, akit annyira, de annyira szerettél. A kabbalisták szerint az Ómer nevű kozmikus időszakban vagyunk, amelynek a lényege az, hogy minden “szemetet” felkavar bennünk, ám még a legrosszabb megaláztatásaink, legféltettebb titkaink, legostobább tévedéseink is drágakővé változnak a felszínre érve. És ezeket a kincseket csak az tudja kihalászni, aki ura marad a saját sorsának, és nem merül el önnön szenvedésében. Mindannyian szenvedünk. De a szenvedésünk minden pillanatában emlékeznünk kell rá, hogy azért feszítik a húrjainkat odafenntről, hogy szebben szólhasson a zene. Ezen a héten csütörtökön azt ünnepeljük, hogy részei lehetünk ennek az “élet” nevű, csodálatos hangszernek, amelyet mi, lelkek együtt szólaltatunk meg nap mint nap. Jó ünneplést és hetet nektek!

(Kristóftól napi és heti lélekmelengető üzenet még ITT)

 

 

 

Szortírozásra fel! 

Újjé, újabb hold hónap köszöntött be, ezért aztán ezen a héten azzal kezdem, hogy boldog Bikát kívánok mindenkinek. És most nem egy vidám, ereje teljében lévő férfi emberre gondolok... bár így jobban belegondolva ez is szép kívánság lenne mindannyiotoknak. 

No de visszatérve a Bika havának első hetére, ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy alaposan megvizsgáljuk, milyen irányba rohanuk eszeveszetten, miért nem vagyunk képesek mérlegelni út közben, és ami a legfontosabb: ha úgy fest, hogy feleslegesen hergeljük magunkat egy olyan ösvényen, ami valójában nem vezet sehová, megváltoztassuk az irányt.

Gondolj úgy erre a hétre, mint egy alapos gardrób-szortírozásra, Carrie-módra. Mik azok a célok, amelyeket magaddal viszel, és melyek azok, amiktől örökre meg akarsz szabadulni?

 

Bármilyen csillagzat alatt születtél is, az aktuális hónap energiái rád is hatással vannak. Ahhoz pedig, hogy ezt megtanuld kezelni, előszőr meg kell ismerkedned a jegy szülötteinek jellemvonásaival. A Bika föld-jegy, ennél fogva egész élete során a stabilitást és a biztonságot keresi, és mivel retteg a javai elveszítésétől, gyakran féltékeny, és uralkodó. Nem meglepő hát, hogy a bikáknak életük során sokszor kell megtapasztalniuk, hogyan omlik össze minden, amit felépítettek:meg kell tanulniuk elengedni a fizikai világ dominanciáját az életük felett. Ugyanakkor a jegy szülöttjei gyógyító erővel rendelkeznek, és különleges tehetségük van az orvosláshoz, asztrológiához, művészetekhez, sőt, a főzéshez is – ezekkel a csodálatos kvalitásokkal pedig bármikor képesek arra, hogy újra felvirágoztassák , felépítsék, azaz meggyógyítsák mindazt, ami atomjaira hullott a kezeik között. 

Ahhoz, hogy te is kapcsolódhass ehhez a gyógyító, konstruktív, építő energiához, nincs más dolgod, mint elszakadni a mamád és a papád elvárásaitól a kisunokát illetően, a rád tukmált karriertől, amit helyetted a legjobb barátnőd álmodott meg neked, vagy a céloktól, amelyeket egy színes magazinból pécéztél ki magadnak, és arra figyelned, hogy ki is vagy valójában.

 

 

Ezt a történetet Fogl Hanától, egy magyar kabbala tanártól hallottam. Élt egyszer egy bölcs tanító messze-messze földön, akit meglátogatott egy magyar ember, hogy tanácsot kérjen tőle. Ám úton a mester háza felé összeakadt egy idegen férfival, aki megszólította: „Hová való vagy, és mi szél hozott a mi városunkba?” „Magyarországról jöttem...” válaszolta hazánk fia „...és a nagy tanitóval szeretnék találkozni.” Az idegen a szemébe nézett és felcsattant: „A csalást most is becsben tartják Magyarországon? Ilyen sokat utaztál azért, hogy találkozz azzal a szemforgató hazuggal?” A magyar megdöbbent annak hallatán, hogy ez az idegen rágalmazza a mestert, és felháborodva kiáltott rá: „Hogy merészelsz ilyen borzalmas dolgokat mondani erről a szent emberről, te senkiházi?”, majd elviharzott, és meg sem állt a mester házáig. Amikor odaért, megszeppenve látta, hogy a teraszon ott üldögél a férfi, akivel néhány perce pörölt: az ember, akivel olyan dühösen beszélt, nem volt más, mint maga a mester. „Ne félj.” - mondta a magyarnak. „Én is igazat beszéltem, és amikor te kiabáltál velem, a te szavaid is igazak voltak. Én a saját világomban bűnösnek számítok, ám a te világodban, lehet, hogy a segítségedre lehetek.”

 

A következő napokban emlékezz rá, hogy mindig van egy következő szint: lehetsz kedvesebb, bölcsebb, átgondoltabb, elfogadóbb. És bár sokan sokféleképpen inspirálhatnak az utadon, soha ne hozzájuk mérd magad, hanem saját magadhoz. A Bika havának első hetében mindannyiunknak lehetőségünk van arra, hogy „kiszortírozzuk” a céljainkat: melyek azok, amelyeket mások sikerei, a saját sikertelenségünktől való félelem, vagy a rivalizálás szelleme hajt, és melyek azok, amelyek igazi énünk kristálytiszta forrásából, a szeretetből, és a mások segítése iránti vágyból fakadnak. Ezek azok a célok, amelyekhez ragaszkodnod kell, mint Carrie-nek az ikonikus, fehér flitteres tüllszoknyához.

 

Csodás hetet mindenkinek!

(Amennyiben további heti vagy napi útravalóra vágysz Kristóftől ITT kaphatod meg!)

 

 

 

 

A meditációra sokan úgy gondolnak, mintha legalább is Dalai Lámának kéne lenni hozzá. „Minden nap leülni, és vizualizálni, ahogy egy lótusz virágban megszületik Buddha? Köszi, de vannak fontosabb dolgaim is.” Pedig meditálni nem csak törökülésben, lehet, és legfőképpen nem kell sem buddhistának, sem hindunak, de vallásosnak lenni sem ahhoz, hogy egy-egy ilyen lelki edzés után könnyebbnek érezzük magunkat. Meditálhatsz fogmosás közben, virágöntözés közben, sőt, akár mosogatás közben is, a lényeg pedig nem az, hogy milyen mantrát vagy imát mormolsz, és miféle Istenhez beszélsz, hanem hogy arra kérd az Univerzumot, képes legyél eligazodni a jeleken a nap folyamán. Minden áldott nap számtalan kis jel érkezik hozzánk, egy a rutinunkból kizökkentő telefonhívás, egy pénzt kolduló hajléktalan, vagy egy az utunkat keresztező kóbor kutya formájában, de az állandó őrült rohanás közepette esélyt sem adunk magunknak arra, hogy megtanuljuk megérteni a jeleket. Ez azért van, mert úgy el vagyunk foglalva a saját boldogságunk hajszolásával, és azzal, hogy lehetőleg mindent megkapjunk, amire az aktuális pillanatban vágyunk, hogy ezzel a követelőző-önző mentalitással szinte ellökjük magunktól a beteljesülést.

 

Az én reggeli meditációm roppant egyszerű, alapja pedig a kabbalisták többezeréves mantrája, az Ana Be’Koach meditáció, melynek lényege, hogy hét erős alap-pillért épít fel a lelkünknek. Meditálok a feltétlen szereteten, a kétségek elűzésén, a spirituális és fizikai halál legyőzésén, azon, hogy a legnehezebb időszakokban sem feledkezhetek meg arról, hogy létezik kollektív tudat és megvilágosodás, és azon, hogy az élet körforgásában mindenki egyenlő, hiszen mind egyek vagyunk. Meditálok, hogy a valódi, önzetlen igazságot mások is megértsék, és végül mindezt felajánlom a világ újjászületéséért. Ez után elképzelem, hogy egy hófehér, tiszta fény minden rossztól megtisztít. Kizavarja a fejemből a rossz gondolatokat, a szememből, fülemből és orromból a kellemetlen élményeket, amiket láttam, hallottam vagy éreztem. A számból rosszinulatú szavakat, a karjaidból mindazt a rosszat, amit kaptam, vagy adtam. A felsőtestemből az egészségtelen ételek és a város füstjének hatását, a lábaimból az összes rossz energiájú hely emlékét, ahol jártam velük, a medencémben pedig megtisztítom a szexuális energiákat: önző, kapni vágyó akarásból az igazi, önzetlen, adni vágyó szeretet motorjává változtatva azt. Végül a talpamból űzöm ki az összes „lelki koszt”, amit összeszedtem utam során. Kész is vagy: instant újászületés, néhány perc alatt. A kabbalisták Tikkun HaNefesh- nek nevezik ezt a meditációt, ami azt jelenti: „a lélek megjavítása”.

 

Szkeptikus vagy? Nem érted, mi köze lehetne a kozmosz energiáinak ahhoz, hogy megtalálod –e a tökéletes ruhát a barátnőd lagzijára, sikerül –e a csokoládéfelfújt, vagy visszahív –e a cuki srác, akivel múlt héten szemeztél a kedvenc kávézódban? Semmi gond... egyszerűen csak próbáld ki, azzal nem veszítesz semmit. Meditálj néhány percet három napon át, és figyeld meg, mi történik. Hamar rájössz majd, hogy haa körötted történő eseményeket nem is tudod kontrolállni, az, hogyhogyan reagálsz rájuk, száz százalékban a te döntésed. Ha pedig ameditációak köszönhetően nyugodtabb vagy, és megérted, hogy drámával, hisztivel, vagy depresszióval nem hozod magad közelebb a megoldáshoz, ehhelyett pedig azt mondod: „Legyen úgy, ahogy lennie kell.”, azonnal VIP jegyet váltottál magadnak a minden helyzettel elégedett emberek titkos klubjába. Ez pedig az a hely, ahol a legvadabb, legszínesebb álmok is valóra válnak, anélkül, hogy futnod kellene utánuk.

 

Csodás hetet mindenkinek!

(Újabb napi vagy heti útravalókért Kristóftól katt IDE)

 

 

 

 

Figyelj! 

Azt szokták mondani, mindenki kedvenc témája saját maga, bár ezzel sokan vitatkoznának, mondván: “Mi? Én? Én aztán mindig mártírként hallgatok másokat, de hogy velem mi van, az senkit se érdekel.” Ám ha azon merengünk egy barátnő szakítási mizériáját, anyu kapros töltöttkáposzta receptjét hallgatva, hogy “bezzeg nekem annyi mondandóm lenne”, már el is dobtuk magunktól a lehetőséget, hogy igazán jó hallgatóság legyünk. És akkor még nem is beszéltünk arról a misztikus esetről, amikor valakinek – egyébként valahogy rendszerint az apukáknak – olyan hangszíne van, hogy ha tíz percent át beszél, képesek vagyunk teljes egészében kizárni a monoton “blablabla”-t a világunkból, és a monológ végén csak annyit mondunk (mivel fogalmunk sincs miről beszélt): “Abszolút.”

Ám bármily mókásan hangzik mindez, előbb-utóbb meg kell tanulnunk odafigyelni másokra, ha azt akarjuk, hogy mi is megallgattassunk. Annak ugyanis, aki képtelen teljes figyelmet szentelni a barátjának, rokonának, pasijának, előbb utóbb nem, hogy hallgatósága nem lesz, de még az imái sem találnak meghallgatásra…

Élt egyszer egy nagyszerű bölcs, aki az élete utolsó napjaira olyan beteg és gyenge lett, hogy csak suttogni tudott. Mégis folytatta a tanítványai tanítását, akiknek immár nagyon közel kellett ülniük hozzá ahhoz, hogy halhassák szavait. Egy helybéli tanár is megfigyelte a történteket. Látta, ahogy ez a bölcs ember néha órákig suttog a hozzá egyre közelebb hajoló diákjaihoz. „Nem értem,” mondta a tanár ez egyik diákhoz fordulva. „Ha a templomban több, mint harminc percet beszélek, akkor legszívesebben elkergetne a szószéktől. Ti még annak ellenére is, hogy a tanítótok már beszélni is alig tud, vagytok képesek órákig figyelni arra, amit mond!” „Azért figyelünk olyan hosszan és odaadóan, mert tudjuk, hogyha egyikünknek kéne suttogva beszélnie a tanárunkkal, akkor ő is odahajolna hozzánk és olyan sokáig figyelne a szavainkra, amíg be nem fejeztük a mondandónkat” válaszolta a tanítvány.

Ha el akarjuk érni azt a szintet, hogy meghallják a mondandónkat, akkor nekünk is arra kell koncentrálnunk, hogy mások szavaira odafigyeljünk.

 

 

Ezt a történetet Yehuda Berg osztotta meg saját blogján, de ha belegondolunk, akár az Ízek Imák Szerelmek egyik fejezete is lehetne. Emlékszel, amikor Elisabeth Gilbert a tengerparton hisztériázott, csak mert a saját félelmei gátat szabtak annak, hogy csónakba szálljon, és végighallgassa Felipe szerelmi vallomását? Ha képes vagy arra, hogy a legszebb ajándékot, a saját figyelmedet teljes egészében átadod valakinek, egészen elképesztő meglepetésekre számíthatsz cserébe. A házi feladatod tehát a hétre: szinte keresd a lehetőséget arra, hogy meghallgathasd valaki mondandóját, akit eddig unalmasnak, idegesítőnek, vagy egyszerűen csak érdektelennek ítéltél. A hét bibliai energiája, a Shmini azt üzeni nekünk: ha igaz, tiszta és odaadó természetünkre hallgatunk, hamar felfedezzük, hogy bárkitől tanulhatunk valamit a világról, az emberekről, vagy épp saját magunkról. Ha viszont nem figyelünk másokra, nem csak elszalasztjuk az alkalmat, hogy lemondjunk az egónkról egy percre, de igaz, szeretni vágyó természetünket is megtagadjuk. Meghallgatni, megérteni és értékelni a mások álláspontját, ugyanakkor tapintatosan, szeretettel elmagyarázni és megértetni a sajátodat is valóságos művészet. Legyél te is mestere ennek a csodálatos tudománynak.

Mesés hetet mindenkinek!

Amennyiben további napi, vagy heti inspiráló üzenetekre vágysz Kristóftól katt IDE!

 

 

 

Adjál, hogy kapjál! 

Egy neves asztrológus, Yael Yardeni szerint a Kos hava sokaknak olyan, mint a bikának a vörös posztó. Akár közéjük tartozol, akár nem, Yael szerint mindenesetre jó, ha a nagy döntéseket, vagy a Himalája megmászását nem mostanra időzíted – még akkor is, ha nem győzöd elhessegetni a világmegváltó gondolatokat. Figyelj önmagadra, és vedd észre, milyen könnyen elragadnak a hírtelen érzelmek – ez különösen igaz a Kosokra, akik elképesztően impulzívak tudnak lenni!

Ennek legfőbb oka, hogy a Kos havát a Mars bolygója kormányozza. A Marsot más néven a háború bolygójának is hívják. De azért ne parázz be túlságosan: a Mars energiája most abban is segíthet nekünk, hogy csatába szálljunk a saját önző énünkkel, hogy tudatos, gondolkodó emberként szálljunk szembe az életünkben felmerülő konfliktusokkal.

 

 

A mai nappal ugyanis belépünk egy 49 napból álló időszakba, amely az Omer nevet viseli. Ezalatt az idő alatt egy olyan belső, lelki utazáson indulunk el amelynek célja, hogy megtaláljuk és eltávolítsuk a személyiségünket gyengítő hibáinkat. Az Omer egy göröngyösen rázós út, ami kétségkívül próbára tesz minket a spirituális feljlődésben. Ugyanakkor az ezalatt az idő alatt átélt küszködés egyfajta "adrenalin-löket" is, ami mint egyfajta üzemanyag segít minket abban, hogy újra felépítsük a vágyainkat. Tehát bármily nehéz is, kabbalisztikus szempontból az Univerzumban óriási erejű Fény áll rendelkezésünkre ezen időszak során. De mégis mit jelent az, hogy „újáépítjük a vágyainkat?” Természetesen nem azt, hogy egy vállrántással megszabadulunk a korábbi álmainktól. Épp ellenkezőleg: az ezen a héten kezdődő időszak sokkal közelebb visz majd mindannyiunkat a vágyainkhoz.

 

 

Persze csak akkor, ha a következő 49 napban észben tartjuk: legyen szó egy sarok irodáról, egy pár Manoloról, vagy egy álomesküvőről, semmit sem kaphatunk meg úgy, hogy nem dolgoztunk meg érte. Ha mégis – teszem azt a gazdag pasi a popsink alá tolt egy menő kocsit, vagy találtunk húszezer forintot az utcán – egészen biztosan meg dolgoznunk kell érte később, valahogyan. Ez a „plusz munka” lehet egy hirtelen jött fejfájás, vagy egy váratlan pénzkiesés – a karma igazi kis mocsok tud lenni, ott és akkor talál meg, amikor a legkevésbé számítunk rá, és egyszerűen „visszaveszi” azt, ami nem jár nekünk. A vágyaink újáépítése tehát azt jelenti: a következő hetekben különösen nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy tuti legyen: amit várunk a sorstól, amiért küzdünk, azt ki is érdemeltük, kemény munkával. Persze nem kell feltétlen órákon át gyomlálnod a kertben, vagy elmenni egy gyárba üveget fújni: elsősorban önmagadon kell dolgoznod.

 

Légy bizonyos abban, hogy a napod legalább tíz százalékát olyasmivel töltöd, ami nem neked, és kizárólag neked érdeked, hanem mások számára hoz boldogságot. Ez lehet szociális munka, főzés a haverjaidnak, vagy kiugorhatsz a szomszédos parkba összeszedni a szétdobált szemetet. Lényeg, hogy tegyél meg mindent, hogy az ne csak megvalósítsd az álmaidat, de meg is tarthasd őket. És ne add fel az álmaidat! 

Boldog hetet nektek! 

(Amennyiben további inspiráló üzenetekre vágysz Kristóftól ITT találod!)

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu