Nesze!szer


 

kristof1.jpg

 

Nincs mese, most már be kell látnunk, életünk egyik fő irányvonala a minőségi étkezés. Mindent imádunk kipróbálni, megkóstolni, ami finomnak látszik. Így, amikor kiderült, hogy Steiner Kristóf főztjét már Budapesten is ehetjük, nem fogtuk vissza magunkat. Kristóf ugyan épp Londonban van, de a Food Truck Udvarban már ott áll a kicsi kocsija. Ebben a szép sárga autóban alkot Balázs, a séf, aki Kristóf vegán szakácskönyve alapján készíti el az ételeket. (A Corvin plázáig kell csak metróval mennetek és onnan 2 perc gyalog az Üllői út 51.)

Betérve egy kedves Diótörő figura fogadott bennünket és egy jó adag hideg. Nyilván, amikor már kockára fagytunk az étkezés során a barátnőnkkel, akkor derült ki, hogy van egy melegedő  is az udvarban. De térjünk a lényegre!

Szóval. Elsőként töltött padlizsánt fogyasztottunk, melyben kedvenc párosunk is szerepelt: a gránátalma és a dió együtt. Ez valami isteni volt, kettőnknek is bőven elég. Utána jött az a fogás, amit itthon is megcsinálunk majd Kristóf szakácskönyve alapján, ugyanis a kelbimbó és a gesztenye találkozása magával ragadott bennünket. Valami csudi ez az együttes így. Utána már eléggé tele voltunk, de csak bevállaltunk még egy csokis chilis babot. Jól tettük. Igaz, akkor már a küzdelem vége felé tartottunk, a befogadást illetően. Balázs meg is jegyezte, több száz ételt kiadott már, de eddig még nem maradt a tányéron soha, semmi. Hát, sajnos nekünk igen, mert nem bírtuk megenni, pedig másnap erősen gondoltunk rá. Mindhárom fogás eléggé ízorgia jellegű volt.

Kiemelnénk, hogy még az evőeszközök is szuper, újrahasznosítottak, ami számunkra igen tetszetős volt. Nagyon, de nagyon jót ettünk, ahhoz képest, hogy hát ugye, nálunk nem a mindenmentes konyha megy itthon. Persze, eggyel jobban örülnénk, ha ezek a remek ételek és italok, mert abból is van igen fini, a lakhelyünkhöz közelebb lenne. Meg úgy még emésztenünk kell, hogy itt nem a nagy valami és a sok köret dívik, inkább egynemű az étek. Ja, az árak megfizethetőek, marad még karácsonyi ajándékra azért - nekünk ez kellemes meglepetés volt. Aki még nem kóstolt igazán gazdag, vegán konyhát, annak nagyon tudjuk ajánlani, hogy elmenjen az udvarba. Érdekes dolog megtapasztalni, hogy a csirkén kívül is van élet, sőt. Itt keringőznek egymással a fűszerek és ízek, keressétek a sárga buszt, a hús fogyasztását pedig tegyétek át egy másik napra.. vagy úgy, ahogy van, napoljátok el! 

 

 

tavaszkristof.jpg

 

Tavaszi nagytakarítás kívül-­belül

Itt a tavasz, ideje szortírozni. Van, aki elajándékozgatja a nem használt ruhákat, mások kisuvickolják a teraszt, azoknak pedig, akik a Pészáhra készülnek, a nagytakarítás az ünnepi előkészületek fontos része, amikor a legkisebb kenyérmorzsától vagy kovászos ételtől is megszabadulnak.

A kabbalisták szerint azonban a Pészah nem vallásos ünnep. Sokkal inkább egyfajta "lehetőség­ablak", amin keresztül egy magasabb spirituális szintet érhetünk el. Szóval akkor miről is szól ez a nagytakarítás? Természetesen nemcsak a lakás rendberakásáról szól. “Az életben sokan szeretnénk felszabadulni az olyan kihívások terhe alól, mint a párkapcsolati nehézségek, anyagi gondok, vagy az egészségünk miatti aggodalom. Ezen kívül szeretnénk szabadon hinni amiben csak akarunk és úgy élni, ahogy akarunk. Ahhoz, hogy megtaláljuk ezt a szabadságot, magunkba kell néznünk és megtalálni azokat a dolgokat, amin változtatnunk kell – az egonk, a haragunk, vagy a negatív érzelmeink.” ­ tanítja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója. felelősségünk az, hogy a spirituális erőfeszítéseink segítségével elültessük a magot, amiből áldások nőnek és létrehozzunk egy olyan tiszta helyet, ahol a Fény kivirágzik.A Vörös ­tenger kettéválasztása a legismertebb esemény Pészah történetében. Ám a Kabbala felfedi az igazságot: nem Isten választotta ketté a tengert, hanem az emberek. Teljes bizonyossággal kellett a vízbe ugraniuk, demonstrálva az isteni erejüket, tudván, hogy a dolog csakis jól végződhet.

Ahhoz, hogy az anyatermészet törvényei felé emelkedjünk, azaz csodákat hozzunk létre a saját életünkben, kordában kell tartanunk a kétségeinket, és teljes bizonyossággal kell haladnunk előre. Minden más, kétségekkel teli gondolkodás mehet ki az ablakon. Erről szól az a bizonyos “tavaszi nagytakaritás”.

Fényes hetet!

facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

facebook.com/steinerkristofoldala

whitecityboy.com

 

 

egymas_hatas.jpg

 

Így hatunk egymásra

A napokban éppen a bankban állva sorakoztam, hogy átvegyem a bankkártyámat, de a sor csak nem akart mozdulni, majd mikor hosszas várakozás után nagy nehezen sorra kerültem, felbukkant egy asszony, szó szerint félrelökött, és beült a helyemre a bankárom elé, majd mindkettőnk nagy meglepetésére fennhangon követelte, hogy márpedig most vele foglalkozzon.

Szívem szerint teljes illemtan leckét adtam volna le neki, de legalább is szívesen vetettem volna rá egy olyan pillantást, amitől az életkedve is elmegy. Ehelyett azonban a bankárhoz fordultam és azt mondtam: “Nahát, hogy önnek mennyi türelme van.” A bankár hálásan mosolygott rám, amiért egyáltalán emberszámba veszem ebben a helyzetben – amikor tulajdonképpen az én időmből farag le a sorban állást visszautasító néni. “A hölgy után azonnal ön jön.” – mondta illedelmesen, én pedig tudtam, hogy minden rendben van. Az öt percemnél sokkal többre értékeltem, hogy nem hagytam magamat elragadni az indulatokkal, indulatoktól.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy amikor ránézünk valakire, magunkra vonjuk energiáját - de nem csak mi az övét, hanem ő is a miénket. “Képes vagy pusztán azáltal felemelni, vagy a földbe döngölni egy embert, hogy szemébe nézel. Mindenféle érzéseket kelthetsz benne ezáltal. Ráveheted őt arra,hogy szeressen, hogy sírjon, hogy szomorú legyen - még arra is, hogy nagyobb mértékű spirituális fejlődést akarjon önnön életében.” – mondja a Központ spirituális igazgatója, Karen Berg. Mégis hogyan lehetséges ez? A kabbalisták szerint a szemünk ugyanúgy, mint a szavaink, a gondolataink és a kezünk képes felemelni és tönkretenni - azt mondják, a szem a lélek tükre. Sajnos azonban sokszor nem bízunk abban, hogy a pozitív energiát nem csak szavakkal adhatunk át – ekkor történik meg,hogy spirituális erőfeszítéseink közepette akaratlanul leerőszakoljuk bölcsességünket a másik torkán, melynek eredményeképpen az pontosan attól a spiritualitástól fordul el, melyet meg szeretnénk osztani vele.

“Nem kényszeríthetünk másokat arra, hogy higgyenek abban, amiben mi - csak képviselhetjük azokat a spirituális elveket, melyeket tanulunk. A legjobb módja annak, hogy spirituális üzeneteket osszunk meg másokkal, ha jobb emberként éljük életünket. Ha megváltoznak tetteink és a dolgokhoz való hozzáállásunk, azt mások is észre fogják venni.” – tanítja Karen, aki szerint a legnagyobb lecke a következő: nem az számít, mennyit imádkozunk, vagy hogy pontosan hogyan is gyakoroljuk spiritualitásunkat - ami igazán fontos, hogy spirituális energia legyen az, mely belőlünk árad. Mindannyiunknak megvan a magunk egyedi iránya, egyedi útja, mely által közelebb kerülhetünk a Fényhez. Mindemellett nem feledhetjük: ha a szeretteink nem abban az irányban haladnak, mint mi, esetleg nem értenek egyet azzal, ahogyan mi éljük az életünket vagy azzal, akik vagyunk, mindig tiszteletben kell tartanunk azt a tényt, egymás lelkét, intellektusát formáljuk folyamatosan, ez pedig gyakran épp az ellentétes véleményeknek köszönhető.

Ezen a héten nézz másokra igaz szeretettel, és akkor mondd el a véleményed, ha bizonyos vagy benne, hogy nem a saját ösvényed igazságát akarod hangoztatni, hanem nyitottan a másik igazságára egyszerűen csak adni szeretnél abból a fényből, amit te kaptál az utadon, és örömmel fogadsz be magadba mások fényéből, még ha más ösvényen, más irányba baktatnak is a maguk boldogsága felé.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

 

 

negativ.jpg

 

Ne mérgezd magad!

Észrevetted már, mennyire “lehúz” magával egy passzív-agresszív ember energiája? Ha negatív helyen tartózkodsz, ne lepődj meg, ha végül magad is is negatívvá válsz - nem számít, mennyire vagy pozitív gondolkodású ember: hiába a legjobbak a szándékaid, előbb- utóbb biztosan hatni fog rád a körötted lévők negativitása.

Milyen következménnyel jár, ha irigyek, haragosak, féltékenyek vagy szándékosan bántó megjegyzéseket lövöldöző emberek társaságában vagyunk? A válasz egyszerű: irigységgel, haraggal, féltékenységgel vagy bántással. És bár a körülöttünk lévő emberek hírvivők, akik megmutatják nekünk, mi az, amit meg kell tanulnunk önmagunkkal kapcsolatban, a tanulság levonása után érdemes tovább állni – senkinek sem kell szenvednie egy olyan ember mellett, akinek az aurája csupa destruktív energiát áraszt magából. Sok ezer éves feljegyzések igazolják, hogy a különféle spirituális ösvények fényt, színt, energiateret különböztetnek meg az emberek körül.

Az indiai hagyomány „Prána”-nak nevezi az egyetemes energiát, a kínaiak pedig “Csi”-ként emlegetik ezt az energiamezőt. A kabbala egyszerűen csak “Fényről” beszél – amely minél erőteljesebben ragyog valaki körül, annál igazabb emberrel találkoztunk, és ha alig érzékelsz kisugárzást, az azt jelenti, hogy az adott ember fáradt vagy beteg. Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója szerint amikor valaki hazudik, vagy negatívan reagál, az aurája megváltozik, s ezt a negatív vibrációt sugározza. Az aura sokat elmondhat spirituális és fizikai létezésünkről - Kirlián-fotográfia kimutatja az energiát emberekben, állatokban, de még növényekben is. Egy kis odafigyeléssel te is megtanulhatod érzékelni az aurát – és hidd el, megéri odafigyelni rá.

Miért? Mert ha hosszú időn keresztül vagyunk kitéve negatív hatásoknak, lyukak jelennek meg a saját auránkban. “Amikor elegendő számú lyuk jön létre, az teret nyit a betegségek és a depresszió megjelenésének. Még a legigazabb emberek is áldozatul eshetnek a negativitásnak, lehetővé téve, hogy életmódjukká váljon az.” – tanítja Karen. Jó hír azonban: bármilyen mélyre is kerülsz, mindig van kivezető út. Ha egy olyan közösség részei vagyunk, mely segíthet abban, hogy megváltozzunk, s azzá a legjobb önmagunkká váljunk, akivé lennünk kell, akkor életünk végére érve, többet mondhatunk annál, hogy "Nos, elfoglalt voltam!"

Ezen a héten állj meg egy pillanatra, ülj le, és gondold át: lehet, hogy olyan emberek vesznek körül, akik vakondtúrásból csinálnak hegyet, miközben az igazán lényeges dolgoknak hátat fordítanak? Az igazi barát segít a fejlődésben és arra inspirál, hogy többek legyünk, többet tegyünk és többet adjunk.

Fényes hetet.

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

szivero.jpg

 

 

 

A szíved temploma – a kimeríthetetlen áldások forrása

Érdekes, hogy mikor valami óriás tragédia történik, a facebookot és az instagramot azonnal ellepik az imára való felszólítások – ilyenkor pedig sokan szkeptikusan azt mondják: “ima helyett tettekre van szükség”. Nos, én mint mindig, most is mindkét szélsőségben látom az igazat: tény, hogy az emberiség feladata, hogy megváltoztassa a világot, az ima ugyanakkor rengeteget segíthet abban, hogy kedvesebbek, önzetlenebbek, alázatosabbak legyünk, hiszen mindezek nélkül mit sem érnének a cselekedeteink. Elisabeth Kübler-Ross, világhírű pszichiáter és terapeuta egyszer azt mondta: "Mindannyiunkban bennünk lakozik a jóság, az ellentételezést nem kereső adakozás, az ítélkezés nélküli meghallgatás és a feltétel nélküli szeretet lehetősége - mégpedig a képzeletet meghaladó mértékben."

A spiritualitás egyetért a tudomány álláspontjával: ha tudatosan megbecsüljük annak nagyságát, amik vagyunk, akkor sokkal könnyebbé válik az számunkra, hogy megosszuk energiánkat másokkal.  Az egyik kedvenc kabbalista mesém, amelyet a Kabbala Központban hallottam egy nagy cádikról, egy igaz lelkű rabbiról szól. Egy nap haldokló gyermekével megkereste őt egy házaspár, s könyörögtek neki, hogy gyógyítsa meg a kisfiút. A rabbi mindent megtett, amit tehetett. Órákon át imádkozott és böjtölt, hiába. Végül kiment a szülőkhöz könnyekkel a szemében, s így  szólt: "Mindent megpróbáltam, még sincs égi engedélyem arra, hogy meggyógyítsam ezt a gyermeket. Nagyon sajnálom!" A szülők mélyen megtörtek. Szomorú szívvel betették gyermeküket a kocsijukba, s elindultak. Körülbelül egy óra múlva a cádik így szólt magához: "Mit tettem? Micsoda bolond vagyok!" Ezzel beugrott a kocsijába, s olyan gyorsan, ahogyan csak tudott, a család után sietett. Amikor beérte őket, így szólt: "Barátaim, lehet, hogy nem nevethetek veletek vagy nem ölelhetlek meg benneteket, mert nem tudtam megmenteni a gyermeketeket. De tudom, hogy veletek tudok sírni fájdalmatokban, ezért vagyok itt."

Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója szerint mindannyiunkban benne van az az energia, mely lehetővé teszi, hogy megnyissuk a szívünket a köröttünk lévők számára, ezzel a képességgel eltörölhetjük majd minden negatív cselekedetünket. “Minden nap teszünk olyasmit, amit lehet, hogy nem kellene. De ha megvan bennünk az a fajta szeretet és együttérzés, mely a történetbeli tzadikban megvolt, akkor ez a legfontosabb tulajdonság, amellyel bírhatunk.” Ezen a héten tedd hát félre az imákat, és egy felsőbb erőhöz, vagy a jó sorshoz való fohászkodás helyett becsüld meg a saját, erődet, amely – ha hiszel benne – sosem hagy cserben.

Ha képesek vagyunk kicsit több kapcsolatot teremteni benső jóságunkkal, és mások hasznára fordítani azt, akkor tapasztalhatjuk meg az isteni gondviselést, amelyre az imakönyveket bújva várakozunk.

Fényes hetet!

whitecityboy.com

facebook.com/steinerkristofoldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

karolina-kurkova-the-edit-february-2016-cover-photoshoot04.jpg

 

Legyetek jók – ha tudtok

Kicsi korunk óta azt halljuk: “Jó legyél”, illetve “Ne rosszalkodj”, de egy ilyen nyakatekert világban honnan is tudnánk valójában, hogyan kell “jól viselkedni”? Hiszen jónak lenni nem jelent egyet azzal, hogy magunkra erőltetjük a társadalom elvárásait.

Az egyik legfontosabb dolog a jóság felé vezető úton, ha minden nap emlékeztethetjük magunkat: "Bárhol is vagyok, ott vagyok, ahol lennem kell annak érdekében, hogy megkapjam azt az inspirációt, melyre szükségem van ahhoz, hogy jobb ember legyek a jövőben." Azok a dolgok, melyeket a Fénytől, sorstól, karmától azért kapunk, hogy tanuljunk belőlük - a kanyarok, a bukkanók és a kátyúk az élet országútján-, azért vannak, hogy megálljunk, s így szóljunk magunkhoz: "Oké, van valami, amit meg kell tanulnom, amely kapcsán fejlődnöm kell, amely tapasztalat által megtisztulhatok. Bármi is legyen az, előbbre fog vinni abban az irányban, amerre mennem kell."

A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyian nagyon spirituálisak vagyunk, amikor jól mennek a dolgaink. De amikor semmi nem sikerül, mindent, amit tudunk, kihajítunk az ablakon. Mennyire vagy hát spirituális, amikor rád jár a rúd? “Mindannyian képesek vagyunk megmászni egy hegyet és szembenézni bármilyen kihívással - mégis gyakran meghajlunk azelőtt a hang előtt, mely nagy erővel kételyeket visszhangoz bennünk, mint például ‘Úgysem fog sikerülni. Nem jutsz a dolog végére. Add fel, ameddig még lehet!’ Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, s mi mégis a nehezebb utat választjuk - na erről szól a spiritualitás.” – véli Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója. Amikor az ember egy vallás, egy politikai ideológia, vagy egy családi elvárás alapján próbálja meghatározni, mit is jelent “jól viselkedni”, érdemes emlékezni arra, amit a tanárainkról tanulunk: nem az az igaz lelkű ember, aki megtisztul, majd előadásokat tart és magát másoknak adja. Sokkal inkább az, aki például megáll azért az utcán, hogy egy bajban lévő embertársának segítsen még akkor is, ha ezzel elkésik egy fontos találkozóról. Igaz lelkű ember más szavakkal az, aki meglátja, mit tehetne másokért, majd megteszi azt akkor is, ha épp kényelmetlenséggel vagy kellemetlenséggel jár. Igaz lelkű ember az, aki megérti: ő maga nem más, mint a Fény eszköze, hírvivője embertársai számára a világban.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

 

szinlepcso.jpg

 

Búcsú a bizonytalanságtól

Veled is előfordult már, hogy valaki a szemedbe mondta: senki vagy, semmi vagy, nulla vagy, tehetségtelen vagy, értéktelen vagy? Nyugi, mindannyiunkkal megtörténik – a kihívás azonban az, hogy ilyenkor – megszívlelve a kritikát ugyan, de ne veszítsük el az önértékelésünket és a magunkba vetett hitünket.

Van egy kabbalista mese egy nagy tudósról, aki körülbelül 150 évvel ezelőtt élt. Pénzügyi zsenivolt: élete nagy részét azzal töltötte, hogy olyan rendszereket alkotott, melyek által hatalmas összegekhez jutott. Egy éjjel álmot látott, melyben két angyal azt kérdezte egymástól: "Megmutassuk neki mindaz, amit el kellene érnie ebben az életben?" Széthúztak egy függönyt, amely mögött Isten trónusa alatt egy fehér angyal ült. Az angyal a tudóshoz fordult, s így szólt: "Hol vannak azok a nagyszerű spirituális könyvek, melyeket meg kellett volna írnod? Hol vannak azok az emberek, akiket meg kellett volna szólítanod? Miképp használtad eddig az idődet?" Álmában a tudós azt is látta, amint így válaszolt: "Annyi minden van éppen alakulóban." Mielőtt azonban folytatni tudta volna, Isten angyala így szólt: "Nem akarom hallani a kifogásaidat. Gondolod, hogy azért kaptad az eszed, hogy egy marék aranyra váltsd? Gondolod, hogy ezért kerültél ide?"

A történet szerint – amelyet a Kabbala Központban hallottam - mélyen megindulva ébredt a tudós álmából, s úgy döntött, a kapott üzenet alapján fog cselekedni. A továbbiakban annak szentelte magát, hogy beteljesítse mindazt, amit az angyalok megmutattak neki. Számos spirituális mű került ki a keze alól, és létrehozott egy iskolát, ahol sokan tanultak. Az angyalok pedig egy másik álomban ismét megjelentek, s így szóltak: "Áldott vagy ebben a világban s az elkövetkezőben is."

Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója arra biztat mindannyiunkat: szánjunk arra egy pillanatot, hogy átgondoljuk, miként is bánunk a tehetséggel, amelyet azért kaptunk, hogy jobbá tegyük magunkat, és a köröttünk élők számára a világot. De mégis hogyan? Írd le, amiről azt gondolod, félelmet, bizonytalanságot kelt benned, majd társíts hozzá egy színt. Karen szerint az emberek gyakran a fekete vagy a vörös színt választják, mert ezeket a színeket gyakran kapcsolják a félelemhez, de te nyugodtan jelölj meg olyan színt, mely számodra kifejezi a félelmet. Amikor azonosítottad a félelmet, kérdezd meg Magasabb Tudatosságodat: "Melyik szín lesz segítségemre abban, hogy meggyógyítsam ezt a félelmet?" Légy nyitott a válaszra. A gyakorlat legfontosabb része, hogy lehetővé tedd önmagad számára megkapni azokat a válaszokat, melyek már eleve benned vannak. Az első szín, amely eszedbe jut, lesz a te gyógyító színed. “A következő lépésben helyezkedj el kényelmesen, lélegezd be ez a gyógyító színt, majd lélegezd ki a félelmed színét. Ismételd ezt 12-szer, és szánd rá az időt, hogy valóban megérezd minden egyes lélegzetvétel erejét, ahogy a tested feltöltődik a gyógyulásenergiájával.” – tanácsolja Karen Berg.

Lehet, hogy igazából a kontrollvesztéstől félsz, vagy attól, hogy nem szeretnek. Miközben meditálsz a gyógyító színeden, engedd meg neki, hogy felfedje igazi félelmed gyökerét, s hogy ez hol helyezkedik el a testedben. Amikor ezzel készen vagy, írd le egy darab papírra mindazt, amire jutottál. Fogalmazd meg naplószerűen a tapasztalataidat; a lehető legnagyobb részletességgel mindent, ami felmerült benned. A kabbalista gyakorlat utolsó része az, hogy meggyújtod ezt a papírt, hogy a tűz örökre megtisztíthasson félelmedtől és bizonytalanságaidtól.

 Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

irigysegjo.jpg

 

Az irigység ára

Azt szokták mondani, hogy a karma nem alszik - vallásos szófordulattal pedig "megbűnhődünk" gaztetteinkért, és üdvözülést nyerünk a jóságunkért. De mégis mit jelenthet ez a gyakorlatban? Hogyan is ártunk önmagunknak azzal, ha mondjuk irigyek, féltékenyek, negatívak vagyunk?

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a féltékeny ember büntetése nem más, mint az, hogy féltékenységgel teli az élete: mikor féltékenyek vagyunk, soha semmi nem elég - mindennek csak a hiányát érezzük. És mi az irigység, a harag, és a bántó viselkedés büntetése? A válasz: még több irigység, még több harag, és még több bántó viselkedés. A Kabbala Központ spirituális igazgatója, Karen Berg arra buzdít: gondold meg, milyen fájdalmasak ezek a létállapotok! Mi lehet nagyobb elrettentő erő a negatív és rosszindulatú viselkedés kapcsán, mint a fenti érzések folyamatos megélése? "Ha nem hagyjuk abba önmagunk bántását ezekkel az érzésekkel, annak az az oka, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy másokat hibáztassunk saját reakcióinkért. De sohasem mások készülékében van a hiba. Ők csak hírvivők, akik megmutatják nekünk azt, mit kell megtanulnunk magunkról, s mit kell meggyógyítanunk magunkban." - véli Karen. A Kabbala Központban azt tanuljuk: a féltékenység, irigység egyszerre oka és következménye szenvedésünknek; a féltékenység gyökere egyben következménye is.

"Minden egyes nap, amelyet féltékenységben töltünk, krízisben vagyunk. Úgy érezzük, hogy nekünk bizony jár valami, s nem tudunk szabadulni ezektől a gondolatoktól. A féltékenység tehát önmaga büntetése. Alapvetően a féltékenység nem más, mint képtelennek lenni arra, hogy megbecsüljük, amink van. Amikor úgy érezzük, hogy valamiben hiányt szenvedünk, féltékenység, irigység, harag ébred szívünkben. De ha képesek vagyunk azonosítani negatív érzéseinket, akkor dolgozhatunk azon, hogy pontosan a nekik megfelelő ellentétes érzelemmé alakítsuk át őket." - tanuljuk tanárainktól. Sosem könnyű számításba venni, hogy még mennyi mindenen kell változtatnunk. Nézzünk szembe a tényekkel: senki sem szeretne szembesülni a saját rossz tulajdonságaival, például hogy ő egy mérges, féltékeny vagy bizonytalan ember. Hisz ez nem egy kellemes folyamat senki számára.

Nem tűnik nagy bűnnek, fontos dolognak, hogy ha szeretnénk olyan nagy és szép autót, mint amilyen valaki másé, vagy úgy szeretnénk kinézni, mint valamelyik szupersztár, de ha nem kezeljük megfelelően ezt az irigységet, akkor gyökeret ereszthet bennünk, a negatívitás pedig növekedésnek indul, és sokféle önpusztító viselkedés képében jelentkezhet. Az ész nélküli plasztikáztatás, az étkezési zavarok, a felszínes, semmitmondó szexuális kapcsolatok,azonban csak még mélyebbre lökhetnek a gödörben: "még mindig nem elég jó". Túl gyakran felejtjük el, hogy a boldogság nem kézzel fogható dolog, ezért sosem fogjuk megtalálni fizikai világban.

A kabbala azt tanítja: a születésed pillanatától megadatott neked a boldogság. Ha át akarod élni, értékeld azt, ami vagy, és azt, amid van.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala
facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

 

lelkitarsasharcos.jpg

 

"Ha valóban ő a lelki társam, miért kell harcolnom vele?"

...kérdezzük gyakran egy finoman szólva komplikált kapcsolatban élve, elfeledve, hogy a körülmények, melyek megadatnak nekünk, nem a büntetés célját szolgálják: eszközök arra, hogy segítségükkel a tudatosság egy újabb szintjére emelkedjünk. Madonna "Broken" című dalában írja: "Ne sajnálj, mert pontosan ott vagyok, ahol lennem kell" ­ még akkor is, ha az adott élethelyzet végtelenül fájdalmas.

"Amikor egy kihívásokkal teli kapcsolatban találod magad, honnan tudhatod, mikor dobd be a törülközőt; vagy hogy éppenséggel annak érdekében, hogy rájöjj, miért van az adott kapcsolat az életedben, maradj?" ­ teszi fel a kérdést Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, aki szerint a legjobb, amit tehetsz, hogy írsz egy listát az adott ember összes pozitív és negatív tulajdonságáról. Írd le az összes okot, melyek miatt úgy döntöttél egykor, hogy életed része lesz. Majd tedd fel a kérdést magadnak: "Ha mindent számításba veszek ­a jót és a rosszat egyaránt­, hiányozna, ha ez az ember nem lenne az életemben?" Ha igen a válaszod, akkor értékes a kapcsolat, és érdemes érte küzdeni.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nagyon sok ember marad olyan helyzetekben, melyektől nyomorultul érzik magukat ­ mindezt azért, mert nem tudják, hogyan változtassák meg körülményeiket. Karen szerint amikor nem mozdulunk egy kapcsolatból annak ellenére, hogy nem jó, mert azt gondoljuk, könnyebb így, valójában a keresett komfort helyett még több szenvedés vár ránk, így valójában önmagunk ellenségei vagyunk. "Ugyanezért maradunk egy olyan munkahelyen és pozícióban, mely nem tesz bennünket boldoggá. Legtöbbünk valaminek a rabszolgája. Azonban amikor valaminek vagy valakinek a kötelékében élünk, nem adunk teret önmagunknak a kiteljesedésre."

Ha pedig úgy érzed, képtelen vagy dönteni, ne ostorozd magad ­ inkább adj időt magadnak. Attól nem leszünk "kevésbé spirituálisak," ha vannak kételyeink. A kabbala azt tanítja: amíg csak lélegzünk, egyikünk sem lesz immúnis a kételyekkel szemben. Mindannyian kételkedtünk már önmagunkban és a párkapcsolatunkban életünk során, ahogy abban, hogy ahol is vagyunk, amit teszünk, s hogy ami történik velünk az valóban az érdekünkben történik ­e. Márpedig ­ ahogy egyik kedvenc filmem, a Best Exotic Marigold Hotel főhőse mondja ­ "A végére minden jó lesz. Ha még nem jó, azt csak egyet jelent:még nem értél a történet végére."

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

 

 

 

 

krhaza3.jpg

 

 

Hazatértés

Semmihez sem fogható érzés, mikor hosszú idő után ismét hazaér az ember. Csodálatos ismét a barátokkal tengeni-­lengeni, a családdal időzni és róni a havas utcákat, majd a meleg szobába érkezve begyújtani a sütőt és készíteni egy mennyei vacsorát. Ám ilyenkor gyakran előkerül a bizonytalanság is: vajon hogyan fogadnak majd? A kishúgom emlékszik majd a korábbi beszélgetéseinkre? A barátaim nem fognak kikészülni tőle, hogy már megint csak késő éjszakákon érek rá bandázni, mert napközben lótok és ­futok? És persze: "Mi van, ha senkit sem érdekel, hogy megjöttem?"

Aztán persze megérkezem, és kiderül: minden olyan, mintha el se mentem volna. Amikor elfognak a sikerrel vagy sikertelenséggel kapcsolatos kétségek, mindig a tiszta szándékra igyekszem koncentrálni. A Kristóf Konyhája azért született, hogy megmutassa: főzni bizony bárki tud, és egy szempillantás alatt is lehet lenyűgözően finom, egészséges lakomákat rittyenteni -ezt ­ írtam legújabb könyvem hátoldalán, és úgy tűnik, teljesült a vágyam: a megjelenés óta több tucat levél, és fénykép érkezett hozzám azokról a fogásokról és történetekről, amelyeket az első vegán szakácskönyvem ihletett. Ezek a levelek nem csak önbizalmat adtak, de arra is emlékeztettek: mindig van, aki hazavár.

 

krhaza.jpg

 

Az étel, akár a boldogság, akkor igazi, ha megosztjuk egymással ­ - szoktam mondani, ez pedig a főzésre is igaz: barátokkal, rokonokkal új és régi ismerősökkel közösen szorgoskodni a konyhában nem is munka, hanem önfeledt szórakozás. Az pedig már csak hab a vegán tortán, hogy még tanulunk is közben valamit, ­ így mostani hazatérésem alatt két főzőkurzusra is összeröffenünk, ahol teljes menüsorokat készítünk el a Kristóf Konyhája receptjeiből válogatva. De könyvbemutató beszélgetés is lesz, ­ beszélgetőtársam Szűcs Péter, az InStyle Magyarország főszerkesztője, aki egy évtizede vagyunk barátom és kollégám.

És ahogy az lenni szokott, utazás előtt ismét elkapott a félsz: "és ha senki nem jön el?" ­ ám mire feltettem a kérdést a kiadómnak, kiderült: mindhárom eseményre órák alatt vásároltátok meg a jegyeket.

Az aggodalom, a parázás és a felesleges stresszelés sehová sem vezet ­ legfeljebb olyan negatív lesz tőle a hangulat, hogy még az életünk legnagyobb áldásait sem vesszük észre. Hogy megköszönjem, hogy olyankor is mellettem vagytok, amikor kétségek fognak el, egy háromfogásos mennyei vegán vacsorára, és személyes, baráti, kötetlen beszélgetésre is meginvitállak benneteket. (Az esemény leírását ITT találod.)Koccintsunk rá, hogy a vegán életmóddal egyszerre tesszük jobb, igazságosabb hellyé a bolygót, figyelünk az egészségünkre, ráadásul csodás falatokat lakmározhatunk. A vacsoráról én gondoskodom.

 

krhaza2.jpg

 

Ha találkozunk valamelyik eseményen, hozd magaddal a Kristóf Konyhája kötetet, ­ örömmel írok bele neked személyes üzenetet, cserébe, amiért ti, olvasók is hétről hétre útjelzőkkel láttok el engem.

Fényes hetet!

https://www.facebook.com/kristofkonyhaja

(fotók:  www.mateczaban.com)

 

 

nemvagyegyedul.jpg

 

Sosem vagy egyedül

Néha elfelejti az ember, milyen sokat köszönhet azoknak, akik nap mint nap körülveszik. És most nem olyasmire gondolok, hogy a szüleink "fedelet adtak a fejünk fölé", vagy hogy a párunk kitartott mellettünk egy nehéz időszak során. Inkább az olyan hétköznapi dolgokra, mint amikor a barátok szemébe nézve egy brutális 24 óra után is úgy érezhetem: hazaértem, biztonságban vagyok. Vagy hogy van kivel megosztani, mi történt aznap a melóban. Már azért is végtelenül hálásnak kellene lennünk az emberiségnek, hogy amikor felkapcsoljuk a lámpát, világosság lesz a szobában. A világ leghétköznapibb dolgai sem léteznének közösségi összefogás nélkül - nyugodtan állíthatjuk, hogy még a legmizantrópabb, legembergyűlölőbb lélek sem örülne olyan világnak, ahol pilóták, postások, pénztárosok nélkül, orvosok nélkül, ügyvédek nélkül, vagy épp egy barát mosolya nélkül kellene élnie.

Mindannyian fontosak vagyunk egymásnak. Amikor elhitetjük magunkkal, hogy egyes egyedül vagyunk a világban, és nem vesszük észre, mennyi áldást köszönhetünk a környezetünknek, azonnal elzárjuk magunkat a boldogság megtapasztalásától. A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyiunkat érik megpróbáltatások nap mint nap, ám a kérdés az, hogy nehézségeink és fájdalmunk közepette meg tudjuk-e találni azt a pontot önmagunkban, ahol azt mondjuk: "Bárhol is vagyok most, az azért van, hogy a jövőben jobb ember lehessek. Van valami ebben a tapasztalatban, amit meg kell tanulnom, mert bármi is történik ma az életemben, az fontos, sőt pozitív dolog a személyes fejlődésem szempontjából."

Amikor pedig képesek vagyunk erre, azonnal felismerjük, hogy akármi is legyen a nehézség, nem csak mások felelősek, hibásak érte. Még egy kimondottan gonosz tett elkövetője is számtalan más, jóságos tettet hajtott végre életében, amelyekkel másokat segített (ha nem is tud róla, akkor is!) - a szerk). Még egy olyan világban sem szabad embergyűlölővé válnunk, ahol nap mint nap szembesülünk vele, mennyit ártunk a bolygónknak. Másokkal megosztva, baráti segítséggel, közösségi összefogással sokkal több esélyünk van kimászni a veremből, mint azzal, hogy hátat fordítunk egymásnak. Hiszem, hogy mindannyian megtapasztaltuk már, mekkora kő esik le az ember szívéről, mikor egy barátjának kimondja, mitől szenved - a probléma máris kevésbé súlyos attól, hogy megosztjuk egymással. Miért? Mert ezzel elvetjük azt az önző és egoista elvet, hogy csakis mi tudhatjuk a megoldást a világ minden problémájára, és esélyt adunk arra, hogy kapjunk - másoktól.

Hiszek benne, hogy csakis egyéni és közösségi erőfeszítéseinken keresztül oszlathatjuk el azt a személyes és globális negatívitást, mely bennünk, és körülöttünk történik - ahogy Karen Berg írja: "Az egyetlen oka annak, hogy létezik a negatívitás az, hogy még nem érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol képesek vagyunk megtörni. Még nem töröltük ki a negatívitást magunkból, életünkből és a világból. De meg kell próbálnunk megtenni ezt - s én hiszem, hogy minden nappal közelebb kerülünk hozzá."

Fényes hetet!

facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

facebook.com/steinerkristofoldala

whitecityboy.com

 

tokeletes.jpg

 

A lélek örök

December 25-én, Karácsony szent napján ment el. Azt a napot választotta a lelke, amely az egész világot fényességgel, boldogsággal, és szeretettel táplálja. A Szentestét még megvárta. Ott akart lenni azoknak, azokkal, akik mellette voltak az utolsó néhány, rettenetesen nehéz hónapban. Azokkal, akik megédesítették a betegséggel járó szenvedést. Azokkal, akik - legyen bár vékonyka, mint egy nádszál, gyenge, mint a harmat, épp úgy szerették, értékelték, épp olyan büszkék voltak rá, mint mikor még duzzadt az életerőtől és a kalandvágytól. Az utóbbi években ritkán találkoztunk - ő Magyarországon élt, én Izraelben, amikor pedig Budapestre látogattam, rendre terveztük a randikat, de a találkozók elmaradtak: nem volt elég erős az utazáshoz. Sokszor motoszkált a fejemben: "ha legközelebb Magyarországra repülök, meglátogatom én vidéken" - aztán megérkeztem, belecsöppentem a családi őrületbe, a melós napokba, és mire észbe kaptam, már utaztam is vissza Tel Aviv városába. Ugyanakkor tartottam is tőle, egyáltalán mit szólna hozzá, ha bejelenteném: érkezem. Őszintén - féltem tőle, hogy azt hiszi majd, azért akarom látni, mert tudom, hogy haldoklik. Pedig nem tudtam. Tudtam, hogy beteg, de felfoghatatlannak tartottam, hogy valóban elmúlhat.

Valamikor annyira fontos, elemi része volt az életemnek - egész napokat töltöttünk együtt anélkül, hogy egy pillanatra is eszünkbe jutna, mi is történik a mi kis világunkon kívül. Átsegített egy meglehetősen nehéz időszakon a szeretetével, a barátságával, és leginkább azzal, hogy mindig végtelenül őszintén kimondta, ami az eszébe jutott. Szerettem a közelségét, és ő és szerette az enyémet. Aztán elengedtük egymást. Mindkettőnknek volt külön-külön életünk, amiben vártak ránk. Nem volt könnyű, de hiszem, hogy mindketten értettük: az az energia, amelyet együtt teremtettünk mindkettőnkben megmarad örökre. Ahogy a világ memóriájában is. Összehoztunk együtt valami meseszépet - és továbbléptünk, de sosem felejtettük el egymást.

Nemrégiben hallottam egy vicces-szomorkás történetet Karen Bergtől, a Kabbala Központ spirituális igazgatójától. Egy idős ismerőséről szólt, aki halála előtt két végrendeletet hagyott hátra, és kikötötte, hogy a másodikat csak a temetés után olvassa el a család. Az első levél így szólt: "A kedvenc zöld zoknimban temessetek el." Ám a temető vezetése, ahol nyugalomra akarták őt helyezni, nem engedélyezte a zöld zoknit - a família külön kérelmet nyújtott be, mindhiába. A temetésről hazaérve kinyitották a második levelet. Meglepetésükre a következő állt benne: "Látjátok! Még a zoknimat sem vihettem magammal!"

Azt hiszem, azon a karácsony reggelen is ez vitt tovább, amikor egy közös barátunk lecserélte a Facebook profilképét az ő fotójára, én pedig egy másodperc töredéke alatt megértettem: elment. Ezért nem ülök ott a laptopom előtt azóta is, tágra nyílt szemekkel, könnycseppeket nyeldekelve, ahogy azt akkor tettem közel egy órán át - mert tudom, hogy az ő személyes varázsa olyasmi, amely mindig létezett és mindig is létezni fog. A földi élet pedig olyan aprócska része mindennek, hogy szinte jelentéktelen. Ez a materiális világ egy színpad volt, amely pusztán technikailag lehetőséget adott arra, hogy megismerjük őt, részesüljünk a ragyogásából, és megoszthassuk vele a saját fényünket. Ám éppúgy, ahogy nincstelenül érkeztünk erre a Földre, semmit sem vihetünk magunkkal a következő dimenzióba - csakis azt, amivel érzelmileg, lelkileg, szellemileg gazdagodtunk az emberi létünk során.

Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, könnyebben ismerjük fel az emberi lét hatalmas lehetőségeit - mint az ilyen, életen-halálon átívelő barátságokat. Buddha azt tanította, hogy az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

 

kristof_konyv2.jpg

 

Az vagy, amit megeszel... ­ karácsonykor is

Biztosan hallottad már a fenti mondást. Amennyiben te is odafigyelsz rá, mivel tömöd meg a pocakodat a karácsonyi vacsorán, és a szilveszterig tartó habzsi­dőzsi közben. no persze mindezt úgy, hogy ne kelljen lemondanunk a mesés ízekről. Enni világ életemben imádtam, igen nagyra értékelem a jó kaját, és megértettem: vagy milliomosnak kell lennem, vagy meg kell tanulnom főzni. Húszéves korom körül vált a sütés­főzés az első számú hobbimmá, ekkoriban már minden családi vacsorát és sátörös ünnepet én "cateringeltem", de vallom, hogy igazán akkor értettem meg, mit is jelent szenvedélyes szakácsnak lenni, amikor vegán lettem ­ ez 2009-­ben volt, mikor Tel Avivba költoztem.

Nemrégiben szerepeltem egy kanadai dokumentumfilmben, Foodie List a címe: helyi kaja bloggerekkel vezettük körbe a stábot a város legszuperebb éttermeiben. A műsorban is ugyanezt mondtam: ha valaha megvalósul a béke a térségben, azt az étel fogja elhozni. Gyakran hallani, hogy Izrael "ellopta" a palesztinok "signature" fogásait, mint a humusz, vagy a falafel, ám a valóságban jó tudni: az Izraeliek jelentős része szefárdi zsidó, azaz maga is arab országból, arab kultúrkörből érkezik, és Marokkóban, Tunéziában, Jemenben ugyanazokon a közel­keleti fogásokon nőtt fel, mint a palesztinok, jordánok, vagy libanoniak. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy zsidók,keresztények és ateisták egyaránt szenvedélyesen rajonganak az arabok ­készítette humuszért Izraelben, az askenázi, európai zsidók szofisztikált kávézóiban pedig előszeretettel reggelizgetnek a mizráhiak, legyen szó zsidókról vagy arabokról. Élményt és hitet merítünk egymás gasztronómiájából és az "egymásnál töltött" időből. Nem meglepő hát, ha a magyar, indiai, brit, amerikai, olasz, és mexikói fogások mellett az igazi főszerepet a közel­-keleti konyha kapta. A frissen megjelent szakácskönyvem "Kristóf konyhája" címen egyszerre jelent meg a limitált száriás MENÜ 2­vel ­ az előbbiben 108 kedvenc, leggyakrabban elkészített receptemet vetettem papírra, és minden fogáshoz egy rövid novella, történet, vagy anekdota párosul ­ mesélő menüknek hívom őket, míg a másodikban három kedvenc receptem és egy mély interjú kapott helyet.

 

kristof_konyv1.jpg

 

Izgalmas kihívás volt, mert több, mint 50 fogást főztem és sütöttem meg 10 nap alatt, amíg a fotózás zajlott, és mert azt akartam, hogy az olvasó pontosan értse és érezze, mit is jelent nekem a konyhaművészet ­ nem a flancolásról, a perfekcionizmusról és végképp nem a hajszálra kimért mennyiségekről szól, hanem az élvezetről, a kreativitásról, és az otthonteremtésről. Számomra a főzés olyan, mint mondjuk a zene, vagy a művészet bármelyik ága. Néha arról szól a zene, hogy egy hatalmasat bulizunk a barátokkal, vagy hogy a családdal hangversenyre megyünk. Máskor pedig arról, hogy egy egyedül töltött estémen felrakom a kedvenc, hivatalosan sosem megjelent Madonna dalaimat, és átadom magam a csodás érzésnek, hogy most exkluzív partin vagyunk, én és önmagam. Imádok sok embert vendégül látni, rendszeresen tartunk vacsorapartikat, tetőtéri brunch­okat, de épp így szeretek elvonulni a konyhába hajnali kettőkor, és összeütni magamnak egy kis "midnight snacket", vagy sütni egy burekászt a Szex és New York maraton mellé, amivel szórakoztatom magam, míg a férjem éjszakás orvos a gyermekkórházban. Nem hiszek abban, hogy főzni csak akkor érdemes, ha "van kinek", hiszen mindig van kinek: saját magunknak!

Mert ahogy a boldogságot, úgy a csodálatos és egészséges ételeket is mindannyian megérdemeljük ­ karácsonykor, és minden áldott nap.

Fényes hetet!

kristofkonyhaja.hu

menucookbook.hu

whitecityboy.com

képek: Czabán Máté, Salamon Sára és Ron Itzchaki

 

veletlen_halacskas.jpg

 

Még véletlenül sincsenek véletlenek

“Vaksors, véletlen? Üres és értelmetlen szavak! Inkább ezt mondhatnánk: A Gondviselés inkognitói” – véli Joseph De Maistre, francia filozófus, én pedig világ életemben egyetértettem vele: a legnagyobb tévedés, hogy vannak tévedések, balesetek, véletlenek. Nincs olyan, hogy “egyszer csak”, és olyan sincs, hogy “ok nélkül”. Amikor valamiféle igazságtalanság áldozatainak érezzük magunkat, érdemes felidézni: a véletlenek nem velünk, hanem értünk történnek.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy gyakran elfeledkezünk a spiritualitás szerepről életünkben: a dolgok csak úgy megtörténnek, s mi reagálunk rájuk. hagyjuk, hogy az élet súlyai lehúzzanak. Tanáraink szerint azonban nem szabad elfelednünk, hogy a tudatunk az, amely meghatározza, hogy valami pozitív vagy negatív-e életünkben. Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója egy praktikus, hétköznapi példát hoz fel. "Egy üzletember találkozik a megfelelő kontaktszeméllyel, kap egy remek szerződést, s épp amikor épp a nagy pénzt akasztaná... BUMM! Az alku bedől, s ő mindent elveszít. Ez elég rosszul hangzik, nemde? Hogyan reagál ez az ember? Egyrészt megélheti tragédiaként is ezt a helyzetet, úgy, hogy az érzése tönkreteszi őt. Más szavakkal, negatívnak látja. Azonban másfelől ugyanez az ember akár így is szólhat magához: 'Lehet, hogy az, ami történt, értem, a spirituális fejlődésem, az alázatom érdekében történt.' Ebben az esetben a szituációt pozitívvá alakítja, létrehozva ezáltal a tudatosság egy másik szintjét önmaga számára."

Persze senki sem kívánja tőled, hogy egy életen át vigyorogj, ha úgy érzed: kudarcba fulladt egy terv. A hasraesések viszont megtanítanak minket: ha van egy vágyunk, egy álmunk és elég kitartásunk, az univerzum segíteni fog abban, hogy elérjük ezt a célt - de csak akkor, ha az álmunk nem kizárólag a saját javunkat szolgálja. A kabbalában azt tanuljuk: ha a célunk mögötti tudatosság önző, lehet, hogy be tudjuk teljesíteni, de meg kell fizetnünk majd érte, s nem hoz majd tartós elégedettséget. "Az igazi siker akkor jön el, amikor nem csak "én"-ben hanem sokkal inkább a 'mi'-ben gondolkodunk." - mondja Karen Berg. Ha úgy érzed, már megint te húztad a rövidebbet a sors ellen, próbáld ki ezt a meditációt. Ülj le kényelmesen, hunyd le a szemed, és nyugtasd meg magad:

"Mivel nem látjuk a körülmények valódi okát az életünkben ezért a beszűkült tudatunknak minden véletlenszerűnek fog tűnni. Pedig nem létezik véletlen esemény. A nagy képben minden a helyén van és működik. Sosem tudhatom, hogy a legkisebb megosztó cselekedet mikor fog hatalmas áldássá nőni, öt, tíz vagy tizenöt év múlva az utamon."

Yehuda Berg szerint ez a meditáció ösztönözhet arra, hogy annyi jót tegyünk, amennyit csak lehet - anélkül, hogy azonnali eredményt várnánk.

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOlala

whitecityboy.com

 

szerelemvaras.jpg

 

Szerelemvadászat helyett

A hosszú kapcsolat nem leányálom, mégis a legtöbb szingli arról ábrándozik, hogy betoppan a herceg fehér lovon - mindeközben a többéves kapcsolatok hősei gyakran merengenek el: milyen is lehet szinglinek lenni. Hiába, az ember már csak ilyen: a boldogságot sosem ott keresi, ahol éppen van.

Hallottad már a mondást, hogy a boldogság olyan, mint egy pillangó? "Ha kergetjük, elszáll. De ha fordítva közelítjük meg, s elfoglaljuk magunkat azzal, hogy másokkal megosztozzunk, illetve spirituális munkánkkal törődünk, akkor jönni fog a boldogság, s egyszer csak a válladra száll." - írja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, arra figyelmeztetve bennünket: emlékeznünk kell, hogy bármilyenek is legyenek a jelenlegi körülményeink, azok nem büntetésképp vannak jelen életünkben, hanem eszközök, melyeknek segítségével a spirituális tudatosság újabb szintjére emelkedhetünk. Azért vagyunk ott, ahol, mert ez az a hely, ahonnan valami jobb felé indulhatunk.

A kabbala egyébként koránt sem new age bölcsesség: gyökerei egy ősi numerológiai rendszerben keresendők - a héber ábécé minden betűje egy bizonyos számértékkel bír. Ez azt jelenti, hogy a szavaknak nemcsak jelentésük van, hanem számmal kifejezhető értékük is. Amikor ketten szeretetben egyesülnek, hatalmas dolgok történhetnek - ezt az alapvetést például így "igazolja" a kabbala: az "ahava", azaz "szeretet" jelentéssel bíró szó számértéke 13 ugyanúgy, mint az "echad" szóé, mely annyit jelent: "egy". Mi ennek a jelentősége? Amikor egy meg egy egyesül a szeretetben, az 13 + 13, ami 26. Tudod, mi bír még 26-os számértékkel? Az, amit a kabbalában tetragrammatonként, azaz Isten négy betűből álló neveként ismerünk - mely nem más, mint a legmagasabb szintű spiritualitás.

Miért döcögnek mégis olyan nehezen időnként a szerelmi kapcsolatok? Kabbala Központban azt tanuljuk, néha olyan sietségben vagyunk, hogy elfeledkezünk azokról az apró pillanatokról, amelyekre, ha egy pillanatra megállunk és odafigyelünk, sok fájdalomtól megkímélnénk magunkat és másokat - sőt néha annyira rohanunk, hogy elfeledkezünk utunk során azokról a kedvességekről, melyek többet érnek, mint az a cél, melyet épp megpróbálunk megvalósítani. "Becsüld meg az apró pillanatokat, mivel értékes ajándékok. Figyelj a körülötted lévő emberekre. Az életünk lényegében azon dolgok összessége, melyekkel örömet okoztunk másoknak." - tanítja Karen. Ezen a héten tartd észben: a "boldogság pillangó" kergetése helyett értékeld azt, ahol most vagy. A többit bízd a sorsra, Istenre, a Fényre, a karmára, a gondoskodásra, vagy a véletlenre - ki-ki válassza ki a neki tetsző opciót, a lényegi esszenciája ugyanis minden megközelítésnek egy és ugyanaz.

Fényes hetet!

whitecityboy.com

facebook.com/SteinerKristofOlala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag