Nesze!szer


Engedd el, ajánld fel!

beautyka 2017/04/17 19:58 komment

 

 

engedd_el2.jpg

 

Végtelen nagy terhekkel kezdtük az idei évet. Fájdalmakkal, válásokkal, sok-sok tragédiával. Ez a húsvét pedig emelt. Emelhetett. De mi van akkor, ha ott van még benned a fájdalom, érzed a szenvedést, csak magadnak sem vallod be?

Egyáltalán nem jó, ha ezeket az érzéseket a szőnyeg alá söpröd és magad elől is eltitkolod. Hidd el, ez a dolog utat fog törni máshogy. Minden fájdalmas helyzet tanít is és valami ajándékot hoz magával. De ezt még ilyenkor nem tudod, mi is az. Ha úgy érzed, sehogy nem tudod megoldani, letenni, akkor nincs más lehetőséged, mint a legegyszerűbb. Ajánld fel. Kérd imában, hogy segítsenek. Fohászkodj, de ne könyörögj. Kérj. Sok mindenre megoldás jöhet ezáltal, úgy, ahogy nem is gondolnád! 

A tölgyfa élete

beautyka 2017/03/05 19:50 komment

 

oaktree.jpg

 

Sokan vannak, akik tudni vélik, mi a jó neked. Gyermekkorod óta egyre többen megmondták, melyik úton haladj, mit szeress és mit ne, milyen embernek kéne lenned, hogyan lehetsz boldog, elismert, sikeres. De hol vagy te? Hol vannak a saját vágyaid, a saját álmaid, a saját személyiséged abban az életben, amit jelenleg élsz? Talán sehol.
Ha ezt érzed, nem vagy egyedül. Nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki fél őszintén felvállalni önmagát, görcsösen meg akar felelni másoknak, és csak hosszú idő után, rengeteg fájdalom árán jön rá, hogy olyan úton jár, ami nem teszi boldoggá. Úgy pedig semmi értelme nincsen. Erről szól az a tanmese, aminek az eredeti változatával nemrég találkoztam.
Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá: „Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.”
„Ne almát akarj teremni!” – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal – „Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.”
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly. A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
„Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.”
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
„A belső hangomat?” – töprengett magában a tölgyfa. „Nekem olyan is van?”
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá. Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára.
„Te tölgyfa vagy.” – szólt a belső hangja – „Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.”
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
„Tölgyfa vagyok.” – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.
Sok olyan emberi tölgyfa él közöttünk, aki almafává vagy rózsabokorrá próbál válni, és sehogy sem megy neki. Feszengve nézi a többieket, azt hiszi, hogy őket lemásolva picit is boldogabb lehet, és közben olyan mélyre eltemeti önmagát, hogy a szabadság és a boldogság fogalmai már csak üres hívószavakká válnak számára. „Sorsába” beletörődve éli meg az újabb és újabb kudarcokat.
De veled nem kell, hogy így legyen. Neked nem kell folyton kínoznod önmagad, hogy miért nem vagy olyan, mit mások. Nem kell hagynod, hogy bárki is rád erőltessen egy készen kapott életet. Mert ha elfogadod a különbözőségeidet, és megtalálod a saját értékeidet, akkor megnyitod a kaput egy olyan élet felé, ahol mosolyogva kelsz fel reggel, és úgy is fekszel le este.
Mert lehet így is élni. Ha tölgyfa vagy, lehetsz boldog tölgyfa.
Csak rajtad áll.
Használd fel oldal

Vidám vasárnap

beautyka 2017/02/18 21:06 komment

 

vidam_vasarnap_egos.jpg

 

 

Földi testbe születésünkkor felébred és építődni kezd a tudatos én, vagy divatos szóval az egó. A valódi önvalónk, az Istentől eredő szikra a szívbe költözve bennünk él, de földi életünk során az egó szükséges ahhoz, hogy tapasztaljunk, élményeket szerezzünk. A valódi önvalót nem befolyásolják érzések, nem tud fájni, szenvedni, sírni, örülni, romantikázni, stb., hiszen tisztán, színről színre látja és tudja az életet, tisztában van azzal, hogy nincs különbség egyik és másik ember között, kozmikus egységben létezünk. (Lásd: „Boldogok a lelki szegények...”) Eltévelyedéseinket, értetlenkedéseinket, a történések meg nem értettségét így az egó tudatlansága okozza – de mindig ott van mögötte az önvaló, aki nagyon is tisztában van a történések okával, céljával és értelmével!
Igen, ez azt jelenti, hogy bármi, amiért most panaszkodsz, kételkedsz, értetlenkedsz, annak valójában nagyon is tudod az okát, célját, csak nem hallod a külső zajoktól. Nem kell fordulnod senkihez sem. A sok külső hang, kívülről érkező hatás, befolyásolás elnyomja a belső hangot, ezért ahhoz, hogy hozzá eljussunk, a lecsendesedés szükséges. Vannak, akikben ez a belső hang tisztábban szól, főleg akkor, ha bíznak benn.
Az értetlenkedő kérdések legtöbb esetben a párkapcsolatra vonatkoznak és sokszor tapasztalható, hogy kiderül, hogy a lélek az eddigi megéléseiben is egy bizonyos szintű tudatosságban volt jelen a történésekben és a miértek megtalálása nem is újdonság, csak ezt a tudatosságot elnyomtuk.
Tipikus példákat lehet látni erre a házasságokban, mégpedig azokban a kapcsolatokban, amelyek nem szívből, szabad és tudatos választásból köttettek, hanem valamilyen vállalt karmikus rendeződés céljából. Ezek a házasságok úgy történnek, hogy valódi akaratunkat elnyomva, valamilyen külső ok találódik az esküvőre és már az esküvő idején érzi a lélek, hogy valójában nincs itt semmi keresnivalója, nem is tudja, mi történik vele. Gyakran mintha álmodná az egész történést, mintha kívülről nézné önmagát (!). Tudatában van az eseménynek, de valahol belül tudja, hogy nem jó irányba halad, ám ezt a belső bizonyosságot elnyomja. Ezekben az esetekben a lélek úgymond „leszedálódik”, hogy ne érzékeljen teljességben, hogy vállalt feladatát végre tudja hajtani, ne kerülje ki a házasságot. Később azután, amikor a feladat elvégeztetett, a rendelt idő lejárt (pl. az adott számú gyermekek megszülettek), a karmikus utak lélekben is érzékelhetően kettéválnak és már csak a két félen múlik, meddig húzzák tovább, mikor rendezik a kapcsolatot.
A történések később a válással, illetve az ezt követő helyzetekkel is folytatódnak – mindegyik lélek annyira tudatos az eseményekre, amennyire nyitott a változásra és fejlődésre, a megszokott eszmékből való kitágulásra, önmagával való szembenézésre, illetve amennyire útja során ennek ideje van. Meglehet, hogy sokáig emésztjük magunkat egy válás után, az egó nem érti, miért történt, ami megtörtént - aztán, az indulatok lenyugvása után, lassan tudatosodva rájövünk, hogy hiszen mindig ott volt a válasz, csak nem akartuk, nem mertük látni valamiért.
Részemről különleges élmény volt megtapasztalni évekkel ezelőtt, hogy az oly tragikusnak és lesújtónak kikiáltott válás valójában megélhető karmikus felszabadulásként, nagy teher letételeként, az előttem lévő út kitisztulásaként és érzékelhető, minden külső útmutatás nélkül is pozitív változásként, egy karmikus gödörből való kiemelkedésként.
Fontos azt is szem előtt tartani, hogy az út egyéni és a másik emberen soha nem tudunk változtatni – változni csak magunk vagyunk képesek, a személyes élményeink által. Bármilyen a másik, azzal segíti a mi fejlődésünket is, azzal ad lehetőséget tanulásra és tudatosodásra.
Természetesen, amikor az ez életre választott társunkkal egyesülünk, akkor más megélések jönnek. A lélek tudatos a választásra, teljes egész "lélekjelenlét" van.
De mit tegyünk, ha mi magunk is abban a helyzetben vagyunk, hogy szeretnénk tisztábban látni? A kulcs, mindezekből kiindulva talán az a fajta megközelítés, amikor kívülről, mintegy külső szemlélőként figyeljük önmagunkat. Amikor ketté tudjuk választani az „én”-t, aki megéli a dolgokat, az önvalótól, aki a megfigyelő. Amikor bármely "én"-nel kezdődő mondaton túl tudjuk tenni magunkat. Amikor képesek vagyunk egyet hátralépve figyelni magunkat adott helyzetben, akár indulatok, hisztik, kétségbe esések során, de ugyanakkor kitörő öröm és boldogság megélése során is. A belső, stabil középpontból való bármely irányú kibillenés már jelzés lehet.
Mindent összevetve, van módszer arra, hogy elkerüljük az újabb botlásokat és bonyodalmakat, hogy tudatosabban működve kedvezőbb következményeket teremtsünk. Ám ehhez szükséges az önfegyelem, a higgadtság, az önirányítás, az önbizalom, az önismeret, a nyitottság.

Zentai Anna

 

1967_vogue.jpg

 

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Vidám vasárnap

beautyka 2017/02/04 19:30 komment

 

ho_balett.jpg

 

Egy nap rájössz, hogy semmi vesztenivalód nincs, s akkor majd fejest ugrasz az életedbe. Rájössz, hogy a nehézségek azért voltak, hogy megérezd, mekkora lelkierő lakozik benned. Tudni fogod, hogy semmi bizonyosság nem jár az élethez, csupán önnön lényed a támaszod.

Egy nap tudni fogod, hogy nem veszíthetsz el egyetlen fontos embert sem, s akinek melletted a helye, úgyis rád talál. A sorsot nem lehet becsapni. Aminek meg kell történnie, az megtörténik.
Rá fogsz jönni, hogy előre semmire nincs biztosíték, s hogy nincs kőbe vésve egyetlen történet sem. A sajátodat is te alakítod döntéseiddel nap, mint nap.

Ne habozz hát élni, ne tartsd magad vissza a megtapasztalásoktól. A tanulnivalókat nem kerülheted el, viszont ha becsukod a szíved, elzárod magad tengernyi jótól. Élvezd, ami van, lásd a szépséget akkor is, ha nem mindig pompázik! Fogadd el a sorsot, mert ha nem teszed, bukdácsolni fogsz. De attól ez még a te sorsod marad...

Ma elfogadom az életem, hisz tudom, hogy minden értem történik, a saját hozzájárulásommal. Ami jön, fogadom, ami megy, engedem...

Reggeli Nesze

beautyka 2017/01/29 20:06 komment

 

 

keira-knightley-harpers-bazaar-uk-2016-photoshoot09_1.jpg

 

Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni. Szeretni. Főzni, enni, szeretni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől. Megpihenni. Simogatni. Mosolyogni csendben. Hallgatni nagyokat.
Ehelyett teljesen mást teszünk. Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb..
Mennyi elpocsékolt perc és óra… Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év… És egyszer ...elmegyünk. Haraggal, el nem intézett dolgokkal.
Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most meg tudnánk nevetni. Hálásnak lenni, hogy élünk…

Fenyő Iván

 

believe.jpg

 

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!

A nehézségek szerepe

beautyka 2017/01/22 20:04 komment

 

 

butterfly.jpg

 

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak, és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni, repülni.

Kértem Erőt…és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet...és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot...és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot...és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet...és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot...és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam...
De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

 

Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.

Tanmesék

 

 

terparfum.png

 

Valamiért a spiritualitást nem annyira ismerők azt gondolják, aki ilyesmivel foglalkozik, az valami tarisznyás fűevő, akinek semmi köze a való világhoz. Aztán, ha közelebb érnek a másik oldalhoz, megtapasztalják, hogy ez nagyon nem így van, léteznek köztünk földre szállt angyalok. Az egyik ilyen, az ismerőseink közül Adrienne Feller, akinek már több portékájáról írtunk nektek. Az illóolajok nagy szaktekintélye és most térparfümöket is alkotott. Több variáció is van, mindenképpen ajánlanánk, azt válaszd, amire a lelkednek szüksége van. Amennyiben kicsit felpezsdítenéd az otthonodban az életed, ne az Orient Woodot - nekünk ez van. Ez inkább biztonsággal tölti meg a teret. Cédrus, tömjén és oud. Olyan spiri hangulat picit, angyalos, gondolkodós, alkotós, szeretettel teli. Hazaérkezéskor olyan jó érzés beszórni a teret ezzel a térparfümmel....olyan, mint egy meleg kabát. Autóba is használható, vagy szekrénybe, nyilván ez a te döntésed. Szeretjük, ajánljuk!

Ps: tegnap annyira megszerettük az illatot, hogy bőrre is kipróbáltuk. Jelentjük: működik!!!

 

af-natural-home-terparfum-orientwood.png

 

advent_harmadik_het.jpg

 

Ezen a héten Mihály arkangyal lesz velünk, ha ügyesen meditálunk minden nap. Az önzetlenségről, a kreativitásról és a munkáról szól ez az időszak. Tehát amennyiben itt vannak elakadásaid, vagy esetleg régi dolgok, amiket még nem tettél le: eljött a te időd. Új meló megszerezésére, tevékenység indítására is alkalmas az idő, a lelki elindításához.  A bátorságról is szólnak a napok, tehát, pestiesen szólva: félre innen balga népség, éljen a vagány legénység! Tehát merj úgy nagyon álmodni, hogy előtte megtisztítottad magad!

Ne felejtsd, hogy ez azt is jelenti, igyekezz lecsendesedni, de úgy, hogy még benne vagy azért a munkádban, a mindennapi életedben. Csak már fél lábbal leginkább... Ne ijedj meg, ha azt érzed, most minden sötét, nincs kedved semmihez. Ne félj a csendedtől. Csak tiszta lappal lehet újat indítani! 

Minden este tessék meggyújtani a gyertyákat és kicsit magadra hangolódni, hogy ott ott legbelül is megszülethessen a fény!

Reggeli Nesze

beautyka 2016/08/24 20:32 komment

 

 

gyulolkodos.jpg

 

Biztosan  te is találkoztál már irigy, gyűlölködő, rád féltékeny emberekkel, akiknek az indulatait nem tudtad hová tenni, nem tudtad kezelni. Most egy más megközelítésből szeretném ha figyelnél ezekre az emberekre, mint azt eddig tetted. Nagyon sok ember a mai világban tele van indulattal, haraggal, gyűlölettel, irigységgel stb. és akire irányul ez a fajta viselkedésük nem mindig tudja megfelelően kezelni, mert csak a felszínt nézzük és azt hogy ez az ember most miért ilyen velem miért ilyen mérges,miért ilyen indulatos. Sajnáljuk magunkat, megsértődünk és ”előlép” a szegény én szerepe, ahelyett hogy a másikra figyelnénk. Ha találkozol ilyen emberrel a környezetedben, ne csak a felszínt vizsgáld, hanem nézz mélyen a helyzet mögé, nézd meg, hogy az indulatai, a haragja, a gyűlölete vajon valóban feléd irányul ? Valóban neked szól ? Nem. Nem neked szól, hanem Saját magának ! Saját magát gyűlöli, saját magával haragos és indulatos. Egyszerűbben szólva nem szereti magát. Mivel nem szereti magát,téged sem fog tudni szeretni,és ha te szereted vagy szeretnéd,mindent elfog követni annak érdekében,hogy ne szeresd,mert az egoját felháborítja,hogy te szereted. Mintha azt mondaná,ne szeress, engem nem lehet szeretni ! Mindent megtesz érte - bár nem tudatosan - hogy ne szeresd őt. Nézd csak meg, mennyire elesett, mennyire jajveszékel a kis lélek benne, hogy engem is szeressen már valaki végre ! Gondolj rájuk úgy , mint egy kisgyermekre, aki semmi másra nem vágyik csak, hogy belekucorogjon Anyukája ölébe , aki végre átöleli őt.

Spirituális üzenetet blog (ITT)

Te miben hiszel?

beautyka 2016/08/21 20:20 komment

 

twins_1.jpg

 

Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget

"- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erõsekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerûen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és õ nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetõen létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
-Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"

 

 

 

star_wars7.jpg

 

 

Van olyan, hogy a karácsony nem 24-én jön el az ember életébe. Én ma láttam Az ébredő erőt. Nekem már két karácsonyom van idén, az egészen biztos Mert annyira vártam csak ezt az epizódot, mint a kicsi gyerek a Jézuskát (vagy kinél hogyan hívják). 

Tudom, tudom, Magyarországon vagyunk. Itt biztos nagyon sok olyan kritika fog születni, amely arról szól, miért rossz ez a film, miért hasonlít a Star Trekre, miért érzed néha a Harry Pottert benne, vagy a Gyűruk urát és rosszak a szinkronok, de én többször elsírtam magam a meghatottságtól a film alatt. Egész egyszerűen ma a gyerekkoromat kaptam vissza, kis adagokra porciózva, nagy csomagban. A csodát. Han Solót, Chewbaccát, Leia hercegnőt és sok minden mást. Azt a hitet, hogy  a jó mindig legyőzi a rosszat. Azt, hogy régen elveszett dolgok is előkerülhetnek és ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Azt, hogy nem, nem lehet félelemből cselekedni, mert az lebénítja az embert. És nem menekülhetünk magunk és a sorsunk elől. Nem és nem. 

Lehet, hogy ez spirituális megközelítés, de ma rájöttem, újra és újra, hogy igen, a sötétség és a fény is ott van bennünk és ugyanúgy nincs jó oldal rossz oldal nélkül. És minden ellentétes dolog tulajdonképpen a legeslegközelebb van egymáshoz. Hajszál választja el az egyiket a másiktól. És figyelmeztetést kaptam megint, egy filmvászonról, egy történetből, hogy igen, az erőt mindig mi uraljuk - és ezt érezni lehet. Tehát az én életemért én vagyok felelős.

Csoda a Star Wars 7. része, nem más. Csodás mese, mesteri kivitelezéssel. És nem szégyellem, hogy többször is elsírtam magamat. Szerettem újra gyereknek lenni. És tudom, hogy talán pont erre a mesére van szüksége nagyon sok embernek ma Magyarországon. Hogy felismerje, nem egy kis bábu a saját életében, hanem vele van az erő, amelyet irányíthat. És sokaknak van szüksége egy kis varázslatra, egy kis hitre, BB8 cukiságára, amikor mindenki utál mindenkit és fröcsög az internetről, a tévéből a gyűlölet.

Receptre írnám fel nekik és az országnak ezt a  részt. Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény ez az új epizód. 

Köszönöm, Star Wars, Han Solo és a többiek hogy mindezekre a dolgokra újra figyelmeztettetek engem. Egy biztos, én angolul is megnézem majd újra és újra ezt a részt és igyekszem a mindennapokban nem elfelejteni: az erő velem van! És nálam most nincs boldogabb ember a galaxisban!

Reggeli Nesze

beautyka 2015/11/19 20:28 komment

 

nevetes2.jpg

 

Senki sem gondol a humorra spirituális gyakorlatként. Számomra viszont egyike a legerőteljesebbeknek. A narcisztikus ego semmit sem gyűlöl jobban, mint ha kikacagják…Ha önmagunkon nevetünk, vagy segítünk másoknak abban, hogy önmagukon nevessenek, enyhítjük a konfliktust és a stresszt. A humor gyógyít és felszabadít. Csökkenti a félelmet, a haragot, a neheztelést.

Dr. David R. Hawkins

 

kristof_everness.jpg

 

Fesztivál a léleknek

Ha eddig azt hitted, hogy fesztiválozni csak illuminált állapotban lehet, van egy meglepetésem számodra. Az ‪‎Everness Fesztivál‬ a tudatos életmódnak, kikapcsolódásnak és feltöltődésnek kíván teret adni, amelyet előadások, alternatív mozgásformák és zenei programok kísérnek a ‪‎Balaton‬ partján. Az ötnapos gyerekbarát fesztivál idén még nagyobb területen, szélesebb körű programokkal és előadásokkal, hazai és külföldi zenei produkciókkal, folyamatos gyermekfelügyelettel várja a látogatókat – köztük engem is, hiszen Június 24-én szerdán én is tartok egy közönségtalálkozóval egybekötött előadást, amelyre mindenkit nagy szeretettel várok.

Az ‪Everness‬ középpontjában az önmeghaladás és az emberi kapcsolatok állnak - legyen szó előadásról, műhelyfoglalkozásról, mozgásról, táncról vagy a zenei palettáról, minden program ezzel az utánozhatatlan szemlélettel összhangban jelenik meg. A tudatos táplálkozás terén is sok érdekességgel találkozhatnak majd a résztvevők, hiszen a nyers, vegán és vegetáriánus ételek egyedülállóan széles kínálatát kóstolhatják végig az öt nap alatt, megfizethető áron, sőt, az én előadásom fókuszában is a vegán és vegetáriánus étkezés áll majd – és ennek spirituális, illetve racionális miértjei. Az Öngyógyító Faluban jó barátom, például Soma Mamagésa vonultatja fel azokat az egészségmegőrző technikákat, amiket ő maga is kipróbált és ajánl. Az Intimitás Faluban Kriston Andrea előadásokon és workshopokon át mutatja be módszerének, a Kriston Intimtornának rejtelmeit, míg az Elmélyülés Falu Csong An Szunim zen szerzetes védnöksége alatt teret biztosít az elvonuláshoz és a meditációhoz. A MagNet falvában  aprogramok mellett civil szervezetek jelennek meg, az Önmeghaladó Faluban pedig Kiss J. Zsolt vezetésével az Everness saját előadói jelennek meg - többek között Dr. Menis Yousry, a világhírű pszichológus előadásait is meghallgathatjuk. A kicsiknek és szüleiknek Levente Péter Gyerek Faluja kínál foglalkozásokat, az Alkotótáborban pedig bárki kibontakoztathatja kreatív oldalát.

Én a folyamatos munkában, és állandó, nem kampány-szerűn tanulásban hiszek - és az Everness csodás lehetőség arra, hogy megismerjünk és elsajátítsunk különféle relaxációs technikákat, hallhassunk a legfrissebb kutatásokról a pszichológia és ökológia terén, majd hazamehessünk, és a gyakorlatban is alkalmazni az újdonságokat. Ugye találkozunk Balatonakarattyán június 24. és 28. között?

Fényes hetet!

everness.hu

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com