Nesze!szer


 

barbara-palvin-cr-fashion-book-2017-photoshoot01.jpg

 

Kicsi magyar szívünk megdobban, ugyanis ebben az anyagban két magyar üdvöskét üdvözölhetünk egy produkcióban. Ráadásul, két barátról van szó. Palvin Barbit fotózta Éder Krisztián a CR Fashion Book számára. Mindez New York-ban történt. Ez a lap a Vogue leköszönt főszerkesztőjének magazinja és igen merész és stílusos anyagokat tartalmaz mindig. Szerintünk gyönyörűek a képek, annak pedig, hogy Éder Krisztián már ilyen munkákat kap, külön örülünk. 

 

 

Fazekas Richárd sminkes

 

 

ricsi_kint2.jpg

 

ricsi_brock.jpg

 

Fazekas Richárd sminkest a divat világában senkinek nem kell bemutatni itthon. És most néhány napja arra kaptuk fel a fejünket, Ricsi bizony a Maybelline sminkese lett és már ott is van a New York Fashion Week-en a legnagyobbak között a backstage-ben. Nyilván kifaggattuk őt hazatérése után. 

 

- Nem sok férfi van itthon a sminkes szakmában. Neked honnan jött az ötlet és kitől tanultál?
-Tulajdonképpen egészen más szakmában tevékenykedtem azelőtt,hiszen mentősként dolgoztam és tanultam ami igencsak egy férfias szakmának számít azt hiszem s az, hogy én sminkesnek álltam. Es sok fejtörést okozott mind a család mind pedig a barátok előtt, mivel ahogy mondod, nem túl sok férfi tevékenykedik hazánkban sminkesként mert eléggé feminim szakma ez. Én is egy külföldi utazásom során, pontosabban Párizsban a La Fayette áruházban láttam, hogy egy férfi volt a Dior  sminkese és egy gyönyörű hölgy arcán dolgozott éppen. Na, én ekkor határoztam el magam, hogy ennek a hivatásnak szentelem az életemet,...Minden kezdetet a mesteremnek Titkos Berninek köszönhetek, aki mellett kb 4,5 évig asszisztenskedtem és hitt bennem.
- Milyen munkáid voltak az évek során, amelyekre nagyon büszke vagy?
- Nagyon-nagyon sok munkában részt vettem s mind mind más miatt volt számomra izgalmas vagy előremutató, magazinos divatanyagtól a videóig. Emlékszem, régebben örültem annak ,ha híres magyar színésszel dolgozgattam, aki számomra kedves volt pl Bajor Imre vagy Eszenyi Enikő. Imádta,,hogy egyre több modell ismerősöm, mi több barátom lett, s most meg már azon kapom magam ,hogy szupermodellekkel bulizok! Szóval imádom a szakmámat és nem bántam életem ezen döntését amikor ezt választottam. Üzenem mindenkinek, hogy merjetek váltani! 
- Hogy kerültél a Maybelline sminkese pozíciójába?
- Most ez lehet, hogy kicsit unalmasan fog hangzani, de egyszer csak jött egy telefon. Emlékszem, karácsony előtt egy nappal voltunk. Azt kérdezték a vonal másik végén: van-e kedvem a Maybelline New York magyarországi vezetősminkese lenni, s persze egyből igent mondtam....azóta hihetetlen gyorsan pörögnek az események! 
- Miként készültél a New York Fashion Weekre? Lehet készülni egyáltalán?
- Tulajdonképpen készülni erre nem lehet, hiszen ide csak a legjobbak jöhetnek a legrutinosabb szakembereket hívják. A rutin már szerencsére nekem is megvan hiszen 2003 ban kezdtem el a szakma tanulását. Csupán a nyelvet gyakoroltam előtte!
- Volt valami parád, álmodtad azt, hogy rosszul teszed fel a pirosítót mondjuk?
- Nem volt különösebb parám hiszen az előző kérdésre választ adván  a magabiztosság és a rutin sokat számít. De azért nem mondom, hogy az a bizonyos zabszem eszembe sem jutott.
- Milyen volt az első nap?
- A legelső napom New Yorkban egy egész napos továbbképzéssel kezdődött, ahol a legújabb anyagokkal és marketingfogásokkal ismertettek meg minket. A tényleges első napom szinte rögtön a mélyviz volt: két show egymás után eléggé erős nevekkel mint a Brock Collection és a La Perla bemutatója. .Amikor megnéztem a modell listát, azért pár percig magam sem hittem el ,hogy itt vagyok és egy picit kapkodtam is a levegőt,  de nem volt nagyon időm infarcktust sem kapni. Egyből ültették be hozzám az első lányt ,aki nem más volt mint Maartje Verhoef aki egy személyes nagy kedvencem s mint kiderült ő  volt a nyitó modell akik mindig kiemeltebbek a többinél. Tehát én sminkeltem aznap a legfontosabb modellt. Kész voltam! 
ricsi_la_perla.jpg
- Mennyire tanultál új technikákat?
- Rengeteg új trükköt, technikát tanultam, s nem csak sminkből hanem gyorsaságból, csapatmunkából s apróbb praktikusabb dolgokból.
- Ki volt a kedvenc alanyod kint?
- Kedvenc modellem Flávia Lucini volt aki egy ex Victoria's Angel. Majd két méteres magasságával nagy bundában érkezett a backstageba hatalmas mindet eltakaro Loewe napszemüvegben...rögvest elraboltam a sminkes székembe és egy nagyon szimpatikus, laza, kedves kis modellcsajt ismertem meg személyében akivel biztosan tartjuk majd a kapcsolatot. De fura volt még dolgozni Jourdan Dunnal, vagy Imaan Hammam, Tami Williams, Zenya Katava ,Elsa Hosk ,stb ....nagyon sok kedves emberrel találkoztam és ismerkedtem meg, őrület, hogy én voltam ez! 
- Milyen bemutatókon dolgoztál?
- Kicsit összefoglalva: a New York Fashion Weeken dolgoztam a Brock, a La Perla ,Jonathan Simkhai, Alice and Olivia, Cushine et ochs es Philipp Plein showjan. Huhhh, ugye? Nekem is hihetetlen még mindig! 
- Úgy hallottam, nagyon jól megtaláltad a helyedet a backstage hangulatban. Mennyire lehetett haverkodni a többiekkel?
- Azt gondolom, hogy ezeken a showkon a lányok fáradtak sokszor és eljellemtelenedik az ember. De szerintem mindenkivel meg lehet találni a közös hangot és ha kellett, akkor direkt magamra löttyintettem a kávém csak, hogy néha megnevettessem a lányokat .Sok sok barátot szereztem s valóban volt olyan amikor körém gyűltek a kollégák, modellek és mesedélutánt tartottam....szerencsére hamar feltalálom magam mindenhol! 
- Találkoztál magyar modellel?
- Utolsó nap találkoztam Alice and Olivia Shown a gyönyörű Szőke Kingával a Visage modell management leányával. Juj, hát nagyon megörültünk egymásnak, hiszen mi jó kapcsolatot is ápolunk egymással s persze mindig fura ,ha magyarok messzeföldön találkoznak véletlenül. Szuper volt! 
- Ezek után mi a karrieredben a következő lépés?
- Nincs okom panaszra a karrieremmel kapcsolatban, hiszen az álmaim rendesen valóra valóra váltak, mivel azt gondolom, egy sminkes karrierjének csúcsa ez ha egy fashion weekre hívják dolgozni. Hihetetlenül hálás vagyok a Maybellinnek és persze Sasvári Tündének. Nyilván rengeteg tervem, álmom ötletem van még a jövőre nézve. A legközelebbi lépcsőfok, hogy néhány nap múlva Párizsba költözöm és ott folytatom sminkes karrierem építését. De persze sok munkát itthon is elvállalok a közeljövőben is, szóval, nem tűnök el! 
Ígérjük, Ricsi mesél majd még nektek mindenféle sminkes trükköt, de addig is, olvassátok remek blogját ITT.

 

 

dog-gives-hugs-louboutina-retriever-new-york-10.jpg

 

New York városában él ez a tündéri goldie, mi más is lehetne a neve, mint Louboutina?  Igen, a híres piros talpú cipőről lett elnevezve és elragadó teremtés. Ugyanis minden nap 2 órát tölt a város egy bizonyos pontján és ölel meg embereket, akiknek hiányzik egy kis kedvesség. Tevékenységét természetesen Valentin-napján kezdte, most már 3 éve. Óriási egy kutya, hihetetlen cuki!

 

 

Reggeli Nesze

beautyka 2016/11/15 20:47 komment

 

piros_pulcsis_taxis.jpg

 

Óvakodjunk az olyan férfitól, aki lenézi a pincéreket. Ezt úgy általánosságban minden ismeretlenre kiterjeszteném. Ha valaki nem tud rendesen beszélni egy pénztárossal, taxissal vagy az utca emberével, akkor nem reménykedhetsz abban, hogy veled mindig kedves marad. Tény, hogy New York rohanó nagyváros, ahol az embernek nincs ideje a másik lelkét ápolni, de ettől még van helye a tiszteletnek és emberségnek. És nem szabad, hogy bármelyik a nehezünkre essen.

Lauren  Urasek

Reggeli Nesze

beautyka 2016/10/05 20:33 komment

 

 

nyc.jpg

 

Azt mondják, a döntéseink határoznak meg minket, de mi történik olyankor, mikor rajtunk kívül állók alakítják a sorsunkat és kicsúszik a kezünkből az irányítás? Amikor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy rá vagyunk utalva másokra, barátokra, családtagokra vagy éppen olyan embertársainkra, akiktől nem szívesen kérünk segítséget, akik korábban éppen tőlünk függtek. Egy pillanat alatt fordulhat a kocka. Félre tudjuk tenni büszkeségünket, képesek vagyunk segítséget kérni másoktól? Nem elég, ha tudunk adni abból, amiből nekünk jutott, sok esetben az elfogadást mindig tanulni kell, de ha valaki önszántából segítséget ajánl, nem érdemes azt visszautasítani, hiszen egymásért vagyunk, a szeretteinkért, és néha az is előfordul, hogy éppen az a valaki ment meg, akitől a legkevésbé várnánk.

 

 

crystal-lip-art-makeup-beyou-byjoh-johannah-adams-1.jpg

 

Amikor a New York városában élő sminkes, Johannah Adams postolta az instán alkotásait, hát, finoman szólva is megőrült a net. Pedig ő azt mondja, csak szép lassan felpakolt néhány kristályt a szájakra. Mondjuk azért kőkemény meló lehetett, az biztos. Nem is szájalunk tovább, nézzétek a képeket, mert ez tényleg művészet!

 

 

magdalena-frackowiak-mohito-fall-2016-campaign02.jpg

 

magdalena-frackowiak-mohito-fall-2016-campaign03.jpg

 

magdalena-frackowiak-mohito-fall-2016-campaign01.jpg

 

 

Úgy látszik, a kis kelet-európai márkának, a Mohitónak volt pénze New Yorkban megfotózni a kampányát és mi ennek eléggé örülünk. Ők is azért koppintásból élnek, de szeretjük ezeket a letisztult vonalakat, színeket és a nem annyira elviselhetetlen árakat. Magdalena Frackowiak az arc a sorozatban, sorozaton és most a lakk, a bőr és a csipke és a flitter lesz elég erős náluk. Nem túl visszafogott képek, de nagyon szépek! 

 

 

 

hailey-clauson-si-summer-swim-2016-cover-photoshoot01.jpg

 

Igen, ez a nyár utolsó hétvégéje. Lehet, hogy el is mondjuk majd még többször: vegyétek ki, ami benne van! Talán ezért is akadt meg a szemünk ezen az anyagon. A Sports Illustrated’s Summer of Swim Issue fürdőruhás anyagán. Hailey Clauson szerepelt már a címlapon is idén és ez most Ben Wattson anyaga. New Yorkban, Coney Islanden készültek a képek és imádjuk a színeit. Na jó, Hailey alakját is...

 

 

 

new-york-city-ballet-2016-2017-campaign17_1.jpg

 

 

 

A csodálatos német fotós, Peter Lindbergh örökítette meg a nagy alma balettosainak 2016-2017-es kampányát. Rebecca Krohn, Teresa Reichlen, Taylor Stanley, Emilie Gerrity, Unity Phelan, Amar Ramasar, Lauren King, Preston Chamblee, David Prottas, Harrison Ball, Megan LeCrone, Adrian Danchig-Waring, Mimi Staker és Alexa Maxwell táncolt a kamerája előtt. Varázslatos képek születtek, az egészen biztos. 

 

Pics: New York City Ballet’s 2016-2017 campaign

 



 

yellow_cab1.jpg

 

Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.

- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.

-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
- Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.


Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.

És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el...