Nesze!szer


A nehézségek szerepe

beautyka 2017/01/22 20:04 komment

 

 

butterfly.jpg

 

Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak, és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.

Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni, repülni.

Kértem Erőt…és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet...és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot...és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot...és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet...és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot...és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam...
De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

 

Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.

Tanmesék

 

nehezseg_szakitas.jpg

 

Átok vagy áldás?

Néha, amikor körülnézünk magunk körül, úgy érezzük: rettenetes káosz uralkodik mindenhol a világon. És most nem csak a háborúk sújtotta országokra gondolok, ahol az emberek élete sötétségbe és fájdalomba borult, hanem az egyéni küzdelmekre is, amelyek a hétköznapi életünket keserítik meg ­ irigység, féltékenység, kapzsiság, bosszúvágy, és kompromisszumképtelenség. Mégis, hogyan emlékeztetheti magát az ember, hogy a felhők felett mindig kék az ég?

A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyiunknak szembe kell néznie bizonyos számú megpróbáltatással életünk során ­ Bármikor is érjük el azt a pontot, amit épp teljesítünk, bármit is kelljen egy adott szinten teljesítenünk, továbblépünk a következő szintre, ahol vár a következő próbatétel, mely által a lélek még magasabb szintjére léphetünk. Tanárunk, Karen Berg szerint tény, hogy azok a próbatételek, melyeken néha keresztül megyünk, nagyon nehezek is lehetnek. Előfordulhat, hogy legyőzhetetlen "átokként" magasodnak fölénk ­ ám minden nehézség a tudatosság egy új szintjére vezet bennünket.

Egyszerű példa, ­ ám annál hétköznapibb. Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, ­ legyen szó költözésről, szakításról, vagy halálról ­ általában lelassítunk. "Ilyenkor az ember elgondolkodik életén, mi az, ami az övé, s mi nem, hogyan járult vagy nem járult hozzá a világhoz. Végül az egy pályán töltött hosszú évek után ez az ember úgy is dönthet, hogy többé akar válni, mint ami ő most, többet akar megosztani a családjával, a barátaival, a közösségével. Valóban átok volt mindez? A válasz ebben az esetben nem. Ezen ember számára minden szenvedés kopogtatás volt az ajtón, mely így szólt: ébredj fel! Elveszítetted a kapcsolatot az életed céljával, újra kell értékelned a dolgaidat." ­ írja Karen Berg.

Ezen a héten gondolj olyan eseményekre az életedben, melyek "átoknak" tűntek ­ és tedd fel magadnak a kérdést: látod már, hogyan tanított meg neked ez a tapasztalat valamit, hogyan lettél jobb, erősebb általa?

kabbalaközpontmagyarorszag

 steinerkristofoldala

 whitecitiyboy.com

 

 

kihivas1.jpg

 

Köszönet a kihívásokért

A gyönyörű szemű, Hollywood aranykorának hajnalán tündöklő filmcsillag, Bette Davis egyszer azt mondta: "Az élet egyik legfontosabb része, hogy elfogadjuk a kihívásokat. Ha valaki nem ezt teszi, gyakorlatilag halott." És bár mindannyian szeretünk egy olyan viláról álmodozni, ahol nem kell erőfeszítéseket tennünk, szenvednünk, ás áldozatokat hoznunk, az igazság az, hogy kihívások nélkül az élet nem igazán élet. Mindenkinek az életében vannak kihívások.

"Amikor azt akarod, hogy egy mag szárba szökkenjen, akkor először is mélyen a földbe el kell vetned, sötétséggel és termőfölddel befedned. Csak akkor tör elő a földből, amikor eltemetik és megöntözi az eső, hogy végül virág, fa vagy gyümölcs legyen belőle. Ehhez hasonlóan nekünk emberi lényekként szintén keresztül kell mennünk bizonyos próbákon. Ebben a világban minden, amit kapunk és minden, amit teszünk, valamiféle erőfeszítéssel jár." - mondja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, aki rámutat: az életben semmi sincs ingyen - ha azt akarjuk, hogy belső fényünk felragyogjon a világban, ha lehetővé akarjuk tenni, hogy elérjük spirituális célunkat, akkor az utunknak része kell, hogy legyen a fájdalom, a negativitás és a kihívások, melyek nehézséget jelenthetnek.

Miközben futunk a pénz után, keressük a biztonságot, vágyjuk a szerelmet, rohanunk a szépség és a fiatalság után, észben kell tartanunk: minden panaszkodás ellenére jól van ez így, ahogy van - hiszen ezek a hétköznapi kihívások terelgetnek minket az életben, hogy rájöjjünk, hol is vagyunk most, hol akarunk lenni, és mit kell tennünk ahhoz, hogy odaérjünk. Ha pedig olykor-olykor nehéz emlékeztetni magunkat, hogy a Fény a sötétségből fakad, hogy kihívás nélkül nincs győzelem, emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor - akár egy hosszabb kényszer szabadság, betegeskedés, vagy munkanélküliség miatt - csak úgy ültünk otthon, semmit téve, várva, hogy csak úgy megtörténjenek velünk a dolgok. Ugye, senki sem kívánja magának, hogy az élete eseménytelenül teljen, és minden ezüst tálcán érkezzen hozzá, mint egy lábadozó betegnek a teája és gyógyszerei?

A mindennapi feladatainkat ellátni gyakran nagyobb kihívásnak tűnik, mint új, hatalmas céloknak indulni. És bár néha elképzelhetetlennek tetszik, hogy nap mint nap szembesülnünk kelljen a teendőkkel, máskor pedig egyenesen kilátástalanságba burkolózik a jelen, a Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy hinnünk kell a mantrában: "Nem tudom, hogyan fog kinyílni előttem az az ajtó, de azt tudom, hogy ki fog."

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

probatetel2.jpg

 

Minden nap egy próbatétel

Gyakran nehéz elfogadnunk a tényt, hogy alapvetően senki nem ugorhatja meg helyettünk a ránk váró kihívásokat. Bár gyakran panaszkodunk, amiért a társunk, barátunk, szüleink nem segítenek kimászni a kátyúból, valójában ilyenkor nem rájuk, sokkal inkább önmagunkra haragszunk. Hiszen mások bár szerethetnek bennünket, segíthetnek nekünk, támogathatnak, ott lehetnek mellettünk, de - ahogy Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója mondja - nem kérhetünk meg valakit, hogy teniszezzen helyettünk, odaadva neki az ütőt, s így szólva: "Üsd el helyettem a labdát!"

A Kabbala Központban azt tanuljuk: ha nem elég gyakran ismerjük fel a kihívásainkban rejlő próbákat, a hibáztatás csapdájába esünk. Rabbi Akiva a világ egyik legnagyobb kabbalistája volt - az ő idejében a római katonák épp úgy irtották mindazt ami "más", mint ők, mint manapság az ISIS terroristái. Amikor a rómaiak letartóztatták, s kínozni kezdték, az egyik tanítványa odalépett hozzá, s így szólt: "Te olyan nagyszerű és hatalmas vagy! Hogyan engedheti meg Isten, hogy ez történjen veled?" Erre a kabblista így felelt: " Egész életemben arra a lehetőségre vártam, hogy bebizonyítsam, megbízom a Fény erejében. Most végre eljött a lehetőség." Rabbi Akiva megértette, hogy ez a nagy nehézség a bizonyosságának próbatétele volt. Szerencsére a legtöbbünknek nem kell ilyen nehézségeket kelljen kiállnunk.

Azon viszont érdemes elmerengenünk, milyen gyakran tartjuk meg és használjuk spirituális tudatosságunkat mindennapi életünk során. "Nem szabad elfelednünk, hogy kihívásaink jelentik azokat az egyedi lehetőségeket, melyek által az egyik spirituális szintről a másikra juthatunk. S mivel a Fény és a sötétség egymással párhuzamban és azonos mértékben van jelen, minél nagyobb a sötétség, melyen felül kell kerekedni, annál nagyobb a Fény is, melyet felfedünk ezáltal. Felelősséget kell vállalnunk az élet által felajánlott egyetlen valódi választásért: növekedés vagy annak hiánya. Ezen döntés által fejlődhetünk és léphetünk előre, s fedhetünk fel egyre többet és többet a bennünk rejlő lehetőségekből." - véli Karen Berg.

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy senki sem tudja, hány napja van ezen a földön. Ki áll közelebb a halálhoz: a kislány, akit az utcán sétálva elüt az autó vagy a rákkal küzdő 80 éves idős férfi? Nem tudjuk. Tanárainktól azt tanuljuk, hogy jó észben tartani: születésünk pillanatától kezdve véges a létünk, a kérdés tehát az, hogyan töltjük ki és mire használjuk az időt születésünk és halálunk perce között. Ezen a héten gyakran kérdezgesd magad: tudatosan gondolkodom és cselekszem? Ha ez a mai nap volna az egész életem, büszke és boldog lennék, amiért úgy éltem végig, ahogyan megtettem? Karen szerint a lényeg, hogy annak tudatában éljünk, hogy minden egyes nap az élet nagy próbatétele.

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

Reggeli Nesze

beautyka 2015/08/16 20:45 komment

 

elet_rendezo.jpg

 

 

Úgy érzed, az erőd végéhez értél? Kész, nincs tovább, nem tudod honnan vegyél még muníciót, hogy valahogy túléld a következő napot?

Van egy rossz és egy jó hírünk. És a kettő egy és ugyanaz. Az életed főszereplője te vagy. És a rendezője is. Ezt a helyzetet valamiért te teremtetted meg magadnak. Talán azért, hogy innen ugorjál egy nagyot? Talán azért, hogy megtapasztald, milyen erős is vagy? Mert bármennyire erőtlennek is érzed magad, erős vagy és ez a nap még erősebbé tesz téged és még büszkébbé! Hajrá!

Vidám vasárnap

beautyka 2015/05/09 21:04 komment

 

karolina-kurkova-elle-czech-may-2015-photos04.jpg

 

A legnehezebb körülmények között, amikor úgy érezzük, irányt tévesztettünk, éppen a végeredmény bizonyossága adhat újra erőt, hogy továbbmenjünk, sőt kockáztassunk; motiválhat, hogy haladjunk előre, legyenek vágyaink, ragaszkodjunk ahhoz, ami fontos, értékeljük a már bejárt utat, és harcoljunk továbbra is azért, amiben hiszünk.

Jorge Bucay

 

 

karolina-kurkova-elle-czech-may-2015-photos06.jpg

 

ego2.jpg

A sérthetetlen lélek

Keresztény nagyszülők unokájaként születtem egy buddhista családba,Budapesten, ma pedig Izraelben élve tanulmányozom a a Kabbalát – és bármily multikulti-new age őrületnek hangzik mindez, semmiféle paradoxon nincsen (benne). A zsidó miszticizmus is osztja a buddhizmus és a katolicizmus álláspontját: nincsen okozat ok nélkül. Ahogy nincs olyan, hogy egy fa egyszer csak odanő a kertünkbe, olyan sincs, hogy a párunk “egyszer csak” elhagy bennünket, vagy egy barátunk “egyszer csak” felszívódik és nem keres többé. Az a magocska ott növekedett, mi magunk ültettük el, talán öntudatlanul.

De hogyan érhetjük el, hogy miközben megtisztítjuk szenvedésünkkel a múltbéli baklövéseinket, ne szenvedjünk halálosan? Van egy csodálatos módszer, ami remekül bebizonyítja, hogy valójában mindennek mi magunkvagyunk az okozói, és mennyi marhaságot csinálunk abból fakadóan, hogy másokat hibáztatunk a saját nyomorúságunkért. Ha legközelebb valaki megbánt minket, mondjuk ki hangosan, mi is történt fizikális és érzelmi síkon. Például: “Az édesanyám elhagyott gyerekkoromban, ezért szomorú voltam, sokat sírtam, és másokon töltöttem ki a mérgemet.” Vagy: “Rengeteget csalódtam, ezért nem tudok bízni a férfiakban.”

Most pedig minden szereplőt -önmagunk kivételével- helyettesítsünk a FÉNY szóval, hiszen valójában minden előttünk álló nehézség egyfajta lehetőség arra, hogy megtisztuljunk egy általunk elkövetett negatív tett terhétől. Azért sodorta elénk az az élet, mert dolgunk van vele, a Jó Sorstól, azaz a Fénytől kaptuk. Ennek tükrében: “A FÉNY elhagyott gyerekkoromban, ezért szomorú voltam, sokat sírtam és A FÉNYEN töltöttem ki a mérgemet.”, és “Rengeteget csalódtam, ezért nem tudok bízni a FÉNYBEN.” Ugye milyen vicces? Valójában a spirituális megvilágosodást hiányoltam, de fizikai síkon kerestem a választ, és mivel nem találtam, másban kerestem a hibát.

Istent, egymást, még az időjárás-változást is képesek vagyunk okolni a fájdalmunkért, és amíg ezen nem lépünk túl,  egy ördögi kör részeseként újabb és újabb rossz karmát teremtünk a negatív energiáinkkal. Minden negatív érzelem: sértettség, harag, keserűség az egóból ered. Ha tehát valaki megsért minket, ahelyett, hogy visszavágnánk, gondoljunk arra: ez az ember megsértette az egómat, ezért hálával tartozom neki. Segít lerombolni azt, hogy az Önző Énem eluralkodjon rajtam. Ám életünk, létünk értelme, hogy reaktív lényekből pro-aktív lényekké változzunk, a méreg, a sértődöttség, depresszió, harag pedig akárhogy is nézzük, egy reakció arra, hogy elhisszük: ok nélkül, igazságtalanul ver minket a sors.

Ilyenkor fel kell ismernünk, hogy a helyzetet nem a lelkünkkel, hanem az öt érzékszervünkkel értékeltük. A valódi lényünk, lényegünk - a lelkünk - semmi másra nem vágyik, mint arra, hogy még a legkilátástalanabb helyzetben se essünk áldozatul annak a tévhitnek, hogy “nem vagyok elég erős, hogy mindezt túléljem” – mert a lélek kimeríthetetlen, önzetlen, szeretetteljes ragyogása sokkal hatalmasabb, mintsem hogy bárki és bármi megzavarhatná a nyugalmát.

Fényes hetet mindenkinek!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag
facebook.com/SteinerKristofOldala
whitecityboy.com

 

megpr2.jpg

 

Így éld túl a megpróbáltatásokat!

Aki kicsit is érzékeny a világ rezdüléseire, annak biztosan nem volt egyszerű hete – miközben a földünkön komoly háborúk dúlnak a Közel-Kelettől Ukrajnáig és még tovább, személyes környezetünkben is óriási átalakulások és kihívások várnak ránk. Yael Yardeni, a Kabbala Központ asztrológusa heti hírlevelében három aranyszabályt tart elénk, amelyekre támaszkodhatunk a megpróbáltatások során.

1. Készülj fel, hogy meghalld a teljes igazságot…

…és jobb, ha lélekben egy golyóálló mellényt is felveszel előtte. Akármilyen hírt kapunk is, az nem személyes támadás – az univerzum gyakran azért állít minket próbák elé, hogy útmutatást kaphassunk, miket kell változtatnunk, hogy elérjük a hőn áhított boldogságot. Yael a begyöpösödött gondolkodásmódunkat a ruháinkhoz hasonlítja: “Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy szörnyen mocskos ruha van rajtunk, mely iszonyúan bűzlik. Szeretnénk magunkon hagyni, vagy jobb lenne megszabadulni tőle? Csak azért nem érezzük ezeknek a ruháknak a szagát, mert már hozzászoktunk.” A kabbalisták azt tanítják: a spirituális munka első lépése mindig annak felismerése, amin változtatnunk kell.

2. Ezen a héten hétszer is gondold meg mielőtt akár csak egy szót is kiejtesz a szádon!

Egy ősi török közmondás szerint a kimondott szó olyan, mint a kilőtt nyíl – és mint ilyen, visszafordíthatatlan. “Ne felejtsük el egy pillanatra sem: a kozmoszban jelenleg háború zajlik, globális, és egyéni szinten is, a szavaink pedig épp olyan veszélyesek, mint a katonák fegyverei.” – figyelmeztet az asztrológus, aki szerint a kimondott, negatív energiákat gerjesztő szavaink végül ellenük tanúskodnak majd a felső világ bíróságán.

3. Légy teljesen nyitott a változásra…

Yael azt ígéri, sok visszatérő viselkedésmintánk fog megjelenni ezen a héten - olyanok is, amikről azt hittük, már régen a múlté, de legbelül még nem lettek teljesen lezárva. “Az Uránusz a változásra késztető bolygó, az első asztrológiai házban áll, erre pedig azt szoktam mondani, hogy igazi kozmikus segítség.” – üzeni az asztrológus, majd hozzáteszi: az Uránusz abban segíti az átalakulásunkat, hogy minden életképtelen hajtást az életünkből “levág”, akár akarjuk, akár nem.

Ezen a héten tehát igyekezzünk egyértelműen fogalmazni és viselkedni, mindig mutassuk valódi arcunkat, és legyünk őszinték. Figyeljük meg a viselkedésünket: az érzelmi kitöréseinket, de ne hagyjuk, hogy nyugtalanságunk türelmetlenségre sarkalljon minket. Ehelyett fogadjuk méltósággal az érzelmi paletta összes színét, és ha nehezen viseljük az emocionális cunamikat, kérdezzük meg a számunkra legfontosabb embereket, szerintük hogyan változtathatnánk az életünkön – pozitív irányba. Ha az ember legalább pár percre képes félretenni az egóját, és meghallgatni másokat, az már fél út a személyes és globális béke felé.

Fényes hetet mindenkinek!

www.facebook.com/KabbalaKözpontMagyarorszag

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

www.whitecityboy.com

Vidám vasárnap

beautyka 2013/08/03 23:50 komment

mona lisa láb.jpg

Kértem Erőt...és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. 
Kértem Bölcsességet...és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket. 
Kértem Jómódot...és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak. 
Kértem Bátorságot...és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat. 
Kértem Szerelmet...és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek. 
Kértem Jóindulatot...és kaptam lehetőségeket. 
Semmit nem kaptam meg, amit akartam... 
De mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu