Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2017/03/28 20:35 komment

 

popka.jpg

 

A világ tele van sötétséggel és gonoszsággal, és csak két módon lehet megküzdeni vele. Az első út könnyű és rossz, elfogadhatod és részévé válhatsz. A második nehezebb, de helyes út. Küzdj meg vele, ismerd fel azokat, akik nem gonoszok és segíts nekik!

Az Ezeregy éjszaka meséi

 

1967_vogue.jpg

 

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

 

ezo_mese.jpg

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja.
A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák. A templomba belépve mélységes csend és nyugalom fogadta a látogatót. A bejárattal szemben egy egyszerű oltár emelkedett, sima kőasztallal. A fából faragott padsorok között régi korok emléke lebegett, és minden békét és harmóniát sugárzott magából. A templom egyetlen dísze, színesre festett üvegablakai voltak. A művész mesteri tökéllyel alkotta meg színeiket, így amikor a Nap besütött, gyönyörű fénybe öltöztette a templomot.
Az üvegablakok között volt egy, amelyik érezte, hogy ha több napfényt tudna átengedni magán, akkor csoda történne: az emberek olyan élményben részesülnének, amiről nem is álmodnak. Látta ugyanis, hogy milyen nagy különbség van a kinti és a benti fény között, s szerette volna a kettőt eggyé tenni.
Sokat töprengett, mit tehetne, és időnként próbálkozott is: néha leporolgatta magát, máskor izgett-mozgott, hogy üvegtábláin jobban áthatolhasson a napsugár – de nem volt megelégedve az eredménnyel. A szíve szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek megelégszenek azzal a félhomállyal, ami odabent van, s nem tudják, hogy milyen is az igazi fény.
Egyszer, egy nyiladozó, üde nyári hajnalon, amikor éppen felkelt a Nap, s első sugarai a templom ablakaira vetődtek, a mi ablakunk lelkét annyira elöntötte a fenséges élmény, hogy a szépségtől kicsordultak a könnyei, és felsóhajtott: "Bárcsak teljesen át tudna sütni rajtam, hogy ezt odabent mindenki láthassa, és akkor részesülhetne ebből az éltető fényből! Óh, bárcsak tudnám, mit tegyek!"
És ekkor váratlanul, bársonyos, simogató hangon megszólította őt a fény: "Lásd, itt vagyok. Fordulj felém, engedd, hogy minden sugaram átjárjon, átmelegítsen! Én szüntelenül áradok rád, és mindenkire, fogadd el fényemet! És most nyújtom a kezem feléd, gyere hozzám, nézd meg magadat innen! Tudni és látni fogod, hogy mit kell tenned, ha arra vágysz, hogy átragyogjak rajtad." És a fény kinyújtotta finom, puha kezét, majd a szívéhez emelte őt. Az ablak innen már sokkal többet látott, s hamarosan tudta is, hogy mit kell tennie. Rájött, hogy miért és miként fordult el, gubózott be magányába a fény elől. Azt is látta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy ezek a kis védőlemezek – amiket ő épített ki magában – ismét megbarátkozzanak a fénnyel, s meg is bízzanak benne.
Majd felfedezte, hogy az évek hosszú során rárakódtak olyan dolgok, amelyek már fölöslegessé váltak a számára, s amelyek akadályozták célja elérésében. Innen kívülről pontosan tudta, hogyan kell ezektől óvatosan és körültekintően megszabadulnia.
Fürkésző tekintete megakadt belső üvegtábláin is. Észrevette, hogy itt is egy kis átrendezésre van szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Alaposan megfigyelte a részleteket, s jól megjegyezte, mit hová kell áthelyeznie, vagy másképpen alakítania.
Még néhány percet eltöltött azzal, hogy megfigyelte, mit kell még tennie ahhoz, hogy át tudja engedni magán a kívülről áradó fényt, majd amikor készen lett ezzel, el is képzelte, hogyan fog mindez megtörténni.
Lelki szemeivel látta, ahogyan védőlemezei – amit a bántásoktól, sérülésektől való félelme épített fel – fokozatosan a fény felé fordulnak, majd feloldódnak benne, s ezután látta magát, ahogyan megtisztul, megszabadul a lerakódásoktól, a felesleges súlyoktól, és érezte a megkönnyebbülést is. Az átalakulás pedig tovább folytatódott: belső üvegtáblái szépen, lassan átrendeződtek, finom mozgás indult meg benne, és lassan minden a helyére került. És ez így folytatódott tovább, egészen addig, amíg a fény szabadon át tudott áramlani az üvegablakon. Mikor mindezt végignézte a fényből, érezte, hogy a puha kéz visszahelyezi őt eredeti helyére, és szeretettel nézi, figyeli továbbra is.
Ezzel csodálatos változás kezdődött meg az üvegablak életében. Tisztán emlékezett mindarra, amit a ragyogás szívében állva látott, és boldogan fogott neki a megvalósításnak. Türelemmel és kitartással végezte a védőpajzs lebontását, a belső tisztításokat, és élvezte ezek eredményét is. Érezte, hogy amint egyre jobban halad célja felé, valóban még több fényt tud átengedni magán. És egyszer eljött a nap, amikor elkészült, átalakult, ráhangolódott a fényre, amely már szabadon ragyogott át rajta. Valahányszor besütött a Nap ezen az üvegablakon, a templomot eddig még nem látott ragyogás töltötte el. Az emberek hamarosan észrevették ezt, s odagyűltek az ablak alá, élvezték az áradó, tündöklő fényt, amely körülölelte őket. Elteltek szépségével, gyógyító erejével, s eltöltötte őket az a béke, nyugalom és harmónia, amelyet a fény hordozott magában. Ott álltak minden nap, és gyógyultak, erőt merítettek az örök Forrásból, amely így eljutott hozzájuk, s eközben az ablakot már nem is látták, mert ő maga is fénnyé vált, s minden lélegzetéből és szívdobbanásából az örök élet áradt szét.

Szabó Judit

 

curvy-disney-pin-up-illustrations-ashleigh-beevers-art-3-57ecb7f1ba524_700.jpg

 

 Fogadd el magad - harsogják kampányok jobbról és balról. De kérdés, mit lát az ember? És főleg, mit lát, milyen példákat mini korában? Karcsú, nagy cicis, hibátlan alakú mesehősöket. Ám mi van, ha ezek a hősök nem ilyenek, hanem például van mit fogni Arielen vagy Hamupipőkén? Ashleey Bevers megrajzolta ezt és mi nagyon köszönjük neki. Mesések lettek, elfogadjuk őket! 

 

curvy-disney-pin-up-illustrations-ashleigh-beevers-art-2-57ecb7ef5a40d_700.jpg

 

curvy-disney-pin-up-illustrations-ashleigh-beevers-art-1-57ecb7ece670c_700.jpg

mesedisneyarielhőshamupipőkeelfogadásnormálalkattelt

 

disney7_2.jpg

 

 

Tegnap egy anyukás fórumban téma volt, hogy mi van, ha a gyermek nem szeretne farsangra beöltözni? Hát, vannak emberek, akiknek az anyukájuk nem küzdött ilyen problémával, az biztos. Itt van például Sarah, aki már kora gyermekkorától feltétlen híve volt a Disney meséknek. Olyannyira, hogy hercegnő szeretett volna mindig lenni. Közben ugye felnőtt, de a mesebeli hősnők iránti csodálata nem múlt el nyomtalanul, olyannyira, hogy most is időről-időre beöltözik. Persze, van némi adottsága is hozzá, mert igen szép arccal és rajzfilmbe illő nagy szemekkel áldotta meg a sors.

Nyilván egy full Disney-hercegnős ruhatár összeállítása nem kerül kevés pénzbe, a 25 esztendős hölgy ráadásul 17 teljes szettel rendelkezik, átszámítva kb. 4 millió forintot költött eddig a varázslatos szerelésekre. Hab a tortán, hogy egy divattervező barátnője álmodja meg ezeket és luxus alapanyagokat választ a megfelelő imázs megteremtéséhez. Sarahnak párja is van, ráadásul őt is ráveszi időről-időre, hogy magára húzza valamelyik herceg jelmezét. Érdekes viszony lehet, az biztos.

disney8_3.jpg

 

A mesebeli történetnek nincs még vége, mert Sarah a fura mániáját jóra is fordítja, meg készpénzre is. Önkéntesként kórházakat látogat, hogy a kicsik gyorsabban gyógyuljanak a gyógyító hősnő láttán. De fellépéseket is vállal, nyilván ezt már rendes gázsiért teszi. Ja, mert Sarah marketinges szakember egyébként! Itt a vége, fuss el véle... 

 

 

 

real-life-like-disney-princes-illustrations-hot-jirka-vaatainen-71.jpg

 

 real-life-like-disney-princes-illustrations-hot-jirka-vaatainen-51.jpg

 

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, amikor egy finn művész (úgy gondolta, megmutatja, hogyan is nézne ki a valóságban egy mesebeli herceg. Egy Disney-herceg! Így a legnépszerűbb mesehősöket láthatjuk "majdnem" hús-vér férfiként. A Hamupipőke szívtiprójától Tarzanig, a Kis hableány szerelméig, egészen Aladdinig megnézheted, melyik srác lenne mesés számodra. Plusz van egy cuki videónk, az nagyon jó, mindenképpen nézd meg!!!

 

 

 

 

 

nivea_meses.jpg

 

Hol volt, hol nem volt... valahol a Nivea tégelyein innen, de a mesevilágon túl, kijött limitált darabszámban egy igazán cukiság. A Nivea minden évben kihoz a kékséges dobozkákon valami motívumot, mintát, amit aztán egy rövid ideig lehet kapni. Most a piciknek kedveznek és ez igazán tetszik nekünk. Olyannyira, hogy itthon már mesélni is kezdtük Leo és Nyuszi kalandjait. Ők elevenednek meg ugyanis a fém dobozkákon Joelle Tourlonias illusztrátor segítségével, a meséket pedig Udo Weigelt írta hozzájuk. Mesefüzetkék találhatóak a polcokon, amiket hazavihetsz és már indulhat is a kalandozás. Nálunk azóta nem hajlandó elengedni a kisded az egyik tégelyt, mióta mesélni kezdtük a kópék kalandjait. Ja, egyébként van egy lány is, Mia a történetekben, tehát kislányok és kisfiúk is beleélhetik magukat a sztorikba. A Nivea weboldalán a Mesevilág fülecske alatt ITT el- vagy felolvashatod a történeteket, megismerheted a hősöket és játékokat is találsz. Igazán kedves kis dolog ez az egész. Szép álmokat, gyerekek! 

 

nivea_meses2.jpg

 

Nivea limitált szériás tégelyes krém •659Ft / 75ml 1589Ft / 250ml•

Reggeli Nesze

beautyka 2015/02/17 21:47 komment

 

 

hetfoi_nagy_nesze_1.jpg

 


Élt egyszer egy idős zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta győzni a kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.

Egy nap egy kételyes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a mester falujába és azzal kérkedett, hogy Ő majd legyőzi az idős zen mestert. A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye meg az első lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyenge pontját villámgyorsan lecsapott. Eddig minden párviadalból győztesen került ki.

Az idős mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idős mester fejéhez. A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gőgös harcosra szegezte szelíden. Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel nem ér el semmit köpködni kezdett, majd pedig átkozódni. Az idős bölcs meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen mester előtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.

A „harc” végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így kérdezték?

– Mester, hogy tudtad elviselni ezt a sok gúnyt, sértegetést és átkozódást?

Erre a Mester így felelt:

- Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az ajándék?

 

 

 

 

Annak idején jól tudta az öreg Walt Disney, hogy mibe is érdemes belefogni, mi az, ami évtizedek múltán is ott él majd az emberek emlékezetében. Alkotásai végigkísérték mindannyiunk gyermekkorát, egyengettek bennünket a felnőtté válás rögös útvesztőiben. Gondoljunk csak Hófehérkére, Jázminra, Csipkerózsikára, vagy akár Hamupipőkére. Ők mutatták meg az élet alapvető igazságait: minden gonosz elnyeri méltó büntetését és győzedelmeskedik a jó, vagy, hogy az igaz szerelem minden akadályt legyőz és nem állhat az útjába senki és semmi sem. A legfontosabb pedig, hogy bármi történjék is sose adjuk fel azt, amiben a legjobban hiszünk, hiszen az álmainkért mindig megéri küzdeni és bizony valóra is válnak. A csodák pedig mindig akkor érkeznek, amikor és ahonnan nem nem is várnánk!

Az ige most is a régi, a Disney hercegnők viszont megújúlt formában térnek vissza, méghozzá egyenesen a kifutók világába. A képek Hayden Williams illusztrátor munkái, és egytől egyig vadítóan dögösek. Azért egy jó kis adag önbizalmat kölcsönvennénk tőlük, ugye?

Nesze!Bogi

 

Reggeli Nesze

beautyka 2014/10/14 21:44 komment

 

szerdai világos.jpg

 

Innen nem lehet kitörni. Innen nincs kiút. Itt fog megkeseredni. Ezeket a mondatokat hallani, amikor valaki tehetséges, szebb jövőre hivatott, de nehéz körülmények közül indul. Mindig könnyebb azt mondani - neki úgysem fog sikerülni. 

Persze, miért is sikerülne, ha hinne a huhogóknak? Ha azokra hallgatna, akik még a sarki közértig sem mentek el, nemhogy megélnék az álmaikat.

Ám a mesében is mindig a legkisebb királyfi kaparintja meg a fele királyságot, meg a királylány kezét, esetenként a sárkány barátságát is. Pedig senki nem gondolta volna róla. Ugye...

Hinni kell a mesében. A saját mesédben. Ezt pedig te írod, nem az élet és nem is más! 

Vidám vasárnap

beautyka 2014/01/25 22:28 komment

egérke2.jpg

Az egér egy lyukból nézte a parasztot és asszonyát, amint egy csomagot bontott fel. Elszörnyülködve látta, hogy egérfogó van benne. Kiszalad taz udvarra, és kiabált: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránézett, és azt mondta:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szaladt. A disznó röfögött egy kicsit, és azt mondta:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.
Az egér a tehénhez menekülz. A tehén elbőgte magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tért haza.


Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó.
A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát.
A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony sajnos eltávozott.

A temetésre sokan eljöttek.

A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.
Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort...

Lehet, hogy úgy érezed, egy probléma téged nem érint. De állj meg és gondolkodj el egy percre. Mindannyian az élet útján haladunk. Minden ember és esemény valamilyen üzenetet hordoz számunkra. Ne legyél közömbös. Vagy ne csodálkozz azon, ha te bajba kerülsz: senki nem segít. Lásd meg a helyzetekben az egérke történetét. 

 

rosie christmas ms.jpg

Az úgy kezdődik, hogy Totó kutya elcsatangol. Aztán a gazdája beleesik egy barlangba, vagyis csatornába. És hirtelen fura alakok asztalánál találja magát. Mese mesével keveredik, így elevenedik meg a Marks & Spencer karácsonyi kínálata. A főhös nem Dorothy és nem is Alice, azaz Alíz, hanem a szupermodell, Rosie Huntington-Whiteley. És Helena Bonham Carter and David Gandy is feltűnik a színen.

Igazán helyes és nyomokban fantáziát is tartalmazó karácsonyi hirdetés ez. Szerintünk. Totó kutya pedig teljesen betölti a szerepét. Cuki és kész.

 

 

 

Vidám vasárnap

beautyka 2013/11/02 22:26 komment

süni1.jpg

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és ha jó szándékkal közeledtek felé, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött. Csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle: fáj-e a szíve.
Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott.
Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott: egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.
Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt.
A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra.
Süni! - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt az állat mellé.
A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.
Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány szeretnélek megsimogatni!
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta.
A kislány tovább kérlelte.
Kedves Süni, kérlek Csak az orrocskádat hadd érintsem meg
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle.
Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott.
Ne haragudj rám, én csak jót akartam
Persze, persze, hm; mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.
Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor
És a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.
A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani: Gyere visszaaa! De egy hang sem jött ki a torkán.
Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszébe:Talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér .
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze.
A sündisznó is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt.
Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt.
A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.
Itt vagyok suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
Hát Isten hozott; mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.
Most megengeded, hogy megsimogassalak?
A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.
Látod, mondtam én, előre megmondtam - morgott a sün. Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!
Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos! - sírt a kislány, és elrohant.
A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána.
Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.
A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza.
Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer csak a szívében is csend lett.
És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
Soha senki nem simogatott meg!
Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből.
És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
Te voltál az egyetlen, aki. . . .
Az egyetlen!
Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.
Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon.
És csodák csodája: a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.

Mindnyájan félreismertünk - mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.

A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli.
A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán. 

Gondold végig, a te környezetedben nincs-e esetleg olyan sündisznó, aki csak arra vár, hogy megsimogassák?