Nesze!szer


 

 

baby-hears-mom-voice-first-time-hearing-aids-coverimage.jpg

 

Annyira, de annyira természetes nekünk, hogy látunk, hallunk, ízlelünk. A kis Matthew pedig nagyon sok betegséggel született, melynek következtében nem hallott. Egészen eddig a pillanatig. Zsepiket előkészíteni, megmutatjuk, hogyan reagált arra, amikor először hallotta a saját édesanyját!

 

 

 

sziklamaszo_szerelem.jpg

 

Hegymászó pasi még sose kérte meg a kezünket, de ez talán nem is baj. Viszont most kint van az interneten egy videó, amiben iszonyat megható módon kéri meg Maddy kezét Lui. Sok boldogságot nekik, igazi karácsonyi feeling ez a filmecske!

 

Maddy + Lui Proposal from Patch Wedding Films on Vimeo.

 

 

 buster_the_boxer_john_lewis_christmas_ad_07-large_trans_njjoebt78qiaydkjdey4cngtjfjs74myhny6w3gnbo8.jpg

 

Azt hiszed, a tavalyi Jonh Lewis reklám volt a legmeghatóbb eddig, amit valaha láttál? Vagy nem is a bácsis, hanem a 2014-es pingvines a kedvenced? Akkor nézd meg az idei karácsonyi reklámot! Ebben egy boxer a főszereplő és még rókák is feltűnnek a színen... vigyázat, a meghatódás idén sem marad el! 

Ps: a 2014-eset ITT nézheted meg, a tavalyiról pedig ITT írtunk.

 

 

patrik1.jpg

 

patrik2.jpg

 

patrik3.jpg

 

Tegnap egy igen megható történettel találkoztunk a facebookon. A Köd jelenti oldal számolt be egy Patrik nevű kisfiú meglepetéséről, amit önkéntesek szereztek neki. Mégy az Irakban szolgáló magyar katonák is elhozták ajándékukat. Változtatás nélkül közöljük a postot és utólag is boldog születésnapot kívánunk a fiúcskának és sok erőt az apukájának! 

Annyi képeslapot és ajándékcsomagot valószínűleg egy év alatt sem kapnak a hosszú, tízemeletes ceglédi háznak a lakói, mint amennyit az utóbbi hetekben vitt a postás a július 9.-én hatodik születésnapját ünneplő Karai Patrik részére.

Az anyukája a gyermekét egészen kis korában az édesapjára hagyta, aki föladta a személy- és vagyonőri végzettséghez kötött munkahelyét és elment gyesre. Azóta is ő neveli a srácot, ám sajnos csak alkalmi munkákat kap, mert nem talál nyolctól négyig tartó elfoglaltságot. Ezért a nagymama kicsiny nyugdíjából, családi pótlékból s csekély segélyből élnek. Idén nem futotta volna szülinapi ajándékra s ezért az apa a Facebookon kérte, hogy küldjenek képeslapon köszöntést a fiának.

Rengeteg jó szándékú ember osztotta meg a kérést és közülük sokan vették a fáradságot arra, hogy feladjanak Ceglédre egy lapot. Az édesapát Gábort faggattam, ugyan elteszi -e albumokba a rengeteg szép képeslapot. Azt válaszolta: „Természetesen, bár albumokra nem futja, de egy nagy dobozban őrizzük a kincseket, biztos meglesznek a 18. születésnapján is a fiamnak!” A szülinap reggelén kilencre a tarka ruhás, vidáman mókázó Attis bohóccal az élen majd három tucat ember gyűlt össze a tízemeleteseknél lévő játszótéren színes lufikkal, kisebb-nagyobb ajándékcsomagokkal, édességgel felszerelve és délig csak jöttek-jöttek az újabb népek. Karcagról is ideutazott egy hölgy, magával hozva az általa készített igazi nagymama tortát. A ceglédi süti-angyalok még némi pénzt is összegyűjtöttek a kék tortaautó s más ajándékok mellé. Három vagány motoros Szegedről érkezett meglepetéssel, s nagy gyorsasággal összepacsiztak a csendes szöszke, kék szemű kisfiúval. Budapestről és hazánk más részeiről a köszöntésre összeverbuválódott szelíd motorosok pedig valóságos mini felvonulást rendeztek berregő gépeikkel. Ők voltak, a MOTOCARITAS közösség tagjai, akik még egy POLICE feliratos bicajjal is kedveskedtek a kisfiúnak. Hamarosan berobogott a Zöldházak Cukrászda kocsija a csodás ajándéktortájukkal, meg további kilenc darab szebbnél-szebb tortával, amit az ország különböző pontjairól, köztük egyet Angliából rendeltek meg, anonim módon. Majd a köszöntők közé besorakoztak helybéli és budapesti rendőrök is. A legnagyobb meglepetést egy egyenruhás hivatásos állományú zászlós hozta, aki az Irakban szolgáló magyar katonák által küldött zöld Süsü sárkányos tortával, több ajándékkal és egy igazi, méretre szabott egyenruhával örvendeztette meg az ünnepeltet. A terepmintás, strapabíró uniformist a srác fülig érő szájjal, azonnal felpróbálta.

Az ünneplés közben többször édesapjához bújó Patriktól megkérdeztem, hogy most akkor a jövő héten minden nap tortát fog enni? A legényke elmosolyodott és azt válaszolta: „Nem, most én ajándékozok meg egy-egy szelet tortával mindenkit, aki eljött megköszönteni, meg az összes barátomat a játszótéren!” S a jólelkű fiúcska mindenkinek adott a finom édességekből, senki nem tudott ellenállni a kedves kínálásnak.

(Forrás: ITT.)

 

 

yellow_cab1.jpg

 

Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.

- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.

-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
- Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.


Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.

És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el...

Vidám vasárnap

beautyka 2016/01/23 17:26 komment

 

 

szepseg_tukor.jpg

 

 

 





Mese a szeretetrõl a tükörrõl és a szépségrõl

Mit most hallasz nem mese régi korok poros története, szakállas manók mesélik ha eljönnek az árnyak, csupán száz évben egyszer, mikor megpihennek a lábak. Mit kobold mondott, igaz, pont szó szerint írtam le, hát figyelmesen olvasd, íme:

Egyszer, messze földön, nagyon rég, egy királynak lánya született. Gyönyörű volt kicsinek is, s egyre szebb lett ahogy felcseperedett. Mire eladósorba került, olyan szép lett, hogy nem volt hozzá hasonló az egész földkerekségen. Messze földre vitték a szépség hírét a galambok, s a hírt, hogy a Hercegnőnek vőlegényt keresnek.
Nem messze a vártól lakott egy csúf tündér, irigy volt, gonosz s megkeseredett. Hallotta a szépség hírét és dühösen felkerekedett. Egész a várig ment, be is jutott, s ahogy meglátta a szépséges Hercegnőt, olyan dühös lett, hogy nyomban megátkozta.
Szebb és szebb legyél napról napra, ki rád néz, a valóságot lássa! Egyedül te, csak te légy az, ki minden tükörben csúnyát lát, egy csúf ocsmány banyát!
Szegény Hercegnő nagyon megijedt, berohant a várba s egyből tükröt keresett. Belenézett, s mit látott! Egy szörnyű ocsmányságot! Egy rút, vén banyát, rettenetes szörnyű pofát. Volt nagy sírás, nagy ijedelem, a király is megijedt, nem tudta mit tegyen. Aztán kiötlötték, hogy meghívják a jó tündért, hátha van segítség. Az igazság az volt, hogy az átok ellenére a Hercegnő szép maradt, de minden tükörben melybe belenézett, egy szörnyű vénasszonyt látott. Hiába mondták neki sokan, hogy szép, gyönyörû, nincs Hozzá fogható, nem hitte el senkinek. Magába roskadt, megkeseredett. Idõvel megérkezett a jó tündér, de sajnos az átok olyan erõs volt, hogy nem tudta feloldani, csak enyhíthetett rajta.
-Minden tükörben mely nem él csak a rútat láthatod, de az élő tükör majd megmutatja az igazságot, az képes lesz feloldani a varázslatot!
Így szólt, s ezzel távozott, azt mondta többet nem szólhat, segített ahogy tudott,érjék be annyival, hogy enyhítette az átkot.
Telt múlt az idő, senki nem értette a varázslatot. Az élő tükör, mi lehet az? Senki nem tudta, ezért aztán segíteni sem tudtak szegény Hercegnőn. Kipróbáltak sok-sok féle tükröt, messzi országokból hozattak különleges tükröket, furcsákat, nagyon drágákat, de a Hercegnõ mindegyikben csak a csúfságot látta. Mások viszont napról napra szebbnek és szebbnek látták õt. Özönlött a kérők hada de a Hercegnő mindet visszautasította, magába roskadt, megkeseredett. A vártorony szobájából többet ki sem nézett. Őröket állíttatott a lépcsõkhöz, súlyos lakatokkal záratta le a szobát, senki-senki ne lássa csúfságát. A kérõk lassan elmaradoztak, a Hercegnõ jó ideje senkivel nem találkozott, magányában kesergett, búslakodott.
Élt egy távoli országban egy egyszerű legény, nagy volt a szíve, szerette a világot, minden mi élő a barátja volt. Szelek szárnyán
járt a hír a Hercegnőről aki gyönyörű, és az átokról ami miatt élve eltemetkezett, a legény is hallotta ezt. Nem bírta a szíve a szomorúságot melyet olyan távolról hallott. Felkerekedett hát, és csak úgy gyalogosan elindult, hogy megnézze magának a Hercegnőt. Sok vándorlás után, elérkezett a várhoz, ahol Hercegnőnk élt önnön rabságában. Megpróbált hozzá bejutni, de nem engedték, a Hercegnő parancsa szent volt, a szolgák még mindig azt lesték. A legény fejében egy terv fogant, jó hosszú kampós kötelet kerített, s várta az éjszakát. Mikor sötét lett, a legény nagy bátran a vártorony alá ment, óriás lélegzetet vett és teljes erõbõl hajított egyet, a kampó megakadt a vártorony tetején, szédítõ magasságban. Elkezdett mászni a bátor, egyre feljebb és feljebb haladt, húzta magát rendületlenül felfelé, kíváncsi volt a szépre, amely rejtőzik előle. Mászott csak mászott rendületlenül,tenyerérõl a bõr már rég lejött, fájt nagyon de õ ezzel nem törõdött.
Mászott csak mászott az irdatlan mélység felett többször megcsúszott, de nem érdekelte semmi, csak előre, előre, már nem állíthat meg senki. Nincsenek éles fegyverek marcona őrök, villogó kések. Csak a kötél és a magasság, küzdött keményen hajtotta a boldogság. Végre feljutott, kifújta magát és az ablakhoz lopakodott, belesett. S mit látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Órias ágyban, puha, gyönyörû ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörû haja, hófehér karja elbûvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget lélegzetvisszafojtva, nem tudott betelni a látvánnyal melyet szeme látott. S egyszer csak, ki tudja miért? A Hercegnő felriadt, meglátta a fiút s nagyot sikoltott de a sikoly abban a pillanatban a torkára forrt, évek óta először egy szerető szempárban meglátta magát, s amit látott több volt mint egy szép arc, a mosolygó szempárban csodát látott. Hirtelen minden szépségét meglátta a legény szemében, egy szeretõ szempárban mely maga volt az élõ tükör. Látta a szépséget amely addig rejtve volt, a varázs megtört és a várba újból boldogság költözött.


Ennyi volt mit a kobold mesélt, elmondta a szép Hercegnõ történetét. Nem üveg s fém az, melyben az igazat láthatod, csupán az elõ tükor képes megmutatni a valóságot.

 

 

john_lewis_2015.jpg

 

Két csodálatos karácsonyi hirdetésre bukkantunk. Mindkettő már üzenettel bír, de nincs mese, rendesen megérinti az embert. Az egyikben gyerekek mondják el, mit is szeretnének a szüleiktől az ünnepre, nyilván, akinek van gyermeke, el is pityeredik rendesen. Ez az Ikea videója. A második pedig szintén megható, a magányt választották alaptémának. Egyébként a cég (John Lewis) eddigi karácsonyi hirdetései is zseniálisak voltak. Zsepiket előkészíteni, vigyázz, kész, meghatódás!

 

 

 

 

 

apafia.jpg

 

Egy igazán megható videót találtunk annak kapcsán, hogy a világban ilyenkor ünneplik az Apák napját. Ebből is kiderül, hogy igen, léteznek olyan férfiak (is), akik nem félnek kimutatni az érzéseiket és azt, hogy örülnek, amikor megtudják, gyermekük lesz. Nehogy már pont ma ne hatódjunk meg...

Ps: ez is egy szuper Dove videó egyébként!

 

 

 

anya_csak_egy_van.jpg

 

 

Ezoterikusok szerint állítólag leszületés előtt kiválasztjuk egymást. A pici és anyu. Két lélek, akinek találkoznia kell. És ezt a szálat később sem szakítjuk el. Csak még szorosabb lesz a kötelék.

Nézd meg, ahogy ezek a kicsik megtalálják a többi közül az anyukájukat. Nem mást, csak azt az egyetlen nőt fogják meg. Vigyázzunk, hogy ez a kötelék felnőttként is ilyen erős maradjon! Mert anya csak egy van...

Ps: az önkéntes gyerekek csak tapintással vizsgálhatták meg, melyik is az ő anyukájuk!

 

 

 

 

 

blind-devotion.jpg

 

Ha ma csak egyetlen videót nézel is meg, akkor ez legyen az. Blind Devotion, azaz Vak hűség címmel készült el a Jubilee Project kisfilmje, mely az igazán mélyről jövő, igaz szerelmet hivatott demonstrálni. A videó egy házaspár életébe enged betekintést, kezdve a mindennapi rutinoktól át. Reggeli ébredések, reggeli készítés a szerelmünknek, vagy a munkába indulás (ennek később nagy jelentősége lesz) az első katasztrófáig, ami kibillenti őket a megszokott, idillien szerelmes hétköznapokból. A feleség egyik napról a másikra kezdi fokozatosan elveszíteni a látását, amit eleinte titkol a férje elől. Nem tud vele mit kezdeni, továbbra is bizonyítani akar. Karrierjének elvesztése is fenyegeti, mindezek mellett a legnagyobb nehézséget azonban az egészségi állapotában hirtelen beállt változásnak a közlése jelenti. „Hogyan mondanád el életed szerelmének, hogy meg fogsz vakulni?” – szögezi nekünk a kérdést. Az önzetlen, mindent óvó, láthatatlan gondoskodás és a harc a szerelmünkért, egy férj belső vívódása elevenedik meg a képkockákon. A filmet nézve egyre inkább tudatosul bennünk a tény, miszerint a szerelem az érzés és a csillogó felszín mellett egy életre szóló döntés és elhatározás is, hogy bármi történjék is, sosem engedjük el annak a kezét, aki miatt van értelme felkelni reggelente. Hogy feltámadhat újra a láng, nem számít milyen katasztrófa áll éppen az utunkba. A szerelem tényleg mindent elsöprő és tényleg önzetlen.

Nesze!Bogi

 

 

 

50-years-love-lovers-couple-photography-lauren-fleishman-12.jpg

A szerelmespár kifejezésre általában rögtön fiatal kis kamaszokra, vagy húszas éveikben járó felnőttekre asszociálunk. Valószínűleg sztereotípia ez, vagy kevés idős, szépen élő párt látunk a környezetünkben. Erre most alaposan rácáfol Lauren Fleishman sorozata, aki olyan párokat kapott lencsevégre, akik legalább ötven esztendeje szeretik egymást. Az inspirációt a nagyszüleinek a háború alatt egymáshoz írt szerelmes levelei adták. Ötven ilyen párt szeretett volna lefotózni, aztán mire észbe kapott, már száz történetet hallgatott meg és fotografált. Vigyázat, megható összetartozások jönnek!

 

 

 

creative-best-wedding-photography-awards-2014-ispwp-contest-8.jpg

 

creative-best-wedding-photography-awards-2014-ispwp-contest-9.jpg

 

 

A The International Society Of Professional Wedding Photographers 20 kategóriában hirdetett versenyt. A Pure art kategóriától a helyszínig több válfajban versenghettek a fotósok, gyönyörű képek kapták meg az első helyezést. Egész egyszerűen elképesztően szívet melengető pillanatokat örökítettek meg a fotósok. Mutatjuk a képeket, az első tánctól az esküvői részletig mindegyik szép. 

 Ps: tetszett a post? Csatlakozz hozzánk a facebookon ITT és még több szívedet is melengető történettel várunk!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu