Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2017/03/15 20:22 komment

 

 

bocsi.jpg

 

Megbocsájtani nem azt jelenti, hogy nem állsz ki magadért. Bocsáss meg másoknak és magadnak is. Nem azért, mert megérdemlik a megbocsátásodat, hanem azért mert te végre megérdemled a békét.

Reggeli Nesze

beautyka 2015/07/20 20:46 komment

 

sarkadi_kriszta.jpg

 

Ha nem vagy hajlandó megbocsátani, a bűntudat, a szégyen, a hibáztatás, a sértettség és az elutasítás ellened forduló érzéseihez ragaszkodsz. Ilyenkor úgy véled, nem érdemled meg mindazt a jót, amit a világ felajánl neked, és képtelen leszel elfogadni az ajándékait. Gondolj úgy a megbocsátásra, mint érzelmi nagytakarításra. Lehetővé teszi, hogy helyet teremts az újnak, mindannak, amire vágysz.

Sarkadi Kriszta (igazabolszerelem.hu)

dupla arc.jpg

Lelki méregtelenítés

Vajon miért nevezzük a haragot más néven méregnek? Talán mert amikor keserűséget forralsz magadban, és megbocsátás helyett önmagadat emészted, halálosabb mérget kotyvasztasz, mint egy vasorrú bába. És bár a sztori ősidőkre nyúlik vissza - tuti akadt féltékeny ősasszony, sőt, tán duzzogó dínó is - úgy fest, a haraggal a mai napig nem nagyon tudunk mit kezdeni...

Pedig,ha valami bánt minket, és nem kezdünk vele valamit, az egészen biztosan kiszárítja a lelket, és kicsavarja belőlünk az életet. A modern orvostudomány álláspontja egyezik a spirituális ösvények tanaival: a haragtartás arra is képes lehet, hogy az egész környezetedet megmérgezze: a munkahelyedre, a kapcsolatodra, a családodra is sötét füstfátylat terít, amely alatt csendesen fulladozol te és a szeretteid. Migrént és - kapaszkodj meg - rákot is okozhat, álmatlansághoz, kóros falásrohamokhoz vagy étvágytalansághoz vezethetnek, és a mások iránt érzett negatív érzelmek depresszióban és öngyűlöletben manifesztálódnak.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a harag "kiűzi" a lelkedből a valódi személyiségedet, és annak helyét egy emocionális csapda veszi át, amelyen te is, és a barátaid is fennakadtok. Ezt a csapdát pedig úgy hívják: hibáztatás. Pedig a kabbalisták szerint minden olyan helyzet, amely lehetőséget ad arra, hogy uralkodj magadon, valójában nem átok, hanem igazi ajándék. Bár a tévésorozatok, filmek és színdarabok azt üzenik nekünk: a kihívásoknak drámákban kell kicsúcsosodniuk, ám ha egy kapcsolatban vitás téma merül fel, az azt jelenti, hogy egy új, eddig felfedezetlen területre tévedtetek a közös utatokon, ez pedig nem visszalépést, hanem csodálatos fejlődést jelent.

óra szív.jpg



Amikor mérgesek vagyunk, gyakran olyasmit teszünk, amit józan lelki állapotban sosem lépnénk meg. A haragtól megemelkedik az adrenalin szint, felszökik a vérnyomás, sokkal gyorsabban ver a szív, és már robbanunk is. Ezért egy stresszes helyzetben képtelenség helyes következtetéseket levonni a másikkal kapcsolatban: a tested egyszerűen nem alkalmas rá. Ilyenkor utasíts vissza minden negatív gondolatot, amely azt üzeni neked: az illető rossz szándékkal közelített feléd, és próbáld meg "kicserélni" arra az örök igazságra, hogy "ő is ember, ő is hibázhat."

Hiszti helyett pedig próbáld ki a meditációt: hunyd le a szemed, és képzeletben radírozz ki minden pletykát, aggodalmat, gyűlöletet, sértettséget, majd helyettesítsd őket jó hírekkel, vidámsággal és szeretettel, és gondolatban küldd el ezt a fényt mindenkinek, akinek szüksége lehet rá, legfőképpen pedig annak, akire mérges voltál. Az én kedvenc "haragmentesítő" meditációm Yehuda Berg magyarul is megjelent, "Isten 72 Neve" című könyvének egyik mantrája:  "Kiirtom a haragot a szívemből, felszabadítom a lelkemet mindattól a tehertől, ami a reakcióimból fakad.  Ahogy visszanézek a múltbeli haragos pillanataimra, látom, hogy a sötétség uralkodott el rajtam. Több erőt adtam a helyzetnek, mintsem hogy ellenálltam volna, és megtartottam volna az energiámat. Felismerem, hogy semmi ebben a fizikális világban nem válthat ki belőlem dühös reakciót."

Egy ilyen meditáció után könnyebb észben tartani: a lelki nyugalom sosem a környezetünk viselkedéséből, hanem a saját, helyes viselkedésünkből és gondolkodásmódunkból fakad.

Fényes hetet mindenkinek.

www.whitecityboy.com

www.facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

krisi útjelző elb.jpg

Szépséges tévedések

„Vehettünk volna egy medencés házat, telepakolhattuk volna menő Warhol képekkel, lovagolhattunk volna vidéken, egy csapat kutyával körülöttünk, farkasszemet nézve versenyezve. Beutazhattuk volna a világot, csurom vizesen meztelenre vetkőzhettünk volna a tengerparton, megmászhattunk volna egy hegycsúcsot, ahonnan végignézzük a tökéletes naplementét, amint az égboltra írja a nevünket. Élhettük volna az őrült életet halálunk napjáig, ehhelyett csak bánatot okoztam neked.” Madonna egyik dala a legutóbbi lemezről. A címe: ’I f*cked up’, azaz ’Elba*tam’. „Nem félek kimondani: azt kívánom, bárcsak meg nem történtté tehetném, de nem tudom.”

Vajon hány kapcsolat ment tönkre azon, hogy valaki hibázott? Egyszer, kétszer, néhányszor, vagy sokszor... de mindannyian belegázoltunk már a szerelmünk lelkébe, elég alaposan. Apró füllentések, kis titkok, gyenge pillanatok. Helyzetek, amelyekbe semmi mást nem tartottunk lényegesnek, csak hogy azonnali boldogságlökethez jussunk, akárhonnan érkezik is az. Aztán bocsánatot kérünk, vagy éppenséggel még azt sem, hiszen „nem kell feleslegsen fájdalmat okozni”... pedig az igazi tortúra ezzel kezdődik: az őszinteség áldozatául esik a bizonytalan
végkifejlettől való félelemtől. A bocsánatkérés pedig... mindig óriási lavinát indít el.

Első körben megkönnyebbülés. Utána pedig érkeznek a hullámok, amelyek egyre nagyobbak, és egyre nehezebb állni őket, de talpon kell maradni, mert nincs más választás. Fűzanyó mondja a Pocahontasban, mikor az egyik ágával felzavarja a tó vizét: „Figyeld csak a vízgyűrűket. Eleinte kicsik... aztán pedig hogy megnőnek. Csak valakinek el kell kezdenie.”És így igaz, valakinek mindig el kell kezdenie – akkor is, ha a hullámok akkorára dagadhatnak, hogy lerombolják az aktuális világunkat. Mert ha eljön az a pont, hogy a változás – bármerre vigyen is – jobb, mint a biztos jelen, akkor ideje hullámokat kavarni. Ha pedig elég erős egy kapcsolat gyökere, akkor az áradat levonulása után megmarad minden, ami igazán fontos. A felesleges szemetet pedig elviszi a víz.

Sokan úgy vélik, hogy a hibák és tévedések csodás lehetőséget nyújtanak arra, hogy fejlődjünk. Igaz, de szerintem csak akkor, ha beismerjük őket – önmagunknak és a másiknak. A világon semmi szégyenletes nincs abban, ha valaki időnként gyenge, segíteni viszont csak azon lehet, aki nem játssza el közben, hogy ő milyen hű de erős. Segíteni csak azon lehet, aki őszinte. Amikor pedig az őszinteség olyan fájdalmas, hogy majd’ belehalunk, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy jó úton haladunk. Nem fájna, ha nem lenne fontos a beismerés. Az pedig, hogy mit kezd a „sorry”-val a másik, már az ő döntése. Nem azért kérünk bocsánatot, mert megbocsátást várunk cserébe, hanem azért, mert ez az egyetlen igaz út. Akkor is, ha sok változást hoz.

Hogy még egy rajzfilmes példával éljek: „A változás jó.” Rafiki, a bölcs pávián mondja ezt az Oroszlánkirályban. Amilyen kurta és szimpla, olyan fontos igazság. A változás a lehető legjobb dolog, ami történhet velünk. Hányszor „köptük szembe” azt az ember, aki egykor voltunk? Minden kisgyerek undorodik a cigitől, aztán nagyok leszünk, és
nekiállunk pöfékelni. Kijelentjük, hogy viszolygunk a könnyűvérű emberektől, de egy váratlan pillanatban azon kapjuk magunkat, hogy halálosan élvezzük a szabadosságot. Elítéljük a csalfa férfit, aztán egyszer csak eljön egy nap, amikor nem is tűnik akkora morális szakadéknak kikezdeni egy házas emberrel.

A tévedéseink száma végtelen, az egyetlen dolog pedig, ami összeköti ezeket a „hibákat”, hogy mind megbocsátható – ha nem seperjük őket a szőnyeg alá.

Fényes hetet!

steinerkristof.com

Reggeli Nesze

beautyka 2012/06/01 07:24 komment


 

A megbocsátás nem szívesség. A megbocsátás kötelesség. Megbocsátani nem könnyű, de haragudni még ennél is sokkal nehezebb. Éppen ezért a megbocsátáshoz nem szabad várakoznom, sem bocsánatkérésre, sem változásra, sem arra, hogy az idő begyógyítsa a sebeket. Mert a megbocsátás nem egy folyamat, hanem egy döntés. 

Steiner Kristóf - Hajónaplók

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu