Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2017/05/17 20:55 komment

 

komfortzona.jpg

 

„ … a komfortzóna az a helyzet, amit megszoktál, és amit megtanultál kezelni nullától kb. hat-hét éves korodig. Bármi legyen is az.
Ha feltétel nélkül szerettek és dicsértek, akkor az. Ha vertek, akkor az. Ha elhanyagoltak, akkor az. Ha szeretetlenségben, ridegségben nőttél fel, akkor az.
Fontos ,hogy megértsd, a komfortzónának a komforthoz semmi köze. Egyszerű megszokásról van szó, mely lehetővé teszi azt, hogy megtanulj egy adott helyzetet kezelni, bármi legyen is az. Vagyis ez a válaszod a külvilágodra. Ezen körülmények válaszreakciókat váltanak ki belőled: beidegződött viselkedési és gondolati sémákat, lelki önvédelmi és túlélési taktikákat, érzelmi blokkokat, stb. Csupa jó dolog. Szóval valószínűleg ilyenek vannak a tarisznyádban.
Szerintem a kutya ott van elásva, hogy a tudatalattink úgy működik, hogy mindig a „beprogramozott” pályán maradjunk. Úgy irányítja szavainkat, gondolatainkat, választásainkat és cselekedeteinket, hogy valahogy mindig visszakerüljünk a komfortzónánkba. …
Persze úgy is dönthetünk, hogy nincs kedvünk, bátorságunk vagy energiánk az árral szemben úszni és inkább hagyjuk magunkat sodortatni egészen addig, amíg a lelki, sok esetben fizikai kimerüléstől el nem süllyedünk. …

Fert Mónika

Reggeli Nesze

beautyka 2017/05/01 20:16 komment

 

komfortzonas.jpg

 

… a komfortzóna az a helyzet, amit megszoktál, és amit megtanultál kezelni nullától kb. hat-hét éves korodig. Bármi legyen is az.
Ha feltétel nélkül szerettek és dicsértek, akkor az. Ha vertek, akkor az. Ha elhanyagoltak, akkor az. Ha szeretetlenségben, ridegségben nőttél fel, akkor az.
FONTOS, HOGY MEGÉRTSD: A KOMFORTZÓNÁNAK A KOMFORTHOZ NINCSEN SEMMI KÖZE. Egyszerű megszokásról van szó, mely lehetővé teszi azt, hogy megtanulj egy adott helyzetet kezelni, bármi legyen is az. Vagyis ez a válaszod a külvilágodra. Ezen körülmények válaszreakciókat váltanak ki belőled: beidegződött viselkedési és gondolati sémákat, lelki önvédelmi és túlélési taktikákat, érzelmi blokkokat, stb. Csupa jó dolog. Szóval valószínűleg ilyenek vannak a tarisznyádban.
Szerintem a kutya ott van elásva, hogy a tudatalattink úgy működik, hogy mindig a „beprogramozott” pályán maradjunk. Úgy irányítja szavainkat, gondolatainkat, választásainkat és cselekedeteinket, hogy valahogy mindig visszakerüljünk a komfortzónánkba. …
Persze úgy is dönthetünk, hogy nincs kedvünk, bátorságunk vagy energiánk az árral szemben úszni és inkább hagyjuk magunkat sodortatni egészen addig, amíg a lelki, sok esetben fizikai kimerüléstől el nem süllyedünk. …
Mindenki saját maga dönti el, hogy melyik rizikót választja: rengeteg energia-befektetéssel megpróbálsz kijutni az ördögi körből, úgy hogy nem tudod előre, hogy hogyan és mikor fog sikerülni, vagy pedig legalább ugyanannyi energia-befektetéssel továbbvegetálsz, nem teszel semmit az ügy érdekében, és bizonyossággal tudod, hogy nem fog sikerülni, mert meg se próbáltad. … Ehhez is egyfajta bátorság szükséges. Körülbelül annyi, mint belenyugodni egy életfogytiglani börtönbüntetésbe anélkül, hogy megfellebbeznéd az ítéletet.

Fert Mónika

Vidám vasárnap

beautyka 2017/02/25 20:19 komment

 

nezdmashogy.jpg 

 

Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe. Középre egy létrát helyeztek, majd annak tetejére banánt. Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába. Minden alkalommal, amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán, leöntötték a többieket hideg vízzel.

Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki fel mer indulni a létrán, azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, jön a hideg zuhany az égből. Nem sok idő kellett rá, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán. Banán ide, banán oda…

Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra. Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hideg zuhanyt. Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel. Ezután lecseréltek még egy majmot, és ugyanez történt. Elindult a létrán és rögtön kapott is érte… Ami azért furcsa, mert az előző új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába. A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet. Most már nincs senki az eredeti 5 majomból.

Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára. Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért. Mégsem másznak fel érte. Miért? Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák: „Nem tudom. Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok.”

Mert ez mindig így volt és ezt így kell csinálni. Lehet, hogy épp feltesszük a kérdést önmagunknak: miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is?

Milyen irányba fejlődünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük? Ki mondta azt, hogy ez így jó? Ki döntötte el? Létezik egy másik világ a mi kis világunkon kívül… Jobb, szebb? Nem tudjuk. Miért? Mert nem merjük megkérdezni, miért is nem lehet felmászni azért a csábító banánért.

Ma gondold végig azt, hogy hol a te banánod, létrád...

Reggeli Nesze

beautyka 2015/08/13 20:29 komment

 

marilyn_daily.jpg

 

 

Mi van, ha az utadat nem megtalálnád, hanem megteremtenéd?

Mi van, ha nem rálépnél az első kövekre, hanem letennéd azokat?

Mi van, ha úgy ébrednél, hogy bármi is lesz, te elindulsz valamerre?

Mi van, ha a látszólagos biztonságot elengednéd és a bizonytalan felé mennél.

Mert újat, jót, jobbat, mást csak a komfortzónából való kilépés hozhat.

mini audrey.jpg

"A csodák a komfortzónán túl kezdődnek."

Ez a mondat az utóbbi évek során afféle spirituális szlogenné vált, és mint minden olyan bölcsességet, amit gyakran hallunk, ezt is hajlamosak vagyunk közhelynek nevezni. Pedig a közhelyekből rengeteget tanulhatunk, és egyáltalán nem véletlen, hogy sokat, és sokszor idézzük fel őket: az élet legnagyobb alapigazságait soha nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ugyanúgy, ahogy a "szeretlek", a "jó reggel", vagy a "hiányzol" sem "kopik el" a használattól, a fontos spirituális bölcsességek sem mennek ki a divatból. Mi több, óriási szükségünk van rá, hogy időről időre emlékeztessen minket valaki, vagy valami az élet nagy igazságaira. Minthogy semmi más nem számít, csak a szeretet. Vagy, hogy minden fizikai dolog ezen a világon mulandó. És mindent visszakapunk - a jót és a rosszat is, mert ez a karma törvénye.

Ezen a héten Yehuda Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója egy blogbejegyzést osztott meg, amely visszarepített azokba a pillanatokba, mikor először mélyültem el a kabbalában, öt évvel ezelőtt. (Újabb fontos közhely, de nagyon igaz: az életben a legfontosabb dolgokat felejtjük el a legkönnyebben.) A poszt arról szólt: miért kellene már elfogadnunk, hogy a csodák valóban a komfortzónán kívül történnek meg, amikor úgy vagyunk "kódolva", hogy sosem akarjuk kényelmetlenül éreznünk magunkat? Miért akarna egyáltalán az életében a kellemetlenségekkel szembesülni? Hiszen - ahogy Yehuda íja - az élet annyival egyszerűbb ha követjük a családi hagyományokat, a berögzült rutinokat, és a kényelmes kanapén üldögélve nézelődünk.

"Sajnos ebben az életben semmit sem kapunk kézhez ezüst tálcán, és ha még így is lenne, csekély lenne az esélye, hogy a dolog valóban igazi megelégedéssel töltene el minket. Csak egy példa: a fiú, aki az apjától kézhez kapja a gyeplőt egy már felépített  sikeres vállalkozás felett, nem lesz olyan boldog és büszke a sikereire, mintha
vérrel-verítékkel és könnyekkel küzdötte volna fel magát a csúcsra. Minél többet dolgozunk valamin, annál nagyobb lesz a teljesség érzése, ha munkánk tárgyára pillantunk. Ez a valódi értelme a komfort zóna elhagyásának. Ha az életünknek ugyanazon kényelmes keretei között tartózkodunk állandóan, nem tudunk tovább lépni nagyobb és jobb dolgok felé."

A helyzet az, hogy mindannyian két világban élünk egyszerre: spirituális, és fizikai létben. A spirituális a lelkünk világa, a fizikai pedig a testünk, az egónk valósága. Amikor fizikailag kényelmetlenül érezzük magunkat, a fizikai valóságunkban ugyan nehézségeink támadnak, fájdalmat, sértettséget tapasztalunk meg, de a spirituális világban éppen egy hatalmas lépést tettünk egy jobb élet felé. A kényelmetlenség nem más, mint egy lehetőség - ezért van az, hogy a buddhisták közül sokan például nem vesznek be fájdalomcsillapítot migrén, fog, vagy hasfájás esetén: a negatív élmény hatására megtisztulunk egy korábbi rossz tettünktől.

Ezen a héten lépj ki a komfortzónádból, és készíts egy listát arról, milyen élethelyzetekben, helyszíneken, emberek társaságában, szorul össze a gyomrod. Ha pedig megvagy vele -bármilyen őrültségnek hangzik is - szó szerint keresd a lehetőséget a kényelmetlenségek megtapasztalására. Egyrészt magadnak teszel szívességet, hiszen hozzászokva ezekhez a helyzetekhez sokkal könnyebben kezeled majd őket, másrészt pedig - hiszed vagy sem - elképesztő, pozitív változásoknak nyitsz ajtót az életedben.

Csodás hetet mindenkinek.

www.whitecityboy.com
www.facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

kényelem 1.jpg

A kártékony kényelem

Veled is előfordult már, hogy egy nagy lakoma, egy egész napos sütkérezés, vagy egy dvd-zés marathon után sokkal fáradtabbnak érezted magad, mint mondjuk egy kiadós edzés, vagy egy kihívásokkal teli munkanap után? Az élet legnagyobb paradoxona: aki kidöglik a napra, hogy feltöltődjön, azt végül kiszívja a nap. Az előző héte már beszélgettünk arról, mit is jelent elhagyni a komfort zónát - de a hozzám érkező mailekből úgy tűnik, sokan egyáltalán nem értik, mi is lehet ebben a jó. Hiszen az ember egész életében azért dolgozik, hogy kényelmes életet élhessen. Ezért akarunk sok-sok pénzt, ezért akarunk olyan társat, aki kiegészít minket, és ezért igyekszünk megtalálni azt a munkát, amelyet a leginkább élvezünk - és ez így is van rendjén.

Arra azonban már nem gondolunk, hogy minél nagyobb a vagyonunk, annál hatalmasabb felelősség megtartani azt, és minél többet keresünk, annál nehezebb jól dönteni, mibe fektetjük a pénzünket. Az sem jut eszünkbe, hogy a kényelmes kapcsolatok, amelyekben többé nem kell bizonyítanunk, előbb utóbb oda vezetnek, hogy eseménytelennek érezzük az életünket, és hamarosan kétségbeesetten keressük majd a kalandot - azaz a  kényelem szöges ellentétét. Ha pedig mindent elértünk a munkánkban, vagy egyszerűen csak túlságosan könnyű a meló, egészen biztosan motiválatlannak érezzük majd magunkat, és olyan karrierre vágyunk majd, ahol bizonyítanunk kell majd - önmagunknak és másoknak.

kényelem2.jpg



Mindez azért van, mert - a közhiedelemmel ellentétben - a kényelemben az égvilágon semmi jó nincsen hosszútávon. Nem hajt minket sehová, nem inspirál bennünket semmire, és nem segít abban, hogy az élet bármely területén következő szintre léphessünk. Vaskos közhely, de a nyaralásban éppen az a jó, hogy csak egy-két hétig tart. Szaunában heverészni, erdőn-mezőn kirándulgatni, vagy épp a kedvenc szórakozóhelyünkön táncikálni sem szeretnénk a nap 24 órájában, a hét minden egyes napján - ugyanis a kényelem csak akkor okoz boldogságot, ha előtte keményen megdolgoztunk érte. Nemrégiben futottam bele Yehuda Berg egyik blogbejegyzésébe, amelyben a szerző azt írta: "Keresd a kényelmet, és talán találsz valamit. Keresd a fejlődést, és megkapsz mindent, amire vágyakozol.", dióhéjban pedig arról szólt: amíg lélegzünk és élünk, a spirituális munka soha nem ér véget.

"Hány évet töltöttünk a kényelmünk hajszolásával és a végeredmény mennyire tett valóban boldoggá minket? A komfort érzés pillanatnyilag elégedetté tesz bennünket, ám ez az érzés sosem tartós, és gyakran összeomlás követi. Ugyanakkor a kihívások hatására megerősödünk, fejlődünk és ez hosszú időre a tartós beteljesedés érzését biztosítja
a számunkra. Ha azokra az emberekre gondolsz, akikre leginkább felnézel, vagy akik jobbá tették a világot a 1már eleget tettem' kifejezés nem is szerepelt a szótárukban. A nagy történelmi hősök, akiket emberöltőkön át tisztelünk, sosem a saját kényelmüket kereső emberek voltak. Ők mindig tudták, hogy még számtalan dolgot kell elérniük, és sok mérföldet bejárniuk mielőtt álomra hajtják a fejüket." - írja Yehuda.

A legtöbben észre sem vesszük, hogy éppen a kényelem állandó hajszolása az, ami elválaszt minket a boldogságtól, amire olyan nagyon vágyakozunk. Próbáljuk ki, csak egyetlen hétre: a kívánságlistánk élére helyezett materiális dolgokat, cseréljük le a vágyra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. A "mikor dőlhetek már hátra?" helyett ezen a héten kérdezzük azt: "mivel tehetnék többet másokért, önmagamért, és az egész világért?"

Mozgalmas, kalandos, kihívásokkal teli hetet mindenkinek!

www.whitecityboy.com

www.facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

skorpió4.jpg

Ha megcsíp a Skorpió

A kabbalista naptár szerint - amely a hold és a nap járásához is igazodik - ezen a héten megérkeztünk a Skotpió havába. Ezt az időszakok a kabbalisták "Mar Cheshvan"-nak nevezik: "Cheshvan" a hónap neve, "mar" pedig keserűt jelent - nem véletlenül. Ám, ha átrendezzük a betüket, "mar"-t kapunk, amely héberül azt jelenti: "kimagasló". Ebben a hónapban tehát mindannyiunk legnagyobb kihívása, hogy akeserűségből valami kimagaslót  hozzunk létre.

Ilyenkor a Skorpió tulajdonságai kicsit mindannyiunkban felerősödnek - a jók, és a rosszak is. Csodás hír, hogy a jegy szülöttei elképesztő akaraterővel vannak megáldva: amit elterveztek, azt véghez is viszik. Kevésbé csodás hír, hogy ez gyakran átcsaphat önzésbe, és kegyetlenségbe. Ez a kettősség bennünk is jelen lesz a következő hónapban, és könnyedén azon kaphatjuk magunkat, hogy miközben a szeretetünktől és gondoskodásunktól vezérelve cselekszünk, féltékennyé, iriggyé és akarnokká változunk. És nincs átmenet: csak csodálatos magasságok, és pokoli mélységek. Szerencsére a Skorpió energiája intuícióval és spirituális érzékenységgel is megajándékoz bennünket. Ha igazán figyelünk a jelekre, tudni fogjuk, mere induljunk, melyik a helyes döntés, és melyek azok az élethelyzetek, amelyekben semmi dolgunk többé.

Yehuda Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója azt tanítja: "Általában vagy csak gondolkodunk, de nem cselekszünk, vagy épp fordítva: csak cselekszünk, de nem gondolkodunk. Nagyon fontos megérteni, hogy az egyik nem megy a másik nélkül - gondold ki, milyen életre vágysz, és ha megvan az utad, cselekedj!" Légy megbocsájtó, és ne légy túl durva magaddal szemben. Csak figyeld meg, hogy min kell változtatnod annak érdekében, hogy olyan életet élj, amiről mindig is álmodtál, majd lépj a tettek mezejére. Ha pedig nem megy egyik napról a másikra, ne ostorozd magad - olyan türelemmel szoktasd rá magad az új életre, ahogy annak idején a kedvenc tanárod segített megérteni a leckét.

skorpió2.jpg



Ugyanakkor ebben az ítélkezéssel teli időszakban az is meglehetősen fontos, hogy másokkal szemben is kegyelmes és megbocsátó légy. Ha önmagunknak elnézzük, hogy időnként a saját javaink harácsolása, a saját személyes bologságunk, vagy a saját igazunk bizonygatása mindennél többet ér - és néha észre sem vesszük, hogy így viselkedünk- , fogadjuk el, hogy másoknak sem könnyű átvészelni a Skorpió havát. A legjobb, amit tehetünk, hogy minden nap emlékeztetjük magunkat: az igazi boldogság mindig munkát igényel, a valódi beteljesülésért tennünk és változnunk kell. Nem fog az ölünkbe pottyanni, nem fogjuk tudni elérni egy varázspirula beszedésével, és nem fogja elhozni sem a szerelem, sem a rendszerváltás, sem egy tábla csoki, vagy egy üveg Chardonnay.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a Cheshvan havában az Univerzum kicsit játszik velünk: aki nem keres módot rá, hogy elhagyja komfortzónáját, arra keserű hónap várhat, ám aki alaposan körülnéz, és úgy dönt: áldozatból teremtővé válik, az valódi csodákat élhet át. Itt persze nem arról van szó, hogy nem volna szabad kényelmesen elnyújtózkodni az ágyon egy hosszú nap után - inkább arról, hogy merjük elviselni azt a kényelmetlenséget, ha valaki a szemünkbe mondja, min kell változtatnunk. És merjük megtapasztalni azt a kellemetlenséget is, ha nekünk kell őszintének lennünk a saját érzéseinkkel kapcsolatban - még akkor is, ha mindig könnyebb azt mondani, amit a másik hallani akar. Ha van olyan kapcsolatod, amelyben az érzelmeid, a gondolataid, és a tetteid mind-mind másvalakitől, vagy másvalamitől függenek, ez a hét tökéletesen alkalmas arra, hogy önként továbblépj. Ahogy Yehuda Berg mondja: "Te az ok vagy, és nem a következmény. Ezt sose felejtsd el."

Fényes hetet mindenkinek.

www.whitecityboy.com

www.facebook.com/kabbalahungary