Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2016/04/27 20:18 komment

 

 

 

kis_herceges_roka_szep.jpg

 

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.

Antoine de Saint-Exupéry

Vidám vasárnap

beautyka 2015/09/12 21:54 komment

 

kis_herceg_rozsa.jpg

 

 

 

 Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.

Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból

A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.

Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.

 

- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.

Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

 

Antoine de Saint-Exupéry

Reggeli Nesze

beautyka 2014/08/19 21:34 komment

 

 

kis herceg sárga.jpg

 

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

Antoine de Saint-Exupéry

 

A titkok ajtajai

beautyka 2014/07/06 13:05 komment

 

amazing-old-vintage-doors-photography-12.jpg

amazing-old-vintage-doors-photography-18.jpg

 

 

Az ajtók mögött számos titok lehet. Úgy általában. De mi magába az ajtó műfajba is szerelmesek tudunk lenni, főleg akkor, ha némi fantáziát is vittek bele. Az egyik fotós gyűjtőoldalán vadászta össze a világ számos pontjáról ezeket a csodákat, Chilétől Olaszországig, vagy éppen Koppenhágáig. Nekünk persze a Kis herceges a kedvencünk, azt Madeira szigetén szemlélheted meg magad is. 

 

 

Reggeli Nesze

beautyka 2013/10/21 21:46 komment

gyerek és kutya.jpg

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

Antoine de Saint-Exupéry

 

keep calm kisherceg.jpg


Parancsolj boldogságot!

Exupery gyerekkönyvnek "álcázott" felnőtt meséjében, a Kis hercegben a főhős megismerkedik egy kisbolygó uralkodójával, akinek meggyőződése, hogy neki bizony az egész világ engedelmeskedik. "Parancsolja meg uraságod a napnak, hogy nyugodjék le!" szólítja fel a Királyt a Kis herceg, aki így felel: "Majd ma este 7 óra 45 perckor! Meglátod, milyen híven engedelmeskedik nekem."  Majd így folytatja: "Ha egy generálisnak azt parancsolnám, hogy szálljon virágról virágra, mint egy lepke, írjon egy tragédiát, vagy változzék tengeri madárrá, és a generális nem teljesítené a parancsot, ki lenne a hibás? Ő vagy én?"

Ezekben a sorokban hatalmas bölcsesség rejlik: ha képesek vagyunk arra, hogy ne a tőlünk független körülményeket próbáljuk megváltoztatni, hanem a saját hozzáállásunkat, szó szerint a világunk királyának érezhetjük magunkat. Ezt a fajta öntudatosságot a kabbalisták úgy nevezik: a "prokatív formula". Amilyen egyszerű, olyan hasznos: drámai élethelyzetekben és hétköznapi bosszúságok során egyaránt kapóra jön. Írd fel magadnak ezt a négy, egyszerű lépést, és próbáld ki: az irodából hazafelé jövet, a legnagyobb dugóban állva, a bankautomata előtti hatméteres sorban, vagy amikor a párod üvöltve nézi a meccset, míg te épp lazítani próbálsz egy csésze zöld teával a kezedben.

1. Szembesülök a kihívással.
2. Felismerem, hogy az ellenségem nem maga az adódó nehézség, hanem a saját helytelen reakcióm a kihívásra.
3. Mintha csak bevennék egy tablettát, "bevetem" az tudatosságot.
4. Ahelyett, hogy reaktív lennék, proaktív leszek: én döntöm el, hogy ingerült, szomorú, vagy épp jókedvű és gondtalan leszek az adott helyzetben.

Ha pedig sikerült visszafognod magad, ne várj cserébe vállveregetést. A mottód legyen: "Megteszem, amit tudok, a többit a Fényre bízom." Ennyi! Nincs más dolgod, mint bizonyosnak lenni abban, hogy a fáradozásaidat értékeli majd az Univerzum. Ha pedig nem látsz látható eredményt, már akkor is jól jártál - hiszen megkímélted magad egy lelkileg és fizikailag is fárasztó idegrohamtól.  Bármily hihetetlenül hangzik, a boldogság tulajdonképpen döntés kérdése: aki egész életében a tőle független körülményektől várja, hogy az élete pozitív fordulatot vegyen, az nagy valószínűséggel sosem lesz boldog. Mindig lesz kit hibáztatni: a politikusokat, az időjárást, a csillagok állását, a szüleinket, a túl híg kávét... de vajon érdemes -e?

Már Mama Cass is megénekelte: ahelyett, hogy arra várnánk, hogy az egész világ a mi kedvenc dallamunkat dúdolja, meg kell tanulnunk a saját nótánkat játszani - még akkor is ha senki sem énekel együtt velünk.





Fényes hetet mindenkinek!

steinerkristof.com

present.jpg




És még egy kis ajándék Yehuda Berg-től


"A kabbalista naprár szerint ezen a héten egy olyan időszak veszi kezdetét, amely a legalkalmasabb arra, hogy magunk mögött hagyjuk a rég beidegződött, pusztító viselkedési mintáinkat, és olyan újakkal helyettesítsük őket, amelyek egyenes következménye lesz egy jobb élet, amilyenre mindig is vágytunk. Egyetlen feltétele a sikernek, hogy proaktívan változzunk, ne pedig csak álmodozzunk róla. Hogy támogassalak abban, hogy a következő hetekben a legtöbbet hozhasd ki magadból, tartok egy 23 napos ingyenes, online kurzust, amely holnap, augusztus 5-én veszi kezdetét. Nem csupán elméleti bölcsességeket tanulunk majd, inkább arra használjuk a tudást, hogy az életünket egy következő szintre emeljük."

Az ingyenes kurzusra ITT regisztrálhatsz
Szeretettel, Yehuda Berg"

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2013/05/25 07:34 komment

szombati teremtős.jpg

Hogy mit szeretnék? Azt, hogy minden este húzzál magadhoz, ölelj át, túrj a hajamba és mondjad azt a szemembe nézve: szeretlek! Erre vágyom. Minden áldott nap. Unalmas? Lehet. De nekem nem lesz az. És neked sem. Ez lesz a mi napi szeánszunk. Ezt fogom minden metrózás közben, minden patikában ácsorgás közben és akkor is várni, amikor valaki épp kioszt telefonon, vagy a csúnyábbik kiflik adják a közértben.

Úgy fogom várni, mint a róka a Kis herceget. Ünneplőbe öltöztetem a szívemet.

Nekünk, kettőnknek. 

kvas.jpg

Csukd be az emlékkönyvet!

Volt kiskoromban egy emlékkönyvem – igazi, glancos-giccses, nyolcvanas évekbeli lelet. Piros volt, fényes műanyaggal bevonva, a közepén pedig egy kivágott szívecske forma volt. Baromi büszke voltam rá, az összes barátomnak odaadtam, hogy márpedig azonnal rajzoljon és írjon bele nekem valamit, mert ez milyen iszonyú fontos egy igaz barátság során.

Mármint az, hogy írjunk egymás emlékkönyvébe. Azóta felnőttem, és az emlékkönyveket magam írom. Ez persze nem jelenti azt, hogy a barátaim nem írnak és rajzolnak a köteteimbe – tetteikkel, szavaikkal, az együtt töltött idővel és a közösen szerzett élményekkel. Ám ami a gyerekeknek tiszta és egyértelmű – aki egyszer leírta, hogy szeret, az örökké szeretni fog -, számunkra már valahogy kevésbé általános. Egy közeli barátom, Dror – egy izraeli meleg magazin főszerkesztője, aki körül csak úgy hemzsegnek a valódi és érdekbarátok -
azt mondta nekem a napokban: „Néhányszor csalódtam a barátaimban, de mára már immunissá váltam rá: egyszerűen nincsenek elvárásaim velük szemben.” Bár kissé kiábrándítóan hangzik, Drornak igaza van. Az elvárást és az előítéletet ugyanis semmi sem különbözteti meg egymástól. Bíráskodásra és ítélkezésre pedig nem épülhet stabil barátság.

little dancers.jpg



Furcsa idők járnak. Az én közvetlen környezetemben olyan elképesztő iramban bomlanak fel barátságok, kapcsolatok és házasságok, mint még soha. A párom nagynénje és nagybátyja fél évszázados házasság után szakítottak múlt héten – legkisebb lányuk esküvőjét még megvárták a nagy bejelentéssel. Egy másik barátom – egy harmincas meleg srác – belekavarodott egy menő fotósba, aki történetesen dúsgazdag, és folyton ajándékokkal és meglepi utazásokkal halmozza el a haveromat. Mondanom sem kell, hogy a srácot egyre kevésbé érdeklik a barátai, és mostanra eljutottunk arra a pontra, hogy ha találkozunk, kizárólag az új ékszereiről és ruháiról beszél, de sosem kérdezi meg: „Hogy vagy?” Ám az igazi péklapáttal pofán verés akkor ért, amikor az egyik legeslegjobb barátom, akivel egy közös projekten dolgoztunk, nyilvánvalóvá tette: bármikor előbb választja a pénzt, mint a barátságunkat. 2012 sokunk számára a romboló, sehová sem vezető barátságok végét jelenti, ez a folyamat pedig ezen a héten felgyorsul. Nekünk pedig meg kell értenünk: ha mi magunk nem lépünk ki egy „mérgező” barátságból, a sors úgy rendezi majd az életünk filmjét, hogy kénytelenek legyünk változtatni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy bármelyikünk „jobb” lenne, mint a másik, vagy hogy „magasabb szinten” állunk. Csupán arról van szó, hogy kimerült a közös karmánk, megtettük azt, amiért nekünk össze kellett akadnunk, vagy – és persze ez a leggyakoribb eset – az egyikünk túl büszke ahhoz, hogy bocsánatot kérjen, vagy épp megbocsásson. Ez utóbbi esetben viszont szó sincs a közös karma, közös életfeladatok végéről: kimenekülni egy problémás élethelyzetből annyi, mint odaszaladni a következő, hajszál pontosan ugyanolyan helyzet elé. Ezért van az, hogy aki kategorikusan kijelenti, hogy „soha többé nem bízom senkiben”, csakis link alakokkal
fog összefutni. A tőlünk – akár ideiglenesen, akár örökre – elszakadt barátainkra csakis megértéssel, szeretettel és elfogadással szabad gondolnunk. Ahhoz pedig, hogy az új barátságok során ne tévedjünk bele ugyanazokba a csapdákba, át kell gondolnunk: mit tanultunk ettől az embertől, mi lehetett a küldetésünk egymás életében, és sikerült –e teljesíteni azt.

krisi eser.jpg



Yehuda Berg így ír a barátságokról: „A szeretet nem jön könnyedén – még barátok között vagy egy szoros családi közegben sem. Ha a testvéreink és szüleink nem lennének a családtagjaink, vajon akkor is szeretnénk őket? Ha őszintén kéne erre felelnünk, sokunk válasza lenne nemleges. Semmi kétség: A szeretet kemény munkát igényel, főleg a hozzánk a legközelebb állók szeretete. Az ember már akkor szerencsés, ha csak egy igaz barátot is talált. A szeretetteli barátság ritka, mint a fehér holló, és a megszerzéséért meg kell küzdenünk.
Nem azért, mert annyira szórakoztató vagy érdekes lenne, hanem azért, mert az igaz barátság alapvető szükségletünk. El kell érnünk egy olyasfajta közelséget, ahol képesek leszünk a távolság megszüntetésére, ahol a „te” és „én” megszűnik, és egységgé, a „mi”-vé olvad.”

A barátságok olyanok, mint a Kis herceg bolygóján a vulkánok: folyamatosan „tisztán kell tartani őket”. Még azt is, amelyik kialudt, hiszen „sosem lehet tudni”. Az igazi próbatétel soha nem sosem az, hogy mennyire szeretünk valakit amikor „kényelmes” mindkettőnknek, hanem az, hogy mennyire szeretjük őt akkor, amikor összeomlanak a közösen felépített falak. Ezen a héten szeresd a barátaidat úgy, ahogy szeretnéd, hogy szeressenek, akit pedig el kell engedned, annak ereszd el a kezét – máskülönben mindkettőtöket visszatartod
a spirituális fejlődésben. Ha ezt az utat választod, ígérd meg: nem emészted magad utána, hanem tiszta, nyitott szívvel fogadod el – ez nem csalódás, hanem lecke. Egy újabb lap az emlékkönyvben.

Csodás hetet mindenkinek.

kisherceg3.jpg

Szelidülj meg...!

Amikor a kis Herceg és a róka találkoztak, és a földre pottyant kisfiú játszani akart új barátjával, az azt felelte: „Nem játszhatom veled, még nem vagyok megszelidítve.” „Mit jelent az, hogy megszelidíteni?” kérdezte a kis herceg, a róka pedig így válaszolt: „Olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek.”

Valóban: elfelejtettük egymást megszelidíteni. Elfelejtettük, hogy nem toppanhatunk be mások világába anélkül, hogy megmutatnánk nekik: nincs mitől tartaniuk, hiszen békével és szeretettel érkeztünk hozzájuk. Ám ez még nem minden: életünk során annyiszor sérülünk már meg, annyiszor csalódunk, és annyiszor bízunk ismét, majd csalódunk ismét, hogy eljutunk egy pontra, ahol már nem akarunk szelídíteni. Mi több, mi is tartunk azoktól, akik küzelíteni próbálnak hozzánk. Ha pedig nagy nehezen rávesszük magunkat „na jó, ma kedves leszek” felkiáltással, az első adandó alkalommal feladjuk a megszelídítés-projektet.
Amikor egy új munkahelyen kezdünk dolgozni, és bájvigyorral, vagy nyílt rosszindulattal találjuk magunkat szemben, az azonnali reakciónk: „Micsoda bunkó... pedig én megpróbáltam megadni a lehetőséget.” És ezzel el van intézve: mi fedhetetlenek vagyunk. A valóságban azonban ahhoz, hogy egy új kolléga, barát, vagy
társ megbízhasson bennünk, sokkal többre van szükség, mint egy közvetlen „hello”-ra. Néha mindannyian űzött vadak vagyunk, és mindannyiunknak szükségünk van rá, hogy ne ítéljenek el minket csak azért, mert rossz tapasztalataink kapcsán eleinte tartunk a közeledőtől. A kisherceg rókája szerint az emberek ma nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. "Mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.”"

 

kisherceg róka.jpg

A következő beszélgetés – mindegy is, hogy valós, vagy elképzelt – egy zsúfolt piac kellős közepén esett meg két szerelmes között:
El akarok mondami neked valamit, de nem tudom, hogyan
kezdjem...
...csak mondd már.
Emlékszel arra srácra... Akiről meséltem már egy párszor... Akivel tíz éve kezdtünk el chatelni, de sosem találkoztunk?
Mi van vele?
Az történt, hogy most, miután három éve nem hallottam róla, rákerestem a neten és írtam neki egy mailt. És válaszolt.
Nem tudnád megpörgetni egy kicsit ezt a sztorit? Mit akarsz mondani?!
Azt, hogy úgy érzem, hogy találkoznom kell vele. Persze örülök neki, ha te is ott vagy, és ő is szívesen találkozva veled. De hiszek benne, hogy...
Nem.
Mit nem?
Jó, tudod mit, találkozz vele, de akkor ez azt jelenti, hogy ez nekem is szabad találkozgatnom másokkal.
Mi?! Hogyan lehetne veled őszinte az ember, ha így reagálsz?
Hogy reagálnék, amikor sunnyogsz és kerülgeted a forró kását, miközben már az elején tudtam, hogy valami pasi dolog lesz.

De ez nem pasi dolog! És egyébként is, nem sunnyogtam, csak nem tudtam, hogy kezdjek bele, mert tutam, hogy így fogsz reagálni!

Óóó, te mindenttudó lény, és akkor most mi következik?!
Leginkább az, hogy én hazamegyek.
Mi?! Itt hagysz?!


És ezzel a két sértett masírozva távozott a piacról – két külön irányba.

kisherceg1.jpg

Miért írtam le ezt a párbeszédet? Mert olyan szépen mutatja, hogy sokszor még az egymáshoz legközelebb állók sem képesek időt szánni a „szelidítésre”. A három perces vita során mindkét  léleknek számtalan alkalma lett volna, hogy elhallgasson, és folyamatos duma helyett figyeljen a másikra. Mert – ahogy a róka is mondta – „a beszéd csak a félreértések forrása”. Ezen a héten mindannyian nagyon hisztis kedvünkben vagyunk – a
kabbala szerint az év egyik legdepisebb periódusában vagyunk, de nyugi, hamarosan kilábalunk belőle. A heti bibliai szakasz, a Pinhász azt üzeni nekünk: ha nem vagyunk képesek tisztelettel bánni másokat, értékelni mindazt a csodát, amink van, és tartani magunkat a spirituális ösvényünkhöz, mindent elveszíthetünk, ami fontos nekünk. Ha viszont felébresztjük magunkban a szelíd jóságot azáltal, hogy meghallgatunk másokat, és nem írjuk le őket csak azért, mert a mi „sztenderdjeink szerint” ártottak nekünk, a legelvadultabb kapcsolatot, a legösszekuszáltabb életet, a legkilátástalanabb helyzetet is képesek leszünk meggyógyítani.

Búcsúzóul pedig íme egy kis workshop. Olvasd el újra a fenti párbeszédet, először az egyik, majd a másik fél helyébe képzelve magadat. Te melyik reakción buknál el? Hol szakadna el a cérna? Végül pedig olvasd át ismét, ezúttal úgy, hogy fogalmazd meg magadban a higgadt, békét teremtő, ugyanakkor őszinte és nyitott választ az összes, a beszélgetés során felmerülő nehézségre. Legközelebb pedig jusson eszedbe mindez, amikor „élesben” kell szelidnek maradnod.

Csodás hetet mindenkinek.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu