Nesze!szer


 

 

negativ.jpg

 

Ne mérgezd magad!

Észrevetted már, mennyire “lehúz” magával egy passzív-agresszív ember energiája? Ha negatív helyen tartózkodsz, ne lepődj meg, ha végül magad is is negatívvá válsz - nem számít, mennyire vagy pozitív gondolkodású ember: hiába a legjobbak a szándékaid, előbb- utóbb biztosan hatni fog rád a körötted lévők negativitása.

Milyen következménnyel jár, ha irigyek, haragosak, féltékenyek vagy szándékosan bántó megjegyzéseket lövöldöző emberek társaságában vagyunk? A válasz egyszerű: irigységgel, haraggal, féltékenységgel vagy bántással. És bár a körülöttünk lévő emberek hírvivők, akik megmutatják nekünk, mi az, amit meg kell tanulnunk önmagunkkal kapcsolatban, a tanulság levonása után érdemes tovább állni – senkinek sem kell szenvednie egy olyan ember mellett, akinek az aurája csupa destruktív energiát áraszt magából. Sok ezer éves feljegyzések igazolják, hogy a különféle spirituális ösvények fényt, színt, energiateret különböztetnek meg az emberek körül.

Az indiai hagyomány „Prána”-nak nevezi az egyetemes energiát, a kínaiak pedig “Csi”-ként emlegetik ezt az energiamezőt. A kabbala egyszerűen csak “Fényről” beszél – amely minél erőteljesebben ragyog valaki körül, annál igazabb emberrel találkoztunk, és ha alig érzékelsz kisugárzást, az azt jelenti, hogy az adott ember fáradt vagy beteg. Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója szerint amikor valaki hazudik, vagy negatívan reagál, az aurája megváltozik, s ezt a negatív vibrációt sugározza. Az aura sokat elmondhat spirituális és fizikai létezésünkről - Kirlián-fotográfia kimutatja az energiát emberekben, állatokban, de még növényekben is. Egy kis odafigyeléssel te is megtanulhatod érzékelni az aurát – és hidd el, megéri odafigyelni rá.

Miért? Mert ha hosszú időn keresztül vagyunk kitéve negatív hatásoknak, lyukak jelennek meg a saját auránkban. “Amikor elegendő számú lyuk jön létre, az teret nyit a betegségek és a depresszió megjelenésének. Még a legigazabb emberek is áldozatul eshetnek a negativitásnak, lehetővé téve, hogy életmódjukká váljon az.” – tanítja Karen. Jó hír azonban: bármilyen mélyre is kerülsz, mindig van kivezető út. Ha egy olyan közösség részei vagyunk, mely segíthet abban, hogy megváltozzunk, s azzá a legjobb önmagunkká váljunk, akivé lennünk kell, akkor életünk végére érve, többet mondhatunk annál, hogy "Nos, elfoglalt voltam!"

Ezen a héten állj meg egy pillanatra, ülj le, és gondold át: lehet, hogy olyan emberek vesznek körül, akik vakondtúrásból csinálnak hegyet, miközben az igazán lényeges dolgoknak hátat fordítanak? Az igazi barát segít a fejlődésben és arra inspirál, hogy többek legyünk, többet tegyünk és többet adjunk.

Fényes hetet.

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

szivero.jpg

 

 

 

A szíved temploma – a kimeríthetetlen áldások forrása

Érdekes, hogy mikor valami óriás tragédia történik, a facebookot és az instagramot azonnal ellepik az imára való felszólítások – ilyenkor pedig sokan szkeptikusan azt mondják: “ima helyett tettekre van szükség”. Nos, én mint mindig, most is mindkét szélsőségben látom az igazat: tény, hogy az emberiség feladata, hogy megváltoztassa a világot, az ima ugyanakkor rengeteget segíthet abban, hogy kedvesebbek, önzetlenebbek, alázatosabbak legyünk, hiszen mindezek nélkül mit sem érnének a cselekedeteink. Elisabeth Kübler-Ross, világhírű pszichiáter és terapeuta egyszer azt mondta: "Mindannyiunkban bennünk lakozik a jóság, az ellentételezést nem kereső adakozás, az ítélkezés nélküli meghallgatás és a feltétel nélküli szeretet lehetősége - mégpedig a képzeletet meghaladó mértékben."

A spiritualitás egyetért a tudomány álláspontjával: ha tudatosan megbecsüljük annak nagyságát, amik vagyunk, akkor sokkal könnyebbé válik az számunkra, hogy megosszuk energiánkat másokkal.  Az egyik kedvenc kabbalista mesém, amelyet a Kabbala Központban hallottam egy nagy cádikról, egy igaz lelkű rabbiról szól. Egy nap haldokló gyermekével megkereste őt egy házaspár, s könyörögtek neki, hogy gyógyítsa meg a kisfiút. A rabbi mindent megtett, amit tehetett. Órákon át imádkozott és böjtölt, hiába. Végül kiment a szülőkhöz könnyekkel a szemében, s így  szólt: "Mindent megpróbáltam, még sincs égi engedélyem arra, hogy meggyógyítsam ezt a gyermeket. Nagyon sajnálom!" A szülők mélyen megtörtek. Szomorú szívvel betették gyermeküket a kocsijukba, s elindultak. Körülbelül egy óra múlva a cádik így szólt magához: "Mit tettem? Micsoda bolond vagyok!" Ezzel beugrott a kocsijába, s olyan gyorsan, ahogyan csak tudott, a család után sietett. Amikor beérte őket, így szólt: "Barátaim, lehet, hogy nem nevethetek veletek vagy nem ölelhetlek meg benneteket, mert nem tudtam megmenteni a gyermeketeket. De tudom, hogy veletek tudok sírni fájdalmatokban, ezért vagyok itt."

Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója szerint mindannyiunkban benne van az az energia, mely lehetővé teszi, hogy megnyissuk a szívünket a köröttünk lévők számára, ezzel a képességgel eltörölhetjük majd minden negatív cselekedetünket. “Minden nap teszünk olyasmit, amit lehet, hogy nem kellene. De ha megvan bennünk az a fajta szeretet és együttérzés, mely a történetbeli tzadikban megvolt, akkor ez a legfontosabb tulajdonság, amellyel bírhatunk.” Ezen a héten tedd hát félre az imákat, és egy felsőbb erőhöz, vagy a jó sorshoz való fohászkodás helyett becsüld meg a saját, erődet, amely – ha hiszel benne – sosem hagy cserben.

Ha képesek vagyunk kicsit több kapcsolatot teremteni benső jóságunkkal, és mások hasznára fordítani azt, akkor tapasztalhatjuk meg az isteni gondviselést, amelyre az imakönyveket bújva várakozunk.

Fényes hetet!

whitecityboy.com

facebook.com/steinerkristofoldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

karolina-kurkova-the-edit-february-2016-cover-photoshoot04.jpg

 

Legyetek jók – ha tudtok

Kicsi korunk óta azt halljuk: “Jó legyél”, illetve “Ne rosszalkodj”, de egy ilyen nyakatekert világban honnan is tudnánk valójában, hogyan kell “jól viselkedni”? Hiszen jónak lenni nem jelent egyet azzal, hogy magunkra erőltetjük a társadalom elvárásait.

Az egyik legfontosabb dolog a jóság felé vezető úton, ha minden nap emlékeztethetjük magunkat: "Bárhol is vagyok, ott vagyok, ahol lennem kell annak érdekében, hogy megkapjam azt az inspirációt, melyre szükségem van ahhoz, hogy jobb ember legyek a jövőben." Azok a dolgok, melyeket a Fénytől, sorstól, karmától azért kapunk, hogy tanuljunk belőlük - a kanyarok, a bukkanók és a kátyúk az élet országútján-, azért vannak, hogy megálljunk, s így szóljunk magunkhoz: "Oké, van valami, amit meg kell tanulnom, amely kapcsán fejlődnöm kell, amely tapasztalat által megtisztulhatok. Bármi is legyen az, előbbre fog vinni abban az irányban, amerre mennem kell."

A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyian nagyon spirituálisak vagyunk, amikor jól mennek a dolgaink. De amikor semmi nem sikerül, mindent, amit tudunk, kihajítunk az ablakon. Mennyire vagy hát spirituális, amikor rád jár a rúd? “Mindannyian képesek vagyunk megmászni egy hegyet és szembenézni bármilyen kihívással - mégis gyakran meghajlunk azelőtt a hang előtt, mely nagy erővel kételyeket visszhangoz bennünk, mint például ‘Úgysem fog sikerülni. Nem jutsz a dolog végére. Add fel, ameddig még lehet!’ Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, s mi mégis a nehezebb utat választjuk - na erről szól a spiritualitás.” – véli Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója. Amikor az ember egy vallás, egy politikai ideológia, vagy egy családi elvárás alapján próbálja meghatározni, mit is jelent “jól viselkedni”, érdemes emlékezni arra, amit a tanárainkról tanulunk: nem az az igaz lelkű ember, aki megtisztul, majd előadásokat tart és magát másoknak adja. Sokkal inkább az, aki például megáll azért az utcán, hogy egy bajban lévő embertársának segítsen még akkor is, ha ezzel elkésik egy fontos találkozóról. Igaz lelkű ember más szavakkal az, aki meglátja, mit tehetne másokért, majd megteszi azt akkor is, ha épp kényelmetlenséggel vagy kellemetlenséggel jár. Igaz lelkű ember az, aki megérti: ő maga nem más, mint a Fény eszköze, hírvivője embertársai számára a világban.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

 

szinlepcso.jpg

 

Búcsú a bizonytalanságtól

Veled is előfordult már, hogy valaki a szemedbe mondta: senki vagy, semmi vagy, nulla vagy, tehetségtelen vagy, értéktelen vagy? Nyugi, mindannyiunkkal megtörténik – a kihívás azonban az, hogy ilyenkor – megszívlelve a kritikát ugyan, de ne veszítsük el az önértékelésünket és a magunkba vetett hitünket.

Van egy kabbalista mese egy nagy tudósról, aki körülbelül 150 évvel ezelőtt élt. Pénzügyi zsenivolt: élete nagy részét azzal töltötte, hogy olyan rendszereket alkotott, melyek által hatalmas összegekhez jutott. Egy éjjel álmot látott, melyben két angyal azt kérdezte egymástól: "Megmutassuk neki mindaz, amit el kellene érnie ebben az életben?" Széthúztak egy függönyt, amely mögött Isten trónusa alatt egy fehér angyal ült. Az angyal a tudóshoz fordult, s így szólt: "Hol vannak azok a nagyszerű spirituális könyvek, melyeket meg kellett volna írnod? Hol vannak azok az emberek, akiket meg kellett volna szólítanod? Miképp használtad eddig az idődet?" Álmában a tudós azt is látta, amint így válaszolt: "Annyi minden van éppen alakulóban." Mielőtt azonban folytatni tudta volna, Isten angyala így szólt: "Nem akarom hallani a kifogásaidat. Gondolod, hogy azért kaptad az eszed, hogy egy marék aranyra váltsd? Gondolod, hogy ezért kerültél ide?"

A történet szerint – amelyet a Kabbala Központban hallottam - mélyen megindulva ébredt a tudós álmából, s úgy döntött, a kapott üzenet alapján fog cselekedni. A továbbiakban annak szentelte magát, hogy beteljesítse mindazt, amit az angyalok megmutattak neki. Számos spirituális mű került ki a keze alól, és létrehozott egy iskolát, ahol sokan tanultak. Az angyalok pedig egy másik álomban ismét megjelentek, s így szóltak: "Áldott vagy ebben a világban s az elkövetkezőben is."

Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója arra biztat mindannyiunkat: szánjunk arra egy pillanatot, hogy átgondoljuk, miként is bánunk a tehetséggel, amelyet azért kaptunk, hogy jobbá tegyük magunkat, és a köröttünk élők számára a világot. De mégis hogyan? Írd le, amiről azt gondolod, félelmet, bizonytalanságot kelt benned, majd társíts hozzá egy színt. Karen szerint az emberek gyakran a fekete vagy a vörös színt választják, mert ezeket a színeket gyakran kapcsolják a félelemhez, de te nyugodtan jelölj meg olyan színt, mely számodra kifejezi a félelmet. Amikor azonosítottad a félelmet, kérdezd meg Magasabb Tudatosságodat: "Melyik szín lesz segítségemre abban, hogy meggyógyítsam ezt a félelmet?" Légy nyitott a válaszra. A gyakorlat legfontosabb része, hogy lehetővé tedd önmagad számára megkapni azokat a válaszokat, melyek már eleve benned vannak. Az első szín, amely eszedbe jut, lesz a te gyógyító színed. “A következő lépésben helyezkedj el kényelmesen, lélegezd be ez a gyógyító színt, majd lélegezd ki a félelmed színét. Ismételd ezt 12-szer, és szánd rá az időt, hogy valóban megérezd minden egyes lélegzetvétel erejét, ahogy a tested feltöltődik a gyógyulásenergiájával.” – tanácsolja Karen Berg.

Lehet, hogy igazából a kontrollvesztéstől félsz, vagy attól, hogy nem szeretnek. Miközben meditálsz a gyógyító színeden, engedd meg neki, hogy felfedje igazi félelmed gyökerét, s hogy ez hol helyezkedik el a testedben. Amikor ezzel készen vagy, írd le egy darab papírra mindazt, amire jutottál. Fogalmazd meg naplószerűen a tapasztalataidat; a lehető legnagyobb részletességgel mindent, ami felmerült benned. A kabbalista gyakorlat utolsó része az, hogy meggyújtod ezt a papírt, hogy a tűz örökre megtisztíthasson félelmedtől és bizonytalanságaidtól.

 Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

irigysegjo.jpg

 

Az irigység ára

Azt szokták mondani, hogy a karma nem alszik - vallásos szófordulattal pedig "megbűnhődünk" gaztetteinkért, és üdvözülést nyerünk a jóságunkért. De mégis mit jelenthet ez a gyakorlatban? Hogyan is ártunk önmagunknak azzal, ha mondjuk irigyek, féltékenyek, negatívak vagyunk?

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a féltékeny ember büntetése nem más, mint az, hogy féltékenységgel teli az élete: mikor féltékenyek vagyunk, soha semmi nem elég - mindennek csak a hiányát érezzük. És mi az irigység, a harag, és a bántó viselkedés büntetése? A válasz: még több irigység, még több harag, és még több bántó viselkedés. A Kabbala Központ spirituális igazgatója, Karen Berg arra buzdít: gondold meg, milyen fájdalmasak ezek a létállapotok! Mi lehet nagyobb elrettentő erő a negatív és rosszindulatú viselkedés kapcsán, mint a fenti érzések folyamatos megélése? "Ha nem hagyjuk abba önmagunk bántását ezekkel az érzésekkel, annak az az oka, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy másokat hibáztassunk saját reakcióinkért. De sohasem mások készülékében van a hiba. Ők csak hírvivők, akik megmutatják nekünk azt, mit kell megtanulnunk magunkról, s mit kell meggyógyítanunk magunkban." - véli Karen. A Kabbala Központban azt tanuljuk: a féltékenység, irigység egyszerre oka és következménye szenvedésünknek; a féltékenység gyökere egyben következménye is.

"Minden egyes nap, amelyet féltékenységben töltünk, krízisben vagyunk. Úgy érezzük, hogy nekünk bizony jár valami, s nem tudunk szabadulni ezektől a gondolatoktól. A féltékenység tehát önmaga büntetése. Alapvetően a féltékenység nem más, mint képtelennek lenni arra, hogy megbecsüljük, amink van. Amikor úgy érezzük, hogy valamiben hiányt szenvedünk, féltékenység, irigység, harag ébred szívünkben. De ha képesek vagyunk azonosítani negatív érzéseinket, akkor dolgozhatunk azon, hogy pontosan a nekik megfelelő ellentétes érzelemmé alakítsuk át őket." - tanuljuk tanárainktól. Sosem könnyű számításba venni, hogy még mennyi mindenen kell változtatnunk. Nézzünk szembe a tényekkel: senki sem szeretne szembesülni a saját rossz tulajdonságaival, például hogy ő egy mérges, féltékeny vagy bizonytalan ember. Hisz ez nem egy kellemes folyamat senki számára.

Nem tűnik nagy bűnnek, fontos dolognak, hogy ha szeretnénk olyan nagy és szép autót, mint amilyen valaki másé, vagy úgy szeretnénk kinézni, mint valamelyik szupersztár, de ha nem kezeljük megfelelően ezt az irigységet, akkor gyökeret ereszthet bennünk, a negatívitás pedig növekedésnek indul, és sokféle önpusztító viselkedés képében jelentkezhet. Az ész nélküli plasztikáztatás, az étkezési zavarok, a felszínes, semmitmondó szexuális kapcsolatok,azonban csak még mélyebbre lökhetnek a gödörben: "még mindig nem elég jó". Túl gyakran felejtjük el, hogy a boldogság nem kézzel fogható dolog, ezért sosem fogjuk megtalálni fizikai világban.

A kabbala azt tanítja: a születésed pillanatától megadatott neked a boldogság. Ha át akarod élni, értékeld azt, ami vagy, és azt, amid van.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala
facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

nehezseg_szakitas.jpg

 

Átok vagy áldás?

Néha, amikor körülnézünk magunk körül, úgy érezzük: rettenetes káosz uralkodik mindenhol a világon. És most nem csak a háborúk sújtotta országokra gondolok, ahol az emberek élete sötétségbe és fájdalomba borult, hanem az egyéni küzdelmekre is, amelyek a hétköznapi életünket keserítik meg ­ irigység, féltékenység, kapzsiság, bosszúvágy, és kompromisszumképtelenség. Mégis, hogyan emlékeztetheti magát az ember, hogy a felhők felett mindig kék az ég?

A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyiunknak szembe kell néznie bizonyos számú megpróbáltatással életünk során ­ Bármikor is érjük el azt a pontot, amit épp teljesítünk, bármit is kelljen egy adott szinten teljesítenünk, továbblépünk a következő szintre, ahol vár a következő próbatétel, mely által a lélek még magasabb szintjére léphetünk. Tanárunk, Karen Berg szerint tény, hogy azok a próbatételek, melyeken néha keresztül megyünk, nagyon nehezek is lehetnek. Előfordulhat, hogy legyőzhetetlen "átokként" magasodnak fölénk ­ ám minden nehézség a tudatosság egy új szintjére vezet bennünket.

Egyszerű példa, ­ ám annál hétköznapibb. Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, ­ legyen szó költözésről, szakításról, vagy halálról ­ általában lelassítunk. "Ilyenkor az ember elgondolkodik életén, mi az, ami az övé, s mi nem, hogyan járult vagy nem járult hozzá a világhoz. Végül az egy pályán töltött hosszú évek után ez az ember úgy is dönthet, hogy többé akar válni, mint ami ő most, többet akar megosztani a családjával, a barátaival, a közösségével. Valóban átok volt mindez? A válasz ebben az esetben nem. Ezen ember számára minden szenvedés kopogtatás volt az ajtón, mely így szólt: ébredj fel! Elveszítetted a kapcsolatot az életed céljával, újra kell értékelned a dolgaidat." ­ írja Karen Berg.

Ezen a héten gondolj olyan eseményekre az életedben, melyek "átoknak" tűntek ­ és tedd fel magadnak a kérdést: látod már, hogyan tanított meg neked ez a tapasztalat valamit, hogyan lettél jobb, erősebb általa?

kabbalaközpontmagyarorszag

 steinerkristofoldala

 whitecitiyboy.com

 

 

 

nemvagyegyedul.jpg

 

Sosem vagy egyedül

Néha elfelejti az ember, milyen sokat köszönhet azoknak, akik nap mint nap körülveszik. És most nem olyasmire gondolok, hogy a szüleink "fedelet adtak a fejünk fölé", vagy hogy a párunk kitartott mellettünk egy nehéz időszak során. Inkább az olyan hétköznapi dolgokra, mint amikor a barátok szemébe nézve egy brutális 24 óra után is úgy érezhetem: hazaértem, biztonságban vagyok. Vagy hogy van kivel megosztani, mi történt aznap a melóban. Már azért is végtelenül hálásnak kellene lennünk az emberiségnek, hogy amikor felkapcsoljuk a lámpát, világosság lesz a szobában. A világ leghétköznapibb dolgai sem léteznének közösségi összefogás nélkül - nyugodtan állíthatjuk, hogy még a legmizantrópabb, legembergyűlölőbb lélek sem örülne olyan világnak, ahol pilóták, postások, pénztárosok nélkül, orvosok nélkül, ügyvédek nélkül, vagy épp egy barát mosolya nélkül kellene élnie.

Mindannyian fontosak vagyunk egymásnak. Amikor elhitetjük magunkkal, hogy egyes egyedül vagyunk a világban, és nem vesszük észre, mennyi áldást köszönhetünk a környezetünknek, azonnal elzárjuk magunkat a boldogság megtapasztalásától. A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyiunkat érik megpróbáltatások nap mint nap, ám a kérdés az, hogy nehézségeink és fájdalmunk közepette meg tudjuk-e találni azt a pontot önmagunkban, ahol azt mondjuk: "Bárhol is vagyok most, az azért van, hogy a jövőben jobb ember lehessek. Van valami ebben a tapasztalatban, amit meg kell tanulnom, mert bármi is történik ma az életemben, az fontos, sőt pozitív dolog a személyes fejlődésem szempontjából."

Amikor pedig képesek vagyunk erre, azonnal felismerjük, hogy akármi is legyen a nehézség, nem csak mások felelősek, hibásak érte. Még egy kimondottan gonosz tett elkövetője is számtalan más, jóságos tettet hajtott végre életében, amelyekkel másokat segített (ha nem is tud róla, akkor is!) - a szerk). Még egy olyan világban sem szabad embergyűlölővé válnunk, ahol nap mint nap szembesülünk vele, mennyit ártunk a bolygónknak. Másokkal megosztva, baráti segítséggel, közösségi összefogással sokkal több esélyünk van kimászni a veremből, mint azzal, hogy hátat fordítunk egymásnak. Hiszem, hogy mindannyian megtapasztaltuk már, mekkora kő esik le az ember szívéről, mikor egy barátjának kimondja, mitől szenved - a probléma máris kevésbé súlyos attól, hogy megosztjuk egymással. Miért? Mert ezzel elvetjük azt az önző és egoista elvet, hogy csakis mi tudhatjuk a megoldást a világ minden problémájára, és esélyt adunk arra, hogy kapjunk - másoktól.

Hiszek benne, hogy csakis egyéni és közösségi erőfeszítéseinken keresztül oszlathatjuk el azt a személyes és globális negatívitást, mely bennünk, és körülöttünk történik - ahogy Karen Berg írja: "Az egyetlen oka annak, hogy létezik a negatívitás az, hogy még nem érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol képesek vagyunk megtörni. Még nem töröltük ki a negatívitást magunkból, életünkből és a világból. De meg kell próbálnunk megtenni ezt - s én hiszem, hogy minden nappal közelebb kerülünk hozzá."

Fényes hetet!

facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

facebook.com/steinerkristofoldala

whitecityboy.com

 

 

itt_es_most_csoda2.jpg

 

 

Az "itt és most" csodája

Ahogy a bölcs teknős, Oogway mondta a Kung Fu Pandában: „A tegnap történelem, a holnap rejtély, a jelen viszont ajándék”. Bár nem vettem észre, hogy őteknőcsége vörös fonalat viselt volna a csuklóján Madonna-módra, a Kabbala Központban is azt tanuljuk: a fény mindig az "itt és most"-ban van. Túl gyakran fordul elő, hogy - míg a lehetőségek a jelenben várnak ránk - mi valahol egészen máshol vagyunk éppen...

Egy nagyra tartott kedves barátom tanácsára kezdtem olvasni Eckhart Tolle "A most hatalma" című könyvét - amelyet sokan az egyik legnagyobb spirituális könyvként emlegetnek, amelyet manapság írtak. A könyv egyfajta szavakon túli hatalomról szól, és képes elvezetni minket egy – a gondolataink mögött lévő – jóval csöndesebb helyre, ahol megoldódnak gondolat teremtette problémáink, s felfedezzük, mit is jelent létrehozni egy szabadabb életet. Ahogy Tolle mondja:„Én az emberi tudatosság mélyreható átváltozásáról beszélek. Nem úgy mint egy messzi jövőbeni lehetőségről, hanem valamiről, ami most elérhető – nem számít, ki vagy és hol élsz. Láthatóvá válik, miként szabadíthatod fel magad az elme fogságából, és hogyan léphetsz be a tudatosság eme megvilágosodott állapotába, s milyen módon tarthatod ezt fenn a mindennapi életedben.”

Ahhoz, hogy képesek legyünk a jelennek élni, el kell rugaszkodnunk a múltbéli sérelmektől, és a jövőtől való rettegéstől. De mégis hogyan tegyük igazán sajátunkká a megbocsátást, könnyűséget és fényességet? Kabbala tanárom, Karen Berg szerint rengetegen rémesen sok időt töltünk azzal, hogy a múltba tekintünk azon mélázva, mitis tettünk; vagy épp azon, mit fogunk tenni. Miért is veszélyes ez? "Gondolj arra az emberre, aki évtizedeken keresztül végez egy olyan munkát, amit nem szeret, s amikor nyugdíjba megy, végre élvezheti az életet, s megtehet mindent, amit mindig is szeretett volna. De mi történik azokkal az értékes pillanatokkal, melyek az általa élt középszerű jelen és az elképzelt csodás jövő között foglalnak helyet? Mi több, mi van akkor, ha soha nem éli meg azt a 'szabadidőt', amit olyannyira vár?" - teszi fel a kérdést Karen.

Ha pedig Oogway teknős mester, Eckhart Tolle, és Karen Berg is egyetért ebben, akkor valami biztosan lehet a dologban: a jelen pillanatban annyi ajándék rejlik. Ezen a héten értékeld a most hatalmát. Ez pedig gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor rosszkedvűen ébredsz, motiválatlannak érzed magad, a múlton rágódsz, vagy a jövőt fürkészed, így szólsz: "Hát nem csodálatos, hogy van levegő, amit lélegezhetek, nap, ami melegít, ágy, ahol alhatok, étel, amit ehetek, és emberek, akikkel megoszthatom mindezt?"

Fényes hetet!

kabbalahungary.net

whitecityboy.com

facebook.com/steinerkristofoldala/

 

sotetseg.jpg

 

Sötét idők, fényes gondolatok

A Zohár - amely tulajdonképpen a kabbala Bibliája - ősi és szent szövege szerint a hajnalt megelőző sötétség idején élünk: egy olyan időben, amikor mindaz a negativitás, amely valaha is az univerzumba került, felszínre tör. Karen Berg, az Isten is visel rúzst című könyv szerzője szerint olyan ez, mintha azt a szőnyeget, melyen évek óta ülünk, hirtelen kihúznák a lábunk alól, s több réteg por és kosz lepné el belőle a környezetét.

Ilyen nehéz helyzetben, amikor az egész világ forrong, százezrek kóborolnak menekültként, a világ nagyhatalmai acsarkodnak, és az ember kapzsi birtoklási vágya és a globális felmelegedés egyszerre, folyamatosan veszélyezteti az élővilágunkat rajtunk áll, melyik irányba billen el a mérleg nyelve. Karen szerint mindannyiunkon, akik a spiritualitás ösvényén járnak-, hogy a sötétség ellenére azok legyünk, akik kapcsolódnak a Fényhez, akik mások számára a világítótornyot jelentik, akik növekednek tudatosságukban és többet törődnek az őket körülvevő emberekkel. "A spirituális Fény, melyet kedves cselekedeteinkkel és mások emberi méltóságának kiterjesztett figyelembevételével hozunk létre, lesz az a Fény, mely embertársainkat vezeti majd ösvényükön." - mondja.

Persze nehéz kedvesnek lenni olyannal szemben, akiről úgy érezzük: része mindannak a rossznak, amely a bolygónkat veszélyes irányba taszítja. Rasszistákkal, homofóbokkal, antiszemitákkal, gyűlölködőkkel szemben nehéz megőrizni a szellemi egyensúlyt. A Kabbala Központban azt tanuljuk: választási lehetőségünk abban áll, hogy hogyan küzdünk meg ezekkel a kihívásokkal. Feladjuk és azt mondjuk: "Semmit sem tehetek ezzel kapcsolatban. Ilyen az élet."? Vagy felállunk és úgy döntünk, előre lépünk még akkor is, ha nem feltétlenül tudjuk, hova is tartunk, vagy hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy odajussunk? Még akkor is, ha ez az út elsőre magányosnak tűnik - ám bizonyosak lehetünk benne, hogy mint minden utazás során, most is új, inspiráló emberek gyűlnek majd körénk.

Ezen a héten őrizd meg a nyugalmad a viták során, és ha újra és újra konfliktusokban találod magad, merengj el rajta: ha nem azért vagytok itt, hogy kedvesen és türelmesen meghallgassátok egymást és értelmezzétek a másik álláspontját, a kommunikáció értelmetlen. Ekkor pedig ideje eldönteni: kiszállsz, és járod a magad útját, vagy maradsz, bízva abban, hogy a józan, önzetlen, kedves, befogadó energiád kitart - akkor is, ha újabb konfliktus vár rád.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

szerelemvaras.jpg

 

Szerelemvadászat helyett

A hosszú kapcsolat nem leányálom, mégis a legtöbb szingli arról ábrándozik, hogy betoppan a herceg fehér lovon - mindeközben a többéves kapcsolatok hősei gyakran merengenek el: milyen is lehet szinglinek lenni. Hiába, az ember már csak ilyen: a boldogságot sosem ott keresi, ahol éppen van.

Hallottad már a mondást, hogy a boldogság olyan, mint egy pillangó? "Ha kergetjük, elszáll. De ha fordítva közelítjük meg, s elfoglaljuk magunkat azzal, hogy másokkal megosztozzunk, illetve spirituális munkánkkal törődünk, akkor jönni fog a boldogság, s egyszer csak a válladra száll." - írja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, arra figyelmeztetve bennünket: emlékeznünk kell, hogy bármilyenek is legyenek a jelenlegi körülményeink, azok nem büntetésképp vannak jelen életünkben, hanem eszközök, melyeknek segítségével a spirituális tudatosság újabb szintjére emelkedhetünk. Azért vagyunk ott, ahol, mert ez az a hely, ahonnan valami jobb felé indulhatunk.

A kabbala egyébként koránt sem new age bölcsesség: gyökerei egy ősi numerológiai rendszerben keresendők - a héber ábécé minden betűje egy bizonyos számértékkel bír. Ez azt jelenti, hogy a szavaknak nemcsak jelentésük van, hanem számmal kifejezhető értékük is. Amikor ketten szeretetben egyesülnek, hatalmas dolgok történhetnek - ezt az alapvetést például így "igazolja" a kabbala: az "ahava", azaz "szeretet" jelentéssel bíró szó számértéke 13 ugyanúgy, mint az "echad" szóé, mely annyit jelent: "egy". Mi ennek a jelentősége? Amikor egy meg egy egyesül a szeretetben, az 13 + 13, ami 26. Tudod, mi bír még 26-os számértékkel? Az, amit a kabbalában tetragrammatonként, azaz Isten négy betűből álló neveként ismerünk - mely nem más, mint a legmagasabb szintű spiritualitás.

Miért döcögnek mégis olyan nehezen időnként a szerelmi kapcsolatok? Kabbala Központban azt tanuljuk, néha olyan sietségben vagyunk, hogy elfeledkezünk azokról az apró pillanatokról, amelyekre, ha egy pillanatra megállunk és odafigyelünk, sok fájdalomtól megkímélnénk magunkat és másokat - sőt néha annyira rohanunk, hogy elfeledkezünk utunk során azokról a kedvességekről, melyek többet érnek, mint az a cél, melyet épp megpróbálunk megvalósítani. "Becsüld meg az apró pillanatokat, mivel értékes ajándékok. Figyelj a körülötted lévő emberekre. Az életünk lényegében azon dolgok összessége, melyekkel örömet okoztunk másoknak." - tanítja Karen. Ezen a héten tartd észben: a "boldogság pillangó" kergetése helyett értékeld azt, ahol most vagy. A többit bízd a sorsra, Istenre, a Fényre, a karmára, a gondoskodásra, vagy a véletlenre - ki-ki válassza ki a neki tetsző opciót, a lényegi esszenciája ugyanis minden megközelítésnek egy és ugyanaz.

Fényes hetet!

whitecityboy.com

facebook.com/SteinerKristofOlala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

donteskeptelenseg.jpg

 

"Mit teszel akkor, amikor nem tudod, mit tegyél?"

Mindannyiunkkal elő fordul, hogy nem tudjuk eldönteni, melyik utat is válasszuk - legyen szó új munkáról, párkapcsolati válságról, vagy épp egyszerűen csak a kanapé beszerzéséről a nappaliba. Ilyenkor képesek vagyunk órákon át, rosszabb esetben napokon át mérgezni az agyunkat a "döntésképtelenség" állapotával, és elhisszük, hogy komoly bajban vagyunk, amiért nem tudjuk, mi a teendő.

A Kabbala Központ alapítója, Rav Berg nagyon egyszerű választ ad erre a komplikált kérdésre: "Ne tegyél semmit. Hagyd, hogy a helyzet kialakuljon körülötted, s majd az megadja a választ." Ezen megoldás alapja azonban az a szilárd meggyőződés, a Fény, az Univerzum, Isten, a Gondoskodás mindig velünk van életünk minden egyes mozzanatában és aspektusában. "Amikor ebben a meggyőződésben élünk, az ember, aki negatív számunkra, el fog menni. Nem nekünk kell majd elhagyni őt. Nem a mi feladatunk lesz megtenni vagy elősegíteni ezt a lépést: a Fény fogja ezt megtenni helyettünk." - mondja Karen Berg, a Rav felesége, a Központ spirituális igazgatója. De mi történik, ha nincs meg bennünk ez a meggyőződés, az a bizonyosság, hogy a Fény velünk van és értünk cselekszik?

Ha kényszeresen rá akarjuk venni magunkat a döntésekre - olyankor is, mikor valójában a szívünk mélyén pontosan tudjuk, hogy a jó döntés még "nem érett meg", vagy hogy az élethelyzet nem bontakozott ki kellőképpen ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le, nos, akkor igen könnyen és folytonosan a zavaros élethelyzetek közepében találhatjuk magunkat. Nem irányíthatunk minden egyes eseményt amely megtörténik velünk az életben, végképp nem a körülöttünk levő emberek életében, vagy a nagyvilágban - és szerencsére nincs is rá szükség. Néha elég "kivárni". Hallottad már azt a közmondást, miszerint „A szépség a szemlélő szemében van.” A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a Fény szintén a szemlélő szemében van.

Elhamarkodott választások helyett ülj le kényelmesen, hunyd le a szemed, és ismételd magadban: "Ha betegség, fájdalom, csalódás, anyagi-, vagy más problémák merülnének fel, a Fényhez kapcsolódva áttöröm magam ezeken. A tudatom hatalommal bír. Bölcsen fogom használni."

Fényes hetet!

whitecityboy.com

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.vom/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

feny2.jpg

 

Hol van a Fény?

"Kérd a Fényt, hogy segítsen", mondogatjuk gyakran, aki pedig nem bírja a spirituális lila ködös szöveget, máris a plafonon van: "Mégis mit jelent ez? Ki az a Fény?" A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a Fény nem más, mint a végtelenül adakozó energia. A Fény a béke és a világosság, az egészség és a pénzügyi bőség, a megerősítés a szeretet, a kapcsolatok és minden remélhető áldás energiája.

Karen Berg, az "Isten is visel rúzst" című könyv szerzője szerint valójában amikor a "Fény" szót használjuk, mindazon gyönyörűséget értjük alatta, amit csak el tudunk képzelni. "Mindannyian megtanulhatjuk, hogyan léphetünk kapcsolatba a Fénnyel, s hogyan juthatunk hozzá végtelen áldásaihoz. Mindenben felfedezhetjük a Fényt." - mondja. Ám ami a legfontosabb: a Fény valójában sosem hagy el minket, hiszen bennünk is ragyog: ha ezt megértjük és elfogadjuk, mindent át fog szőni ragyogás, a pozitív energia köröttünk.

Lélekbonbon című könyvemben írtam már róla, hogy az emberi létet három félreértés keseríti meg. A "bárcsak újrakezdhetném", a "nem tehetek róla" és az "úgyis mind meghalunk". Mindhárom kétségekből fakad: az elsővel a saját teremtő erőnkben kételkedünk, a másodikkal megkérdőjelezzük a bizalmat, és minden felelősségvállalást elhárítunk, míg a harmadikkal egyenesen lemondunk önmagunkról: megássuk a saját sírunkat és élve eltemetkezünk. "Élvezd ki, éld meg, éld át ezt a "rongyos élet"-et, most, amíg még itt vagyunk, és úgy éld, hogy tudd, hová akarsz eljutni, mivé akarsz válni, kivé akarsz kiteljesedni. Isten vagy, teremts!" - írtam a kötetben, miért is nem a "Mennyországban", hanem önmagunkban kell kell keresnünk a Fényt.

A kabbala arra tanít, hogy ne próbáld spirituális lényegedet magadon kívül keresni. Mindig is benned volt. ". Szeretetre van szükséged? Szeress te magad. Nagylelkűségre van szükséged? Légy te nagylelkű? Beteljesülésre vágysz? Tanuld meg, hogyan adhatod ezt az érzést másoknak. Ne keresd a spiritualitás hozadékait önmagadon kívül. Ez életünk egyik legnagyobb tanulsága." - tanítja Karen Berg. Ahhoz, hogy ezt a ragyogás felébresszük magunkban, tanáraink azt tanácsolják: reggelenként ébredjünk perccel hamarabb, és meditáljunk, hogy a világban harmónia és béke legyen. Használnunk kell a tudatosságunk erejét arra, hogy a világot pozitív, szeretetteli energia hassa át. "Küldd el ezt mindenkinek, s viszonzásként ez fog visszatérni hozzád is." - véli Karen.

Aki pedig azt hiszi, hogy az ő pozitív gondolkodása úgyse fogja megmenteni a világot, óriásit téved: a lehető legfontosabb észben tartani, hogy 100%-ban felelősek vagyunk azért, amit megtapasztalunk - s hatalmunkban áll megváltoztatni azt. Mindannyiunk feladata, hogy harmóniát és békét hozzunk önmagunk, a köröttünk lévők és a világ számára.

Fényes hetet.

whitecityboy.com

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

 

teher1.jpg

 

Tedd le a terheket!

Szépséges Skorpiót! - A kabbalista naptár szerint beköszöntött a zodiákus időszaka, ilyenkor pedig minden hónapban elmerülünk kicsit a csillagok mágikus világában... vagy inkább, kicsit realisztikusabban nézve, felkészülünk az előttünk álló nehézségekre - ilyenkor ugyanis kicsit mindannyian azonosulunk a domináns csillagjegy energiáival.

"Azoknak akiknek van egy Skorpió az életében, adnék egy tanácsot: ha szeretnél elmondani neki valamit,azt a lehető legegyesebb beszéddel tedd meg, ne köntörfalazz, ne járd körbe a témát. A Skorpiók utálják a színlelést, mélyen vágynak az igazságra, az abszolút lényegre. Nincsen se idejük, se türelmük a lényegtelenségre." - mondja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója. Nem csoda, hogy mindannyiunkat, ez a "lényegre törő" energia vihet előre ebben a hónapban. Ezért is mondják, hogy a Skorpió hava egy jó hónap az üzletre, valamint arra, hogy átlássuk a jelenlegi kapcsolataink valódiságát és tartósságát, melyeknek lehet, hogy búcsút kell mondanunk és tovább kell lépnünk. És persze mint minden hónapnak, ennek is vannak hátulütői...

A Skorpió hava sokunkban felerősítheti azt a rendkívül kártékony tévhitet, mely szerint bármi áron kézben kell tartanunk a dolgokat. Miért veszélyes ez? Mert amikor azt hisszük, hogy minden rajtunk múlik, hátat fordítunk a másokba és az Univerzumba vetett bizalomnak. Márpedig az "engedd el" mottó nélkül lehetetlen boldogan élni. Hányszor hallunk olyat, aki azt mondja: elveszítette a hitét a férfiakban, a szerelemben, vagy épp a tisztességben, esetleg a szüleiben, vagy a legjobb barátjában? Ezt a fajta "elárultak, mostantól csak magamban bízom" attitűd nem csak magányossá tesz, de megfoszt attól a nyugalom- érzettől, hogy néha igenis jogunk van megpihenni, és nem aggodalmaskodni.

Azon, hogy sikerüljön egészséges egyensúlyt teremteni - azaz ne dőljünk hátra és hárítsunk másra a felelősséget, ugyanakkor ne is cipeljük a vállunkon az egész világ terhét, akarnunk kell, hogy gyökerestül megszabaduljunk azon hittől, mely szerint az értékünk azon múlik, képesek vagy-e ellenőrzésünk alatt tartani a valóságot.

Ebben a hónapban, ne azon gondolkodjunk, hogy az embereknek hogyan nem kellene viselkedniük velünk és másokkal. En-gedd-el. A világ sosem fog egycsapásra engedelmeskedni neked. Ahelyett, hogy másokat "nevelnénk", legyünk olyan kedvesek, mint amilyen kedvességet szeretnénk látni a világban.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

probatetel2.jpg

 

Minden nap egy próbatétel

Gyakran nehéz elfogadnunk a tényt, hogy alapvetően senki nem ugorhatja meg helyettünk a ránk váró kihívásokat. Bár gyakran panaszkodunk, amiért a társunk, barátunk, szüleink nem segítenek kimászni a kátyúból, valójában ilyenkor nem rájuk, sokkal inkább önmagunkra haragszunk. Hiszen mások bár szerethetnek bennünket, segíthetnek nekünk, támogathatnak, ott lehetnek mellettünk, de - ahogy Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója mondja - nem kérhetünk meg valakit, hogy teniszezzen helyettünk, odaadva neki az ütőt, s így szólva: "Üsd el helyettem a labdát!"

A Kabbala Központban azt tanuljuk: ha nem elég gyakran ismerjük fel a kihívásainkban rejlő próbákat, a hibáztatás csapdájába esünk. Rabbi Akiva a világ egyik legnagyobb kabbalistája volt - az ő idejében a római katonák épp úgy irtották mindazt ami "más", mint ők, mint manapság az ISIS terroristái. Amikor a rómaiak letartóztatták, s kínozni kezdték, az egyik tanítványa odalépett hozzá, s így szólt: "Te olyan nagyszerű és hatalmas vagy! Hogyan engedheti meg Isten, hogy ez történjen veled?" Erre a kabblista így felelt: " Egész életemben arra a lehetőségre vártam, hogy bebizonyítsam, megbízom a Fény erejében. Most végre eljött a lehetőség." Rabbi Akiva megértette, hogy ez a nagy nehézség a bizonyosságának próbatétele volt. Szerencsére a legtöbbünknek nem kell ilyen nehézségeket kelljen kiállnunk.

Azon viszont érdemes elmerengenünk, milyen gyakran tartjuk meg és használjuk spirituális tudatosságunkat mindennapi életünk során. "Nem szabad elfelednünk, hogy kihívásaink jelentik azokat az egyedi lehetőségeket, melyek által az egyik spirituális szintről a másikra juthatunk. S mivel a Fény és a sötétség egymással párhuzamban és azonos mértékben van jelen, minél nagyobb a sötétség, melyen felül kell kerekedni, annál nagyobb a Fény is, melyet felfedünk ezáltal. Felelősséget kell vállalnunk az élet által felajánlott egyetlen valódi választásért: növekedés vagy annak hiánya. Ezen döntés által fejlődhetünk és léphetünk előre, s fedhetünk fel egyre többet és többet a bennünk rejlő lehetőségekből." - véli Karen Berg.

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy senki sem tudja, hány napja van ezen a földön. Ki áll közelebb a halálhoz: a kislány, akit az utcán sétálva elüt az autó vagy a rákkal küzdő 80 éves idős férfi? Nem tudjuk. Tanárainktól azt tanuljuk, hogy jó észben tartani: születésünk pillanatától kezdve véges a létünk, a kérdés tehát az, hogyan töltjük ki és mire használjuk az időt születésünk és halálunk perce között. Ezen a héten gyakran kérdezgesd magad: tudatosan gondolkodom és cselekszem? Ha ez a mai nap volna az egész életem, büszke és boldog lennék, amiért úgy éltem végig, ahogyan megtettem? Karen szerint a lényeg, hogy annak tudatában éljünk, hogy minden egyes nap az élet nagy próbatétele.

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

megt.jpg

 

Tisztulj meg

Azt mondják a bölcsek, csak az lehet tiszta, ami valami tisztátalanból ered. De mégis mit jelent ez? - ezt a kérdést vetette fel blogjában Karen Berg, az Isten is visel rúzst c. kötet szerzője.  "Tudjuk, hogy mindannyian úgy születünk erre a világra, hogy bizonyos felemelkedéseken keresztül kell mennünk; hogy vannak dolgok, melyeket életünk során meg kell tennünk; hogy vannak olyan tisztulási folyamatok, melyeket meg kell élnünk. Mindannyiunknak. Ezért születtünk ide." - mondja.

Azért, hogy közelebb kerülhessünk "tisztább" önmagunkhoz, fel kell tennünk magunknak a kérdést: amikor érzékelünk valamit, kedvességgel és szeretettel tesszük ezt? Biztos vagyok abban, hogy a legtöbben már  észrevettük: amikor valaki, akit nem szeretünk, nem szívelünk, tesz valamit, az csak és kizárólag rossz lehet a szemünkben. Amit mondanak, amit tesznek, ahogy viselkednek, ahogy felöltöznek - röviden, bármit is csinálnak, amit érzékeinkkel felfogunk, abban csak hiba lesz nem feltétlenül miattuk, hanem amiatt, ahogyan érzékeljük őket, illetve ítélkezésünk miatt.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy mindannyian előítéleteink szemüvegén keresztül látjuk a világot. Csak egy példa: két ember, aki ugyanazt az autóbalesetet látja, gyakran teljesen másképp érzékeli, mi történik. A környezetünk, a barátaink, a kultúra, amelyben élünk mind előre meghatározza, mit és hogyan ítélünk meg - éppen ezért állandóan azon kapjuk magunkat, hogy mások igazát semmibe vesszük, vagy a sajátunkat bizonygatjuk. "Ha ezen kihívások mindegyikének végén megértjük, hogy mindaz, amivel szembenéztünk és minden hely, ahol megfordultunk, azért kapott helyett életünkben, hogy képessé váljunk a spiritualitás új szintjére lépni, akkor lesz erőnk ahhoz, hogy fogjuk az összes negatív dolgot, amit tettünk, gondoltunk és mondtunk, s arra használjuk őket, hogy a tudatosság új szintjére lépjünk - más szavakkal, hogy jobbá váljunk önnön negatívitásunkon túllépve." - mondja Karen.

Egy gyors meditálás gyakran csodákra képes, amikor azon kapod magad, hogy elvesztetted a fejed egy vitában, vagy ismét a rossz szokásaid rabja voltál a kommunikációd során: szarkasztikusan, vagy bántóan beszéltél, vagy manipuláltad a beszélgetőtársadat (lássuk be, mindannyiunkkal megtörténik). Ezért most megosztok veled egy, Yehuda Berg "Isten 72 neve" c. kötetéből származó mantrát, melynek mottója: "Át fogom alakítani az életemet".

Ülj le kényelmesen, és ismételd magadban: "Eldobom az egómat és proaktív változások útjára lépek. Ahogy meditálok megtisztulok az előző életek gonoszságától is. A lelkem megtisztul, ahogy beengedem a Fényt, hogy fizikailag és spirituálisan is megtisztítson."

Fényes hetet mindenkinek!

facebook.com/steinerkristofoldala
facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag
whitecityboy.com

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu