Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2017/01/01 20:31 komment

 

2017.jpg

 

Hogy élsz? Mit csinálsz? Mi a neved? Miért jöttél a földre? Azt hiszed, csak úgy lehet átsétálni és átszemlélni egy életet? Megmérlek, és könnyűnek talállak. Nem voltál elég jó. Szakadozottan és fájdalmasan visszatért: nem - voltál - elég - jó. Hiú voltál és gyáva a jóságban. Igenis, programot kell csinálni belőle, a jóságból, ha már hiú és gyáva vagy hozzá, s ha nem megy másképp. Nem az a baj, hogy nem marad utánad semmi, hanem az, hogy rossz marad. Nem leszel se jó trágya, se fárosz. Minden percben vége lehet az ünnepélynek. Most, holnap, holnapután. Kezdd el újra, másképp. Most, azonnal, minden perc drága. Ha még ötven éved van, akkor is drága minden perc.

Márai Sándor

Vidám vasárnap

beautyka 2016/03/12 19:25 komment

 

szephetvege.jpg

 

Nem hiszek abban, hogy ha jóságos vagy, akkor csak jó dolgok fognak történni veled. Minden teljesen esetleges és véletlenszerű. Néha rossz dolgok történnek jó emberekkel és néha jó dolgok rossz emberekkel.
De!: ha jó dolgokat próbálsz tenni, akkor legalább olyasmivel töltöd az idődet, ami megéri.

Helen Mirren

Reggeli Nesze

beautyka 2016/03/06 20:23 komment

 

flowers_szegeny_ember.jpg

 

 

Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez és visszaadta neki. A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat ha én szemetet adtam neked?

A szegény ember így válaszolt: Mindenki azt ad, ami a szívében van.

 

karolina-kurkova-the-edit-february-2016-cover-photoshoot04.jpg

 

Legyetek jók – ha tudtok

Kicsi korunk óta azt halljuk: “Jó legyél”, illetve “Ne rosszalkodj”, de egy ilyen nyakatekert világban honnan is tudnánk valójában, hogyan kell “jól viselkedni”? Hiszen jónak lenni nem jelent egyet azzal, hogy magunkra erőltetjük a társadalom elvárásait.

Az egyik legfontosabb dolog a jóság felé vezető úton, ha minden nap emlékeztethetjük magunkat: "Bárhol is vagyok, ott vagyok, ahol lennem kell annak érdekében, hogy megkapjam azt az inspirációt, melyre szükségem van ahhoz, hogy jobb ember legyek a jövőben." Azok a dolgok, melyeket a Fénytől, sorstól, karmától azért kapunk, hogy tanuljunk belőlük - a kanyarok, a bukkanók és a kátyúk az élet országútján-, azért vannak, hogy megálljunk, s így szóljunk magunkhoz: "Oké, van valami, amit meg kell tanulnom, amely kapcsán fejlődnöm kell, amely tapasztalat által megtisztulhatok. Bármi is legyen az, előbbre fog vinni abban az irányban, amerre mennem kell."

A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyian nagyon spirituálisak vagyunk, amikor jól mennek a dolgaink. De amikor semmi nem sikerül, mindent, amit tudunk, kihajítunk az ablakon. Mennyire vagy hát spirituális, amikor rád jár a rúd? “Mindannyian képesek vagyunk megmászni egy hegyet és szembenézni bármilyen kihívással - mégis gyakran meghajlunk azelőtt a hang előtt, mely nagy erővel kételyeket visszhangoz bennünk, mint például ‘Úgysem fog sikerülni. Nem jutsz a dolog végére. Add fel, ameddig még lehet!’ Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, s mi mégis a nehezebb utat választjuk - na erről szól a spiritualitás.” – véli Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója. Amikor az ember egy vallás, egy politikai ideológia, vagy egy családi elvárás alapján próbálja meghatározni, mit is jelent “jól viselkedni”, érdemes emlékezni arra, amit a tanárainkról tanulunk: nem az az igaz lelkű ember, aki megtisztul, majd előadásokat tart és magát másoknak adja. Sokkal inkább az, aki például megáll azért az utcán, hogy egy bajban lévő embertársának segítsen még akkor is, ha ezzel elkésik egy fontos találkozóról. Igaz lelkű ember más szavakkal az, aki meglátja, mit tehetne másokért, majd megteszi azt akkor is, ha épp kényelmetlenséggel vagy kellemetlenséggel jár. Igaz lelkű ember az, aki megérti: ő maga nem más, mint a Fény eszköze, hírvivője embertársai számára a világban.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

Reggeli Nesze

beautyka 2014/02/27 22:03 komment

 

 

mini reti.jpg

Minden gyerek jó. Jó, ha jól érzi magát a világban, ha biztonságban van. Ha a szülei mosolyognak, ő is mosolygós. Ha feszültek, ő is feszült. Ha barátságosak, ő is barátságos. Ha nem őszinték, ha titkolóznak, ő is így tesz. Szomjazik a jó példára és a szeretetre. És, ha rosszul érzi magát, ha "rosszalkodik", a legtöbb, amit érte tehetsz, hogy még jobban szereted.

Vida Ágnes

 

Reggeli Nesze

beautyka 2013/02/17 20:40 komment

snow white2.jpg

Azt látom nagyon szörnyűnek és fájdalmasnak, hogy a mai társadalom nem hisz a változás lehetőségében, úgy gondolkodik, hogy ha valaki terrorista, az örökké terrorista marad, ha valaki szent ember, az örök életében szent lesz. Holott - szerencsére és sajnos - egyik sem igaz. Arról már nem is beszélve, hogy nem Hófehérkék és Vasorrú bábák élnek ezen a földön - mindannyian fényből és sárból gyúrt lelkek vagyunk. Ahogyan mi magunk is irgalomra és nagylelkűségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait. Jómagam sok-sok emberrel kerülök kapcsolatba, bizalommal fordulok mindenkihez, de mindig gyanúsnak érzem, ha valaki keményen, alázat nélkül beszél másokról.

Böjte Csaba

krisi álom2.jpg

Jöjjön, aminek jönnie kell!

A szemem alatti fekete karikák egyre csak gyarapodnak. Íme egy néhány szavas álom-napló. Szerda: arra ébredek, hogy éjjel kihullott az összes hajam. Csütörtök: a gimis legjobb barátom sírva a szemembe mondja, hogy mindig is azt akarta, hogy boldogtalan legyek, és most nagyon szomorú, amiért boldognak lát. Péntek: halott édesanyám rám üvölt, hogy ne merjek felnőttet játszani, mert én csak egy gyerek vagyok, és ő dönt mindenben. Szombat: csótányok lepik el az otthonunkat. Vasárnap: a rádióban elhangzik, hogy kitört a háború, és meghalt a párom édesapja...

Ilyen kellemes képek kísértenek mostanában éjjelente. Nagyon szeretnék már aludni egy jót végre. „Miért nem hagynak már Odafenn, legalább egyetlen éjszakára?!”  Kialvatlanul persze nappal is sértődött vagyok.. az egész világra: „Mit képzel magáról ez a nő, aki teli torokból üvölt ki a kocsi ablakon tolatás közben?”, „Mennyivel jobb hely lenne a világ azon nélkül, akik csakazértis belepréselik a csurig telt szemetesbe a kávés poharat, ami persze utána a földön landol.”, „Ha nem halkítja le a Gangnam Style-t a szomszéd, esküszöm átdobok egy vázát az erkélyére... virág nélkül, persze.” Mennyivel jobb lenne, ha varázsütésszerűen eltűnne minden bunkó a Föld színéről, aki hátráltatja az emberiséget! Csak a jók maradjanak! Jobb világot akarok! ...és már folynak is a könnyeim.

krisi álom.jpg



Jobban érzem magam? Nem... cseppet sem. Mi több, sokkal rosszabbul vagyok. Bár látszólag mindez egy ártatlan eszmefuttatás, bármily furcsa is, „Istent játszani” legalább olyan kártékony, mint „Ördögöt játszani”. Ezekben a helyzetekben észbe kell kapnunk, és tudatosítanunk kell magunkban: nem dönthetjük el, hogy a „sötét oldal” jelenléte a világunkban valóban kártékony –e. Ha ugyanis hiszünk a karma törvényében – abban, hogy minden jó és rossz azért történik, mert ha nem is emlékszünk rá, rászolgáltunk -, akkor meg kell értenünk: az idegesítő, bosszantó, fájdalmas, vagy nehéz helyzetek is a mi javukat, a világ javait szolgálják. Ha pedig nem hiszel az efféle spirituális mendemondákban, akkor íme egy sokkal plasztikusabb, és sokkal drasztikusabb példa, miért is nem dönthetjük el, hogy kinek van és kinek nincs helye a világban. Figyelmesen olvasd el, mert a történelem ismétli önmagát – egészen addig, míg nem tanulunk belőle.

Élt egyszer egy férfi, aki arra lett figyelmes, hogy az országában rengetegen nyomorognak, miközben mások dúskálnak a gazdagságban. Az is feltűnt neki, sokat azok közül, akiknek van mit a tejbe aprítaniuk, cseppet sem segítőkészek a szegényebbekkel szemben – mi több, igyekeznek elszeparálódni. Segíteni akar... de hogyan? A férfi azt gondolta magában: biztosan van valami közös ezekben az önző emberekben, és ahelyett, hogy az egységet erősítette volna, a különbségekben kereste a választ. Addig-addig hergelte magát, míg végül el is felejtette, mi volt az eredeti célja – béke, szeretet és egyenlőség -, és csupán azt látta: ezek a „szakadárok” más vallásúak, más a származásuk... tehát minden bizonnyal nélkülük jobb hely lenne a világ. A többi már szomorú történelem: a férfit Hitlernek hívták, és soha nem tapasztalt mészárlást rendezett „egy jobb világ” reményében, az „igazság” nevében. Az ország pedig semmivel se lett boldogabb: mi több, örök skarlátbetűként ég rajta az évtizedeken át tartó terror emléke. Pedig ő „csak jót akart”.

El tudod képzelni, hogy a világ országai mennyi pénzt költenek börtönök üzemeltetésére, halálos ítéletek végrehajtására, „elmebetegek” elzárására, „javító” intézetek fenntartására? Tudtad, hogy egyes országok évente százmilliárd dollárt költenek fegyverek fejlesztésére, vásárlására és a katonaságra? Képzeld csak el, ha mindezt arra fordítanánk, hogy megtanítsuk az embereknek: sem Istent, sem Sátánt nem játszhatunk, semmivel sem
vagyunk többek, vagy jobbak, vagy fontosabbak egy másik embernél, és a bosszú bármilyen formája kizárólag még több szenvedést és még nagyobb káoszt szül majd. A Kabbala Központban azt tanuljuk: „Ha kesergünk amiatt, amin keresztül kell mennünk, akkor esélyünk sincs kapcsolódni a Fényhez. A nehézségekből fontos leckéket tanulhatunk, ám ezeket csak akkor érthetjük meg, ha elfogadjuk: a boldogság abban a bizonyosságban van, hogy a kényelmetlenség és a fájdalom mind lehetőségek, amelyek közelebb visznek minket a Fényhez.”

Bíznunk kell benne, hogy a jóságért megkapjuk a jutalmat, és a gonoszság nem marad büntetlenül – de nem mi vagyunk a végrehajtói. A jó és a rossz emlékek megmaradnak a világunk memóriájában, és amikor megtorlásra, vagy jutalomra – azaz kiegyenlítésre kerül sor, mindenki megkapja a magáét... ezeket nevezzük – tévesen – „véletleneknek”, vagy „baleseteknek”. Éppen ezért nagyon kell vigyáznunk rá, hogyan beszélünk, hogyan viselkedünk, hogyan cselekszünk. Minden tett és szó, mi több, minden gondolat jelentőséggel bír. Mindennek helye van a világban – máskülönben nem lenne itt. Az egyetlen, aminek nincs helye, az az ítélkezés. Kíváncsian várom a ma éjszakát. És hosszú idő után most először nem úgy térek majd nyugovóra, hogy azt kívánom: „Bárcsak szivárványon lovagló pónikról és cupcake-et sütő Audrey Hepburnről álmodnék végre rémképek helyett.” Azt fogom mondani: „Jöjjön, aminek jönnie kell. Szörnyetegek, sárkányok, boszorkák és trollok... szeretettel várlak titeket az álmaimban!

Csodás hetet mindenkinek... még ha néha szörnyűnek látszik is.