Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2016/10/26 20:23 komment

 

claudias_nesze.jpg

 

 

A magabiztosság nem függ pozíciótól, ismertségtől, anyagiaktól, arra születni kell. Szerintem ezt nem is lehet nagyon tanulni. Nekünk, nőknek - valószínűleg ez genetikailag kódolt dolog - muszáj reálisan felmérni magunkat. A férfiak között ritkább ez a fajta elfogadó, józan magabiztosság. 

Liptai Claudia

A tudatosságról

beautyka 2016/07/31 19:12 komment

 

 

camaglia4-620x932.jpg

 

Mitől változhat a tudatosságunk?
– A minket érő külső és belső hatásoktól.
Mint említettem, abban a pillanatban, hogy fájdalmas krízishelyzetet élünk át, tudatosságunk összeszűkül, és univerzumunk mérete csökken. Minél több fájdalom ér minket, univerzumunk annál kisebbre zsugorodik.
Ha a változások rendszerint szenvedés árán mennek végbe életünkben, akkor egy idő után nem tudunk annyira regenerálódni, hogy univerzumunk újra kitáguljon. Sőt, egyre jobban összeszűkül, végül határa a test határáig húzódik vissza, azaz tudatosságunk már csak a saját testünkre terjed ki. Ilyenkor tévesen a testünkkel azonosítjuk magunkat, ami azzal jár, hogy felelősségérzetünk is csak a testünkre terjed ki, és nem érzékeljük a külvilágot.

Ha nincs valamilyen módszerünk arra, hogy tudatosságunkat ismét ki tudjuk tágítani, akkor egyre szorongóbbá, önzőbbé válunk, attól félünk, hogy még több baj ér minket, és elkezdünk védekezni.
Ma ez már nem úgy történik, hogy felsőbb erők segítségét kérjük, hanem megpróbálunk biztonsági óvintézkedéseket tenni, vagy kizárni mindent, ami veszélyes lehet. Például nem állunk szóba idegenekkel, magas kerítést húzunk a házunk köré, vagy mobiltelefonon ellenőrizzük gyermekünket a nap minden órájában.

Ám minél jobban védekezünk, annál kevésbé ismerjük meg a többi embert, és annál távolabb kerülünk az egymással való akadálytalan összekapcsolódástól, ami a lélek eredeti állapota.

Az elszigeteltség egyik következménye, hogy merevvé válunk, és így a további változások még fájdalmasabbak lesznek.
Ha pedig védekezünk a külső hatások, az új események és élmények, valamint a többi ember ellen, akkor megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől is, hogy új ötletek, információk és segítőkész emberek találjanak meg minket.

Aki tágabban tudja tartani a tudatosságát, vagyis az univerzuma nincs összerándulva, több dologgal találkozik, így könnyebben megtalálja a kiutat, a segítséget, amikor krízishelyzetbe kerül. Ha például egy jelentős anyagi kár éri és nem tudja tovább fizetni a hiteleit, akkor nagyobb eséllyel találkozik azzal, aki elmondja neki, hogyan ütemezze át hitelét.
Ez persze úgy tűnhet, hogy őt az égiek támogatják, de valójában arról van szó, hogy akinek elég nagy a tudatossága, az jobban a jelenben van, ezáltal képes kikormányozni magát egy-egy nehéz élethelyzetből.
Sőt, aki képes megérteni a kozmikus törvényeket, és vállalja a felelősséget élete történéseiért, akkor azt is átlátja, hogy mielőtt kár érte, ő maga hozott létre olyan diszharmonikus energetikai mintázatot, aminek egyenes következménye volt a veszteség. Így ahelyett, hogy a külvilágot okolná, folyamatosan tisztán tartja az univerzumát azoktól a hibáktól, amelyek később hasonló kríziseket, problémákat teremthetnek.

Milyen hibák fordulhatnak elő?
– Főként a helytelen cselekedeteink energia lenyomatai.
A Földön igazi hibának a gondolatvilágunkból kikerülő valós tettek számítanak.
Az ártó gondolatokkal csupán saját magunkat mérgezzük, mert általuk rossz tudatállapotba kerülünk, viszont másoknak nem tudunk ártani velük.
Tehát sosem a gondolatok okozzák a karmikus visszahatásokat, hanem a valóban az elkövetett tettek. Ezekkel azonban nagyon nehéz szembe nézni, hiszen önmagunk számára megemészthetetlen, hogy becstelenek, erőszakosak, vagy hazugok voltunk.
Mindannyian szeretünk pozitív képet kialakítani magunkról, ezért a hibáinkat elássuk a tudatunk legmélyére. S mivel a figyelmünk nagy része a hibák elrejtésére irányul, ezért a megcsappant figyelemmel arányosan a tudatosságunk is csökken.

Egedi-Kovács Melind: Szembesülés saját univerzumunkkal (interjú részlet)

Reggeli Nesze

beautyka 2016/03/03 20:08 komment

 

mentaaa.jpg

 

 

Számomra az életben a méltóság a legfontosabb. A legfontosabb pillanat, amikor az ember megérzi, hogy van gerince, s az mire való. Ha pofont kapok az élettől, én mindig a szülésre gondolok. A szülés iszonyúan fáj, mégis tudom, hogy át kell rajta esni, mert világra kell hozni a kisbabámat. Nincs mese, nem adhatom fel félúton, nem mondhatom, hogy köszönöm, én itt kiszállok, csináljátok nélkülem. Hiszen én vagyok az az erő, akinek segítenie kell világra hozni a gyerekemet, akit nem hagyhatok magára. És ugyanazt érzem az életemmel kapcsolatban is, hogy nem hagyhatom magára, mert felelős vagyok érte. 

Pokorny Lia (Nők lapja)

 

nori2.jpg

 

 

Készítettünk egy siker kérdőívet és elküldtük azoknak a személyeknek, akiknek a karrierje talán a legszárnyalóbb, s leginspirálóbb is egyben. Lehet, hogy szereted, lehet, hogy nem, egyet el kell ismerni: igazán sikeresek mind. Méghozzá olyanoknak, akiknek a karrierje nem volt mindig fenékig tejfel és bizony rengeteget dolgoztak azért, ahol most éppen tartanak. Olyanok ők, mint mindenki más, egy valamiben azonban mégis keményebben hittek mindennél: az álmaikban. Első interjúnkban Oravecz Nóra, lifestyle blogger mesél nektek.

Hogyan definiálnád a siker fogalmát? Mikor érzed magad igazán sikeresnek?

Nálam minden életszakaszban mást jelentett és jelent a siker. Évekkel ezelőtt, amikor kiadót kerestem, azt jelentette a siker, hogy egymásra találtunk a Librivel, később az, hogy valóra válthattam az álmaimat, és eljuthattam Amerikába majd ott életre szóló élményeket szereztem. Jelenleg önmagam fejlesztése az a terület, amin dolgozom. Elég intuitív vagyok, így én akkor érzem sikeresnek magam, ha merek a megérzéseimre hallgatni, és utána beigazolódik, hogy jól tettem.

Melyik volt a legkedvesebb pillanatod a karriered során, amire igazán büszke vagy és a legnagyobb eredményedként tartod számon?

Nem tudnék egy ilyen pillanatot kiemelni, mindig azok a legjobbak, amikor találkozom az Olvasóimmal és velük tölthetek időt. Amikor odajönnek, és elmondják, hogy mennyit segített nekik a blogom, amikor megosztják velem a harcaikat, vagy elmondják, hogy mennyire szurkolnak azért, hogy boldog legyek. A köztünk kialakult kapcsolat az, amire a leginkább büszke vagyok. Nagyon szeretem őket, iszonyatosan hiányoztak a nyári szünet alatt!

Hiszel abban, hogy a tehetség végül elnyeri méltó jutalmát?

Befektetett munka nélkül biztosan nem. Találkoztam már olyan emberrel, aki fényévekkel tehetségesebb volt nálam, de nem hitt abban, hogy jó abban, amit csinál, és bele sem tette a munkát. Semmit sem ért el.

Mit jelent számodra egy akadály? Pozitív megerősítés, avagy egy negatív ék közted és a céljaid, terveid között?

Soha nem jelentett negatív éket. Az akadályokon túl vannak a legjobb dolgok, és ha folyton azokat a dolgokat ismételgetem, ami egy olyan életet eredményez, amiben nem vagyok boldog, akkor lépni kell. Az akadály szükséges állomás, az tesz erősebbé. Ha nem ijedsz meg tőle, hanem szembenézel vele, és minden erődet összeszedve azt mondod, hogyha kell, ötször mész neki, de legyőzöd. Akkor megérted, hogy miről szól az élet. Ha pedig legyőzted, rá is jöttél, hogy valójában a harc csak benned zajlott le, magadat győzted le. Van egy elméletem, miszerint minden feladat, ami elénk kerül, azért van ott, mert meg tudunk vele birkózni – az, hogy mennyi ideig tart csak attól függ, hogy mi van a fejedben.

Ha kiragadhatnál egy pillanatot a pályádból, melyik lenne az, amikor leginkább azt érezted, hogy írásra kell adnod a fejed? Hogy ez a végzeted?

Amikor valaki megtapasztalja azt, hogy milyen intuitív módon írni, az rögtön tudja, hogy onnantól kezdve más élet nem érdekli. Eszméletlenül addiktív az érzés, hogy tudod, bármikor jöhet egy gondolat valahonnan, ami megváltoztathatja a nézőpontodat – ha pedig megosztod másokkal, lehet, hogy nekik is segít. Amikor ez társul a Flow állapotával, akkor tudom igazán, hogy ez az én utam. Nem tudnék egy pillanatot kiemelni. Imádom a csodákat, és ez a folyamat eleget ad ahhoz, hogy jól érezzem magam benne.

Mit gondolsz, nagy igényei vannak azoknak manapság, akik harcolnak az álmaikért, mert nem akarnak beolvadni a monoton hétköznapokba?

Ahhoz az emberhez képest valóban nagy álmai vannak annak mint aki mondjuk, megelégszik napi 8 óra munkával. Ideje elfelejteni a társadalmi elvárásokat, és nem azt nézni, hogy más mit csinál, hanem azt, hogy mire van igényed. Mindenki mozizik, ne dönts úgy, hogy más filmjét nézed. Azért, mert valaki arra született, hogy csukott szemmel éljen, neked még lehet nyitva a szemed. Ha van egy vágyad, valami, ami mindig ott motoszkál a fejedben, úgy gondolom, hogy magaddal szemben kötelességed megnézni, hogy miért érdekel ennyire. Minden embernek mások a sztenderdjei és ez teljesen rendben van. Fogadjuk el, hogy mi másra vágyunk és mások is el fogják fogadni a világunkat. De ehhez azt is el kell tudnunk fogadni, hogy valaki beéri kevesebbel is, sőt, boldog egy kiszámítható életben.

Mit tanácsolnál azoknak, akik mennének előre, de úgy érzik megragadtak egy szinten?

Az én életemben is volt nem is olyan rég egy olyan pont, amikor ott tartottam, hogy nem tudom, hogy merre tovább. Pánik és önmagad lebénítása helyett, ami nekem bevált, az az, hogy lenyugodtam. Elfogadtam, hogy most ott tartok, ahol, és elkezdtem magamra fókuszálni. Arra, hogy mit érzek, milyen területen szeretnék fejlődni, és hol vannak elakadásaim. Ha az életed megakad egy szinten, akkor az okkal történik, olyankor kell a leginkább befelé figyelni. Ha pedig megnyugszol, szépen elkezdenek bejönni a megoldások, olyan dolgok, amik meg tudják változni az életedet.

Mi a legnagyobb hitvallásod, ami úgy általában visz előre és motivál? Honnan merítesz inspirációt?

Imádom azokat a pillanatokat, amikor látod, hogy minden összefügg mindennel. Mindig emlékeztetem magamat arra a sok véletlen egybeesésre és megvalósult álomra, ami már mögöttem van. Gondolj csak bele: ha az még csak a kezdet, még mennyi minden áll előttem. Inspirációt pedig a hétköznapi történésekből, olyan szakemberektől, akiknek követem a munkásságát, bármiből. Ha nyitott szemmel jársz, bármi megihlethet. 

Végül, de nem utolsó sorban, mi az, amit szeretnél elérni, de jelen pillanatban még várat magára?

Szeretnék angolt tanulni Amerikában, minden vágyam, hogy magam tudjam lefordítani a Huffington Post-on megjelenő bejegyzéseimet.

Köszönjük, Nóri!

Nesze!Bogi

 (Nóri blogja ITT található)

nori1.jpg

 

csitary-hock_tamas.jpg

Egy férfi, akinek óriási szíve van és szép lelke. Ez rajzolódik ki azokból az idézetekből, amelyet sokszor reggelenként veletek is megosztunk. Mosolyhíd címmel jelent meg könyve. Tamás nem fél a szerelemtől és szerelemről sem beszélni. Mi köszönjük, hogy ilyen őszinte volt velünk is! Csak mosolygunk azóta is...

 

- Az idézetekből egy olyan ember képe formálódik ki, aki tele van érzelemmel. Milyen gyerek voltál, milyen útravalót kaptál?

- Sokan hihetik azt, hogy, kiegyensúlyozott, békés és szép gyermekkorom volt, ami hátteret adott a lelki fejlődéshez. De ez nem így van. Valójában egy teljesen anti-család modellben nőttem fel, szüleim ötéves koromban elváltak, de egy lakásban éltek, külön szobában, az ajtó volt a demarkációs vonal. És nem beszéltek egymással abban a közel tíz évben, amit még válásuk után kényszerűségből egy fedél alatt töltöttek. A szüleimet nem sokat  láttam, apu gyakran volt kórházban, és anyu is keveset volt otthon, így aztán a nagymamámmal töltöttem időm nagy részét.Ha tehát a gyökereket nézzük, akkor bizony nem a széplelkűség volt jellemző erre az időszakra. Az tény, hogy apu festőművész volt, és nyilván lélekben ő állt közelebb hozzám, ő volt nyitottabb a szépségekre, az emberi érzésekre. Az ezeket megjelenítő festmények, képek között nőttem fel, talán ez lehet a lelki, szellemi útravalóm, és az, amit aputól kaptam a beszélgetéseink, játékaink, a meséi révén.

- Az óvodai jel állítólag befolyásolja az életünket. Mi volt a jeled?

- Fura, mert azt tapasztalom, hogy az emberek többsége tudja, mi volt a jele az oviban, meg azt is, hogy percre pontosan mikor született. Én egyiket sem tudom, egyikre sem emlékszem. Az ovival kapcsolatban viszont arra emlékszem, hogy egy napon, amikor a bölcsőde felé mentünk anyuval, megálltunk az óvoda mellett, ami pár méterre volt a bölcsődétől, és megkérdezte, hogy hova szeretnék menni inkább. Én az ovit választottam. Erre emlékszem, a jelemre nem, pedig engem is érdekelne, kíváncsi lennék, vajon valóban befolyásolta-e az életemet. Ugyanakkor van egy érdekesebb dolog. Mégpedig az, hogy soha nem gondoltam arra, hogy újságíró legyek. Mégis erre a pályára kerültem, belesodródtam szó szerint. És már tíz éve a pályán voltam, amikor a Székesfehérvár és Vidéke című lap megjelenésének 125. évfordulóján nagy kiállítást rendeztek Fehérváron, és ott szembesültem vele, hogy ezt a lapot akkoriban az én elődeim készítették, a dédnagyapám testvére, majd a dédnagyapám szerkesztette és írta. Sőt, mint kiderül, a családból többen is foglalkoztak újságírással. Tehát különös módon köszönt ez vissza bennem. Tudat alatti befolyásoló tényezővé vált.

Igaz, ma már tudom, hogy az újságírás csak előszobája volt mai tevékenységemnek. Sokat adott, de folyamatosan az írói pálya vonzott. És úgy értem el ezt is, hogy nem tettem érte valójában semmit. Nem kilincseltem, nem kerestem a lehetőségeket.

- Kevés férfi beszél ilyen szépen az érzéseiről, érzésekről. Nálad mi volt a fejlődési ív, mikor merted kimondani őszintén a dolgokat?

- A Mosolyhíd első írásai személyes üzenetek voltak. Egyetlen emberhez szóltak, de csak nyilvánosan küldhettem el neki. Az akkor még létező iwiw üzenőfalán. Eleinte mások idézeteit „pakoltam” fel nagy mennyiségben, ami miatt többen rám is szóltak, elegük volt a sok „csöpögős” gondolatból. És rövid idő alatt sokan töröltek ismerőseik közül. Kissé megriadtam ekkor. De nem hagytam abba, hiszen volt egy erős motiváció. És egy napon leírtam egy gondolatot, ami szintén neki szólt. Egy kincskeresőről szólt, aki az igazi kincset keresi. És ezt az írást is közzé tettem. Nem írtam oda a nevemet, hiszen akkor még féltem a negatív reakcióktól. Ám meglepődtem, mert szinte perceken belül egy ismerős személyes üzenetben áradozott az írásról. És ez sokat jelentett. Aztán újabb gondolatok születtek, szintén célzottan, egyetlen címzettje volt ezeknek is, ám egyre többen fejezték ki tetszésüket. És akkor arra gondoltam, hogy miért ne vállalhatnám fel magamat. Hiszen olyat úgysem fogok soha írni, ami mindenkinek tetszik. Viszont, ha vannak emberek, akik szívesen olvassák, akkor bátran vállalhatom. És vállaltam, vállalom továbbra is, sőt, örömmel látom, hogy egyre több férfitársamra is jó hatással vagyok, egyre többen nyitnak, és mernek beszélni érzéseikről.

- Régen a férfiakat arra tanították, ne sírjanak, ne legyenek érzéseik. Mit gondolsz erről?


- Azt, hogy ez ostobaság. Ma is vannak, akik ezt tanítják, még azok között is, akiket éppen a lelkivilágom fog meg. Különös ellentmondás ez. Arról szól, hogy az illető nem meri kimutatni, felvállalni a saját érzéseit, ezért zavarja, ha tükröt tartanak elé. Sokan élnek így. Félnek kimutatni, megélni érzéseiket és nem tudni, miért. Szerintem maguk sem tudják. Hiszen, ha belegondolunk, mit veszítünk vele? Nem lehet páncélban leélni egy életet. Mesterségesen falakat emelni magunk köré. Milyen is az, amiben folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk, hogyan rejtegessük érzéseinket? Az életet csak nyitott szívvel és lélekkel lehet megélni igazán. Amiben ott a sérülés lehetősége. De sérülés nélkül igazi élet nincs. A sportolók sem az esetleges sebekre, fájdalmakra gondolnak, amikor mindent beleadva küzdenek. Megélik azt, amiben hisznek, amiért élnek. A feltalálókat is sokszor kinevették, mert hittek az álmaikban. Aztán kiderült, hogy ma mennyivel szegényebbek lennénk, ha ők is megriadtak volna az első gúnyolódó hangoktól. És így van az érzéseinkkel is. A saját álmainkkal. Ha félünk attól, hogy miattuk kinevetnek, akkor semmi nem történik velünk. Elvegetálunk, de hiányozni fognak az igazi csodák, az igazi élmények az életünkből. Bátran kell élni. Sírni, ha kell, nevetni, ha kell. Ezért vagyunk emberek, ezért kaptunk lelket, érzéseket.

- Újságíró vagy, laptulajdonos is. Nem néztek még rád furán, hogy jé, ez az a pasi, aki leírja, milyen szép a szerelem?

- Ez elsősorban saját környezetemben igaz, hiszen évtizedekig valóban csak újságot írtam, rádióztam, tévéztem, és csak négy éve jelent meg a Mosolyhíd. Itt tehát egyesek valóban furán néznek rám, ugyanakkor jól esik, hogy sokan, akik gyermekkorom óta ismernek, netán osztálytársaim voltak, elismerően szólnak arról, amit teszek. Ez jó érzés. És persze, vannak, akik nem értenek velem egyet, akik másként gondolnak az érzésekre, a szerelemre. Én csak azt írom meg, amit én érzek, tapasztalok.

- Mikor írsz?

- Mindig. Ez persze csak arra igaz, hogy bármikor jöhet az ihlet, a gondolat, nincs napszakhoz kötve. Van, amikor hetekig semmi nem jön, aztán egy nap több is. Ez teljesen változó, nem lehet ehhez munkarendet kialakítani, mint mondjuk egy regényírónál. Ez másról szól, nem is elsősorban írásról ma már. Sokkal több benne a lelki útmutatás, a tanácsadás. Sokan keresnek ugyanis, akik elmondják történetüket, gondjaikat, kíváncsiak a véleményemre. És jó érzés, ha segíteni tudok, ha adni tudok bármit is nekik. Márpedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez így van, hihetetlen történeteket hallottam már, amik az írásaimhoz kötődnek.

- Hogyan született a Mosolyhíd könyved?

- Egy saját történetemből kiindulva elkezdtem leírni az érzéseimet. Aztán egy napon rádöbbentem, hogy valójában megírtam egy történetet, csak másképp. Nem regényként vagy elbeszélésként, hanem a gondolatokban. És ekkor elhatároztam, hogy kiadom őket könyvben is.

- Van technikád, amit saját magadnál alkalmazol, ha rossz napod van?

- Kibeszélem azt, ami bánt. Nagyon kevés közeli barátom van, de ilyenkor nekik mondom el. Ez ösztönös, erre van igényem. És megpróbálok magamnak is szót fogadni, azokat a tanácsokat követni, amiket másoknak is elmondok. Mindig elismerem, hogy nekem is nehéz elfogadni bizonyos helyzeteket, hiszen abban a pillanatban az ember még nem tudja, mi lesz a vége, ilyenkor csak a hit segít. És a tapasztalatok alapján van hitem abban, hogy a rossz sokszor egy, a korábbi jónál még jobbnak nyit utat.

- Szerinted van olyan probléma, vagy dolog, amiben fejlődhetnénk, mi nők, hogy megtaláljuk az ideális társat? És van ilyen a férfiaknál is?

- Elsősorban azt mondom, hogy hinni kell a TÁRS-ban. És ez mindkét nemre igaz. Abban, hogy létezik egy másik felünk. Viszont őt csak nyitott szívvel és lélekkel lehet megtalálni. Ha nem zárkózunk be,ha nem félünk az érzéseinket megmutatni. Hiszen ebbe szerethet bele a másik. Vagy erre találhat rá – inkább így mondom. Zárt ajtó mögött nem látjuk, hogy ki van a szobában. Meg kell mutatni magunkat, felszabadultan kell élni. Sokan szempontrendszerek alapján keresnek társat, és ha a másik ebbe nem illik bele, hiába érzik, hogy a lelke megfogta, hogy közös a lelkük, akkor is képesek hátat fordítani neki. És aztán jönnek a csalódások, mert hiába fog megfelelni valaki a kritériumoknak, a lélek nem lesz benne, és egy idő után borul minden. Csak komoly lelki alapokon lehet építkezni. És lehet, hogy abban a pillanatban a másik, akivel érezzük az egylelkűséget, még nem tűnik alkalmasnak számunkra, de ha megadjuk az esélyt, akkor egészen biztosan csoda fog születni abból a kapcsolatból. Lehet, hogy más, mint amit terveztünk, de annál sokkal nagyobb és több. Két egymást inspiráló ember kapcsolatából nem csak ők fognak épülni, hanem a környezetük is. Nem mondanám ezt, ha nem tapasztaltam volna meg. Hinni kell abban, hogy nem csak mi irányítunk. Hanem az élet is. Hallgatni kell a szívünkre, lelkünkre, megérzéseinkre. Nekünk az a dolgunk, hogy a bennünk lévő értékeinket megmutassuk, mindent megtegyünk az álmaink eléréséért, de meg kell látnunk azt a pontot, amikor át kell engedni az irányítást az életnek.

- Mi volt a legnagyobb öröm eddig, amit a munkád adott? Amikor úgy érezted: érdemes volt írni?

- Ezt két részre lehet bontani. Az egyik a saját személyes rész, amikor az írásaim által olyan embert ismertem meg, aki nagyon fontossá vált számomra. A másik pedig az olvasóké, akiknek sokat adnak az írásaim. Nehéz kiemelni egyet is. Minden boldog ember életének örülök, akinek a boldogságához hozzájárulhattam. Akár azzal, hogy a nehéz pillanatokban erőt adtam neki, akár azzal, hogy az írásaim kapcsolták össze a párjával. Mert ilyen is van. És ilyenkor mindig ezt érzem. Érdemes.

Reggeli Nesze

beautyka 2014/07/13 22:06 komment

 

alessandra-ambrosio-blonde-schutz-campaign.jpg

 

Néha az embernek rá kell jönnie, hogy jobban kell félnie attól, hogy beledöglik abba, amiben van, mint amennyire fél attól, hogy belesétál az ismeretlenbe. Mert az ismeretlentől való félelem, az általában ugyanaz. De amiben vagyok, annak a félelemnek nőnie kell, mert mindig megnyugtatom magam, hogy ez nem is olyan rossz, ebbe nem fogok belehalni. De, mondjuk, egy év múlva azt mondom, hogy ha ebből nem tudok kikerülni, akkor ebbe belehalok. Annak a félelemnek, hogy ha itt maradok, meghalok, nagyobbnak kell lennie, mint annak a félelemnek, hogy kimegyek az ismeretlenbe. És abban a pillanatban elindulok. 

Feldmár András (Susa Horváth interjúja a könyvesblogon)

 

nl ezo tavasz címlap.jpg

 

Megmondjuk az őszintét (már megint és mindig), a tavaszi női lapok felhozatala nem mindig  virágozza be a lelkünket. Nem kedveljük már a felszínes dolgokat, így, ami kevéske időnk adódik, azt igyekszünk tartalmas olvasnivalóra fordítani. Péntek magasságában  vásároltuk meg a Nők lapja Ezotéria legújabb számát és hát adta az érdekességet rendesen az elmúlt napokban. Végre egy olyan magazin, ahol az interjúban igazi kérdések és igazi válaszok vannak és nem két soros az egész. A Király Lindás beszélgetést különösen élveztük, főleg, hogy így az énekesnő is máshogy lát már rá a saját életére a csillagok tükrében. (Kivonatolva: ha az opera műfajt választaná inkább, nagyon sikeres lenne!) Pistorius története az áldozat és a vélhetőleg gyilkos asztrológiai elemzése alapján is igen máshogy hangzik már számunkra, de az Atlantisz örököseiről szóló írás is lebilincselt bennünket, főleg, hogy van egy kis Egyiptom mániánk...Viszont számunkra igazán újdonságot adott még az is, hogy Mátyás király nagy alkimista volt, ezt senki nem mondta töri órán. A horoszkópunkat is elolvastuk persze, el is gondolkodtunk rendesen... Egy a lényeg, hogy tartalmas és érdekes olvasmányt kaptunk, mivel Nesze!szer követő vagy, valószínűleg te is nyitottabb vagy az ezotériára - tehát csak ajánlani tudjuk a lapot!

Anna (Wintour) örök!

beautyka 2013/03/13 17:19 komment

wintour2.jpg

Reggel azt írták még a források: a divat világának nagyasszonya nyugdíjba megy. Aztán megjelentek sorban a hivatalos közlemények, részletesebb infókkal. Úgy tűnik, egy biztos. A Vogue főszerkesztője, Anna Wintour nem távozik a pozíciójából, csak feljebb lép. Kiadója, a Condé Nast művészeti vezetővé léptette elő összes magazinjánál (Vanity, Glamour, New Yorker, GQ, Traveller például), meg ugye a Teen Vougue főnöke is mellesleg. 

Az Ördög Pradát visel könyv főszereplője 25 esztendeje ül a Vogue trónján és taszít mélybe, vagy emel a magasba tehetségeket. Anna nem pite,  kevés ilyen erős asszony létezik a fashion világában. (1949-es születésű egyébként). A kalapunkat nem tudjuk elégszer megemelni előtte, most is ezt tesszük. Igaz, kinevezésével azért nem csak parádés dolgokat örököl, hisz a magazin biznisz már rég nem megy olyan jól. Így Annának majd kiadásokat is kell lefaragnia, nem csak a modellekről felesleges kilókat. Szerintünk megküzd vele!

(Ha nem lennél teljesen tisztában a pályafutásával, a Vogue oldalán a voguepediában elolvashatod karrierjének főbb állomásait ITT. Emitt pedig egy régebbi Barbara Walters interjú a film kapcsán (is).)

Lance Armstrong és Oprah

beautyka 2013/01/17 18:11 komment

130115162905-lance-armstrong-oprah-winfrey-1-single-image-cut.jpg

Holnap lesz  a napja, amikor itthon is megnézhetünk egy ténylegesen exkluzív interjút. Két nagy kedvencünk ült le beszélgetni egymással. Mindkettő ikonikus alak, csak az egyik igen fura kérdőjelet kapott a neve után az utóbbi időben a botránya miatt. Lance Armstrong és Oprah Winfrey lesznek a beszélgetőtársak. Lance, akiről kiderült, hogy doppingolt. Ha van TLC-tek, szerintünk ne hagyjátok ki!

(A hétszeres Tour de France-győztessel ez az első interjú azóta, hogy megfosztották címeitől. Az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) tavaly hozta nyilvánosságra jelentését, melyben a híres kerékpárost azzal vádolta meg, hogy egész karrierje alatt doppingolt. Ennek következtében Armstrongot egy életre eltiltották a kerékpáros versenyzéstől. Az amerikai kerékpáros tavaly lemondott a rákellenes harc támogatásához több százezer millió dollárt gyűjtő, általa alapított, Livestrong jótékonysági alapítvány elnöki pozíciójáról.)
EXKLUZÍV LANCE ARMSTRONG INTERJÚ AZ ÚJ FEJEZETEK OPRAH-TÓL CÍMŰ MŰSORBAN:

TLC:
Első rész: január 18-án, pénteken 18.30-kor
Első és második rész: január 19-én, szombaton 17:15-kor
Első és második rész: január 20-án, vasárnap 16:00-kor és
Első és második rész: január 21-én, hétfőn 9:45-kor

Éééés, a Discovery Channel is adni fogja az interjút a következő időpontokban:

Első rész: január 18-án, pénteken 23:00-kor
Első és második rész: január 19-én, 23:00-kor
Első és második rész: január 20-án, vasárnap 17:30-kor

krisi kezdő.jpg

‘Nem taktikázom, az igazságot írom le minden alkalommal’

Steiner Kristóf legutóbbi könyvében, a Hajónaplók címűben arról mesél, milyen nehéz időszakot éltek meg szerelmével, Matannak, amikor kiderült, hogy megcsalta őt. A szakítópróba naplóírásra sarkallta, amely segített neki tisztán látnia, és helyes döntést hoznia kettejük jövőjéről.

- Nem gondolkodtál még el azon, hogy lehet azért sodor Téged mindig különleges helyzetekbe a sors, hogy legyen sztorid a következő cikkedhez, könyvedhez?
-  Azt tanultam a kabbalától, hogy nagyon sok jel vesz minket körül nap, mint nap. Az egónk az egyetlen akadálya annak, hogy ezekkel élni is tudjunk. El kell csitítani a zajokat a fejünkben ahhoz, hogy élni tudjunk az élet adta jelekkel. Én egy egoista ember vagyok, komoly történelmem van arról, hogyan vitt sokszor az egóm rossz irányba. A gimnáziumban kegyetlen gyerek voltam, sokszor bántottam a társaimat, megbízhatatlan voltam. Őszintén hiszem azt, hogy sokuk személyiségét én is befolyásoltam az akkori viselkedésemmel. Nagyon sokat tanultam az akkori hibáimból, azóta figyelek a jelekre, egy térképnek használom őket, és tudom, hogy a módszer működőképes, mert azóta sokkal kevesebbet tévedek az életben.

krisi régi.jpg



- Velejéig őszintén mesélsz a szerelmedről, megcsalásról, homoszexualitásról előző, és most megjelent könyvedben is. Nem féltél az elején, hogy az emberek kritikusan fogják fogadni ezeket a történeteket?
-  Az őszinteségért az első perctől nyitottságot kaptam az olvasóktól. Ez azért lehet, mert soha nem mérlegeltem, mit kellene leírnom, és mit nem, nem ködösítettem, nem taktikáztam. Persze, nem mindig volt ez így. Amikor még a televíziónak dolgoztam, a gyakran a sajtóosztály szűrte ki, mi mehet ki a médiába, kicsit torz képet kaptak rólam ezáltal az újságokból az emberek, mivel csak egy részét ismerték Kristófból, nem a teljes valóságot. Ma már senki nem mondja meg, mit írhatok le, mit mondhatok el. Vannak, akik felháborítónak tartják a könyveimet, de csak azért, mert két férfi szerelméről szól. Ha egy hetero pár sztorija lenne, nem lenne semmi baj vele.

steiner_kristof_matan_attias.jpg



- Azt már tudjuk, Te hogyan találod meg a válaszaidat, hogyan vezeted le a szomorúságod, de mi van Matannal? Neki mi segített akkor, amikor a kapcsolatotok válságba került?
-  Amikor Matan bevallotta, hogy megcsalt engem, és rádöbbent, mekkora hibát követett el, az ő módszere az volt, hogy megpróbált a lehető legjobb önmaga lenni. Amikor gonosz is voltam vele, és nem foglalkoztam az erőfeszítéseivel, akkor is a legnagyobb türelemmel tűrte azt. Gyertyafényes vacsorával várt, amikor a történtek
után először mentem vissza a közös lakásunkba. A vacsorák azóta is rendszeresek. A barátaink szerint is sokkal meghittebb lett a viszonyunk azóta. Neki nehezebb volt megszoknia, hogy itthon közismert figura vagyok. Évekkel ezelőtt minden rendezvény után veszekedtünk, mert nem tudta elviselni, hogy fotóznak minket, hogy őt is egy celebnek tekintik. Ő itthon a sztorijaim miatt egy Szex és New York-beli Mr. Big lett, akit megállítottak az utcán, és mondták neki, hogy ne bántson engem, szeressük egymást. Mára ezt már sikerült feldolgoznia, és minden interjúmra, szereplésemre elkísér, hogy együtt legyünk. Nagy megkönnyebbülés neki, hogy nincsenek titkok a közönségem előtt sem, semmilyen hazugság nem létezik a házasságunkban.

- Előfordul, hogy képtelen vagy írni, bármennyire is szükséged lenne rá?
- Egyre ritkábban. Régen előfordult, hogy hat órán keresztül ültem a laptopom előtt, mégsem írtam egy betűt sem. Ha határidős cikkről van szó, tudom, hogy időben el fog készülni, mert nem tehetem meg a szerkesztővel, hogy cserben hagyom. Van az a mondás, hogy nem akkor hagyom abba a munkát, ha fáradt vagyok, hanem amikor elkészültem vele. Minden napomnak van egy rutinja. Néhány héttel ezelőtt hosszú órákon át kellett feküdnöm, mert tetoválták a mellkasomat, este úgy éreztem, hasztalan volt a napom, muszáj csinálnom valamit. Éjszaka még zsemlét sütöttem, megírtam két cikket, kitakarítottam a lakást.

- Tel-Avivban laktok Matannal, de tavaly még azt mondtad nekem, hogy New York a következő cél. Mikor költöztök?
- Nagyon szeretnék odaköltözni egy időre, de nem feltétlenül most. Tudom, hogy meg fog történni egyszer. Matan orvos, éppen szakosodik, Tel-Avivba köti a munkája, így hozzá alkalmazkodom. Nem nagy áldozat, mivel imádok ott élni. Egyikünk sem tudja még, mi lesz három-négy év múlva, nem vagyunk nagy tervezők. Mindig kell új csúcsokat megmászni, New York-ban lehet egy szemesztert egyetemistaként fogok tölteni, interjúkat fogok készíteni, új könyvet írok majd. New York örök ábránd, amiről nem vagyok hajlandó lemondani.

Nesze!Livi

Interjú az új Ninával

beautyka 2011/03/29 15:17 komment


 
 
Florrie Arnold a Nina L'Elixir parfüm új arca. Az illatot már korábban bemutattuk nektek itt a blogon. Most tudjatok meg többet Anglia kedvenc feltörekvő énekesnőjéről. 
 
Hogyan talált meg a Nina Ricci?
Olyan lányt kerestek, aki nem csak művész, hanem énekes is. Körbekérdezősködtek és a kiadómon keresztül megbeszéltünk egy találkozót. Húszfős közönség előtt kellett énekelnem! Az elején kicsit izgultam, de aztán belejöttem. Olyan, mint amikor a színpadon az első néhány perc után teljesen ellazulsz és csak egyszerűen jól érzed magad.
 
Meglepődtél, hogy Téged választottak, mint a Nina Ricci új illatának arca és hangja?
Teljesen le voltam nyűgözve, hogy bekerültem az első háromba. Nagyon izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy engem választottak a kampányhoz. Kezdetben azt hittem, hogy csupán a dalaimat használják fel, majd Januárban jöttem rá, hogy a Nina L’Elixir hangja és arca is én leszek.
 
Mesélnél egy kicsit bővebben erről az élményről?
Nos, teljesen új volt számomra ez az élmény! Úgy éreztem, minta Nina hercegnőként egy teljesen új világba csöppentem volna. Ugyan jártas vagyok a zenei világban, de ez nagyban eltér a divatvilágtól. A Nina Ricci csapatban mindenki nagyon megértő volt, hisz pontosan tudták, hogy zenész vagyok, nem modell.
 
Ez az első alkalom, hogy egy francia illatmárkának dolgozol?
Ez az első alkalom, hogy egy márkának dolgozom!
 

Milyennek írnád le Nina hercegnő személyiségét? 
Minden lány álma, hogy hercegnő legyen és a Nina hercegnő éppen ezt testesíti meg. Olyan, mint egy álom forgatókönyve: Nina arra ébred, hogy hálószobája elvarázsolt erdővé változott, amelyben mágikus kalandra indul. Ez az egész csupán a képzelet játéka, mégis minden lány bele tudja élni magát a helyzetbe.
 
 
  

 
 
Szerinted mitől vonzó egy nő számára a Nina L’Elixir, és hogyan reagálnak az illatra a férfiak?  
Szerintem nagyon is vonzó és nem csupán az illat, hanem a koncepció miatt is. A Nina L’Elixir világa vidám és huncut, mégis kifinomult, ahogy megtestesíti minden lány egykori vágyát; hogy legalább egy napra hercegnő lehessen.
Hogy a férfiaknak hogy tetszik? Még csak most fogom kipróbálni Toby-n.

Kivel lenne az álom randid?
Elvis Presley-vel
 
 
Hogy tetszik Nina stílusa? A ruhája, a cipője, a haja és a tiarája? 
Nos, valóban nagyon hercegnős! Nem tudom elképzelni, hogy minden nap ilyen stílusú ruhákat hordjak, mégis jó móka volt egy egész álló héten keresztül ilyen fantasztikus ruhát viselni.
A hosszabb verziójú filmben vagy egy jelenet, amikor kipukkantom az óriás szappanbuborékot, ekkor a stylist szinte őrjöngött, mert a ruhámra fröccsentek a buborékok.
Volt egy kisebb cipő dráma is, amiről nem árulok el részleteket, csak annyit, hogy rengeteg ragtapaszra volt szükség!!
 
 
Miért a “Sunday Girl” című számra esett a választás? 
Amikor zenét választottunk, tisztában voltunk azzal, hogy vidám és kedves, mégis kissé pimasz dalnak kell lennie. Mindig is nagy Blondie rajongó voltam, így a Sunday Girl tökéletes választásnak bizonyult. Kicsit átírtam a szöveget és az együttesemmel, a Xenomania-val a dallamot is kicsit Nina Riccisebbé tettük.
De persze az eredetit is hallgatom még az iPodomon. Boldog voltam, amikor Debbie Harry leokézta a szöveget, amit a dalhoz írtam.
 
 
Milyen az illat a saját szavaiddal kifejezve? Ha egy dallal tudnád jellemezni, melyik lenne az?
Természetesen a Sunday Girl!!  A parfüm nagyon érzéki és nőies a vörös áfonya és a cukorba mártott alma illatnak köszönhetően. Olyan érzés, mintha egy édességboltban lennék. Számomra a Nina L’Elixir modern és kifinomult, mégis vidám, kacér és elragadó.
 

Milyen volt a reklámfilm felvétele, milyen a kapcsolatod Nezzel, a rendezővel?
Nagyon örültem, hogy Nez volt a rendező, lenyűgöző személyiség és fantasztikusan irányít. Tisztán él benne a kép, amit látni szeretne a vásznon. Még soha nem forgattam, mégis könnyen belejöttem, mert mindig tudtam, hova kell néznem, mit kell tennem, így már csak arra kellett figyelnem, hogy ne botoljak el abban a magas sarkúban. 
Nagyon lelkes, még este 11-kor, a huszadik felvétel alkalmával s tartotta mindenkiben a lelket.
 

A fotózás vagy a filmfelvétel tetszett jobban? 
A fotózáskor imádtam az elvarázsolt világ óriási almáin ücsörögni. Az volt a nap utolsó képsorozata és olyan varázslatosan hatot a kép, hogy mindenkit jó kedvre derített.
 
Ám most, a filmezés kapcsán is rengeget emlékezetes pillanatban volt részem. Imádtam kipukkantani az óriási szappanbuborékot!  Ezt a jelenetet nagyjából százszor megismételtük, mert mindennek (nekem, a buboréknak és a kamerának is) egyszerre kellett a tökéletes szögben állnia. Két srác „gyártotta” a megfelelő méretű óriási buborékokat… szerintem legalább ezerszer próbálkoztak.
Nagyon szerettem a nyitó jelenetet is, amikor csak elnyúltam az ágyon, mert ilyenkor kicsit pihenhetett a lábam – a magas sarkúban való táncolás nem tett neki túl jót.
 
 
Mindig is énekes akartál lenni? 
A zene mindig fontos szerepet játszott az életemben. Az apukám egy bandában gitározik és a mamám is igazán jó énekes – ezért szerintem természetes, hogy a nyomdokukba léptem.
Hét éves korom óta gitározok és mindig énekeltem; kezdetben csak a zuhany alatt és a suliba vezető úton, anyuval az autóban. Az első fellépésem 7 éves koromban volt, amikor is halnak öltözve doboltam.
 
Könnyű manapság nőként a zenei iparban? 
Az előítéletek sajnos még mindig élnek: szőke, fiatal nő vagyok, ezért sokan azt gondolják, hogy egy producer „gyártott”. De ha kicsit mélyebben megismernek, megtudhatják, hogy régóta a zenei iparban élek és rengeteget dolgoztam azért, hogy idáig eljussak. 
Azt is gyakran visszahallom, hogy jól dobolok… ahhoz képest, hogy lány vagyok. Miért nem Iehet csak annyit mondani, hogy jó dobos vagyok – stop.
 
 
Mikor jelenik meg az albumod? 
Még mindig dolgozok az albumon, de már a túl vagyok a felén és nagyon izgatott vagyok miatta!
Ez a legjobb munka a világon – már amennyiben ez nevezhető munkának.
 
Nap mint nap leülök zenét szerezni, majd elpróbáljuk a bandával, Jasonnal és Kierannal, aztán eléneklünk pár ötletünket, ezt követően Toby-val dob-programozunk. Annyi mindent csinálsz és pörög körülötted, hogy soha nem tudod megunni.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu