Nesze!szer


 

 

young-vs-old-portraits-faces-of-century-jan-langer-14-58fdab36e1495_700.jpg

 

Rendszeresen meghallgatjuk a sajtótájékoztatókon: de ki szeretne megöregedni? Soha, senki nem teszi fel a kezét, miközben pontosan tudjuk, bármit, bárhogyan kenhetünk, megelőzhetünk, azért az évek múlása látszik az emberen és ez így természetes. Jan Langer cseh fotós 100 év körüli időseket fotózott, megmutatva fiatalkori portréjukat is a mostani képek mellett. Érdekes látni, hogy egyáltalán nem tűntek el a fiatalkori vonások. Szerintünk a ráncok is tudnak szépek lenni, nem?! 

 

csehportréév100idősjan-langer

 

handsome-old-men-1-582d6b3661c7d_880.jpg

 

Egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy ma van a Nemzetközi férfinap. Elnézést kérünk a figyelmetlenségért és mi most nem fokföldi ibolyáért szaladunk ki a virágoshoz, mint az urak szokták, amikor elfeledik a nőnapot, hanem a boredpanda segítségével mutatunk nektek néhány nemesebb korú urat. Olyan férfiakat, akik nem fiúcskák, nem fiúk, hanem Férfiak 47 évestől 80-ig. Uraim, minden tiszteletünk az Önöké!

 

 

 

 

 

stilusos_idos2.jpg

 

stilusos_idos.jpg

 

stilusos_idos_3.jpg

 

Hol van már az otthonkák világa? Ezen sorok szerzője még tanított a magyar divat eme fura kanyaráról a stylist iskolában a diákoknak. Ám most szeretnénk néhány képpel megmutatni nektek, a stílus mennyire nem kor kérdése. Az ízlés, a vagányság és a tartás nemcsak harminc körül adatik meg az embernek. Imádjuk mindegyik képet és szép korú nagyit és papit, annyira menők! Biztatnánk mindenkit a színek viselésére, mert nincs is lehangolóbb, mint a kék metró vonalán utazni reggel és csak barna és fekete kabátokban látni mindenkit. Elkélne némi vidámság, ami visszafelé is hat ám!

 

forrás boredpanda 

 

 

 

 

barber-gives-free-haircuts-shelter-dogs-mark-imhof-3.jpg

 

barber-gives-free-haircuts-shelter-dogs-mark-imhof-38.jpg

 

Egy jó fodrász, vagy kozmetikus csodákat tud tenni az ember külsejével és lelkével is. Így van ez a kutyáknál is, mi legalábbis azt tapasztaltuk. A kisebbik kutyánk ugyanis mindig olyan büszkén jön haza a fazonírozásból (L'oreálnak hívjuk), hogy csak na. 

Mark Imhof korábban üzletember volt, de most már az a missziója, hogy az idősebb árva kutyusokat gazdihoz jutni segítse egy megújult külsővel. Mark New York menhelyeit járja és ingyen fazonírozza a senior jószágokat. Van, aki nem annyira örül ennek, van aki pedig teljesen új erőre kap... szerencsére a képen található cukiságokból már sokan szerető otthonban nézik a róluk (is) szóló tudósításokat! 

 

 

 

elderly-couple-wedding-photography-6_605.jpg

 

Á, úgyse lesz jobb  - mondják azok, akik inkább maradnak egy rossz, esetleg megalázó kapcsolatban. Belenyugszanak, nem változtatnak. Ám ezek az összegyűjtött képek is azt mutatják, a szerelem bármikor rátalálhat az emberre, hisz 103 esztendős menyasszonyt is láthatunk a fotókon. Azért reméljük, optimális esetben nem kell addig várni az ikerlángolásra és az igen kimondására. Nem?!

(forrás: boredpanda)

 

 

 

50-years-love-lovers-couple-photography-lauren-fleishman-12.jpg

A szerelmespár kifejezésre általában rögtön fiatal kis kamaszokra, vagy húszas éveikben járó felnőttekre asszociálunk. Valószínűleg sztereotípia ez, vagy kevés idős, szépen élő párt látunk a környezetünkben. Erre most alaposan rácáfol Lauren Fleishman sorozata, aki olyan párokat kapott lencsevégre, akik legalább ötven esztendeje szeretik egymást. Az inspirációt a nagyszüleinek a háború alatt egymáshoz írt szerelmes levelei adták. Ötven ilyen párt szeretett volna lefotózni, aztán mire észbe kapott, már száz történetet hallgatott meg és fotografált. Vigyázat, megható összetartozások jönnek!

 

 

 

joni-mitchell-saint-laurent-music-project-2015-03.jpg

 

joni-mitchell-saint-laurent-music-project-2015-02.jpg

 

joni-mitchell-saint-laurent-music-project-2015-01.jpg

 

 

A legendás Joni Mitchell a legújabb Saint Laurent's Music Project arca és ezt mi igen kedveljük. Hedi Slimane készítette a képeket és a hetvenegy esztendős Mitchell persze, hogy a brand ruháit viseli. A Céline kampányában pedig a nyolcvanon túl járó Joan Didion szerepel. Szerintük klassz, hogy nemcsak a húszéveseké a világ!

 

celine-joan-didion-spring-2015-ad-campaign.jpg

 

celine-joan-didion-spring-2015-ad-campaign2-800x534.jpg

A 90 éves csoda!

beautyka 2013/11/06 12:38 komment

90 - 6.jpg

Nem csak a húszéveseké a világ

Létezik valahol egy Phyllis Sues nevű "néni", aki nem csak mondja, de be is bizonyítja, hogy tényleg nem csak fiatalon lehet élvezni az életet. Persze, az nagyon valószínű,  hogy a "néni" ide nem is a legjobb szó... inkább hölgy illene. Mert 90 évesen nem minden "néni" tud spárgázni, zongorázni, táncolni, teniszezni, jógázni és még folytathatnánk a sort... De Phyllis Sues igen! És mindezt olyan energiával és lelkesedéssel csinálja, hogy komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy mi, fiatalon értékeljük-e eléggé az élettől kapott lehetőségeket? Nem kell egyből magyarázkodni, hogy "Jók a gének.", meg, hogy "Biztos van elég pénze.". Most nem erről van szó.

phyllis_sues_85-90_yoga_1370618036.jpg

90 - 3.jpg


Phyllisnek is épp olyan keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy jól nézzen ki: "Ahhoz, hogy jól nézz ki és jól érezd magadat a bőrödben tenned kell. Hogy remekül fess és remekül légy, egy életet kell végig dolgoznod érte. Itt nincs csalás és ámítás. Minden másodpercedben dolgoznod kell ezen. Ez egy folyamat, amit szeretettel kell csinálni. A jutalom pedig egy pompás élet és saját magad szeretete." - vallja Sues, aki idén áprilisban töltötte be a
kilencvenedik életévét. "Az élet kihívás, amit vagy elfogadsz és kiállod a próbát vagy lecsüccsensz a fenekedre és beletörődsz a dolgokba. Szerintem itt csak egy győztes lehet: aki elfogad és előre néz, akárhány éves legyen." Phyllis az A-t jelölte meg és megnyerte a csatát. 50 évesen tervezte meg az első ruhakollekcióját és kezdett el zenélni, 70 évesen tanult meg franciául majd olaszul, 80 évesen kezdett el tangózni és 85 évesen vett részt az első jóga óráján. "Ha azt hiszed, hogy öreg vagy már ehhez, gondold át újra!." - teszi hozzá. Nincs megijedve attól, ahány éves. Ha a tested tudja, hogy ki a főnök, akkor ugyanolyan jól érezheted magadat benne 90 évesen, mint húsz éves korodban. És, hogy mi a titka? "A titkom az egészséges test és lélek. Partnerek vagyunk és együtt éljük le az életünket. Éppen ezért nem ülhetünk egész nap várva arra, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. Az első lélegzetvételtől az utolsóig edzésben kell tartsuk őket, hogy harmóniában legyenek. Itt nincsenek számok. Az élet minden pillanatát meg kell élni, akárhány éves is légy. (...) Bevallom, engem a vágy vezérel. A vágy, hatalom. Az azt ösztönző cselekvés pedig az eredmény. Tehát, bármi lehetséges, csak akarni és szeretni kell azt, amit csinálsz!"

Phyllis azt mondja, hogy megéri végig járni az utat. És meglásd, hogy az út végén majd azt mondod, hogy semmi pénzért nem cserélnéd el az életedet! Tartsd magad formában: táncolj, jógázz, tanulj, légy kreatív, valósítsd meg az álmaidat és használd ki az élet minden egyes pillanatát, amíg csak élsz!


Nesze!Dia

 

 

 

 

 

 

06-PHYLLIS-SUES.jpg

 

sue p 1.jpg

 

sue p2.jpg

 

sue p3.jpg

 

 

 

Tante Heidi

beautyka 2013/11/02 16:10 komment

heidih1.jpg

Idén Halloweenkor, ahogy a tegnapi post után ti is, úgy tűnik, a világ is  Heidi Klumot díjazná a képzeletbeli "Legjobb jelmez" kitüntetéssel. "Inkább otthon maradok mintsem, hogy unalmas jelmezt öltsek." - mondta Heidi, akinek öltözéke minden volt, csak nem uncsi, ugyanis az időskori Heidi Klumnak öltözött be. Az évtizedekkel későbbi arc és test megformálása borzasztó élethűre sikeredett, tényleg valahogy így képzeljük el őt nyolcan körül. "Már hónapokkal ezelőtt elkezdtem gondolkodni azon, hogy idén milyen maskarába bújjak. Aztán a fantasztikus csapatomnak köszönhetően sikerült megvalósítanunk a lehetetlent. Az elmúlt években nem kellett ennyire előre gondolkodnom, mert rövid időn belül, simán beszereztem mindent. Ez viszont határozottan nem ment könnyen. Hónapokig tartottak az előkészületek." Egyszerre ijesztő és lenyűgöző a látvány, hogy mi lesz/lehet 30-40 év múlva. Szerintünk a jelmez megérte a sok fáradozást, mert ez az a momentum, amit majd minden Hallowenkor felemlegetünk ezután. Azt persze nem tudjuk, Heidi néni meddig bulizott aznap este...
Nesze!Dia
 
 
heidih2_1.jpg
 
 
 
 
haidih3.jpg
 
 
heidih9.jpg
 
 
heidih4.jpg
 
 
 
heidih5.jpg
 
 
heidih6.jpg
 
 
 
heidih7.jpg
 
 
heidih8.jpg
 

Vidám vasárnap

beautyka 2013/10/12 22:32 komment

vintage jackie style.jpg


Az idősek otthonában meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve:

Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rám nézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz?
Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik, erősen csámcsog. Amikor kérdezik, akkor nem válaszol.
Egy vénasszonyt látsz, aki nem találja cipőjét, harisnyáját, és engedi, hogy úgy bánjál vele, ahogyan neked tetszik, akár tisztálkodásnál vagy az étkezésnél. Ezt látod.

Nyisd ki a szemeidet. Ez nem én vagyok.

Elmondom neked az életemet.
Tizenhárom gyerek közül én vagyok az utolsó.
Szüleim és testvéreim nagyon szerettek.
Alig voltam tizenhat és arról álmodoztam, hogy megtalálom életemben az első férfit.
Húszéves voltam, amikor férjhez mentem. Szívem erősebben megdobban, amikor az akkori időkre gondolok.
Huszonöt éves vagyok és van egy gyermekem, akinek nagy szüksége van rám.
Harmincéves lettem és érzem, hogy egymásra vagyunk utalva.
Negyven esztendős koromban tudtam, hogy hamarosan el fog hagyni.
Férjem hűségesen kitart mellettem.
Ötven lettem és már unokák zajongnak mellettem.
Mindenki szeret.
Jönnek a sötét napok, a férjem meghal. Félelemtől reszketve gondolok a jövőre.
A gyerekeim nincsenek velem, a sajátjukkal törődnek.
Visszagondolok az elmúlt évekre, amikor boldog voltam és szerettem. Már megöregedtem. A természet durva játékos: az öregséget együgyűségnek állítja be.
Testem szépsége meglöttyen, az erőm is elhagy. Haladnak az évek, és ahol valamikor szív dobogott, most egy darab kő van.
Rozzant testemmel mégis megmaradok fiatalnak, mert érzem, hogy életem újból elkezdődik, mert szeretek. Átgondolom a rövid éveket: milyen gyorsan elrohantak.
Elfogadom a könyörtelen igazságot, hogy semmi sem lehet végtelen .
Te, aki gondomat viseled, ne a szeszélyes vénasszonyt lásd bennem. Figyelj egy kicsit oda és meglátod!

Óh milyen sok tekintettel, milyen sok emberi tettel találkozunk nap mint nap. Mit veszünk észre? A ráncokat, a szeszélyt és a keménységet? Milyen szép lenne, ha arra törekednénk, hogy átérezzük az álmokat, a meleg szív dobogását és a sokszor egészen elrejtett szeretetet!

drake1.jpg

Saját bevallása szerint három hónapja volt még csak modell, amikor a Párizsi Divathéten megnyitotta Christopher Kane show-ját februárban. És még csak huszonhét éves. Itt valahogy nem stimmel a matek, hiszen ebben az iparágban harmincon túl már nyugdíjazás várható, a legtöbben ebben a szakmában még érettségi előtt berobbannak a kifutókra. Drake Burnette-tel viszont máshogy történt. Szerinte a kimondatlan korhatár egyébként isigazságtalan a modellekkel és a balerinákkal szemben, korai lehúzni a rolót ennyi idősen. Persze adódnak fizikai korlátok, de a nő ekkorra lesz igazán nő, hiszen kivirágzik, egy késő húszas – kora harmincas már tudja, mit akar, tudja, hogyan érheti el, ők azok, akik igazán befolyásolják a közízlést.

 

drake2.jpg

 

Drake (akinek sárkány a beceneve, ha már egyszer a keresztneve azt jelenti svédül) szerény texasi lány, azaz, nő, akit nemrégiben fedezett fel magának a divatvilág. Eddig filmezéssel foglalkozott, szereti a tacot texasi módra, de csak reggelire, ha tehetné, szigetet nevezne el a testvéréről és ha stílustanácsot kérnek tőle, akkor annyit mond, ne erőlködj semmin. Ő maga konzervatívan öltözködik, a barátjától lopott darabokkal kiegészítve a ruhatárát. Szeret olvasni, meditálni, igyekszik korán kelni, de számára nyolc óra is túl korán van. Sehova nem megy a Weleda arcápolói nélkül.

 

 

drake3.jpg

 

Alázattal mesélt arról, hogy Kate Moss-szal történt találkozása és közös munkája olyan volt, mintha megbizonyosodhatott volna, hogy tényleg léteznek tündérek. Vallja, hogy ha az ember elveszíti a csodálkozást saját helyzete iránt, könnyen áteshet a ló másik oldalára. Ügynöke, Tanni Foreman, aki rátalált Marfa városában azt mondja róla, időtlen lány, akit nem egy-egy tulajdonsága miatt fognak szeretni, hanem mert újra és újra látni akarja az ember. Most éppen a New York-i Divathét és a Wall Street Journal szeptemberi címlapja körül zsizseg, reméljük, találkozunk még vele.

Nesze!Tam

 

drake4.jpg

Az életkor csak egy szám

beautyka 2013/05/31 10:06 komment

age_is_just_a_number1_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_20.jpg


Ha valaki, akkor Carmen Dell'Orefice a tökéletes bizonyítéka a fenti kijelentésnek. Az idén 82 éves amerikai színésznő/modell egy igazi időtlen szépség, mindemellett hihetetlen formában van! Az olasz és magyar felmenőkkel rendelkező Carmen, 15 évesen került először a Vogue címlapjára, ami egyenes út volt a siker felé. A szavak helyett azonban beszéljenek inkább a képek, amik Carmen 80 évét foglalják össze. Számotokra ki testesíti meg az örök fiatalságot?  
Nesze!Dia
carmen vogue.jpg
carmen1.jpg
carmen2.jpg
carmen rolex.jpg

age_is_just_a_number2_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_22.jpg
age_is_just_a_number3_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_42_1.jpg
carmen4.jpg
age_is_just_a_number4_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_high_33.jpg
age_is_just_a_number8_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_high_40.jpg
age_is_just_a_number11_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_high_43.jpg
age_is_just_a_number6_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_high_35.jpg
age_is_just_a_number10_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_high_39.jpg
age_is_just_a_number7_carmen_dellorefices_timeless_beauty_640_high_38.jpg
carmen3.jpg

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2012/11/17 07:33 komment

new york cab.jpg

Történet egy New York-i taxisofőrről

„Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az au
tóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna.


Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. ’Egy pillanat’ – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.

Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.

Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.

’Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.’ Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. ’Semmiség’ – feleltem. ’Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.’

’Milyen jó fiú maga!’ – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: ’Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?’

’Nem az a legrövidebb út.’ – vágtam rá gyorsan.

’Ó, azt egyáltalán nem bánom.’ – mondta. ’Egy hospice-házba tartok.’

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. ’Nincs már családom. Mindenki meghalt.’ Nagyon csendesen beszélt. ’A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.’ Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

’Mit szeretne, merre menjünk?’

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: ’Most már mehetünk. Elfáradtam.’ Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró a tetővel fedett főbejáratig vitt.

Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.

Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

’Mennyivel tartozom?’ – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

’Semmivel.’ – feleltem.

’Magának is meg kell élnie valamiből.’ – mondta.

’Vannak más utasaim is.’ – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

’Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak.’ – mondta végül: ’Köszönöm.’

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.”
élettaxinew-yorkidőssofőrhospice