Nesze!szer


Nézd kicsit másképp

beautyka 2017/04/23 20:29 komment

 

eletkedv_este.jpg

 

"...Elkezdtem aztán szeretni magát az életet is, pedig gyűlölhettem is volna. Nem tettem! Elkezdem még jobban szeretni Istent, pedig ellene is fordulhattam volna és okolhattam is volna őt. Nem tettem! Elkezdtem szeretettel nézni a körülettem nyüzsgő gyerekekre, pedig megtehettem volna, hogy tudomást se veszek róluk. Nem tettem! Elkezdtem szeretettel ránézni családokra, pedig nézhettem volna rájuk irigykedve és gyűlölettel is. Nem tettem! Nem akartam mást érezni, csak szeretetet, mert tudtam, hogy a szeretet az egyetlen, ami meggyógyít minden lelket és begyógyít minden sebet. Jól éreztem. Vallom, és saját magamon tapasztalom, hogy a szeretettől szinte regenerálódnak a sejtek, a szerveid jobban működnek és egészségesek lesznek, jót tesz a bőrödnek, elixír a lelkednek, egyfajta ragyogást ad a szemeidnek és lendületet az életednek.

Hit és szeretet. Én ebben hiszek. Meg benned, hogy te is képes vagy mindenre, de legfőképpen a szeretetre, hiszen „elvileg” élni és szeretni jöttünk a földre."

Lippai Marianna Életkedv blog

Ünnepi Nesze

beautyka 2016/12/25 21:33 komment

 

1acc1f34c78eaf84c296369533a6cc1a.jpg

 

Lehet, hogy semmi nem tökéletes. Lehet, hogy fáj vele. Lehet, hogy sebeket hordozol. Lehet, hogy még szúr, fáj sajog. És az is lehet, hogy pont most, karácsonykor repedtek fel a hegek.

De te mindent újra tudsz kezdeni. Újra, akár karácsonykor, akár karácsony után. Mert az erő ott van benned. És már semmi nem lesz olyan, mint régen. Mert nem is kell annak lennie. Sokkal erősebb lettél és sokkal jobban ismered önmagadat, az új önmagadat. És ettől a felismeréstől lesz boldog ünneped!

 

gabor_zsazsa_nyito2.jpg

 

Nem, nem azt szeretnénk mondani, hogy csináljunk ikont a most 99 évesen elhunyt Gábor Zsazsából, de azért lássuk be, egész szép nagy életművet épített a gazdag férfiak kihasználásából. Színésznő volt és nem félt használni a szépségét. (Gábor Sáriként született, Miss Hungary címet szerzett itthon, Amerikában pedig Golden Globe-díjas lett és még csillagot is kapott a Hírességek sétányán)

 

gabor_zsazsa_life_cimlap.jpg

 

Jó vagyok a háztartásban. Ha elhagyok egy férfit, megtartom a házát.

 

 

gabor_zsazsa_4.jpg

Nem az a fontos, hogy igaz legyen, csak beszéljenek rólam.

gabor_zsazsa_vodka.jpg

A szerelmes férfi nem teljes ember addig, míg meg nem házasodik. Attól aztán teljesen kész.

 

gabor_zsazsa_eskuvo.jpg

Természetesen a férfiakat úgy kell elfogadni, ahogy vannak. De nem szabad őket így hagyni!

gabor_zsazsa_tukros.jpg

Egy okos lány számára a férfi nem kérdés - hanem a válasz.

zsazsa_gabor_1.jpg

 

Mindenkit "kedvesem"-nek szólítok, mert nem emlékszem a nevükre.

 

gabor_zsazsa_tukros2.jpg

 

Elválni valakitől, csak mert nem szereted, legalább olyan butaság, mint megházasodni, csak mert szereted.

gabor_zsazsa_papiros.jpg

Egy gazdag férfi nem lehet ronda.

 

gabor_zsazsa_film.jpg

A férfi olyan, mint a száj: ha nem tesznek rá lakatot, eljár.

 

gabor_zsazsa_vege2.jpg

 

elengedes_femina.jpg

 

Annyiszor írtuk már le nektek, hogy ez az elengedés időszaka, hogy nem igaz. De most a legnehezebb elengedésről kell szólnunk. Amikor az ember elveszít valaki. A gyászról. Arról, szembe tudunk-e nézni azzal, hogy a szerettünk elment. Hogyan éljük ezt meg, milyen szakaszokon megyünk át ilyenkor és lehet-e ezt egyáltalán jól csinálni?

Nem a legvidámabb téma, de szembe kell ezzel is néznünk. A Femina indított egy Femina Klubot, ahol komoly témákról lesznek majd előadások - és az első rész vendége Singer Magdolna, aki író és aki a hallállal foglalkozik leginkább (16 könyvet publikált már). Őt kérdezi majd Szily Nóra egy estén, a Thália Színház Mikroszkóp színpadán. Aki érintve érzi magát, mindenképp menjen október 22-én 18 órára. Minden további infót ITT tudtok majd meg. 

OlvasóNapló: Hamvaimból

beautyka 2016/06/20 17:00 komment

 

 

hamvaimbol.JPG

 

A borító ne ijesszen el senkit. Ez  nem egy ijesztő könyv. Vagyis némileg az, viszont meglehetősen hasznos. Arról szól, amiről minden nőnek tudnia kéne. Hogy ne felejtsük el önmagunkat, az önmagunkkal való kapcsolatot. Mert bizony, ez eléggé megbetegíthet bennünket. A főhős, aki nem egy regényhős, hisz a szerző maga, egy szép napon megtudja: rákos. És nem kicsit, hanem nagyon. És bizony ő nem más, mint egy csaj közülünk. Nem űrlény, nem különleges személy, hanem mindannyian lehetünk, lehetnénk. Egy vicces, kedves újságíró. 

Ha szeretném a közhelyeket, közhelyesen azt írnám: ez a könyv Szentesi Éva küzdelme a rákkal. De ez nem küzdelem, hanem szembenézés, vélemény, álláspont, találkozás, önmegismerés, felismerés. És a közhelyeket sem szeretem. Tehát ez inkább egy vallomás a haj elvesztéséről, a kapcsolat lezárásáról, sok mindenről. Mondjuk ajánlott olvasmány kellene, hogy legyen. Úgy tizennyolc éves kor felett.

Egy biztos. Jó lenne, ha te is elolvasnád. Mert ez bizony nem a habos és babos szingli regény, de van benne remény. Mert Éva a halállal táncolt és visszajött a keringőből. Erről mesél. Ez pedig rémisztő és tanulságos egyszerre. Legyen a te tanulságod is. 

Szentesi Éva: Hamvaimból Atheneum 2 999 Ft

 

 

cara-delevingne-naked-animal-rights-campaign01.jpg

 

 

Arno Elias készítette az angol rózsáról ezeket a képeket.  I’m Not a Trophy a kampány címe és meglehetősen erősre sikerült. Mondjuk, ha csak azt gondoljuk végig, hogy szolid 30 millió követője van Delevingne kisasszonynak az instán, akkor egészen biztos, hogy sokakhoz elér az üzenet: állatokat lelőni nem vicces, sőt!  

 

 

nehezseg_szakitas.jpg

 

Átok vagy áldás?

Néha, amikor körülnézünk magunk körül, úgy érezzük: rettenetes káosz uralkodik mindenhol a világon. És most nem csak a háborúk sújtotta országokra gondolok, ahol az emberek élete sötétségbe és fájdalomba borult, hanem az egyéni küzdelmekre is, amelyek a hétköznapi életünket keserítik meg ­ irigység, féltékenység, kapzsiság, bosszúvágy, és kompromisszumképtelenség. Mégis, hogyan emlékeztetheti magát az ember, hogy a felhők felett mindig kék az ég?

A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyiunknak szembe kell néznie bizonyos számú megpróbáltatással életünk során ­ Bármikor is érjük el azt a pontot, amit épp teljesítünk, bármit is kelljen egy adott szinten teljesítenünk, továbblépünk a következő szintre, ahol vár a következő próbatétel, mely által a lélek még magasabb szintjére léphetünk. Tanárunk, Karen Berg szerint tény, hogy azok a próbatételek, melyeken néha keresztül megyünk, nagyon nehezek is lehetnek. Előfordulhat, hogy legyőzhetetlen "átokként" magasodnak fölénk ­ ám minden nehézség a tudatosság egy új szintjére vezet bennünket.

Egyszerű példa, ­ ám annál hétköznapibb. Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, ­ legyen szó költözésről, szakításról, vagy halálról ­ általában lelassítunk. "Ilyenkor az ember elgondolkodik életén, mi az, ami az övé, s mi nem, hogyan járult vagy nem járult hozzá a világhoz. Végül az egy pályán töltött hosszú évek után ez az ember úgy is dönthet, hogy többé akar válni, mint ami ő most, többet akar megosztani a családjával, a barátaival, a közösségével. Valóban átok volt mindez? A válasz ebben az esetben nem. Ezen ember számára minden szenvedés kopogtatás volt az ajtón, mely így szólt: ébredj fel! Elveszítetted a kapcsolatot az életed céljával, újra kell értékelned a dolgaidat." ­ írja Karen Berg.

Ezen a héten gondolj olyan eseményekre az életedben, melyek "átoknak" tűntek ­ és tedd fel magadnak a kérdést: látod már, hogyan tanított meg neked ez a tapasztalat valamit, hogyan lettél jobb, erősebb általa?

kabbalaközpontmagyarorszag

 steinerkristofoldala

 whitecitiyboy.com

 

Reggeli Nesze

beautyka 2016/01/11 20:23 komment

 

 

db_1.jpg

 

 

Az általam írt dalok értelmezései néha sokkal érdekesebbek, mint amit én akartam a dallal mondani.

Mindig meglepett, hogy az emberek komolyan veszik, amit mondok. Én még azt sem veszem komolyan, hogy ki vagyok.

A művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről.

-  Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
– Az olvasás.

David Bowie

 

david_bowie_goblin.jpg 

 

Sokan, sokféleképpen búcsúznak ma David Bowie mestertől. A zenésztől, a polihisztortól, a színésztől.

Sokunk gyerekkorában él egy emlék róla, legtöbben, akik nem annyira kedvelték és ismerték a muzsikáját, performanszait, a magyarul Fantasztikus labirintusra  fordított filmben fedezték fel magukban őt. Isten nyugosztalja a manók királyát, mutatunk is egy részletet ebből a moziból. 

 

 

tokeletes.jpg

 

A lélek örök

December 25-én, Karácsony szent napján ment el. Azt a napot választotta a lelke, amely az egész világot fényességgel, boldogsággal, és szeretettel táplálja. A Szentestét még megvárta. Ott akart lenni azoknak, azokkal, akik mellette voltak az utolsó néhány, rettenetesen nehéz hónapban. Azokkal, akik megédesítették a betegséggel járó szenvedést. Azokkal, akik - legyen bár vékonyka, mint egy nádszál, gyenge, mint a harmat, épp úgy szerették, értékelték, épp olyan büszkék voltak rá, mint mikor még duzzadt az életerőtől és a kalandvágytól. Az utóbbi években ritkán találkoztunk - ő Magyarországon élt, én Izraelben, amikor pedig Budapestre látogattam, rendre terveztük a randikat, de a találkozók elmaradtak: nem volt elég erős az utazáshoz. Sokszor motoszkált a fejemben: "ha legközelebb Magyarországra repülök, meglátogatom én vidéken" - aztán megérkeztem, belecsöppentem a családi őrületbe, a melós napokba, és mire észbe kaptam, már utaztam is vissza Tel Aviv városába. Ugyanakkor tartottam is tőle, egyáltalán mit szólna hozzá, ha bejelenteném: érkezem. Őszintén - féltem tőle, hogy azt hiszi majd, azért akarom látni, mert tudom, hogy haldoklik. Pedig nem tudtam. Tudtam, hogy beteg, de felfoghatatlannak tartottam, hogy valóban elmúlhat.

Valamikor annyira fontos, elemi része volt az életemnek - egész napokat töltöttünk együtt anélkül, hogy egy pillanatra is eszünkbe jutna, mi is történik a mi kis világunkon kívül. Átsegített egy meglehetősen nehéz időszakon a szeretetével, a barátságával, és leginkább azzal, hogy mindig végtelenül őszintén kimondta, ami az eszébe jutott. Szerettem a közelségét, és ő és szerette az enyémet. Aztán elengedtük egymást. Mindkettőnknek volt külön-külön életünk, amiben vártak ránk. Nem volt könnyű, de hiszem, hogy mindketten értettük: az az energia, amelyet együtt teremtettünk mindkettőnkben megmarad örökre. Ahogy a világ memóriájában is. Összehoztunk együtt valami meseszépet - és továbbléptünk, de sosem felejtettük el egymást.

Nemrégiben hallottam egy vicces-szomorkás történetet Karen Bergtől, a Kabbala Központ spirituális igazgatójától. Egy idős ismerőséről szólt, aki halála előtt két végrendeletet hagyott hátra, és kikötötte, hogy a másodikat csak a temetés után olvassa el a család. Az első levél így szólt: "A kedvenc zöld zoknimban temessetek el." Ám a temető vezetése, ahol nyugalomra akarták őt helyezni, nem engedélyezte a zöld zoknit - a família külön kérelmet nyújtott be, mindhiába. A temetésről hazaérve kinyitották a második levelet. Meglepetésükre a következő állt benne: "Látjátok! Még a zoknimat sem vihettem magammal!"

Azt hiszem, azon a karácsony reggelen is ez vitt tovább, amikor egy közös barátunk lecserélte a Facebook profilképét az ő fotójára, én pedig egy másodperc töredéke alatt megértettem: elment. Ezért nem ülök ott a laptopom előtt azóta is, tágra nyílt szemekkel, könnycseppeket nyeldekelve, ahogy azt akkor tettem közel egy órán át - mert tudom, hogy az ő személyes varázsa olyasmi, amely mindig létezett és mindig is létezni fog. A földi élet pedig olyan aprócska része mindennek, hogy szinte jelentéktelen. Ez a materiális világ egy színpad volt, amely pusztán technikailag lehetőséget adott arra, hogy megismerjük őt, részesüljünk a ragyogásából, és megoszthassuk vele a saját fényünket. Ám éppúgy, ahogy nincstelenül érkeztünk erre a Földre, semmit sem vihetünk magunkkal a következő dimenzióba - csakis azt, amivel érzelmileg, lelkileg, szellemileg gazdagodtunk az emberi létünk során.

Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, könnyebben ismerjük fel az emberi lét hatalmas lehetőségeit - mint az ilyen, életen-halálon átívelő barátságokat. Buddha azt tanította, hogy az elmúlás a harmónia egyik alappillére. Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

alleine-nimmt-der-aeltere-herr-im-edeka-spot-sein-essen-ein-.jpg

 

Van, aki azt mondja, morbid lett ez a reklám.

És van, aki azt mondja, mindennél elgondolkodtatóbb. Szerintünk is így van. Durva, de hatásos. Mert addig szeress, amíg lehet... ez ennek az Edeka reklámnak az üzenete. És ennek a nagypapának is. Legyél ott, akivel lehet. Akár Szenteste, akár az ünnep másik napján!

 

 

 

after-losing-my-sister-4-years-ago-i-decided-to-do-this-photoshoot_880.jpg

 

 

A fotós inspirációja fájdalmas történetből jön. Dina, a testvére négy esztendősen hunyt el. Dina Down-szindrómával jött a világra. Ezután a tragédia után a fotográfus Julie úgy érezte, feladata, hogy ezeket a csoda babákat fotózza, megörökítse, szüleik nagy boldogságára.

Csodás kis királylányokat és királyfikat látunk a képeken!

Október a Down-szindróma hónapja volt, de novemberben se felejtsük el ezeket a babákat, akiket az isten a nyolcadik napon teremtett. 

(A JuleD Photograpy facebook oldala ITT.)