Nesze!szer


 

 

childhood-celebrities-when-they-were-young-kids-1-58b3e873d0afa_700.jpg

 

childhood-celebrities-when-they-were-young-kids-202-58b58916923a7_700.jpg

 

Csodálatos csokrot szeretnénk átnyújtani nektek. Ismert emberek gyerekkori képeit prezentálnánk. Helyenként vicces, helyenként felismerhető, helyenként pedig úristen, hát mindig is tudtuk, hogy egy ufó (John Travolta). Ja, a komoly átváltozásokról ne is beszéljünk. Jennifer Aniston például? 

(forrás: bpd)

 

 

 

 

 

A tölgyfa élete

beautyka 2017/03/05 19:50 komment

 

oaktree.jpg

 

Sokan vannak, akik tudni vélik, mi a jó neked. Gyermekkorod óta egyre többen megmondták, melyik úton haladj, mit szeress és mit ne, milyen embernek kéne lenned, hogyan lehetsz boldog, elismert, sikeres. De hol vagy te? Hol vannak a saját vágyaid, a saját álmaid, a saját személyiséged abban az életben, amit jelenleg élsz? Talán sehol.
Ha ezt érzed, nem vagy egyedül. Nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki fél őszintén felvállalni önmagát, görcsösen meg akar felelni másoknak, és csak hosszú idő után, rengeteg fájdalom árán jön rá, hogy olyan úton jár, ami nem teszi boldoggá. Úgy pedig semmi értelme nincsen. Erről szól az a tanmese, aminek az eredeti változatával nemrég találkoztam.
Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá: „Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.”
„Ne almát akarj teremni!” – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal – „Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.”
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly. A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
„Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.”
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
„A belső hangomat?” – töprengett magában a tölgyfa. „Nekem olyan is van?”
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá. Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára.
„Te tölgyfa vagy.” – szólt a belső hangja – „Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.”
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
„Tölgyfa vagyok.” – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.
Sok olyan emberi tölgyfa él közöttünk, aki almafává vagy rózsabokorrá próbál válni, és sehogy sem megy neki. Feszengve nézi a többieket, azt hiszi, hogy őket lemásolva picit is boldogabb lehet, és közben olyan mélyre eltemeti önmagát, hogy a szabadság és a boldogság fogalmai már csak üres hívószavakká válnak számára. „Sorsába” beletörődve éli meg az újabb és újabb kudarcokat.
De veled nem kell, hogy így legyen. Neked nem kell folyton kínoznod önmagad, hogy miért nem vagy olyan, mit mások. Nem kell hagynod, hogy bárki is rád erőltessen egy készen kapott életet. Mert ha elfogadod a különbözőségeidet, és megtalálod a saját értékeidet, akkor megnyitod a kaput egy olyan élet felé, ahol mosolyogva kelsz fel reggel, és úgy is fekszel le este.
Mert lehet így is élni. Ha tölgyfa vagy, lehetsz boldog tölgyfa.
Csak rajtad áll.
Használd fel oldal

Reggeli Nesze

beautyka 2017/02/19 19:40 komment

 

 

hosszu_szoknyas_hetfo.jpg

A gyerek, aki családban nő fel, minden apró részletet, szavakat és tetteket elraktároz az emlékezetében, mint az apró mozaikdarabkákat, és amikor később már a saját magánéletének képén dolgozik, elő-előveszi az éppen odaillő darabokat, és azokat illeszti be. Lehet, hogy az a darab odaillik, de az is lehet, hogy inkább újat kellett volna alkotni. A lényeg az, hogy mindannyian felhasználjuk azokat az emlékeket, a mintákat, amelyeket magunkkal hozunk a szülői házból.

Belső Nóra

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2016/07/15 20:22 komment

 

pillanat.jpg

 

 

 

Milyen törékeny a Földön az ember élete.
A gyerekkorod - mely tele van mindenféle érzéssel, történettel - hamar tovaszáll, ahogy a vándorsólyom. Alig várod, hogy felnőtt lehess, akarva-akaratlanul belerohansz sokféle élethelyzetbe. Pofonok, örömök, könnycseppek egyformán mind-mind feléd tartanak. Majd sok mindenre szert teszel életed során, szép lassan átölelnek az érzelmek, értékek és a tárgyak. Magaddal cipeled őket, akár a nehéz súlyokat. Idővel, ahogy rohannak az évek, megdöbbenve veszed észre, hogy semmi nem lesz tiéd örökre, csak egy valami - a pillanat.

Majoros Árpád

Reggeli Nesze

beautyka 2016/05/24 20:12 komment

 

 

uma-thurman-harpers-bazaar-may-2016-cover-photoshoot05.jpg

 

Akivel szemben nagy igazságtalanságokat követtek el, megsebződött, sokat szenvedett, főleg gyerekkorban, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó lehet számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős - ami persze óriási lelki megterhelést jelenthet -, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben felelősséget vállaljon önmagáért. De amíg ezt nem teszi, létrehoz egy sajátos egyensúlyt, ami önmaga kárhoztatása és mások okolása között alakul ki.

Pál Ferenc

 

 

 

90_6.jpg

 

90_5.jpg

 

Erzsébet, aki tulajdonképpen sose gondolta volna, hogy uralkodó lesz egyszer, de mégis készült rá, hisz elkísérte édesapját a hivatalos utazásokra, ma ünnepli a 90. születésnapját. Erzsébet Alexandra Mária a keresztneve, vezetékneve egyébként nincs. Általában mindig egy szigorú, szép, színes kosztümökbe bújtatott nénit látunk benne és emlékszünk még arra, Diana nagy ellenfele volt. Ám ez a hölgy volt kisgyerek is, mellékelünk egy levelet, amit még gyerekként írt a nagymamájának, hogy megköszönje a babaházat. Ezek most a hivatalos fényképek az uralkodó(nő) születésnapja alkalmából  (van, amit Annie Leibovitz készített!), ma az egész világ őt köszönti. Nézzétek, milyen sok kicsi van most épp a királyi családban!

Íme, néhány érdekesség a királynőről, csodálatos kalapjainak ITT szenteltünk egy egész postot:

Gyerekként Lilibethnek hívták a családban és 14 évesen tartotta első rádióbeszédét. Eddig 14 szobrot készítettek róla, és 142 portréhoz ült modellt.
Mindig van nála ridikül. Amennyiben a táska a jobb karján van, az jelzés az udvarhölgynek, hogy kerítsen másik beszélgetőpartnert. (Nem rossz!) 
Soha nem nyalt meg bélyeget, mivel minden angol darabon szerepel és nem akarja megnyalni a saját feje hátulját. (Lent mutatjuk is az évforduló kapcsán kiadott szépségeket)
 Szívesen néz szappanoperákat, kedvence a Coronation Street.
Imádja corgie kutyáit, külön lakáj gondoskodik róluk, és a Sandringham-kastély kertjében minden kis kedvencnek sírkövet állíttat és van, aki sétáltatja őket. Másik nagy kedvencei a lovak és a lovaglás.
A világháborúban teherautó-sofőrként szolgált, sőt megtanult autót szerelni, mai napig imádja a kocsikat!
Jogosítvány és rendszám nélkül vezethet, útlevél nélkül utazhat külföldre. Igaz, nem annyira szökött szökdösni.
Minden délelőtt tizenegy órakor felhajt egy gin-tonikot. (Milyen igaza van!!!)

 

Forrás: Bors, a királyi család hivatalos oldala és a saját kútfőnk emlékei, mert annyit írtunk már Erzsébetről!

 

 

 

90_1.jpg

 

90_2.jpg

 

90_3.jpg

 

90_4.jpg

 

90_7.jpg

 

before-and-after-brothers-childhood-photos-parents-anniversary-gift-5.jpg

 

 

Idén is felüti nemsokára a fejét a kérdés: már megint mit adjunk Anyunak és Apunak?! Matthew és James nem tépelődött sokáig, ők szüleik évfordulójára mókás sorozatot készítettek. Néhány kedvelt gyerekkori fotójukat idézték meg újra, igaz, már jóval idősebben és tetováltabban... na, ki készíti el a pucér csecsemős cukiságot karira? 

 

 

Reggeli Nesze

beautyka 2014/04/08 22:07 komment

 

fekete manik.jpg

 

Akivel szemben gyerekkorában nagy igazságtalanságokat követtek el, aki megsebződött, sokat szenvedett, gyakran azt gondolja, hogy ennek ő az oka, elhiszi, hogy ő a rossz, és a büntetést megérdemli. Így gyermekként önmagát teszi felelőssé olyasmiért, amiért nem felelős, ez azonban annyira nyomasztó a számára, hogy a későbbiekben mindenért másokat hibáztathat, mert felnőttként ezt már megengedheti magának. Ezért a saját életéért az "itt és most"-ban nem vállal felelősséget. Ha közel merné engedni magához azt, hogy ő ott és akkor nem volt felelős, akkor képessé válna arra, hogy a jelenben viszont felelősséget vállaljon önmagáért. 

Pál Feri

Vidám vasárnap

beautyka 2013/05/25 21:28 komment


alice csudiországban.jpg

Egy reggel arra ébredtem: már nem vagyok gyerek. Sárga csekkekre, munkahelyi feladatokra, ordítozó szomszédra gondoltam, ahogy kinyitottam a szememet. Talán még a lejárt bérletemre is. És akkor rájöttem, nem akarok felnőni - ez nem az én életem.

Azóta újra gyerek vagyok. Felébresztettem azt, aki mindig is voltam. Nem szégyellek leülni a kőre a kertben, vagy buborékot fújni szappanból, ha arra támad kedvem. És a madarakat lesni órákig a Duna partján, meg ugróiskolázni a parkban. És már nem engedem, hogy bárki is elvegye a gyerekkoromat. Ugyanúgy vannak sárga csekkek, de már színes papíroknak hívom őket. Nem vágok komor arckifejezést, ha tárgyalni megyek és nem görcs az életem. Mosolygok és nevetek.  Mert így, újra gyerekként jó nekem! 

Vidám vasárnap

beautyka 2012/09/09 07:26 komment

cute kid.jpg

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa. Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? Mindegyiküknek azt kellene mondanunk: "Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?" Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük.

Pablo Casals