Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2017/03/08 20:40 komment

 

drew.jpg

 

Új tavasz közeleg... lassan kúszik egyre feljebb a fényt adó, világosságot hozó Nap a Napút aranyfonalán. Utolsókat rúgja a sötétség, küzd még a lelkekért a fél-elem, de már egyre erősebben lüktet a szívekben a szeretet, az éltető erő... Hamarosan kondulnak az égi harangok, március huszadikával a fényhiányos, szeretetlen erők felett a Fény győzedelmeskedik! A Kos havában a lélek megkapja a kellő bátorságot, hogy a fény felé törekedjen; mint a virágok csírázó magvai a sötét, fekete földben, akik bár soha nem láttak még napvilágot, mégis elemi erővel küzdik fel magukat a napfényre. A bolygók tánca most lehetővé teszi, hogy magunkba mélyedve, befelé figyelve jelen legyünk annak a szenvedélyes, olykor gyötrően nehéz, olykor megadó, vagy felemelő harcnak, amely bennünk dúl félelem és szeretet között - most tanuljuk meg, hogy bármilyen kemény is volt a tél, bármilyen szűkséget, hiányt, szenvedést kellett viselnünk, az élet körforgása visszafordíthatatlanul újra és újra elhozza az új élet ígéretét, a tavaszt, a napfényt, amely meleg sugarával felolvasztja a szíveket és hírül adja: Isten Szeretett Gyermeke Vagy! Az Ég minden áldása készen áll számodra, ha mersz leszámolni a félelemmel és megnyílni a szeretet előtt!

Zentai Anna

Reggeli Nesze

beautyka 2017/03/05 20:00 komment

 

feny_fele.jpg

 

Az Igazi Nagy Feladat valójában a Félelem elvesztése.
Minden küzdelem a Félelemből kigyűrűzve zajlik. Amikor kinyílik a Fénykapu, amikor felragyog a láthatáron a legjobban várt, a hőn áhított, legigazibb, legnagyobb vágyunk megtestesülése, akkor bukkan fel a legmélyebb sötétségből a Félelem régóta megbúvó, rejtőzködő árnya és azonnal lecsap. Amikor szárnyra kap a szívünk, akkor vág oda polip-csápjaival, utánunk nyúl és kapaszkodni próbál, egyre vissza-vissza hívogat... Gyere csak, gyere.. Hadd kapaszkodjak beléd újra, hadd táplálkozzak a Félelmeidből! Etess még, gyarapíts, hadd szívjam el minden örömöd, fényed, reményed... Élnem kell, élni akarok, nem emelkedhetsz a Fénybe, még nem, nem engedlek...

Mosolyoghatsz egyet és elfordíthatod a fejed. A Fény felé emelt tekintet, a sötétség árnyai iránti őszinte közömbösséged olyan tiszta teret teremtenek, hogy hiába nyúlkálnak utánad a polip-karok. El sem érhetnek.

Zentai Anna

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2017/01/13 20:45 komment

 

 

kek_szaj.jpg

 

A fény felé fordulni intelligencia és bátorság kérdése. Az intelligencia segítségével tudhatjuk, merre és hogyan járjuk az utat, minden nap nekiindulva az útnak, egy kicsivel több tapasztalattal. Bátorság pedig ahhoz kell, hogy végigmenjünk, és hogy ne számítson, mivel találkozunk: ha jóval, akkor szilárd támaszt lelünk benne, ha pedig rosszal, akkor jobbá tehetjük vagy kijavíthatjuk.

Delia Steinberg Guzmán

 

advent_harmadik_het.jpg

 

Ezen a héten Mihály arkangyal lesz velünk, ha ügyesen meditálunk minden nap. Az önzetlenségről, a kreativitásról és a munkáról szól ez az időszak. Tehát amennyiben itt vannak elakadásaid, vagy esetleg régi dolgok, amiket még nem tettél le: eljött a te időd. Új meló megszerezésére, tevékenység indítására is alkalmas az idő, a lelki elindításához.  A bátorságról is szólnak a napok, tehát, pestiesen szólva: félre innen balga népség, éljen a vagány legénység! Tehát merj úgy nagyon álmodni, hogy előtte megtisztítottad magad!

Ne felejtsd, hogy ez azt is jelenti, igyekezz lecsendesedni, de úgy, hogy még benne vagy azért a munkádban, a mindennapi életedben. Csak már fél lábbal leginkább... Ne ijedj meg, ha azt érzed, most minden sötét, nincs kedved semmihez. Ne félj a csendedtől. Csak tiszta lappal lehet újat indítani! 

Minden este tessék meggyújtani a gyertyákat és kicsit magadra hangolódni, hogy ott ott legbelül is megszülethessen a fény!

 

ezo_mese.jpg

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja.
A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák. A templomba belépve mélységes csend és nyugalom fogadta a látogatót. A bejárattal szemben egy egyszerű oltár emelkedett, sima kőasztallal. A fából faragott padsorok között régi korok emléke lebegett, és minden békét és harmóniát sugárzott magából. A templom egyetlen dísze, színesre festett üvegablakai voltak. A művész mesteri tökéllyel alkotta meg színeiket, így amikor a Nap besütött, gyönyörű fénybe öltöztette a templomot.
Az üvegablakok között volt egy, amelyik érezte, hogy ha több napfényt tudna átengedni magán, akkor csoda történne: az emberek olyan élményben részesülnének, amiről nem is álmodnak. Látta ugyanis, hogy milyen nagy különbség van a kinti és a benti fény között, s szerette volna a kettőt eggyé tenni.
Sokat töprengett, mit tehetne, és időnként próbálkozott is: néha leporolgatta magát, máskor izgett-mozgott, hogy üvegtábláin jobban áthatolhasson a napsugár – de nem volt megelégedve az eredménnyel. A szíve szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek megelégszenek azzal a félhomállyal, ami odabent van, s nem tudják, hogy milyen is az igazi fény.
Egyszer, egy nyiladozó, üde nyári hajnalon, amikor éppen felkelt a Nap, s első sugarai a templom ablakaira vetődtek, a mi ablakunk lelkét annyira elöntötte a fenséges élmény, hogy a szépségtől kicsordultak a könnyei, és felsóhajtott: "Bárcsak teljesen át tudna sütni rajtam, hogy ezt odabent mindenki láthassa, és akkor részesülhetne ebből az éltető fényből! Óh, bárcsak tudnám, mit tegyek!"
És ekkor váratlanul, bársonyos, simogató hangon megszólította őt a fény: "Lásd, itt vagyok. Fordulj felém, engedd, hogy minden sugaram átjárjon, átmelegítsen! Én szüntelenül áradok rád, és mindenkire, fogadd el fényemet! És most nyújtom a kezem feléd, gyere hozzám, nézd meg magadat innen! Tudni és látni fogod, hogy mit kell tenned, ha arra vágysz, hogy átragyogjak rajtad." És a fény kinyújtotta finom, puha kezét, majd a szívéhez emelte őt. Az ablak innen már sokkal többet látott, s hamarosan tudta is, hogy mit kell tennie. Rájött, hogy miért és miként fordult el, gubózott be magányába a fény elől. Azt is látta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy ezek a kis védőlemezek – amiket ő épített ki magában – ismét megbarátkozzanak a fénnyel, s meg is bízzanak benne.
Majd felfedezte, hogy az évek hosszú során rárakódtak olyan dolgok, amelyek már fölöslegessé váltak a számára, s amelyek akadályozták célja elérésében. Innen kívülről pontosan tudta, hogyan kell ezektől óvatosan és körültekintően megszabadulnia.
Fürkésző tekintete megakadt belső üvegtábláin is. Észrevette, hogy itt is egy kis átrendezésre van szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Alaposan megfigyelte a részleteket, s jól megjegyezte, mit hová kell áthelyeznie, vagy másképpen alakítania.
Még néhány percet eltöltött azzal, hogy megfigyelte, mit kell még tennie ahhoz, hogy át tudja engedni magán a kívülről áradó fényt, majd amikor készen lett ezzel, el is képzelte, hogyan fog mindez megtörténni.
Lelki szemeivel látta, ahogyan védőlemezei – amit a bántásoktól, sérülésektől való félelme épített fel – fokozatosan a fény felé fordulnak, majd feloldódnak benne, s ezután látta magát, ahogyan megtisztul, megszabadul a lerakódásoktól, a felesleges súlyoktól, és érezte a megkönnyebbülést is. Az átalakulás pedig tovább folytatódott: belső üvegtáblái szépen, lassan átrendeződtek, finom mozgás indult meg benne, és lassan minden a helyére került. És ez így folytatódott tovább, egészen addig, amíg a fény szabadon át tudott áramlani az üvegablakon. Mikor mindezt végignézte a fényből, érezte, hogy a puha kéz visszahelyezi őt eredeti helyére, és szeretettel nézi, figyeli továbbra is.
Ezzel csodálatos változás kezdődött meg az üvegablak életében. Tisztán emlékezett mindarra, amit a ragyogás szívében állva látott, és boldogan fogott neki a megvalósításnak. Türelemmel és kitartással végezte a védőpajzs lebontását, a belső tisztításokat, és élvezte ezek eredményét is. Érezte, hogy amint egyre jobban halad célja felé, valóban még több fényt tud átengedni magán. És egyszer eljött a nap, amikor elkészült, átalakult, ráhangolódott a fényre, amely már szabadon ragyogott át rajta. Valahányszor besütött a Nap ezen az üvegablakon, a templomot eddig még nem látott ragyogás töltötte el. Az emberek hamarosan észrevették ezt, s odagyűltek az ablak alá, élvezték az áradó, tündöklő fényt, amely körülölelte őket. Elteltek szépségével, gyógyító erejével, s eltöltötte őket az a béke, nyugalom és harmónia, amelyet a fény hordozott magában. Ott álltak minden nap, és gyógyultak, erőt merítettek az örök Forrásból, amely így eljutott hozzájuk, s eközben az ablakot már nem is látták, mert ő maga is fénnyé vált, s minden lélegzetéből és szívdobbanásából az örök élet áradt szét.

Szabó Judit

 

christian-louboutin-loubilaque-lip-lacquer.jpg

 

 

Minden cipők atyja, Christian Louboutin nem állt meg a körömlakkoknál (ugye, nemrég kerültek piacra ezek) és a néhány rúzs árnyalatnál. Valószínűleg olyan jól reagált a piac, hogy most már újabb árnyalatok is kellettek, mert nehogy megnyugodjon a pénztárcánk. Mindegyik szájat szépítő darab úgy néz ki, mintha egy ékszeres dobozba lenne zárva és selyem szalagon hordhatod a nyakadban őket. Loubliaque a kollekció neve, lakkos hatást ígérnek és vibráló fényeket. Mutatjuk a színeket, aztán már dönthetsz is, melyik lesz a tiéd. A Nordstrom oldalán 25 875 Ft darabja...

 

 

Reggeli Nesze

beautyka 2016/07/05 21:18 komment

 

chanel_exkluziv.jpg

 

 

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy kapcsolatot találsz a dolgokkal, és megfogod, vágyol rájuk, lemondasz róluk, és reméled, szétzúzod és szétszórod, meghódítod és birtokolod őket. Mert nem fogsz és nem tartasz meg, nem birtokolsz és nem veszítesz el, nem lelsz meg újra, nem remélsz és nem kívánsz egyebet, csak azt a fényt, amelyet a napjuk kölcsönzött nekik.

Antoine De Saint Exupéry

 

 

 

adrienne_feller.jpg

 

Adrienne, az illóolajok mestere és az Adrienne Feller szépségmárka tulajdonosa számomra egy csoda. Amikor találkozunk, mindig van egy olyan mondata, amit azután hetekig morzsolgatok még magamban, mert valahogy kiváló lelki útravaló lesz belőle. Pestiesen szólva: pont betalál! Tudom, hogy sokatok nincs most a legkönnyebb lelki helyzetben, ezért is gondoltam, hogy ellátogatok az illóolajok csodás birodalmába és megkérdezem Adrienne-t, mit javasol számotokra, ha tényleg szeretnétek változtatni az életeteken?

- Te hogy kezdesz egy napot?

- Nagyon korán kelek és míg a család alszik, van időm egy kicsit magammal és a saját kis rituáléimmal foglalkozni: jógázom, meditálok, utána pedig lemegyek sétálni a Dunához a kutyámmal. Hiszem, hogy ahogy indul a nap, olyan lesz az egész. A reggel tökéletes alkalom arra, hogy kicsit befelé forduljunk, átgondoljuk és felkészüljünk az előttünk álló napra. Ebben rengeteget tudnak segíteni az illóolajok és az ebből készült speciális esszenciáink. A Fehér esszencia lendületbe hoz, a Kék esszencia megtisztít a múlttól, a Fény esszencia pedig kiváló a pozitív megerősítéshez. (Ez most már az én táskám része is!)

- Meséld el az általad javasolt reggeli rituálét, kérlek! 

- A testet kívül-belül fel kell készíteni, így citromos langyos vízzel indítom a napot, majd az emésztés beindítására egy evőkanálnyi növényi olajjal vagy vajjal kiegészítve megreggelizem és megiszom egy csésze finom herbateát. Aztán jön az arcmosás egy langyos frottír törölközővel, amivel nemcsak felitatjuk a nedvességet, hanem kicsit át is dörzsöljük az arcot. Ezt követően virágvízzel átpermetezem az arcom és a dekoltázsom, majd előveszem az arcolajat, melyből hangulattól és bőrállapottól függően belecsepegtetek a tenyerembe 1-6 cseppet, majd intenzív mozdulatokkal bemasszírozom a bőrömbe. Utána jöhet az évszaknak megfelelő arckém, ezt is masszírozzuk be, majd a szemránckrém és a smink. Este körülbelül ugyanezt a rituálét javaslom, annyi különbséggel, hogy ekkor natúr szappannal vagy természetes összetevőket tartalmazó arclemosóval kezdjük az arcápolást. Én este már krémet nem teszek fel, az arcolajak megteszik a jótékony hatásukat az éjszaka folyamán. A testről se feledkezzünk meg, ápolására testolajat javasolok, melyet mindig a még nedves bőrbe masszírozzunk be.

 

aromazen-florina-arcolaj.png

 

- Mit gondolsz a szépségápolásról?

- Azt gondolom, itthon még mindig nincs igazán hagyománya a szépségápolásnak. Valamiféle úri huncutságnak gondolják sokan, pedig a szépségápolás tisztelet nemcsak magam, hanem mások iránt is. Önbecsülés, önbecsület, kapcsolat önmagammal. A szépségápolás azt jelenti, hogy igent mondok az életre. Ha én szép vagyok, a környezetem számára is örömöt jelentek, a szépség pedig inspiráló – ugye nem kell említenem a művészetben elfoglalt helyét. Bőrünkön nemcsak egyediségünk, de a bennünk lévő lelki és fizikai folyamatok is tükröződnek. Ha életünk minden területén törekszünk az egyensúlyra, az a tekintetünket, arcunkat, bőrünket is harmonikussá és sugárzóvá varázsolja.

- Jócskán nyár van már, mit ajánlasz ilyenkor?

- Az érettebb bőrre a damaszkuszi rózsából készített Rose de Luxe termékcsaládot mindenképpen, ez olyan klasszikus, mint a kis fekete Chanel. Ha bőrünk könnyed ápolásra vágyik és nem kívánja a tápláló krémeket, a Madeleine hidratáló arcbalzsamot, vagy a Hungarian Spring Fluidumot javaslom. Mindkét termék pillanatok alatt beszívódik, így a nyári melegben sem nehezíti el bőrünket. Az arcolajok közüll nyáron az Aromazen Aminea a legideálisabb választás, amely a víz elemhez tartozó olaj, így kellőképp könnyed még a fülledt napokon is. Ha pedig napozásra kerül a sor, ne feledkezzünk meg a kellő felkészülésről és védelemről. Fokozatosan szoktassuk magunkat a naphoz, napozáshoz, 10 és 16 óra között kerüljük a közvetlen sugárzást és mindenképpen viseljünk nyaraláskor kalapot, lenge, fehér len ruhákat. Gyönyörű, egészséges barnasághoz juthatunk így, károsodás nélkül. Napozás után a Sunsol Hűsítő balzsamunkat ajánlom, amely csodás állagot, tápláltságot és színt ad a bőrnek.

- Visszatérve az eredeti témához, a változáshoz, van még valami, amire figyeljünk?

- Jó, ha tudjuk, hogy folyamatos hatást gyakorlunk a külvilágra, így a tudatos és megfelelő szépségápolás belső erőt és gondozást eredményez. Gondoljunk csak Audrey Hepburnre: a törékeny alkat ellenére micsoda szépség és erő lakozott benne! Szeressük magunkat és ápoljuk a kapcsolatot önmagunkkal, ez a helyes út a harmonikus élet megtalálásához. 

 

 

egymas_hatas.jpg

 

Így hatunk egymásra

A napokban éppen a bankban állva sorakoztam, hogy átvegyem a bankkártyámat, de a sor csak nem akart mozdulni, majd mikor hosszas várakozás után nagy nehezen sorra kerültem, felbukkant egy asszony, szó szerint félrelökött, és beült a helyemre a bankárom elé, majd mindkettőnk nagy meglepetésére fennhangon követelte, hogy márpedig most vele foglalkozzon.

Szívem szerint teljes illemtan leckét adtam volna le neki, de legalább is szívesen vetettem volna rá egy olyan pillantást, amitől az életkedve is elmegy. Ehelyett azonban a bankárhoz fordultam és azt mondtam: “Nahát, hogy önnek mennyi türelme van.” A bankár hálásan mosolygott rám, amiért egyáltalán emberszámba veszem ebben a helyzetben – amikor tulajdonképpen az én időmből farag le a sorban állást visszautasító néni. “A hölgy után azonnal ön jön.” – mondta illedelmesen, én pedig tudtam, hogy minden rendben van. Az öt percemnél sokkal többre értékeltem, hogy nem hagytam magamat elragadni az indulatokkal, indulatoktól.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy amikor ránézünk valakire, magunkra vonjuk energiáját - de nem csak mi az övét, hanem ő is a miénket. “Képes vagy pusztán azáltal felemelni, vagy a földbe döngölni egy embert, hogy szemébe nézel. Mindenféle érzéseket kelthetsz benne ezáltal. Ráveheted őt arra,hogy szeressen, hogy sírjon, hogy szomorú legyen - még arra is, hogy nagyobb mértékű spirituális fejlődést akarjon önnön életében.” – mondja a Központ spirituális igazgatója, Karen Berg. Mégis hogyan lehetséges ez? A kabbalisták szerint a szemünk ugyanúgy, mint a szavaink, a gondolataink és a kezünk képes felemelni és tönkretenni - azt mondják, a szem a lélek tükre. Sajnos azonban sokszor nem bízunk abban, hogy a pozitív energiát nem csak szavakkal adhatunk át – ekkor történik meg,hogy spirituális erőfeszítéseink közepette akaratlanul leerőszakoljuk bölcsességünket a másik torkán, melynek eredményeképpen az pontosan attól a spiritualitástól fordul el, melyet meg szeretnénk osztani vele.

“Nem kényszeríthetünk másokat arra, hogy higgyenek abban, amiben mi - csak képviselhetjük azokat a spirituális elveket, melyeket tanulunk. A legjobb módja annak, hogy spirituális üzeneteket osszunk meg másokkal, ha jobb emberként éljük életünket. Ha megváltoznak tetteink és a dolgokhoz való hozzáállásunk, azt mások is észre fogják venni.” – tanítja Karen, aki szerint a legnagyobb lecke a következő: nem az számít, mennyit imádkozunk, vagy hogy pontosan hogyan is gyakoroljuk spiritualitásunkat - ami igazán fontos, hogy spirituális energia legyen az, mely belőlünk árad. Mindannyiunknak megvan a magunk egyedi iránya, egyedi útja, mely által közelebb kerülhetünk a Fényhez. Mindemellett nem feledhetjük: ha a szeretteink nem abban az irányban haladnak, mint mi, esetleg nem értenek egyet azzal, ahogyan mi éljük az életünket vagy azzal, akik vagyunk, mindig tiszteletben kell tartanunk azt a tényt, egymás lelkét, intellektusát formáljuk folyamatosan, ez pedig gyakran épp az ellentétes véleményeknek köszönhető.

Ezen a héten nézz másokra igaz szeretettel, és akkor mondd el a véleményed, ha bizonyos vagy benne, hogy nem a saját ösvényed igazságát akarod hangoztatni, hanem nyitottan a másik igazságára egyszerűen csak adni szeretnél abból a fényből, amit te kaptál az utadon, és örömmel fogadsz be magadba mások fényéből, még ha más ösvényen, más irányba baktatnak is a maguk boldogsága felé.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

 

karolina-kurkova-the-edit-february-2016-cover-photoshoot04.jpg

 

Legyetek jók – ha tudtok

Kicsi korunk óta azt halljuk: “Jó legyél”, illetve “Ne rosszalkodj”, de egy ilyen nyakatekert világban honnan is tudnánk valójában, hogyan kell “jól viselkedni”? Hiszen jónak lenni nem jelent egyet azzal, hogy magunkra erőltetjük a társadalom elvárásait.

Az egyik legfontosabb dolog a jóság felé vezető úton, ha minden nap emlékeztethetjük magunkat: "Bárhol is vagyok, ott vagyok, ahol lennem kell annak érdekében, hogy megkapjam azt az inspirációt, melyre szükségem van ahhoz, hogy jobb ember legyek a jövőben." Azok a dolgok, melyeket a Fénytől, sorstól, karmától azért kapunk, hogy tanuljunk belőlük - a kanyarok, a bukkanók és a kátyúk az élet országútján-, azért vannak, hogy megálljunk, s így szóljunk magunkhoz: "Oké, van valami, amit meg kell tanulnom, amely kapcsán fejlődnöm kell, amely tapasztalat által megtisztulhatok. Bármi is legyen az, előbbre fog vinni abban az irányban, amerre mennem kell."

A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyian nagyon spirituálisak vagyunk, amikor jól mennek a dolgaink. De amikor semmi nem sikerül, mindent, amit tudunk, kihajítunk az ablakon. Mennyire vagy hát spirituális, amikor rád jár a rúd? “Mindannyian képesek vagyunk megmászni egy hegyet és szembenézni bármilyen kihívással - mégis gyakran meghajlunk azelőtt a hang előtt, mely nagy erővel kételyeket visszhangoz bennünk, mint például ‘Úgysem fog sikerülni. Nem jutsz a dolog végére. Add fel, ameddig még lehet!’ Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, s mi mégis a nehezebb utat választjuk - na erről szól a spiritualitás.” – véli Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója. Amikor az ember egy vallás, egy politikai ideológia, vagy egy családi elvárás alapján próbálja meghatározni, mit is jelent “jól viselkedni”, érdemes emlékezni arra, amit a tanárainkról tanulunk: nem az az igaz lelkű ember, aki megtisztul, majd előadásokat tart és magát másoknak adja. Sokkal inkább az, aki például megáll azért az utcán, hogy egy bajban lévő embertársának segítsen még akkor is, ha ezzel elkésik egy fontos találkozóról. Igaz lelkű ember más szavakkal az, aki meglátja, mit tehetne másokért, majd megteszi azt akkor is, ha épp kényelmetlenséggel vagy kellemetlenséggel jár. Igaz lelkű ember az, aki megérti: ő maga nem más, mint a Fény eszköze, hírvivője embertársai számára a világban.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

sotetseg.jpg

 

Sötét idők, fényes gondolatok

A Zohár - amely tulajdonképpen a kabbala Bibliája - ősi és szent szövege szerint a hajnalt megelőző sötétség idején élünk: egy olyan időben, amikor mindaz a negativitás, amely valaha is az univerzumba került, felszínre tör. Karen Berg, az Isten is visel rúzst című könyv szerzője szerint olyan ez, mintha azt a szőnyeget, melyen évek óta ülünk, hirtelen kihúznák a lábunk alól, s több réteg por és kosz lepné el belőle a környezetét.

Ilyen nehéz helyzetben, amikor az egész világ forrong, százezrek kóborolnak menekültként, a világ nagyhatalmai acsarkodnak, és az ember kapzsi birtoklási vágya és a globális felmelegedés egyszerre, folyamatosan veszélyezteti az élővilágunkat rajtunk áll, melyik irányba billen el a mérleg nyelve. Karen szerint mindannyiunkon, akik a spiritualitás ösvényén járnak-, hogy a sötétség ellenére azok legyünk, akik kapcsolódnak a Fényhez, akik mások számára a világítótornyot jelentik, akik növekednek tudatosságukban és többet törődnek az őket körülvevő emberekkel. "A spirituális Fény, melyet kedves cselekedeteinkkel és mások emberi méltóságának kiterjesztett figyelembevételével hozunk létre, lesz az a Fény, mely embertársainkat vezeti majd ösvényükön." - mondja.

Persze nehéz kedvesnek lenni olyannal szemben, akiről úgy érezzük: része mindannak a rossznak, amely a bolygónkat veszélyes irányba taszítja. Rasszistákkal, homofóbokkal, antiszemitákkal, gyűlölködőkkel szemben nehéz megőrizni a szellemi egyensúlyt. A Kabbala Központban azt tanuljuk: választási lehetőségünk abban áll, hogy hogyan küzdünk meg ezekkel a kihívásokkal. Feladjuk és azt mondjuk: "Semmit sem tehetek ezzel kapcsolatban. Ilyen az élet."? Vagy felállunk és úgy döntünk, előre lépünk még akkor is, ha nem feltétlenül tudjuk, hova is tartunk, vagy hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy odajussunk? Még akkor is, ha ez az út elsőre magányosnak tűnik - ám bizonyosak lehetünk benne, hogy mint minden utazás során, most is új, inspiráló emberek gyűlnek majd körénk.

Ezen a héten őrizd meg a nyugalmad a viták során, és ha újra és újra konfliktusokban találod magad, merengj el rajta: ha nem azért vagytok itt, hogy kedvesen és türelmesen meghallgassátok egymást és értelmezzétek a másik álláspontját, a kommunikáció értelmetlen. Ekkor pedig ideje eldönteni: kiszállsz, és járod a magad útját, vagy maradsz, bízva abban, hogy a józan, önzetlen, kedves, befogadó energiád kitart - akkor is, ha újabb konfliktus vár rád.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

donteskeptelenseg.jpg

 

"Mit teszel akkor, amikor nem tudod, mit tegyél?"

Mindannyiunkkal elő fordul, hogy nem tudjuk eldönteni, melyik utat is válasszuk - legyen szó új munkáról, párkapcsolati válságról, vagy épp egyszerűen csak a kanapé beszerzéséről a nappaliba. Ilyenkor képesek vagyunk órákon át, rosszabb esetben napokon át mérgezni az agyunkat a "döntésképtelenség" állapotával, és elhisszük, hogy komoly bajban vagyunk, amiért nem tudjuk, mi a teendő.

A Kabbala Központ alapítója, Rav Berg nagyon egyszerű választ ad erre a komplikált kérdésre: "Ne tegyél semmit. Hagyd, hogy a helyzet kialakuljon körülötted, s majd az megadja a választ." Ezen megoldás alapja azonban az a szilárd meggyőződés, a Fény, az Univerzum, Isten, a Gondoskodás mindig velünk van életünk minden egyes mozzanatában és aspektusában. "Amikor ebben a meggyőződésben élünk, az ember, aki negatív számunkra, el fog menni. Nem nekünk kell majd elhagyni őt. Nem a mi feladatunk lesz megtenni vagy elősegíteni ezt a lépést: a Fény fogja ezt megtenni helyettünk." - mondja Karen Berg, a Rav felesége, a Központ spirituális igazgatója. De mi történik, ha nincs meg bennünk ez a meggyőződés, az a bizonyosság, hogy a Fény velünk van és értünk cselekszik?

Ha kényszeresen rá akarjuk venni magunkat a döntésekre - olyankor is, mikor valójában a szívünk mélyén pontosan tudjuk, hogy a jó döntés még "nem érett meg", vagy hogy az élethelyzet nem bontakozott ki kellőképpen ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le, nos, akkor igen könnyen és folytonosan a zavaros élethelyzetek közepében találhatjuk magunkat. Nem irányíthatunk minden egyes eseményt amely megtörténik velünk az életben, végképp nem a körülöttünk levő emberek életében, vagy a nagyvilágban - és szerencsére nincs is rá szükség. Néha elég "kivárni". Hallottad már azt a közmondást, miszerint „A szépség a szemlélő szemében van.” A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a Fény szintén a szemlélő szemében van.

Elhamarkodott választások helyett ülj le kényelmesen, hunyd le a szemed, és ismételd magadban: "Ha betegség, fájdalom, csalódás, anyagi-, vagy más problémák merülnének fel, a Fényhez kapcsolódva áttöröm magam ezeken. A tudatom hatalommal bír. Bölcsen fogom használni."

Fényes hetet!

whitecityboy.com

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.vom/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

feny2.jpg

 

Hol van a Fény?

"Kérd a Fényt, hogy segítsen", mondogatjuk gyakran, aki pedig nem bírja a spirituális lila ködös szöveget, máris a plafonon van: "Mégis mit jelent ez? Ki az a Fény?" A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a Fény nem más, mint a végtelenül adakozó energia. A Fény a béke és a világosság, az egészség és a pénzügyi bőség, a megerősítés a szeretet, a kapcsolatok és minden remélhető áldás energiája.

Karen Berg, az "Isten is visel rúzst" című könyv szerzője szerint valójában amikor a "Fény" szót használjuk, mindazon gyönyörűséget értjük alatta, amit csak el tudunk képzelni. "Mindannyian megtanulhatjuk, hogyan léphetünk kapcsolatba a Fénnyel, s hogyan juthatunk hozzá végtelen áldásaihoz. Mindenben felfedezhetjük a Fényt." - mondja. Ám ami a legfontosabb: a Fény valójában sosem hagy el minket, hiszen bennünk is ragyog: ha ezt megértjük és elfogadjuk, mindent át fog szőni ragyogás, a pozitív energia köröttünk.

Lélekbonbon című könyvemben írtam már róla, hogy az emberi létet három félreértés keseríti meg. A "bárcsak újrakezdhetném", a "nem tehetek róla" és az "úgyis mind meghalunk". Mindhárom kétségekből fakad: az elsővel a saját teremtő erőnkben kételkedünk, a másodikkal megkérdőjelezzük a bizalmat, és minden felelősségvállalást elhárítunk, míg a harmadikkal egyenesen lemondunk önmagunkról: megássuk a saját sírunkat és élve eltemetkezünk. "Élvezd ki, éld meg, éld át ezt a "rongyos élet"-et, most, amíg még itt vagyunk, és úgy éld, hogy tudd, hová akarsz eljutni, mivé akarsz válni, kivé akarsz kiteljesedni. Isten vagy, teremts!" - írtam a kötetben, miért is nem a "Mennyországban", hanem önmagunkban kell kell keresnünk a Fényt.

A kabbala arra tanít, hogy ne próbáld spirituális lényegedet magadon kívül keresni. Mindig is benned volt. ". Szeretetre van szükséged? Szeress te magad. Nagylelkűségre van szükséged? Légy te nagylelkű? Beteljesülésre vágysz? Tanuld meg, hogyan adhatod ezt az érzést másoknak. Ne keresd a spiritualitás hozadékait önmagadon kívül. Ez életünk egyik legnagyobb tanulsága." - tanítja Karen Berg. Ahhoz, hogy ezt a ragyogás felébresszük magunkban, tanáraink azt tanácsolják: reggelenként ébredjünk perccel hamarabb, és meditáljunk, hogy a világban harmónia és béke legyen. Használnunk kell a tudatosságunk erejét arra, hogy a világot pozitív, szeretetteli energia hassa át. "Küldd el ezt mindenkinek, s viszonzásként ez fog visszatérni hozzád is." - véli Karen.

Aki pedig azt hiszi, hogy az ő pozitív gondolkodása úgyse fogja megmenteni a világot, óriásit téved: a lehető legfontosabb észben tartani, hogy 100%-ban felelősek vagyunk azért, amit megtapasztalunk - s hatalmunkban áll megváltoztatni azt. Mindannyiunk feladata, hogy harmóniát és békét hozzunk önmagunk, a köröttünk lévők és a világ számára.

Fényes hetet.

whitecityboy.com

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

Vidám vasárnap

beautyka 2015/09/26 20:53 komment

 

vasarnapi_lufis.jpg

 

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin