Nesze!szer


Vidám vasárnap

beautyka 2016/12/03 20:21 komment

 

monroe_agyban_bpal.jpg

 

A félelem az, ami védekezésre késztet,
a félelem az, ami "igényessé" tesz,
a félelem az, ami lefokozza a csodát,
a félelem az, ami megakadályoz,
hogy elfogadjam a másikat,
a félelem az. ami nem engedi,
hogy vállalni merjem létem értelmének,
ajándék mivoltomnak megélését,
azt, hogy felszámolva a magányossá tévő
védelem erődjét, immár védtelenül,
de akadálytalanul adjam magam,
teljes, egész életet élve.

Az EGÉSZ-ség nem más, mint a másik
védelmi falak nélküli határtalan elfogadása
és a magam határtalan odaadása,
a teljes élet, egyszóval: a szeretet.

A félelem a szeretet ellentéte.
A félelem az egészség ellentéte.
A félelem szeretetlenné, beteggé tesz,
mert korlátoz, határol, bezár.

Biegelbauer Pál

Esti bölcsesség...

beautyka 2016/11/20 20:10 komment

 

szorongos.jpg

 

..A félelem, a szorongás, ha csak irreális még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés al
att álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek... Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!

Böjte Csaba

Ps: ne féljél, éljél!

Vidám vasárnap

beautyka 2016/10/29 21:27 komment

 

vasarnapos_tokos.jpg

 

Minden nehéz helyzetben noszogatnunk kell magunkat: bátorítani, hogy kicsit még bátrabbak legyünk, és mindig valamivel bátrabban, bevállalósabban cselekedni. Átlépni a félelmeink, a szorongásunk és a gyengeségünk falán. Kicsit jobban jelen lenni. És így idővel, fokozatosan, végül csak elérünk oda, ahová el akartunk jutni - még ha az elején nem is gondoltuk volna, hogy eljutunk odáig.

Amy Cuddy

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2016/04/22 20:22 komment

 

marilynesaudrey.jpg

 

Az ismeretlen mindig félelmetes, de a változásban benne van, hogy egészen új élmények, tapasztalások jönnek majd szembe. Azért marad sok ember inkább a megszokott, de kiszámítható posványban, mert kevesebb a rizikó. Talán pont ez a rizikó, hogy az élet helyett csak a túlélés marad...
Ne félj, engedd meg magadnak, hogy hálás szívvel tekints majd vissza utazásodra, hogy minden tőled telhetőt megtettél.. És ez pont elég!

Hegedüs Erika 

Reggeli Nesze

beautyka 2016/04/11 20:30 komment

 

bad_lana.jpg

 

Ne hagyd, hogy a félelmed visszatartson az álmaid megvalósításától. Tekints úgy a félelmedre, mint valami füstérzékelőre. Figyelj oda rá, ha megszólal, nézz körül, hogy valós veszély fenyeget-e, vagy csak megszólalt a riasztó. Ha nincs igazi vészhelyzet, felejtsd el a félelmed és éld tovább az életed.

Nick Vujicic

Reggeli Nesze

beautyka 2016/03/15 19:36 komment

 

wedding_dress_szerda.jpg

 

Gondolataiddal, érzéseiddel és hiteddel átírhatod a jövendődet. A jelent nem, mert az már készen van. Megfagyott minden múltbéli gondolatod, jó és rossz érzésed, félelmed, tévhited és tévedésed. Megdermedt már minden, és olyan lett, amilyen - de a jövőd még várakozik.

Müller Péter

 

 

szinlepcso.jpg

 

Búcsú a bizonytalanságtól

Veled is előfordult már, hogy valaki a szemedbe mondta: senki vagy, semmi vagy, nulla vagy, tehetségtelen vagy, értéktelen vagy? Nyugi, mindannyiunkkal megtörténik – a kihívás azonban az, hogy ilyenkor – megszívlelve a kritikát ugyan, de ne veszítsük el az önértékelésünket és a magunkba vetett hitünket.

Van egy kabbalista mese egy nagy tudósról, aki körülbelül 150 évvel ezelőtt élt. Pénzügyi zsenivolt: élete nagy részét azzal töltötte, hogy olyan rendszereket alkotott, melyek által hatalmas összegekhez jutott. Egy éjjel álmot látott, melyben két angyal azt kérdezte egymástól: "Megmutassuk neki mindaz, amit el kellene érnie ebben az életben?" Széthúztak egy függönyt, amely mögött Isten trónusa alatt egy fehér angyal ült. Az angyal a tudóshoz fordult, s így szólt: "Hol vannak azok a nagyszerű spirituális könyvek, melyeket meg kellett volna írnod? Hol vannak azok az emberek, akiket meg kellett volna szólítanod? Miképp használtad eddig az idődet?" Álmában a tudós azt is látta, amint így válaszolt: "Annyi minden van éppen alakulóban." Mielőtt azonban folytatni tudta volna, Isten angyala így szólt: "Nem akarom hallani a kifogásaidat. Gondolod, hogy azért kaptad az eszed, hogy egy marék aranyra váltsd? Gondolod, hogy ezért kerültél ide?"

A történet szerint – amelyet a Kabbala Központban hallottam - mélyen megindulva ébredt a tudós álmából, s úgy döntött, a kapott üzenet alapján fog cselekedni. A továbbiakban annak szentelte magát, hogy beteljesítse mindazt, amit az angyalok megmutattak neki. Számos spirituális mű került ki a keze alól, és létrehozott egy iskolát, ahol sokan tanultak. Az angyalok pedig egy másik álomban ismét megjelentek, s így szóltak: "Áldott vagy ebben a világban s az elkövetkezőben is."

Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója arra biztat mindannyiunkat: szánjunk arra egy pillanatot, hogy átgondoljuk, miként is bánunk a tehetséggel, amelyet azért kaptunk, hogy jobbá tegyük magunkat, és a köröttünk élők számára a világot. De mégis hogyan? Írd le, amiről azt gondolod, félelmet, bizonytalanságot kelt benned, majd társíts hozzá egy színt. Karen szerint az emberek gyakran a fekete vagy a vörös színt választják, mert ezeket a színeket gyakran kapcsolják a félelemhez, de te nyugodtan jelölj meg olyan színt, mely számodra kifejezi a félelmet. Amikor azonosítottad a félelmet, kérdezd meg Magasabb Tudatosságodat: "Melyik szín lesz segítségemre abban, hogy meggyógyítsam ezt a félelmet?" Légy nyitott a válaszra. A gyakorlat legfontosabb része, hogy lehetővé tedd önmagad számára megkapni azokat a válaszokat, melyek már eleve benned vannak. Az első szín, amely eszedbe jut, lesz a te gyógyító színed. “A következő lépésben helyezkedj el kényelmesen, lélegezd be ez a gyógyító színt, majd lélegezd ki a félelmed színét. Ismételd ezt 12-szer, és szánd rá az időt, hogy valóban megérezd minden egyes lélegzetvétel erejét, ahogy a tested feltöltődik a gyógyulásenergiájával.” – tanácsolja Karen Berg.

Lehet, hogy igazából a kontrollvesztéstől félsz, vagy attól, hogy nem szeretnek. Miközben meditálsz a gyógyító színeden, engedd meg neki, hogy felfedje igazi félelmed gyökerét, s hogy ez hol helyezkedik el a testedben. Amikor ezzel készen vagy, írd le egy darab papírra mindazt, amire jutottál. Fogalmazd meg naplószerűen a tapasztalataidat; a lehető legnagyobb részletességgel mindent, ami felmerült benned. A kabbalista gyakorlat utolsó része az, hogy meggyújtod ezt a papírt, hogy a tűz örökre megtisztíthasson félelmedtől és bizonytalanságaidtól.

 Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

Reggeli Nesze

beautyka 2015/07/15 20:06 komment

 

 

felelem_carrie.jpg

 

A félelem elől el is futhatunk, vagy tehetünk úgy, mintha nem is tétezne, de mindig lesz egy pillanat, amikor újra a hatalmába kerít. Azt hiszem ezért mennek egyesek a cápák közé úszni, vagy ezért ugrik ki valaki a repülőgépből, ezért lesznek szerelmesek, mert az egyetlen módja, hogy leigázzuk a félelmet, ha veszélyesen élünk, ha szembenézünk vele.

Táncakadémia c. film

 

 

zsakutca_kep.jpg

 

A kora esti félhomályban ijesztően tükröződtek vissza a játszótér körvonalai. Minden olyan kusza volt.

Úgy érezte, hogy egy végeláthatatlan, messzi távolba nyúló körbe zárják, szorítják egyre szorosabban a fák. Az utcai lámpák össze-vissza villódzó vakujában tekintete éppolyan üresen kongott, mint a nap bármely szakaszában. Élettel teli, vidám orcájáról eltűntek az érzelmek. Szemének csillogásából kiveszett a tűz, a szenvedély, ami cselekedeteit kísérte. Ma nem mosolygott senkire. Magányra volt szüksége, s miközben adózott egyik kedvenc barátja, Jack emlékének libabőrös lett. A whiskey íze még mindig újdonságként hatott rá, pedig az utóbbi időben gyakran kereste újdonsült cimborája társaságát. Bizonytalanságát, az életbe vetett hitét így próbálta visszanyerni. Könnyek mardosták arcát, sminkje kezdett maszatokban szétoszlani arcán. A torkában érezte azt a bizonyos gombócot, gyomrát még a feszültség és a keserű gyötrődés erős béklyói kínozták. Na meg az a fránya kefir. Egy falat sem ment le a torkán egész álló nap. Hogyan is tudott volna az evésre gondolni? A múltját sírta vissza. A várost, ahol született, s az embereket, akikkel együtt nőtt fel. Azokat az embereket, akikben támaszra lelt, és felsegítették, ha netán térdre kényszerült a vállára nehezedő súly miatt. Hiányolta az ártatlanság időszakát, amikor még minden olyan tiszta volt, bántalmaktól mentes. Olyan, akár egy szivárvány. Sosem értette miért állítja a sors olyan próbák elé, melyeknek semmi jelentősége. Értelmetlenségről árulkodnak, akkor meg mihez kezdjen velük? Mindig is azt hitte, az ilyen dolgoknak jelentősége van. Hogy találkozhat valakivel azért, mert számít a perc, a hol és a mikor. De legfőképpen a miért. Nem tehetett róla, egyszerűen csak belé volt kódolva. Mindenben valami sokkal nagyobb volumenű valamit igyekezett meglátni, és roppant csalódott volt, amikor megbizonyosodott róla, hogy nincs ott az égvilágon semmi, de semmi sem. Ám ez volt Ő. A lány, aki nyitott volt a csodára, aki várta a meglepetés erejét. Várta, hogy az orkánként kavarja fel szürke hétköznapjait. Hol volt hát az a világ, amelyet megálmodott magának? Úgy érezte a valóságon kívül rekedt, merre találja annak hangjait? Hogyan talál vissza az útra, befelé, önmagához? Mikor lesz minden újra olyan, mint régen volt? Ilyenkor az egekig magasztalta régen volt önmagát.

Újra végigrágta egykor hozott döntéseit, mindhiába. Úgy látszik, az élettől kapott pofonok sokasága másfelé akarja terelni. Amennyiben ez a srác is, ahogy szokták mondani, egy volt a sok közül, tényleg hagynia kell. Nem hasonlított a Shape, vagy a Cosmopolitan címlapjain feltűnő lányokra, az tény és való, de benne több minden volt, mint amit első látásra gondolnának róla. Bár néha inkább hajazott egy folyton zsörtölődő, házsártos némberre, ennek ellenére óriási szíve volt. Ha megnyitotta kapuit legtöbbször csalódás érte, ezért csak a hozzá közel álló személyek érezhették igazán törődését. Jó volt ez így. Valahányszor másra koncentrált, szeretetet remélt, ha csak ideiglenesen is, de kisiklott az élete. Nem látta már értelmét a hajszának. Maga sem tudta megmondani, hogy miért, de Benne bízott igazán. Azt hitte, hogy ennek a röpke kis pillanatnak van annyi ereje, hogy megváltoztathasson mindent. Azonban Ő nem volt Aliz, és ez nem Csodaország. Sokkal inkább Csipkerózsika, aki éppen száz éves álmába készült elszenderedni. Fel kellett ébrednie.Hűvösödött, a szél csípte már arcát, a magány jeges lehelete futott végig rajta. Megrázta magát. Elég ebből. Miért teszi ezt? Összehúzta magán farmerkabátját, levágta az üres üveget és kiszállt a hintából. Tétován intett búcsút önmarcangolása helyszínének. Már rájött: feladata van. Igazából sokat köszönhet Neki. A sokadik padlóra zuhanás után, végre döntött. Szilárd elképzeléseinek testet kell ölteniük, és erre Miatta (miatta!) ébredt rá. Elérkezett az önmegvalósítás időszaka. Minden, amire valaha is sajnálta az időt, amitől félt, amiről csak álmodott: most megvalósításra kerülhetnek. Néhány hónap az egész, és rá sem fognak ismerni. Mosolyogva int majd be a világnak, Ő nem egy marionett bábú. Ne rángassa hát senki. Összetört szív nem is létezik, csak tehetetlen lélek – gondolta, miközben háta mögött éppen bevágódott az épület ajtaja.

Nesze!Bogi

Reggeli Nesze

beautyka 2015/04/27 21:40 komment

 

ff_h.jpg

 

A küzdj vagy fuss talán primitív neurológiai válasz, de attól még lehet hasznos opció. Néha az a helyes, ha küzdünk azért, amit akarunk, de gyakorta csak a félelmet küzdjük le. Félünk, hogy megsérülünk, vagy hogy újra elkövetjük ugyanazt a hibát. Igen, néha sokkal bölcsebb, ha elhúzzuk szépen a csíkot. Megyünk a magunk útján. Ez kissé ijesztő, nem csak nekünk, de a hátrahagyottaknak is, mert van rá esély, hogy nem fogják megérteni. Néhanapján szakítani kell a múlttal és belépni az ismeretlen területre. 

Észlelés c. film

Reggeli Nesze

beautyka 2014/08/06 21:36 komment

 

kék sárga félelem reggeli.jpg

 

A félelem sosem írt szimfóniát és verset, nem kötött békeszerződést és nem gyógyított betegséget. A félelem sohasem húzott ki egy családot a szegénységből vagy egy országot a vakbuzgóságból. A félelem még egyetlen házasságot vagy vállalkozást sem mentett meg. Megtette ezt a bátorság, a hit és azok az emberek, akik nem a félénkségüktől kértek tanácsot és nem hunyászkodtak meg előtte... A félelem börtönbe terel minket, aztán becsapja az ajtót.

Max Lucado

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu