Nesze!szer


Reggeli Nesze

beautyka 2017/01/02 20:18 komment

 

chanelekesmacek.jpg

 

Akinek céljai vannak, annak értelmes az élete és tart valamilyen irányba. A célok szabják meg az irányt. Aki a céljai felé halad, az boldogabbnak és erősebbnek érzi magát. Több energiája van, és hatékonyabbnak érzi magát. Magabiztosabb, és jobban bízik magában és a képességeiben.

Brian Tracy

Újévi Nesze

beautyka 2017/01/01 08:47 komment

 

uj_ev_varazslat.jpg

 

Van befőttes üveged, vagy egy nagy borítékod? Nincs semmi más dolgod, csak vegyél egy szelet papírt, majd vágd fel pici cetlikre. Írd le szépen, sorban a vágyaidat. Azokat a dolgokat, eseményeket, amelyekre vágysz, amelyeket el akarsz érni. Akár embereket, akikkel találkozni szeretnél. Írd le, és érezd át, mintha megvalósultak volna már, mintha az adott szituációban benne lennél. Aztán tedd be az üvegbe ezeket, zárd le... egy év múlva pedig vedd elő és láss csodát: mindet valóra váltottad!

 

ezo_mese.jpg

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli ország, ahol olyan magasra nőttek a hegyek, hogy csúcsaik már az égbe nyúltak. Az egyik hegyen volt egy fennsík. Csodálatos kilátás nyílt innen a környező vidékre. Mindenhol hegyek, a levegő kékesfehéren remegett, s oly tiszta volt, hogy messziről, a tenger felől idehallatszott a sirályok hangja.
A fennsíkot üde, zöld gyep borította, s nem volt itt más, csak egy szerény, csendes kis templom, s körülötte vörös rózsák. A templomba belépve mélységes csend és nyugalom fogadta a látogatót. A bejárattal szemben egy egyszerű oltár emelkedett, sima kőasztallal. A fából faragott padsorok között régi korok emléke lebegett, és minden békét és harmóniát sugárzott magából. A templom egyetlen dísze, színesre festett üvegablakai voltak. A művész mesteri tökéllyel alkotta meg színeiket, így amikor a Nap besütött, gyönyörű fénybe öltöztette a templomot.
Az üvegablakok között volt egy, amelyik érezte, hogy ha több napfényt tudna átengedni magán, akkor csoda történne: az emberek olyan élményben részesülnének, amiről nem is álmodnak. Látta ugyanis, hogy milyen nagy különbség van a kinti és a benti fény között, s szerette volna a kettőt eggyé tenni.
Sokat töprengett, mit tehetne, és időnként próbálkozott is: néha leporolgatta magát, máskor izgett-mozgott, hogy üvegtábláin jobban áthatolhasson a napsugár – de nem volt megelégedve az eredménnyel. A szíve szomorú volt, amikor látta, hogy az emberek megelégszenek azzal a félhomállyal, ami odabent van, s nem tudják, hogy milyen is az igazi fény.
Egyszer, egy nyiladozó, üde nyári hajnalon, amikor éppen felkelt a Nap, s első sugarai a templom ablakaira vetődtek, a mi ablakunk lelkét annyira elöntötte a fenséges élmény, hogy a szépségtől kicsordultak a könnyei, és felsóhajtott: "Bárcsak teljesen át tudna sütni rajtam, hogy ezt odabent mindenki láthassa, és akkor részesülhetne ebből az éltető fényből! Óh, bárcsak tudnám, mit tegyek!"
És ekkor váratlanul, bársonyos, simogató hangon megszólította őt a fény: "Lásd, itt vagyok. Fordulj felém, engedd, hogy minden sugaram átjárjon, átmelegítsen! Én szüntelenül áradok rád, és mindenkire, fogadd el fényemet! És most nyújtom a kezem feléd, gyere hozzám, nézd meg magadat innen! Tudni és látni fogod, hogy mit kell tenned, ha arra vágysz, hogy átragyogjak rajtad." És a fény kinyújtotta finom, puha kezét, majd a szívéhez emelte őt. Az ablak innen már sokkal többet látott, s hamarosan tudta is, hogy mit kell tennie. Rájött, hogy miért és miként fordult el, gubózott be magányába a fény elől. Azt is látta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy ezek a kis védőlemezek – amiket ő épített ki magában – ismét megbarátkozzanak a fénnyel, s meg is bízzanak benne.
Majd felfedezte, hogy az évek hosszú során rárakódtak olyan dolgok, amelyek már fölöslegessé váltak a számára, s amelyek akadályozták célja elérésében. Innen kívülről pontosan tudta, hogyan kell ezektől óvatosan és körültekintően megszabadulnia.
Fürkésző tekintete megakadt belső üvegtábláin is. Észrevette, hogy itt is egy kis átrendezésre van szükség, hogy minden a helyére kerüljön. Alaposan megfigyelte a részleteket, s jól megjegyezte, mit hová kell áthelyeznie, vagy másképpen alakítania.
Még néhány percet eltöltött azzal, hogy megfigyelte, mit kell még tennie ahhoz, hogy át tudja engedni magán a kívülről áradó fényt, majd amikor készen lett ezzel, el is képzelte, hogyan fog mindez megtörténni.
Lelki szemeivel látta, ahogyan védőlemezei – amit a bántásoktól, sérülésektől való félelme épített fel – fokozatosan a fény felé fordulnak, majd feloldódnak benne, s ezután látta magát, ahogyan megtisztul, megszabadul a lerakódásoktól, a felesleges súlyoktól, és érezte a megkönnyebbülést is. Az átalakulás pedig tovább folytatódott: belső üvegtáblái szépen, lassan átrendeződtek, finom mozgás indult meg benne, és lassan minden a helyére került. És ez így folytatódott tovább, egészen addig, amíg a fény szabadon át tudott áramlani az üvegablakon. Mikor mindezt végignézte a fényből, érezte, hogy a puha kéz visszahelyezi őt eredeti helyére, és szeretettel nézi, figyeli továbbra is.
Ezzel csodálatos változás kezdődött meg az üvegablak életében. Tisztán emlékezett mindarra, amit a ragyogás szívében állva látott, és boldogan fogott neki a megvalósításnak. Türelemmel és kitartással végezte a védőpajzs lebontását, a belső tisztításokat, és élvezte ezek eredményét is. Érezte, hogy amint egyre jobban halad célja felé, valóban még több fényt tud átengedni magán. És egyszer eljött a nap, amikor elkészült, átalakult, ráhangolódott a fényre, amely már szabadon ragyogott át rajta. Valahányszor besütött a Nap ezen az üvegablakon, a templomot eddig még nem látott ragyogás töltötte el. Az emberek hamarosan észrevették ezt, s odagyűltek az ablak alá, élvezték az áradó, tündöklő fényt, amely körülölelte őket. Elteltek szépségével, gyógyító erejével, s eltöltötte őket az a béke, nyugalom és harmónia, amelyet a fény hordozott magában. Ott álltak minden nap, és gyógyultak, erőt merítettek az örök Forrásból, amely így eljutott hozzájuk, s eközben az ablakot már nem is látták, mert ő maga is fénnyé vált, s minden lélegzetéből és szívdobbanásából az örök élet áradt szét.

Szabó Judit

Reggeli Nesze

beautyka 2016/07/11 19:42 komment

 

miranda-kerr-elle-brazil-july-2016-cover-editorial04.jpg

 

Vannak pillanatok az életünkben, amikor fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy meddig vagyunk képesek elmenni a vágyainkért. (...) Mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni, feláldozni és elviselni. Mert egy dolog vágyni valamire, de egészen más összeszedni az erőt, hogy elérhessük azt.

Mindörökké c. film

 

Reggeli Nesze

beautyka 2016/01/24 21:11 komment

 

 

schp.jpg

 

A most induló héten bátran rábízhatod magad az égiekre. Olyan érzésed lesz, mintha egy láthatatlan kéz vigyázna rád, de nem csak vigyáz, hanem fel is emel téged. Légy nyitott és járj nyitott szemmel a következő napokban. Azt fogod észrevenni, hogy mindig tudod mit kell tenned. Egyetlen dolgod lesz csupán minden nap megtenni egy lépést a célod felé.

Schilling Péter

 

 

Reggeli Nesze

beautyka 2015/06/21 20:34 komment

 

7fo_oravecz_nora.jpg

 

Ne hagyd, hogy lepofozzanak az útról. Az ellenszél mindig erősebbé tesz, edz, és bizony az, aki hagyja, hogy elfújja őt, soha nem fogja megtudni, hogy milyen jutalom várt rá. Mindig csak egy lépés, de közelebb jutsz hozzá. Senki sem siettet, te se sürgesd magad.

Oravecz Nóra

 

sikerdivatidézetnyárúterőskékcéloravecz-nóra

Reggeli Nesze

beautyka 2015/04/06 21:30 komment

 

ut_szivarvany.jpg

 

Sokáig kétségbe vagy esve. Csak azt érzed, hogy ami van, az nem jó. Így nem mehet tovább. Sírsz, hisztizel, keseregsz, nem érted, hogy miért veled történt ez meg, vagy csak nézel magad elé meredtem.

Aztán egyszer csak azt érzed: változtatni fogsz. Nem ma, nem holnap, de lépni fogsz. Tudod, hogy nem lesz a legkönnyebb az út, de a döntést már meghoztad. Kimondtad magadnak. És egy óriási kő gördül le a szívedről. Már van célod. A célod pedig nem más, minthogy felépítsd az új életed! 

Mosolyhíd a Nesze!szeren

beautyka 2015/04/05 21:42 komment

 

hit_illusztr.jpg

Hit

Kedves Tamás!

Sokat írsz a hitről, és egy találkozódon is téma volt ez. Arról beszéltél, hogy ha hiszünk az álmainkban, a vágyainkban, azok valóra válhatnak még akkor is, ha mi nem tudjuk a megoldást. Elgondolkodtam, hogy ha a hit ennyire fontos, és ilyen sokat jelent, akkor hogyan lehetséges, hogy például vannak emberek, akiknek semmi sem sikerül, és úgy lecsúsznak, hogy hajléktalanokká válnak. És miért lehetséges, hogy vannak, akik nem gyógyulnak meg a betegségből, hanem meghalnak?

Üdvözlettel

Katalin

Kedves Katalin!

Sosem írok vagy beszélek olyan dolgokról, amelyeket ne tapasztaltam volna meg, mert annak semmi értelme nem lenne. Biztatni másokat olyasmire, ami nekem sem sikerült, balgaság lenne. Hiteltelen lenne.

Több olyan történetet éltem meg az elmúlt öt évben, amik azt igazolták, hogy történhetnek csodák, hogy az, amire vágyunk, akkor is teljesülhet, ha emberi számítások szerint lehetetlen. Végiggondoltam minden megoldást, és be kellett látnom, hogy nem tudom megoldani a szituációt. De nem mondtam le róla. Csak emberileg nem tehettem többet. És jött megoldás. Többször is. De akár az írói álmom teljesülését is ide vehetem. Hittem benne, és elértem.

Ám való igaz, hogy nem minden sikerül. Nem mindenkinek. Persze, mi kívülről látjuk mások történetét, életét. És nem tudjuk, miért vezetett az útja oda, ahol van. Hiszen az is lehetséges, hogy aki nagy bajba került, könnyedén lehetne jobb helyzetben is, csak nem találta meg a megfelelő irányt,, és egy kis segítséggel máris van megoldás. Az is megesik, hogy minden hit ellenére valaki nem gyógyul meg. Természetesen nem mindenre van magyarázat. Vagy nem azonnal. De gyakran utólag már tisztul a kép, és meglátjuk, hogy mindennek oka van, célja van. Sokszor a legnagyobb rossz vezet el álmaink megvalósulásához. De ezt természetesen abban a pillanatban még nem tudhatjuk.

Vannak dolgok, amik túl vannak a mi képességeinken, a mi kompetenciánkon, és nem is tudhatunk többet a mi végességünkben. A végtelent nem tudjuk felfogni. Viszont hinnünk kell, mert hit nélkül nem működik az életünk, illetve csak vegetálunk. Hinni kell abban, hogy elérjük azt, amit megálmodtunk. Hiszen ez a hit vitte mindig előre a világot. Nem mindig koronázta siker a hitet. De gyakran igen, és ennek köszönhetünk minden fejlődést. Sokan a kételkedők, gúnyolódók ellenére is hittek álmaikban, és milyen jó, hogy ezt tették.

Sosem a negatív példákat kell nézni, mert ha erre gondolunk, ha azt nézzük, hogy kinek mi nem sikerült, akkor valóban nekünk sem fog. Ha azt látjuk, hogy lehetetlen, ha azt vesszük, hogy másnak sem sikerült -  amit mi elterveztünk, akkor nekünk sem fog. Abban kell hinni, hogy nekünk menni fog! Hiszen az életben számtalan megoldás, lehetőség van. Ha az egyik út járhatatlanná válik, találhatunk másikat. Ami tőlünk telik, azt meg kell tennünk.

Szép napot!

Csitáry-Hock Tamás

(mosolyhid@mosolyhid.hu)

Reggeli Nesze

beautyka 2015/03/04 21:21 komment

 

teremtos1.jpg

 

Ez a nap legyen a tiéd. Van kedved találkozni önmagaddal, a vágyaiddal, a jövőddel? 

Csukd le a szemed, csendesedj el kicsit és álmodd meg, hogyan is szeretnél élni, mit szeretnél elérni. Mintha egy rajzlapra festenéd le a jövődet. Éljed át úgy, mintha már ott lennél, abban a helyzetben, abban a képben. Mintha minden már a tiéd lenne.

Érezd az illatokat, a fényt, az embereket és azt, mennyire jól érzed magad ebben az új életedben. Teremtsd meg, ahol lenni szeretnél. Teremtsd meg az új önmagadat, a jövődet. Minden porcikádban érezd, a régi életed már a múlté, te újjászülettél, nem ugyanaz vagy, mint régen.

És nemsokára ott is leszel, ahová menni szeretnél -  mert most már pont oda vezet a most megteremtett utad!