Nesze!szer


 

share-pictures-of-your-dogs-before-and-after-their-haircuts-103-58d5243a346d0_700.jpg

 

Minden nő tudja, hogy felvidul a lelke, ha végre eljut fodrászhoz és jók kezekbe kerül. Mintha új életre kelnénk ilyenkor. Valahogy így lehetnek ezzel a kutyusok is. Íme, egy szép kis csokor a boldog, átfazonírozott cukikákról. Be is kéne jelentenünk a kisebbik ebet gyorsan...

 

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2017/03/10 21:52 komment

 

egy_pasi.jpg

 

Nem szabad egy embertől mindent elvárni, összességében kell az embernek a körülötte élőktől megkapni azt, amire szüksége van. Én sem vagyok tökéletes, a másik ember részleges tökélye sem pótolhatja az én hiányosságaimat. Két ember sohasem lesz képes arra, hogy együtt tökéleteset alkosson. Mindezek azért fontosak, mert két ember harmonikus együttéléséhez feltétlenül szükségük van a minél teljesebb emberi környezetre, amely kiegészítheti a szoros lelki és testi kapcsolatukat.

Reményik László

A tölgyfa élete

beautyka 2017/03/05 19:50 komment

 

oaktree.jpg

 

Sokan vannak, akik tudni vélik, mi a jó neked. Gyermekkorod óta egyre többen megmondták, melyik úton haladj, mit szeress és mit ne, milyen embernek kéne lenned, hogyan lehetsz boldog, elismert, sikeres. De hol vagy te? Hol vannak a saját vágyaid, a saját álmaid, a saját személyiséged abban az életben, amit jelenleg élsz? Talán sehol.
Ha ezt érzed, nem vagy egyedül. Nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki fél őszintén felvállalni önmagát, görcsösen meg akar felelni másoknak, és csak hosszú idő után, rengeteg fájdalom árán jön rá, hogy olyan úton jár, ami nem teszi boldoggá. Úgy pedig semmi értelme nincsen. Erről szól az a tanmese, aminek az eredeti változatával nemrég találkoztam.
Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá: „Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.”
„Ne almát akarj teremni!” – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal – „Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.”
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly. A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
„Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.”
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
„A belső hangomat?” – töprengett magában a tölgyfa. „Nekem olyan is van?”
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá. Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára.
„Te tölgyfa vagy.” – szólt a belső hangja – „Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.”
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
„Tölgyfa vagyok.” – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.
Sok olyan emberi tölgyfa él közöttünk, aki almafává vagy rózsabokorrá próbál válni, és sehogy sem megy neki. Feszengve nézi a többieket, azt hiszi, hogy őket lemásolva picit is boldogabb lehet, és közben olyan mélyre eltemeti önmagát, hogy a szabadság és a boldogság fogalmai már csak üres hívószavakká válnak számára. „Sorsába” beletörődve éli meg az újabb és újabb kudarcokat.
De veled nem kell, hogy így legyen. Neked nem kell folyton kínoznod önmagad, hogy miért nem vagy olyan, mit mások. Nem kell hagynod, hogy bárki is rád erőltessen egy készen kapott életet. Mert ha elfogadod a különbözőségeidet, és megtalálod a saját értékeidet, akkor megnyitod a kaput egy olyan élet felé, ahol mosolyogva kelsz fel reggel, és úgy is fekszel le este.
Mert lehet így is élni. Ha tölgyfa vagy, lehetsz boldog tölgyfa.
Csak rajtad áll.
Használd fel oldal

Reggeli Nesze

beautyka 2017/03/02 20:29 komment

 

 

reggeli_neszes_szepseg.jpg

Van, hogy hitetlenkedők, van, hogy lelkesítők vesznek körbe. De mi magunk alkotjuk meg a valóságunkat. Nincs más dolgunk, mint bátran elindulni a boldogság földjére vagy a sikerek országába: oda, ahová csak a szívünk vágyik. (...) Mi magunk vagyunk a teremtők: minden úgy lesz, ahogy mi megálmodjuk magunknak. Az a fontos, hogy hagyjuk szabadon szárnyalni a szívünket, a lelkünket, hiszen csak így lehetünk önmagunk.

Hozleiter Fanny

Reggeli Nesze

beautyka 2017/02/26 20:59 komment

 

kekpiroskiralynos.jpg

 

Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat - mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is - de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.

Müller Péter

Vidám vasárnap

beautyka 2017/02/18 21:06 komment

 

vidam_vasarnap_egos.jpg

 

 

Földi testbe születésünkkor felébred és építődni kezd a tudatos én, vagy divatos szóval az egó. A valódi önvalónk, az Istentől eredő szikra a szívbe költözve bennünk él, de földi életünk során az egó szükséges ahhoz, hogy tapasztaljunk, élményeket szerezzünk. A valódi önvalót nem befolyásolják érzések, nem tud fájni, szenvedni, sírni, örülni, romantikázni, stb., hiszen tisztán, színről színre látja és tudja az életet, tisztában van azzal, hogy nincs különbség egyik és másik ember között, kozmikus egységben létezünk. (Lásd: „Boldogok a lelki szegények...”) Eltévelyedéseinket, értetlenkedéseinket, a történések meg nem értettségét így az egó tudatlansága okozza – de mindig ott van mögötte az önvaló, aki nagyon is tisztában van a történések okával, céljával és értelmével!
Igen, ez azt jelenti, hogy bármi, amiért most panaszkodsz, kételkedsz, értetlenkedsz, annak valójában nagyon is tudod az okát, célját, csak nem hallod a külső zajoktól. Nem kell fordulnod senkihez sem. A sok külső hang, kívülről érkező hatás, befolyásolás elnyomja a belső hangot, ezért ahhoz, hogy hozzá eljussunk, a lecsendesedés szükséges. Vannak, akikben ez a belső hang tisztábban szól, főleg akkor, ha bíznak benn.
Az értetlenkedő kérdések legtöbb esetben a párkapcsolatra vonatkoznak és sokszor tapasztalható, hogy kiderül, hogy a lélek az eddigi megéléseiben is egy bizonyos szintű tudatosságban volt jelen a történésekben és a miértek megtalálása nem is újdonság, csak ezt a tudatosságot elnyomtuk.
Tipikus példákat lehet látni erre a házasságokban, mégpedig azokban a kapcsolatokban, amelyek nem szívből, szabad és tudatos választásból köttettek, hanem valamilyen vállalt karmikus rendeződés céljából. Ezek a házasságok úgy történnek, hogy valódi akaratunkat elnyomva, valamilyen külső ok találódik az esküvőre és már az esküvő idején érzi a lélek, hogy valójában nincs itt semmi keresnivalója, nem is tudja, mi történik vele. Gyakran mintha álmodná az egész történést, mintha kívülről nézné önmagát (!). Tudatában van az eseménynek, de valahol belül tudja, hogy nem jó irányba halad, ám ezt a belső bizonyosságot elnyomja. Ezekben az esetekben a lélek úgymond „leszedálódik”, hogy ne érzékeljen teljességben, hogy vállalt feladatát végre tudja hajtani, ne kerülje ki a házasságot. Később azután, amikor a feladat elvégeztetett, a rendelt idő lejárt (pl. az adott számú gyermekek megszülettek), a karmikus utak lélekben is érzékelhetően kettéválnak és már csak a két félen múlik, meddig húzzák tovább, mikor rendezik a kapcsolatot.
A történések később a válással, illetve az ezt követő helyzetekkel is folytatódnak – mindegyik lélek annyira tudatos az eseményekre, amennyire nyitott a változásra és fejlődésre, a megszokott eszmékből való kitágulásra, önmagával való szembenézésre, illetve amennyire útja során ennek ideje van. Meglehet, hogy sokáig emésztjük magunkat egy válás után, az egó nem érti, miért történt, ami megtörtént - aztán, az indulatok lenyugvása után, lassan tudatosodva rájövünk, hogy hiszen mindig ott volt a válasz, csak nem akartuk, nem mertük látni valamiért.
Részemről különleges élmény volt megtapasztalni évekkel ezelőtt, hogy az oly tragikusnak és lesújtónak kikiáltott válás valójában megélhető karmikus felszabadulásként, nagy teher letételeként, az előttem lévő út kitisztulásaként és érzékelhető, minden külső útmutatás nélkül is pozitív változásként, egy karmikus gödörből való kiemelkedésként.
Fontos azt is szem előtt tartani, hogy az út egyéni és a másik emberen soha nem tudunk változtatni – változni csak magunk vagyunk képesek, a személyes élményeink által. Bármilyen a másik, azzal segíti a mi fejlődésünket is, azzal ad lehetőséget tanulásra és tudatosodásra.
Természetesen, amikor az ez életre választott társunkkal egyesülünk, akkor más megélések jönnek. A lélek tudatos a választásra, teljes egész "lélekjelenlét" van.
De mit tegyünk, ha mi magunk is abban a helyzetben vagyunk, hogy szeretnénk tisztábban látni? A kulcs, mindezekből kiindulva talán az a fajta megközelítés, amikor kívülről, mintegy külső szemlélőként figyeljük önmagunkat. Amikor ketté tudjuk választani az „én”-t, aki megéli a dolgokat, az önvalótól, aki a megfigyelő. Amikor bármely "én"-nel kezdődő mondaton túl tudjuk tenni magunkat. Amikor képesek vagyunk egyet hátralépve figyelni magunkat adott helyzetben, akár indulatok, hisztik, kétségbe esések során, de ugyanakkor kitörő öröm és boldogság megélése során is. A belső, stabil középpontból való bármely irányú kibillenés már jelzés lehet.
Mindent összevetve, van módszer arra, hogy elkerüljük az újabb botlásokat és bonyodalmakat, hogy tudatosabban működve kedvezőbb következményeket teremtsünk. Ám ehhez szükséges az önfegyelem, a higgadtság, az önirányítás, az önbizalom, az önismeret, a nyitottság.

Zentai Anna

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2017/02/17 19:56 komment

 

szabadszombat.jpg

 

A valódi szeretetben szabad vagy. És boldog. És a másik is az. Ha nem, akkor ez nem valódi szeretet, csak tapadás, ragaszkodás, kizsákmányolás. Ez vonatkozik szerelemre, párkapcsolatra, barátságra, bármilyen szeretetre, mely a másikkal összeköt. Teljesen mindegy, hogy te ragadsz rá, vagy ő ragad rád, ha úgy érzed, hogy hozzá vagy kötve, vagy ő tehozzád, s nem működnek a szárnyaid, akkor ez nem szeretet, hanem kizsákmányolás. Az igazi szeretetben nincs erőszak, nincs függés, nincs önzés.

Müller Péter

Reggeli Nesze

beautyka 2017/02/12 20:27 komment

 

pillangp.jpg

 

A boldogság a napkelte a kikötő felett. A fagyi a kánikulában. A hullámok a hangja az utca végéből. Ahogy a kutyám hozzám bújik a kanapén. Esti séták. Remek filmek. Viharok. Egy jó sajtburger. A péntek. A szombat. Még a szerda is. Ha a vízbe dugom a lábujjam.

Jennifer E. Smith

Reggeli Nesze

beautyka 2017/02/02 19:31 komment

 

rozsak_2.jpg

 

...lehet, hogy érdemes lenne megszólalnod néha. Aztán egyre többször. Mert a lelked szép lassú eltemetésével elcseszed azt az egyetlen és megismételhetetlen lehetőséget, amit Életnek nevezünk. Életnek, ami ott kezdődik, hogy felvállalod a felelősséget a saját érzéseidért és gondolataidért, mert megérted azt, hogy aki őszintén szeret, annak nem a bólogatásodra van szüksége, hanem arra, hogy boldog legyél. A többiek pedig csak a saját boldogságukat keresik, akár rajtad keresztültaposva is.

Használd fel oldal

Reggeli Nesze

beautyka 2017/01/16 21:28 komment

 

 

hilary-rhoda-vogue-taiwan-enrique-vega-01-620x827.jpg

 

Nem, nem kell mindenkivel mindig kedvesnek és jó fejnek lenned. Vannak helyzetek, amikor az embernek ki kell állnia önmagáért, az igazáért. Ezt hívják önbecsülésnek. Vannak emberek, akik szeretnek beleragadni az áldozat szerepkörébe és egy életen át hurcolják a táblát és hangoztatják: nincs más választásom. Ugye, te nem ezt szeretnéd? 

Egy kis boldogság...

beautyka 2017/01/15 18:37 komment

 

fuveskonyv.jpg

 

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nõ számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nõ, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S errõl megfeledkeztek.

Márai Sándor

Vidám vasárnap

beautyka 2017/01/07 20:09 komment

 

vasarnapi_mood.jpg

 

Az emberek gyakran logikátlanok és önzők.
Bocsáss meg nekik akkor is.
Ha kedvesen viselkedsz, az emberek megvádolhatnak, hogy hátsó szándékaid vannak.
Légy kedves akkor is.
Ha sikeres vagy, szert teszel néhány hamis barátra, és néhány valódi ellenségre is....
Járj sikerrel akkor is.
Ha őszinte vagy és egyenes, az emberek becsaphatnak.
Légy őszinte akkor is.
Amit évek alatt felépítesz, valaki egyik napról a másikra lerombolhatja.
Építs akkor is.
Ha örömre és boldogságra lelsz, talán irigykedni kezdenek.
Légy boldog akkor is.
A jót, amit ma teszel, az emberek gyakran már holnapra elfelejtik.
Tégy jót akkor is.
Nyújtsd a világnak a legjobbat, ami tőled telik, és ez talán sohasem lesz elég.
Nyújtsd a világnak a tőled telhető legjobbat akkor is

Teréz anya

Reggeli Nesze

beautyka 2017/01/04 20:58 komment

 

morning_white.jpg

 

Ha boldog akarsz lenni, arra gondolj mindig, amid van. Azt becsüld meg, ami már a tied. Azt értékeld, amit már neked adott az élet, s azt szeresd mindennél jobban, aki melletted kitartóan ott van. De ne siránkozz, és ne keseregj, s ami a legfontosabb: ne elégedetlenkedj. Tudd, hogy amiben még nincs részed, azt majd később megadja neked az élet. De addig is örülj a legapróbb dolgoknak, amik csak úgy az öledbe potyognak. Egyszerűen csak légy hálás az életért, s a boldogság, mint jutalom jön majd feléd.

Lippai Marianna