Nesze!szer


Vidám vasárnap

beautyka 2014/04/05 21:50 komment

 

audrey wedding.jpg

 

Azt, hogy a bölcsesség nem válasz, hanem a folyton változó szavakból való kigyógyulás, azoktól tudom, akik szeretik egymást, akik lábukat lógatva, szorosan egymáshoz simulva üldögélnek a narancsültetvény alacsony kőkerítésén, és jól tudják, hogy nem kapnak választ tegnap feltett kérdéseikre. Én azonban ismerem a szerelmet, és ezért tudom, hogy azt jelenti: megszűnik a kérdezés.

Antoine de Saint-Exupéry

 

 

 

Az az ausztrál InStyle címlapján szerepel Miranda Kerr, mely egy speciális style issue. Így ő is nyilatkozott kicsit arról, milyen is az ő stílusa. És arról, hogy az élet az egyensúlyozásról szól és szeret főzőcskézni a srácoknak otthon. Mondjuk ismerve Miranda szépségét, nem biztos, hogy Orlando Bloom-ot a hasánál fogta meg... vagy is? 

 

Hol volt, hol nem volt...

beautyka 2012/05/09 20:39 komment

 

 


 

 
Rooney Mara, Lea Michele, Scarlett Johansson és még jó néhányan az élő bizonyítékai annak, hogy igenis vannak a divattörténelemben állandó ruhadarabok. A people.com összeszedte azokat a visszatérő örökzöldeket, amelyeket egykor olyan hírességek viseltek, mint Twiggy, Peggy Lee, Bette Davis vagy Pier Angeli. Például, az időtlen elegancia képviselője, Audrey Hepburn - akinek nevéhez fűződik az LBD fogalma - kis feketéjét A tetovált lány másolta le, akit még Hepburn ikonikus rövid frizurája is megihletett. A Glee sztárját, Lea Michele-t Peggy Lee 1952-es mintás szoknyás szettje nyűgözte le, Twiggy horgolt, fehér ruhája pedig Bar Refaeli szupermodellen született újjá. Lauren Hutton1975-ben gond nélkül bevállalta a mélyen dekoltált ruhát, amit Malin Akerman kopizott. Ali Larter is alátámasztotta a tényt, miszerint a fehér póló-farmer szett sose megy ki a divatból - egyszerűen szexi! Ashley Tisdale a csíkokat, Olivia Wilde a pöttyöket gondolta újra. Ti honnan merítitek az ötleteket?  
Nesze!Dia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Reggeli Nesze

beautyka 2012/03/06 07:11 komment

 

 

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. 

Paulo Coelho

Vidám vasárnap

beautyka 2012/03/04 05:49 komment

 

 

Két ember találkozik, ami azt jelenti, hogy két világ találkozik egymással. Ez nem egyszerű dolog, hanem nagyon is bonyolult, a legbonyolultabb a világon. Mindkét fél egy külön világ önmagában, két bonyolult, rejtelmes világ hosszú múlttal és végtelen jövővel. Kezdetben csak a két felszín találkozik. De ahogy a kapcsolat egyre meghittebb lesz, egyre mélyebb, egyre közelibb, a középpontok is elkezdenek kapcsolódni egymáshoz. Amikor a középpontok találkoznak, azt hívjuk szerelemnek.

Osho

E-Sminksuli - Sminkre fel!

beautyka 2011/11/30 10:01 komment

 

 

Meddig tartható még az állapot, hogy nem tud az ember lánya normális vonalat húzni a szeme köré? Göcsörtös lesz, máskor pandamaci köszön vissza a tükörből, nem egyforma
vastagságú, nem egyforma hosszú, nem azonos ívű a két oldal kontúrja… soroljam? Itt az idő változtatni, ehhez először is olvasd el a heti Sminksulit.
A ceruzát ne hegyezd teljesen hegyesre, jobb, ha tompa a vége, így tuti nem sérted fel a szemed. Az önmagukat hegyező ceruzákkal játszani kell, hiszen van, amikor a hegyének az egyik oldala kopik, akkor kicsit forgass rajta és a hegyesebb végével tudsz pontos vonalat húzni. Támaszd le a kezed, ez is segíti a precizitást. Nem kell ehhez asztalnál sminkelned, ha a tükör előtt állsz, tartsd a kezed az álladon, vagy a másik kezeddel polcold alá. A szempillák is szolgálhatnak támasztékul, persze csak a tövük. Fektesd le a ceruzádat és a laposabb felével alkosd meg a kívánt kontúrt. Ezzel a technikával könnyebb lesz a szempillatőben maradnod. Arra mindenképp figyelj, hogy a pillatő és a ceruzavonal között ne maradjon meztelen a bőr, ne legyen „fehér csík” – a szemednél. Ez legtöbbször akkor történik meg, ha a szemhéjadat meghúzva kontúrozol. Ez, továbbá, azért is veszélyes, mert könnyen csinálhatsz magadnak egy apró, kósza mozdulattal szomorú, lelógó szemeket: a meghúzott szemhéj nem teszi lehetővé, hogy lásd a szemhéjad végét, így túlhúzod a kontúrt. Próbálj mostantól nyitott, vagy félig nyitott szemmel kontúrozni, és mindenképpen legyél fokozatos. A szélek vége felé haladva gyakran nézd meg, hol tartasz és igazítsd őket a kívánt hosszra, vastagságra, ívre.


Az ívek kialakításánál célszerű az alsó pillasort alapul venni. Az alsó sor képzeletbeli folytatásaként menjen a vonalad, ám ha ezt a szöget meredeknek érzed, lehet laposabb is. Ne aggódj, ne keseredj el, ha első alkalommal nem megy, a szimmetria érzéked lassanként ki fog alakulni. Valamint, kell viszonyítási pontokat találni, ezzel a saját dolgodat könnyíted meg. A sminkelés időnként olyan, mint a matek.
Beszéljünk még a satírozásról is! A ceruza elsatírozva jó alapot ad a szemhéjpúdernek. A ceruza zsírossága megköti a szemfesték por állagát, tehát beleragad abba. Nem azért mondjuk szájbarágósan, mert Téged degradálnánk ezzel, egyszerűen csak úgy gondoljuk, ha érted a folyamatokat, könnyebben fog mozogni a kezed. Ahogy múlt héten írtuk, a vízálló ceruzák felvitel után hamar száradnak, ekkor satírozásuk is nehézkessé válik. A vízálló ceruzák mellett szól a tartósság érve, én legtöbbször ilyet használok. Sminkelj két részletben: kontúrozd az egyik szemedet, majd dolgozd el a ceruzavonalat, és csak ezután menj át a másik szemedre, ahol persze elvégzed ugyanezt. Vízálló ceruzákkal tusvonalat is lehet húzni, kezdőknek ez egy jó tipp, mivel könnyen kivitelezhető. Most hegyezheted a ceruzádat, de legyen a kezed ügyében smink – vagy fülpiszka is, amivel az esetleges egyenetlenségeket pikk-pakk ki tudod igazítani. Sőt, egy ferde végű ecsettel a ceruzáról felvéve a színanyagot, ugyanúgy meghúzhatod a tusvonalat.
Gyakorlottabbak a mélyítő ívet is megadhatják ceruzával, ám itt nagyon apró mozdulatokkal
kell dolgozni és a ceruza vége mindenképpen legyen tompa. Ezután satírozhatsz, majd a
szokásos módon szemhéjporral árnyékolj. A sminked intenzívebb lesz, a tekinteted elmélyül.

Nesze!Detti

 

Antidepresszáns szombatra

beautyka 2011/11/25 18:42 komment

  

 
 

Írjunk, fessünk, főzzünk, teremtsünk, szolgáljunk, szerelmeskedjünk, dolgozzunk kőkeményen mindannyiunkért, és soha, de soha ne térjünk le erről az ösvényről. Botladozni lehet rajta, nagyokat esni is, de hé... senki sem játszana Super Marióval, ha egy sík pusztán haladna előre anélkül, hogy tekikatonák és sárkányok, szakadékok és buckák akadályoznák.

Steiner Kristóf

Reggeli Nesze

beautyka 2011/11/10 19:48 komment

 

 

Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban.

Paulo Coelho

Reggeli Nesze

beautyka 2011/10/11 17:48 komment

 

 

Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az ún. "birkatürelem" azonban már nem erény - hanem önleépítés. A mérték - ez a kulcsa mindennek.

Jókai Anna

Ászok násza

beautyka 2011/04/28 17:19 komment



Érdekes napra virradunk holnap. Mi még nem tudjuk mit veszünk fel Kate Middletonék esküvőjére, de valószínűleg farmerben fogjuk követni a televízió előtt az eseményeket. Összegyűjtöttük nektek néhány neves ember nászát, mert egész egyszerűen olyan jó nézegetni. Persze, a holtomiglan holtodiglan kifejezést most nem használnánk, mert az örökkévalóságnak tett igeneket azóta elfújta az idők szele. Gyönyörködjünk bennük és kész! És csajok, tudjátok, hogy a remény hal meg utoljára! 

 

Jackie Kennedy Anne Lowe időtlen szabászati különlegességében, 1953

 

 

Audrey Hepburn filmes és valódi esküvői ruháit Hubert de Givenchy tervezte. 

 

 

Yoko Ono fehér mini ruhát viselt a nagy napon, amikor hozzáment John Lennonhoz.

 

 

Bianca Jagger menyasszonyi ruháját Tommy Nutter tervezte, aki a Rolling Stones csapatát is öltöztette.

 

 

Diana hercegnő esküvői ruhakölteményét Elizabeth Emanuel tervezte.

 

 


 
A napokban furcsa gondolat hasított a fejembe, miközben a tükör előtt az extra fehérítő krémmel suvickoltam a fogaimat. Az jutott eszembe: mégis miért oly sarkalatos pontja az emberi kommunkációnak, hogy valakinek hány foga van? Mi az, hogy 32, és mi az, hogy 2? Nem több, mint két szám. Lefogadom, hogy a kétfogúak szempontjából Julia Roberts számít defektesnek...
 
Néhány héttel ezelőtt Sigourney Weaverrel készítettem interjút a Nők Lapja Évszakok számára, és miközben figyeltem a ma, hatvanévesen is sugárzóan gyönyörű asszonyt, kiszaladt a számon egy kurta-furcsa bók: „Honnan fakad ez a ragyogó szépség?” A színésznő mosolyogva így felelt: „Szép az, aki mer önmaga lenni.” Meglehetősen éles ellentét... még a fejemben cseng a kilencvenesévek elejének egyik első „nyugati” sampon reklámja, mely azt harsogta: „A szépség nekem midenekelőtt szép hajat jelent.” Az égigérőlábú szupermodell jobbra-balra dobálta a sörényét, miközben a kép sarkában grafikonok igazolták, hogy mennyivel kevesebb töredezett hajszála van, mint egy héttel ezelőtt – hála a jojobának és a proteineknek. Majd mindezt megfejelték a máig hódító „Ön is megérdemli!” szlogennel, én pedig már rohantam is az Azúrba megvenni a sampont, és – ha már ott vagyok – mellécsaptam a balzsamot és az extra vitalitást adó hajpakolást is. Hiszen a tévé is bemondta, hogy én ezt igenis megérdemlem. Ma, húsz év távlatából úgy gondolom, valóban megérdemeltem: aki ugyanis elhiszi, hogy egy kozmetikum ajándékozza meg mindazzal, amit az önértékelés hiánya kivett belőle, az bizony egy lépéssel sem jár előrébb a spirituális ösvényén, mint Hófehérke gonosz mostohája. A szépség égisze alatt ugyanis a kozmetikai cégek nap mint nap az orrunk alá tolják a mérgezett almát. És bár hosszasan és szenvedélyesen mesélhetnék arról, hogyan cseppentenek maró savakat csimpánzok szemébe, hogyan borotválnak le, és kínoznak nyulakat annak érdekében, hogy kiderüljön: fellép -e valamiféle allergia a „luxus krém” csodálatos ránceltávolító képességének mellékhatásaként, de tapasztalataim szerint amikor ezzel a meztelen igazsággal szembesül valaki, jobb szereti lehúnyni a szemét, mondván: „Hiszen mi vagyunk a teremtés koronái.”, „Inkább rajtuk teszteljék, mint embereken.” A valóságban azonban a szépségünk nem tégelyekből, vagy tubusokból fakad, hanem minden egyes olyan pillanatunkból, amikor képesek vagyunk felülemelkedni a külsőségeinken, és megszabadulunk a görcsös kényszertől, hogy megfeleljünk a társadalmunk elvárásainak. Elárulok egy hétpecsétes titkot. Egy igazságot, amit talán korunk szépségideáljainak tartott klónjai zártak el előlünk, de a kulcsot mi magunk dobtuk el, jó messzire. A szépség nem más, mint lelki esztétikum, és megszépít minden, ami jobb emberré tesz. Elég rápillantanunk egy képre Audrey Hepburnről azokból az évekből, amikor a Római vakációt forgatta, és azokból az esztendőkből, amikor UNICEF nagykövetként árva gyermekeket gondozott Afrikában. Givenchy ruhák és szipka nélkül, napfoltos orcákkal szebben ragyog, mint a Tiffany összes gyémántja.
 
 
Amikor valaki jól néz ki, így bókolunk neki: „Csak úgy ragyogsz!”. Ez koránt sem véletlen: ha valaki tündököl, az sosem egy új diétának, egy méregdrága kapszulának, és végkép nem a botoxnak, vagy a plasztikai műtétek sorának köszönhető, hanem annak, hogy a mindannyiunkban ott pislákloló „isteni szikra” lángra kapott. A szépséget ma is gyakran azonosítjuk a paradicsomi állapotokkal: Donna Karan Be Delicious nevű parfümje almaformájű üvegével Ádámot és Évát hívatott feltámasztani, míg a Született feleségek makulátlan háziasszonyai minden epizód elején kezükben tartják a tiltott gyümölcsöt a főcím során. Bár ez sem több, mint ügyes marketingfogás, az üzenet egyértelmű: a szépség valójában „bűn előtti” állapot. Minden egyes apró füllentés, minden gyűlölettel teli szó, és minden ítélkezéssel megmérgezett megjegyzés újabb ránc az ajkunk mellett, újabb karika a szemünk alatt, és újabb karmolásnyom a világunk érzékeny bőrén. A saját, szörnyeteg-karmunk nyoma. Az én titkos szépségreceptem tehát nem más, mint a munka: a sprituális és fizikai munka, amelynek köszönhetően az őszülő hajszálaink nem szürkének, hanem ezüstnek tetszenek majd, amely segít abban, hogy a kézfejünkön duzzadó erek skarlátbetűk helyett kitűntetéseknek hassanak, és amely a szemünk fáradt csillogását millió csillag ragyogására cseréli fel. Egy tucat nárcisz elültetése a kertünkben sokkal többet ér, mint egy 12 perc szolárium, és a tavaszi nagytakarítással legalább annyi kalóriát égetünk el, mint amennyit a hipoxy trainerben teperve. A különbség az, hogy az előbbiekkel a „közös jó” szépségbankjába rakjuk az értékeinket, az utóbbi esetekben viszont kizárólag a saját egónkat próbáljuk kielégíteni. Ez pedig nem, hogy a szépséghez nem elég, de a bölcsek által az esztétikumnál jóval többre tartott – boldogsághoz is édeskevés. Egész sor „szépség” adta el a lelkét annak érdekében, hogy egy teljes bolygó lakossága gondoljon rá úgy, mint a világ leggyönyörűbb, legkívánatosabb, legizgatóbb nőjére: Marilyn Monroe, Marlene Dietrich, vagy hogy a még ma is a természet rendjével küzdő ikonokat említsem, Katie „Jordan” Price, vagy Amanda Lepore. És bár nyilvánvalóan eltérő művészi értékeket képviselnek, ami igazán szorosan összeköti őket, az a tény, hogy mindannyian a populáris kultúra tragikus hősei. Lelkek, akiket a fizikai valóság végzetesen megbabonázott. És furcsa mód mégis ők, ezek a megerőszakolt, tönkretett, kihasznált és megvezetett kirakati babák a generációnk bálványai. És ez az a pont, amikor én azt mondom: ha már választani kell, én inkább a kétfogúakkal tartok...
 

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu