Nesze!szer


 

habb.jpg

 

A valódi háború belül zajlik

Figyelve a nemzetközi híradásokat és a tragédiákat Brüsszeltől Bejrúton át Isztambulig és Párizsig gyakran elmerengek: mégis hogyan jutottunk ide? És ami még fontosabb: mit tehetünk, hogy a világ egy igazságosabb, biztonságosabb hely lehessen mindannyiunk számára?

Múlt héten köszöntött be Purim néven ismert kozmikus időablak, amikor nagy támogatást kaphatunk ahhoz, ha változni akarunk. Annak érdekében, hogy maximalizáljuk ezt a lehetőséget, elő kell hoznunk negativitásunkat szívünk, elménk és tudatosságunk mélyéről a fényre. A Kabbala Központban azt tanuljuk: csak mi magunk vagyunk képesek arra, hogy megváltoztassuk önmagunkat; s e folyamatban kulcsfontosságú pillanatnál járunk. A Purim ünnepe a kabbalisták szerint az év legemelkedettebb napja; egy olyan nap, amikor hatalmas mennyiségű Fényhez juthatunk hozzá. Tökéletes lehetőség, hogy leromboljuk a minket körülvevő negatív burkokat és ezáltal kapcsolódni tudjunk és meglássuk saját tökéletes lényünket. Purimkor, valójában bejutunk a negativitásunk forrásához, a sötétség forrásához és végzünk vele – de mégis hogyan? “Egy spirituális tanár vagy ösvény megadhatja számunkra az eszközöket, de ha nem tekintünk önmagunkba, s nem próbáljuk meg igazán kideríteni, hogyan változtassuk meg tudatosságunkat, akkor igazi változás nem történhet. Így Purim közeledtével szánjunk rá legalább egy pár percet arra, hogy felkészüljünk: önmagunkba tekintve megtaláljuk azokat a negatív gondolatokat és cselekedeteket, melyeket újra és újra megismétlünk életünk során. Ebből kiindulva már felismerhetjük, miért térünk vissza ismételten ezekbe a helyzetekbe - így pedig önmagunk és életünk igazi átalakításának lehetőségét kapjuk meg Purim idején.” - mondja Karen Berg, a Központ spirituális igazgatója.

Tanárainkról azt tanuljuk, hogy bizonytalanság a legnagyobb lehetőség a pozitív változásra. A bizonytalanság lehetőséget nyújt arra, hogy szembenézzünk a kétségeinkkel, és legyőzzük őket. Amikor legyőzzük a kétségeinket, a mag-szinten győzzük le a félelmeinket. Ezek ugyanis az életünk boldogtalanságának legalapvetőbb okozói. Purimkor úgy lépünk kapcsolatba a Fénnyel, hogy először elolvassuk Eszter Könyvét a Bibliából. A történet az Amelek nemzete ellen folyó háborúról szól. Ám spirituális értelemben Amalek nem egy ország, hanem az élet rejtett igazsága. Az Amalek szónak ugyanannyi a numerikus értéke, mint a "kétség" szónak.  A kabbala szerint az azonos számértékkel rendelkező szavak ugyanazt jelentik. A felolvasással spirituális segítséget kapunk, hogy legyőzzük a bennünk rejlő Ameleket - ezt a negatív erőt, amely az életünk során felmerülő kétségeinkért felelős.

Kívánom, hogy mindannyiunknak legyen erőnk szembenézni, és leszámolni vele.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/WhitecityBoyBlog

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

 

 

lelkitarsasharcos.jpg

 

"Ha valóban ő a lelki társam, miért kell harcolnom vele?"

...kérdezzük gyakran egy finoman szólva komplikált kapcsolatban élve, elfeledve, hogy a körülmények, melyek megadatnak nekünk, nem a büntetés célját szolgálják: eszközök arra, hogy segítségükkel a tudatosság egy újabb szintjére emelkedjünk. Madonna "Broken" című dalában írja: "Ne sajnálj, mert pontosan ott vagyok, ahol lennem kell" ­ még akkor is, ha az adott élethelyzet végtelenül fájdalmas.

"Amikor egy kihívásokkal teli kapcsolatban találod magad, honnan tudhatod, mikor dobd be a törülközőt; vagy hogy éppenséggel annak érdekében, hogy rájöjj, miért van az adott kapcsolat az életedben, maradj?" ­ teszi fel a kérdést Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, aki szerint a legjobb, amit tehetsz, hogy írsz egy listát az adott ember összes pozitív és negatív tulajdonságáról. Írd le az összes okot, melyek miatt úgy döntöttél egykor, hogy életed része lesz. Majd tedd fel a kérdést magadnak: "Ha mindent számításba veszek ­a jót és a rosszat egyaránt­, hiányozna, ha ez az ember nem lenne az életemben?" Ha igen a válaszod, akkor értékes a kapcsolat, és érdemes érte küzdeni.

Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nagyon sok ember marad olyan helyzetekben, melyektől nyomorultul érzik magukat ­ mindezt azért, mert nem tudják, hogyan változtassák meg körülményeiket. Karen szerint amikor nem mozdulunk egy kapcsolatból annak ellenére, hogy nem jó, mert azt gondoljuk, könnyebb így, valójában a keresett komfort helyett még több szenvedés vár ránk, így valójában önmagunk ellenségei vagyunk. "Ugyanezért maradunk egy olyan munkahelyen és pozícióban, mely nem tesz bennünket boldoggá. Legtöbbünk valaminek a rabszolgája. Azonban amikor valaminek vagy valakinek a kötelékében élünk, nem adunk teret önmagunknak a kiteljesedésre."

Ha pedig úgy érzed, képtelen vagy dönteni, ne ostorozd magad ­ inkább adj időt magadnak. Attól nem leszünk "kevésbé spirituálisak," ha vannak kételyeink. A kabbala azt tanítja: amíg csak lélegzünk, egyikünk sem lesz immúnis a kételyekkel szemben. Mindannyian kételkedtünk már önmagunkban és a párkapcsolatunkban életünk során, ahogy abban, hogy ahol is vagyunk, amit teszünk, s hogy ami történik velünk az valóban az érdekünkben történik ­e. Márpedig ­ ahogy egyik kedvenc filmem, a Best Exotic Marigold Hotel főhőse mondja ­ "A végére minden jó lesz. Ha még nem jó, azt csak egyet jelent:még nem értél a történet végére."

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

 

 

nemvagyegyedul.jpg

 

Sosem vagy egyedül

Néha elfelejti az ember, milyen sokat köszönhet azoknak, akik nap mint nap körülveszik. És most nem olyasmire gondolok, hogy a szüleink "fedelet adtak a fejünk fölé", vagy hogy a párunk kitartott mellettünk egy nehéz időszak során. Inkább az olyan hétköznapi dolgokra, mint amikor a barátok szemébe nézve egy brutális 24 óra után is úgy érezhetem: hazaértem, biztonságban vagyok. Vagy hogy van kivel megosztani, mi történt aznap a melóban. Már azért is végtelenül hálásnak kellene lennünk az emberiségnek, hogy amikor felkapcsoljuk a lámpát, világosság lesz a szobában. A világ leghétköznapibb dolgai sem léteznének közösségi összefogás nélkül - nyugodtan állíthatjuk, hogy még a legmizantrópabb, legembergyűlölőbb lélek sem örülne olyan világnak, ahol pilóták, postások, pénztárosok nélkül, orvosok nélkül, ügyvédek nélkül, vagy épp egy barát mosolya nélkül kellene élnie.

Mindannyian fontosak vagyunk egymásnak. Amikor elhitetjük magunkkal, hogy egyes egyedül vagyunk a világban, és nem vesszük észre, mennyi áldást köszönhetünk a környezetünknek, azonnal elzárjuk magunkat a boldogság megtapasztalásától. A Kabbala Központban azt tanuljuk: mindannyiunkat érik megpróbáltatások nap mint nap, ám a kérdés az, hogy nehézségeink és fájdalmunk közepette meg tudjuk-e találni azt a pontot önmagunkban, ahol azt mondjuk: "Bárhol is vagyok most, az azért van, hogy a jövőben jobb ember lehessek. Van valami ebben a tapasztalatban, amit meg kell tanulnom, mert bármi is történik ma az életemben, az fontos, sőt pozitív dolog a személyes fejlődésem szempontjából."

Amikor pedig képesek vagyunk erre, azonnal felismerjük, hogy akármi is legyen a nehézség, nem csak mások felelősek, hibásak érte. Még egy kimondottan gonosz tett elkövetője is számtalan más, jóságos tettet hajtott végre életében, amelyekkel másokat segített (ha nem is tud róla, akkor is!) - a szerk). Még egy olyan világban sem szabad embergyűlölővé válnunk, ahol nap mint nap szembesülünk vele, mennyit ártunk a bolygónknak. Másokkal megosztva, baráti segítséggel, közösségi összefogással sokkal több esélyünk van kimászni a veremből, mint azzal, hogy hátat fordítunk egymásnak. Hiszem, hogy mindannyian megtapasztaltuk már, mekkora kő esik le az ember szívéről, mikor egy barátjának kimondja, mitől szenved - a probléma máris kevésbé súlyos attól, hogy megosztjuk egymással. Miért? Mert ezzel elvetjük azt az önző és egoista elvet, hogy csakis mi tudhatjuk a megoldást a világ minden problémájára, és esélyt adunk arra, hogy kapjunk - másoktól.

Hiszek benne, hogy csakis egyéni és közösségi erőfeszítéseinken keresztül oszlathatjuk el azt a személyes és globális negatívitást, mely bennünk, és körülöttünk történik - ahogy Karen Berg írja: "Az egyetlen oka annak, hogy létezik a negatívitás az, hogy még nem érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol képesek vagyunk megtörni. Még nem töröltük ki a negatívitást magunkból, életünkből és a világból. De meg kell próbálnunk megtenni ezt - s én hiszem, hogy minden nappal közelebb kerülünk hozzá."

Fényes hetet!

facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

facebook.com/steinerkristofoldala

whitecityboy.com

 

kihivas1.jpg

 

Köszönet a kihívásokért

A gyönyörű szemű, Hollywood aranykorának hajnalán tündöklő filmcsillag, Bette Davis egyszer azt mondta: "Az élet egyik legfontosabb része, hogy elfogadjuk a kihívásokat. Ha valaki nem ezt teszi, gyakorlatilag halott." És bár mindannyian szeretünk egy olyan viláról álmodozni, ahol nem kell erőfeszítéseket tennünk, szenvednünk, ás áldozatokat hoznunk, az igazság az, hogy kihívások nélkül az élet nem igazán élet. Mindenkinek az életében vannak kihívások.

"Amikor azt akarod, hogy egy mag szárba szökkenjen, akkor először is mélyen a földbe el kell vetned, sötétséggel és termőfölddel befedned. Csak akkor tör elő a földből, amikor eltemetik és megöntözi az eső, hogy végül virág, fa vagy gyümölcs legyen belőle. Ehhez hasonlóan nekünk emberi lényekként szintén keresztül kell mennünk bizonyos próbákon. Ebben a világban minden, amit kapunk és minden, amit teszünk, valamiféle erőfeszítéssel jár." - mondja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, aki rámutat: az életben semmi sincs ingyen - ha azt akarjuk, hogy belső fényünk felragyogjon a világban, ha lehetővé akarjuk tenni, hogy elérjük spirituális célunkat, akkor az utunknak része kell, hogy legyen a fájdalom, a negativitás és a kihívások, melyek nehézséget jelenthetnek.

Miközben futunk a pénz után, keressük a biztonságot, vágyjuk a szerelmet, rohanunk a szépség és a fiatalság után, észben kell tartanunk: minden panaszkodás ellenére jól van ez így, ahogy van - hiszen ezek a hétköznapi kihívások terelgetnek minket az életben, hogy rájöjjünk, hol is vagyunk most, hol akarunk lenni, és mit kell tennünk ahhoz, hogy odaérjünk. Ha pedig olykor-olykor nehéz emlékeztetni magunkat, hogy a Fény a sötétségből fakad, hogy kihívás nélkül nincs győzelem, emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, amikor - akár egy hosszabb kényszer szabadság, betegeskedés, vagy munkanélküliség miatt - csak úgy ültünk otthon, semmit téve, várva, hogy csak úgy megtörténjenek velünk a dolgok. Ugye, senki sem kívánja magának, hogy az élete eseménytelenül teljen, és minden ezüst tálcán érkezzen hozzá, mint egy lábadozó betegnek a teája és gyógyszerei?

A mindennapi feladatainkat ellátni gyakran nagyobb kihívásnak tűnik, mint új, hatalmas céloknak indulni. És bár néha elképzelhetetlennek tetszik, hogy nap mint nap szembesülnünk kelljen a teendőkkel, máskor pedig egyenesen kilátástalanságba burkolózik a jelen, a Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy hinnünk kell a mantrában: "Nem tudom, hogyan fog kinyílni előttem az az ajtó, de azt tudom, hogy ki fog."

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

 

einstein.jpg

 

Az okosok tudják: nem tudunk semmit

Mostanság általános vélekedés, hogy "ha a migránsok ilyen ütemben érkeznek, Európa muzulmán földrész lesz", vagy épp "ha a globális felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, egy évszázadon belül kihal az emberiség", esetleg "ha ilyen kevés újszülött érkezik a fejlett országokban, hamarosan megszűnik a nyugati civilizáció", és így tovább. És bár természetesen fontos odafigyelni a tendenciákra, ilyenkor mindig eszembe jut, amit a papám szokott mesélni: pár száz éve kiszámolták az okosok, hogy ha London utcáin ilyen nagy mennyiségű lovaskocsi halad át, évtizedek kérdése, és eltakaríthatatlan mennyiségű paci ürülék áll majd hegyekben a brit fővárosban. Amire ezonban senki sem volt felkészülve: csak idő kérdése volt, és megérkeztek az autó mobilok, amelyek leváltották a szekereket. Erre mondják azt, hogy "vaklárma" volt.

Miközben mindenféle racionálisnak hitt számításokat végzünk a fejünkben, érdemes eszünkbe juttatni: a mi generációnk már annyi féle változást és átalakulást ismerhetett meg az emberiség történelméből, hogy pontosan tudhatjuk - a kalkulációink az aktuális pillanatra igazak csupán. Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója írja: "Sok ember tesz fel manapság a kérdést: miért van ma annyi természeti katasztrófa, mint soha korábban? Miért kell, hogy genetikailag módosítottak legyenek ételeink? Hogy lehet az, hogy palackból kell a vizet innunk, s nem természetes forrásokból?" A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy mindezek egyik oka az, hogy Természetanya épp visszaadja nekünk azt, amit mi magunk raktunk bele környezetünkbe. Az emberiség mohósága, az anyagi gyarapodásra irányuló, együgyű késztetésünk miatt tönkretettük a Föld vizeit és légkörét. Beszennyeztük olajjal és szeméttel az óceánokat, és lyukakat csináltunk a Föld ózonpajzsába, megváltoztatva a hőmérsékletet és az állatvilágot. Mindenben, ami ebben az univerzumban létezik, benne rejlik a polaritás - és ennek része a természet is. Amikor tehát arról panaszkodunk, hogy a háborúk és ellenségeskedés megsemmisíti majd a bolygónkat, észben kell tartanunk: ha valójában egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amit Végső Megváltásnak nevezünk -amikor a spirituális Fény teljessége meg fog jelenni ebben a világban-, akkor ezzel együtt egy olyan időhöz is közelítünk, mely a totális negativitás, sötétség és katasztrófák ideje.

Sok spirituális ösvény egyetért abban, hogy mi vagyunk "a tudatosság generációja" - 2012 decemberében beléptünk a Vízöntő korába, amelyről a Hair musical híres dala is szól: a béke hajnala felragyog. Egyre többen vagyunk, akik tudjuk: azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk értékelni egymást, hogy összetartozzunk emberi méltóságunkban és az egész emberiség iránt érzett tiszteletünkben - s hogy ezáltal létrehozzunk egy olyan globális spiritualitást, amely jóvá teheti azt a kaotikus világot, amelyben élünk. Ez az "ébredezés" folyamatosan zajlik: a spirituálisabb emberek úgy érzik, az Univerzum különféle üzeneteken keresztül folyamatosan beszél hozzánk, a racionálisabbak számára pedig a köröttünk lévő emberek lehetnek a hírvivő, csatornák. És persze még mindig vannak olyanok, akik - ahogy Karen Berg mondja - szemellenzővel közlekednek: nem látnak, nem hallanak. A mi feladatunk az, hogy ne mérgesen, türelmetlenül, és végképp ne gyűlölettel gondoljunk azokra, akik még nem nyitottak és készek arra, hogy megértsék: mind együtt vagyunk ebben a hatalmas hajóban, és közös érdekünk, hogy ne süllyedjen el. Amint ártunk valakinek, lukat fúrunk a csónak alján, és mindannyian lapátolhatjuk a beömlő vizet, mielőtt a tenger fenekén találjuk magunkat.

Soha nem szabad tehát elfelednünk, hogy az elménk egy apró, egyszerű kis porszem a köröttünk lévő hatalmas Univerzumhoz képest. Tanárunk, Karen szavaival: "Amikor azt számolgatjuk és azon gondolkodunk, hogyan fog bekövetkezni a vég, amikor logikánk segítségével, korlátozott elménkkel hozunk döntést azzal kapcsolatban, hogyan végződik majd a nagy színjáték, egyet tudnunk kell: halvány lila gőzünk sincs. Abban a pillanatban, ahogy azt mondjuk és gondoljuk, milyen okosak is vagyunk, rögtön bajba is kerülünk. A Fénnyel való összehasonlításban olyanok vagyunk, mint egy gyertya a nap fényében."

Ha képesek vagyunk mindezt észben tartani, nyitottabbak tudunk maradni a végtelen lehetőségek összességére, melyek mindannyiunk számára elérhetőek. Legyen ez teljes apokalipszis, vagy éppen végtelen, zavartalan, globális béke a Földön.

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

ego_kristof.jpg

 

Mi a baj az egóval?

Mostanság egyre gyakrabban hallani arról az általános vélekedésről, mely szerint az egóra szükség van, hiszen „neki” köszönhetjük, hogy előre jutunk az életben. Pedig óriási eltérés van ám az egoizmus és ez egészséges önértékelés között. Míg az egyik önzésre nevel minket, a másik segít megérteni és megfelelően kamatoztatni a tehetségeinket és értékeinket – önmagunk és a világ minden érző lénye javára.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy az életünk során a mélységek és a nagyobb összefüggések meglátásában kulcsfontosságú az ego "megsemmisítésé".  Ahogy tanárunk, Karen Berg mondja: „Miként egyre inkább kisebbítjük egónkat, megadjuk magunknak a helyet és az időt, hogy mélyre merüljünk magunkban, megnyílik előttünk a végtelen lehetőség, mely bennünk rejlik.” Ha a történet mindig "rólam" szól, mit mondtak "rólam," hogyan bántottak meg "engem" és így tovább, akkor csupán „okozat” vagyunk.

Amikor mi vagyunk az „ok”, felállunk az áldozati székből, és a kedvesség, a béke és a harmónia előmozdítóivá lehetünk - ezzel az attitűddel pedig könnyedén megvalósíthatjuk saját céljainkat is. Bármire vágyakozunk is – legyen szó vagyonról, sikeres üzletről, vagy önzetlen barátokról, a másokkal való megosztozás szándéka nélkül mindez csupán egoizmus. Ha viszont az "én"-ből képesek vagyunk „mi”-re váltani, a „kollektív jót” támogatjuk a nagyra törő szándékainkkal.

Van egy csodálatos módszer arra, hogy gyakorolhasd, hogyan tarthatod kordában az egódat. A következő alkalommal, amikor úgy érzed, elborítanak az aggodalmak és a nyugtalanság, kérdezd meg magad, az aktuális szándékaid egóból fakadnak –e. Állj meg egy pillanatra, és keresd a lehetőségét, hogy mit tehetsz másokért - még ha az csak egy aprócska kedvesség is. Ha így teszel, máris kiszabadultál az önzés mókuskerekéből, és belépsz a végtelen lehetőségek birodalmába.

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag
facebook.com/SteinerKristofOldala
WhitecityBoy.com

 

macskas_kristof.jpg

 

Amikor nehéz szeretni…

Odavagyok a régi, spiritualitás, morális tanulságokat rejtő történeteket feldolgozó mesékért – legyen szó buddhista, vagy épp haszid történetekről, vagy akár Madonna cuki rajzokkal tarkított köteteiről, amelyek kabbalista tanításokat fordítanak le a legkisebbek nyelvére. Édesapám már gyerekkoromban sokat olvasott nekem egy tibeti mesekönyvből, mostanság pedig a Kabbala Központ hallok sztorikat csodás csattanókkal.

Az egyik kedvencem egy nagy, tizennyolcadik századbeli kabbalistától szól, akitől egyszer megkérdezték: „Honnan tudod, vajon valaki szeret-e téged?”A kabbalista a következőt válaszolta: „Amikor valaki megosztja veled azt amije van, az idejét, energiáját, akkor szeret téged.” Más szóval, közvetlen összefüggés van aközött, mennyit adunk másoknak, mennyit fogadunk el tőlük, és a bennünk levő szeretet “mennyisége” között. És bár mind vágyunk mások közelségére, és arra, hogy valaki ránk bízza a szívét, néha a legnehezebb dolog a világon szeretni valakit, különösképpen azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk. “Amikor minden harmonikus, és az élet óceánjának víztükre sima, könnyű szeretni, egyszerű szeretni. “ – mondja Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója. De mi van, ha megérkezik a vihar?

“Ha háborognak a tengerek, amikor aggodalmak vagy nézeteltérések vannak a családdal, az érzelmekkel, az anyagiakkal, vagy bármilyen közelgő negatív eseménnyel kapcsolatban, minden sokkal bonyolultabbá válik.” – mondja Karen. “Amikor ‘nehéz szeretni’, akkor kell a legjobban szeretnünk. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal meg kell bocsájtanunk az ártalmas cselekedeteket, vagy egyet kell értenünk mindazzal, amit a másik mond vagy tesz; sem azt, hogy nem lesznek olyan idők, amikor más véleményen leszünk. Amit azonban igenis jelent, hogy soha nem veszítjük szem elől a tényt, hogy ugyanaz az Isteni Fény sugárzik bennünk, mint a másik emberben, s hogy ennek megfelelően kell beszélnünk és cselekednünk, bármi is történjen.” Az önsegítő könyvek, nagy világvallások, és new age bölcsességek is egyetértenek: azon megpróbáltatások eredménye folytán, melyeken az élet során keresztül megyünk, nemesebbé válunk és közelebb kerülünk egy jobb önmagunkhoz. Megtanuljuk, hogy legyünk toleránsak. Megtanuljuk, hogyan ne legyünk arrogánsak, egoisták. Megtanulunk szeretni és megosztozni másokkal. Ezen a héten döntsd el előre: ahelyett, hogy egérutakat keresnél a valóságodból, megkeresed a benne rejlő leckét.

Fényes hetet!

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

www.facebook.com/KabbalaKözpontMagyarország

www.whitecityboy.com

 

energia_kristof.jpg

 

Légy jó másokhoz, és a világ jó lesz hozzád

Ezen a héten köszöntött be a Lag B’Omer ünnepe, amelyet óriás tábortüzekkel és hajnalig tartódajdajozással ünnepelnek a kabbalisták. Hatalmas energiához kapcsolódhatunk ezen a különleges napon, sőt az egész hét során – olyan fényességhez, amely segít rávilágítani arra, miért is érkeztünk erre a világra.

Bármely spirituális ösvényt követjük, minden hit alapvető tanítása, hogy mindannyian értékes, csodálatos lények vagyunk – a kereszténység szerint Isten a saját képére formált meg minket, a buddhizmus szerint mindannyiunkban ott lakozik az igaz Buddha-természet, a kabbalisták pedig azt tanítják, hogy a tökéletesség amelyre annyira vágyunk valójában bennünk van, csupán fel kell fedeznünk magunkban. Lag B’Omerkor arra emlékezünk: a feladatunk a Földön az, hogy kapcsolódjunk ehhez a mindannyiunkban ott pislákóló Fény- szikrához és feltárjuk magunkban boldogságot, megelégedettséged, kiteljesedést - amelyet senki más nem tud feltárni bennünk.

Persze senki sem állítja, hogy ez könnyű volna – ám Yehuda Berg, a Valódi gazdagság című könyv szerzője szerint minél inkább dolgozunk azon, hogy az igaz célunkért éljünk, annál több áldást kapunk cserébe. “Szerencsére a kemény időszakokban mindig körülöttünk vannak olyanok, akikre számíthatunk – legyen szó akár a szüleinkről, a gyermekeinkről, a kollégáinkról akik mellett ülünk, vagy egy srácról, akivel a buszon beszélgettünk - az emberek, akik a közelünkben vannak, nem véletlenszerű események során kerültek mellénk. Azért hozott velük össze a sors, mert a lelkük valamilyen módon összeköttetésben van a miénkkel. Valamit meg kell tanulnunk tőlük, vagy valamit meg kell osztanunk velük.” – tanítja Yehuda.

Még ha egyesek bosszantanak is minket, másokkal pedig nem értünk szót könnyen, az univerzum egészen biztosan pontosan azokat az embereket teszi az életünkbe, akikhez kapcsolódnunk kell ahhoz, hogy feltárjuk magunkban a rejtett Fényt. Ezen a héten szánj rá különös figyelmet, hogy észrevedd azokat, akik részei a mindennapi életednek – legyen szó a barátaidról és a rokonokról, vagy azokról, akikbe csak úgy belebotlasz - és találd meg a módját, hogy közelebb kerülj hozzájuk. Miért? Mert minél önzetlenebbek, kedvesebbek vagyunk a körülöttünk élő emberekkel szemben, annál több Fényhez jutunk magunk is, ezzel pedig gazdagabb, teljesebb életet teremtünk nem csak önmagunk, hanem a világ minden teremtménye számára.

Fényes hetet!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

13_kerdes.jpg

 

13 kérdés önmagadhoz

Amennyiben az utóbbi hetekben kicsit úgy érzed, mintha a világ

legerősebb haderegével és forgószelével egyszerre

harcolnál, ideje letenned a pajzsodat pár percre. A

kabbalisták szerint egy olyan – kapaszkodj meg – másfél

hónapos időszak közepén vagyunk, amely mindannyiunkat

alaposan átformál. A sors szövevényes utakon,

eseményeken, váratlan “meglepetéseken” keresztül igazabb

útra térít mindannyiunkat, még ha ez sokszor fájdalmas is.

Ha kevesebb “sérüléssel” szeretnél kilábalni a nehéz

periódusból, a legjobb amit tehetsz, hogy te magad hozol

tudatos döntéseket, ahelyett, hogy megvárnád, míg az

Univerzum az orrodra koppint. Ilyenkor a Kabbala Központ

tanárai arra bíztatják a hallgatókat, hogy tartsunk mély

önvizsgálatot. Ennek érdekében összegyűjtöttem neked 13

olyan kérdést, amelyek segítenek kicsit jobban összerakni a

képet, mi is “hiányzik” az életedből, és – az izgalmasabb

kérdés- vajon miért.

Gondosan, őszintén ízlelgesd a válaszaidat, ha gondolod,

akár le is írhatod őket – jövő ilyenkor pedig ismét

megválaszolhatod a kérdéseket, így kiderül, milyen irányba,

mennyit változtál. Érdekes lehet elmerengeni azon is, hogy

egykori – két, négy, hét, akárhány évvel ezelőtti éned

hogyan felelt volna rájuk.

1. Tudatos döntéseket hozok annak érdekében, hogy

megvalósuljon az életemben az a harmónia, amire

annyira vágyom?

2. Tapintatosan, türelmesen kommunikálok az

emberekkel?

3.  Képes vagyok úgy tenni másokért, hogy valóban értük

teszem, nem pedig azért, hogy “jóságosnak” érezhessem

magam?

4. Ha kapok valamit, amire nagyon vágytam, képes vagyok

megosztani másokkal úgy, hog ne várjak el cserébe

semmit?

5. Képes vagyok igazán örülni mások örömének?

6. Felismerem a jeleket, ha az Univerzum üzenni próbál

nekem, min kell dolgoznom, hogy önmagam jobb

változata lehessek?

7. Időt és energiát szánok arra, hogy bennsőségesek

legyenek az emberi kapcsolataim, ugyanakkor teret

adok a másik embernek az egyedüllétre is?

8. A szavaimmal, tetteimmel, döntéseimmel egy békésebb

világot építek, másokat inspirálva a közös jó építésére?

9. Képes vagyok felismerni a tévedéseimet, hibáimat, és

feladni a vélt vagy valós igazamat, hogy mások igazának

is esélyt adjak?

10. A panaszkodást felecseréltem a kitartó

igyekezetre?

11. A céljaim elérésekor és azt követően önelégültség

és öntömjénezés helyett képes vagyok hálát és alázatot

gyakorolni?

12. Szeretem magam annyira, hogy felszínes

örömforrások mellett (vagy helyett) elkötelezetten

dolgozzak egy életen át mindazért, ami boldogabb, jobb

emberré tehet?

13. Mélyen megértem, hogy a búcsúzás – akár rövid

időre, akár örökre – nem jelenti a világ végét, hiszen

minden nap új nap virrad, és akármi történjék is velem,

mindig számtalan új út áll előttem?

 

Minél több kérdésre felelsz igennel, annál biztosab lehetsz

benne, hogy jótékony, szerető, konstruktív közegben vagy, és

a lehető legjobb irányba halad az életed. Ha pedig sok

kérdésre kellett “nem”-el válaszolnod, ne búsulj, ne

szégyenkezz, és végkép ne érezd magad “vesztesnek”. Ahogy

Róma, az Örök Város sem egy nap alatt épült fel (sőt,

tulajdonképp a mai napig is épül), az Igaz Ember szellemi,

lelki és materiális stabilitása, gazdagsága is élet(ek)

munkája. És ez így van rendjén.

Fényes hetet!

facebook.com/steinerkristofoldala

facebook.com/kabbalakozpontmagyarorszag

whitecityboy.com

 

fuggetlenseg.jpg

 

Az én függetlenségi nyilatkozatom

Boldog ünnepet - Tel Avivban, ahol élek, ezen a héten köszöntött be a függetlenség napja. Ilyenkor tűzijátékokkal, utcabálokkal és nagy lakomákkal ünneplünk, és minden ablakban ott lobog az izraeli zászló. És bár őszintén imádom a karneváli hangulatot, vicces belegondolni: a „függetlenség” mondjuk a matematikai gráfelméletben egész mást jelent - úgy másként úgy határozzák meg, hogy „kölcsönösen nemszomszédosság”. A politológiában egy nemzet vagy szervezet saját lakossága által való kormányzását jelöli. A lineáris algebrában pedig simán halandzsára veszik a figurát: vektorok egy halmazát függetlennek nevezik, ha egyikük sem fejezhető ki a többi vektor lineáris kombinációjaként. A szó valódi jelentését azonban rég elfelejtettük… vagy talán soha nem is értettük.

Azt azonban amíg élek nem fogom elfelejteni, amikor először mentem be a Váci utcába egyes egyedül. Csillaghegyen, a világ végén laktunk akkoriban, és tizenkét éves koromig kizárólag a Duna-parti halsütőig mehettem el kíséret nélkül, ahol meghatározott számú palacsintát ehettem. Ám azon a tavaszi napon végre a Mama és a Papa nélkül szálltam fel a 42-es buszra, és ülhettem be a Puskin mozi 101 kiskutya előadására. Boldog voltam, és szabad, pedig nem engedett el senki… egyszerűen elszöktem. Ez az első emlékem a függetlenségről. Persze nem a szabályokkal volt bajom, sokkal inkább azzal, hogy nem értettem őket. Úgy éreztem, gúzsba kötnek egy rendszerrel, ami rajtam kívül áll, semmi köze a saját személyiségemhez. Kilenckor kellett ágyba mennem, és naponta csak x időt tölthettem a tévé előtt. Miért? Tudtam, hogy milliónyi drogos, alkoholista, kleptomániás vagy pedofil hiszi azt, hogy a függetlenség a fegyelmezettség ellentéte. Viszont azt is tudtam, hogy én képes vagyok a saját magam által betartott fegyelemre.

Nem sokkal később agyhártyagyulladással kórházba kerültem. Bezártak egy üvegfalú kórterembe, ahol kiszáradt zsemlével tömött egy elhízott, izzadságszagú nővérke, és naponta csak fél órát tölthettek velem azok, akiket szerettem. Aztán amikor egy napon a fent említett „egészségügyi dolgozó” kipakoltatta velem a szemeteskukát, mert ki mertem dobni egy szelet poshadt párizsit, meghoztam a nagy döntést. Elhatároztam, hogy soha többé nem engedem át másnak az irányítást. Így van ez máig is. Csak a dolog időközben jelentős buktatókba ütközött. Mert egy tizenkét éves naivitása csakhamar odavész, és marad helyette a zavarodott cselekvésvágy, a világmegváltási kényszer, és az ezzel párosuló kudarc. Mert a függetlenségről ma olyan hamis ideálokra asszociálunk, mint a Szex és New York főszereplői, akik függenek a saját függetlenségüktől, a független filmek, amelyeket a világ legnagyobb stúdiói szponzorálnak, és a zenekarok, akik trendi trademarkként használják az indie jelzőt.

Hál’ Istennek a válasz ott figyel a polcunkon, csak le kell porolni a régi VHS kazikat. Van a Pocahontasban az a jelenet, mikor az indián hercegnőnek választania kell, hogy a nyugis folyamon evez, vagy a kanyargós, vízesésekkel és sziklákkal teli folyót választja. És Poci persze abszolút menő csajszi, mert az utóbbi mellett dönt. Na, valami ilyesmiről szól a függetlenség is. Ha hagyjuk, hogy a szüleink, főnökeink, tanáraink, pasink, csajunk állandóan kordában tartson minket, sanszos, hogy lemaradunk a saját életünkről. Ha pedig az „elővigyázatlanság” miatt valami rettenetes történik velünk, bátran vállaljuk, hogy ez is benne volt a pakliban. Elestünk. És jó volt! A gond csak az, hogy a Kisherceg lámpagyújtogatójával ellentétben nem egyedül vagyunk a bolygónkon, így előfordul, hogy esés közben valaki másnak a fejére pottyanunk. Ilyenkor persze felmerül bennünk, hogy mi is a különbség a függetlenség és a „mindenkire teszek” mentalitás közt. Nem mindegy, hogy valaki „független”, vagy egyszerűen csak anarchista.

Osho szerint, ha független akarsz lenni, légy fegyelmezett ember, de soha ne ellenőrizd magad. Szabályok helyett a megértés legyen az egyetlen törvényed. Fényes hetet, szépséges függetlenséget mindenkinek!

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

tamad_a_mars_1.jpg

 

Támad a Mars!

Boldog újévet! Nyugi, nem aludtad át 2015-öt – csupán arról van szó, hogy a héten beköszöntő Kos havával újra kezdődik az asztrológiai év – ezért nevezzük héberül “Rosh HaChodeshim”-nek, vagyis "a hónapok fejének". A Kosok bátrak és intellektuálisak, kedvesek és nagylelkűek, kortalanok, és rajonganak a szabadságukért. Ez utóbbi kvalitásuk a párkapcsolatokban kissé kaotikus állapotokat eredményezhet…

A jegy szülöttei könnyen szerelembe eshetnek, de hamar találnak tucatnyi indokot, hogy a kapcsolat miért nem működik a számukra. Ez az “akarom is meg nem is” gondolkodásmód ebben a hónapban mindannyiunk szerelmi életét kockára teheti majd: a Kos jegyet a Mars uralja és a Marsról tudjuk, hogy a háborúk bolygója. Az égitest energiájából fakadó nyughatatlanság - akár a jegy szülöttei vagyunk, akár nem – könnyedén kibillenhet minket, ha nem vigyázunk. Éppen ezért olyan fontos, hogy egy párkapcsolati vita során ösztönös reakció helyett elgondolkodnunk azon, ami történt, és felismernünk, hogy milyen üzenetérkezett hozzánk a nehézség által. A Kabbala Központban azt tanuljuk: ilyenkor a legfontosabb, hogy megkérdezzünk önmagunkat: “hol a tudatosságom? Egységet és békét akarok teremteni? Vagy éppenséggel én magam jó színben szeretnék feltűnni, esetleg másokat pedig rosszként feltüntetni?” Amíg nincsenek meg a válaszaink, inkább ne közelítsünk addig a másikhoz – akkor kezdjünk el beszélgetni, mikor elcsendesül bennünk a fájdalom és harag.

Karen Berg, az "Egyszerű Fény" című könyv szerzője szerint kétféle harag létezik. Az egyik fajta a gondoskodó harag, a másik pedig a kritikus harag. Az első az, amikor valakinek elmondjuk, hogy mit nem kellene csinálnia, mert féltjük attól, hogy át kell élnie a tetteik következményét. Másrészt létezik a kritikus düh, ami nem gondoskodásból fakad, hanem ítélkezésből.  “Ahogy kétféle harag létezik, úgy kétféleképpen reagálunk akkor is, amikor mások dühösek ránk. Az egyik a visszavonulás; a probléma ezzel a reakcióval az, hogy amikor visszavonulunk, akkor megszakítjuk az energia körforgását. Egy másik reakció a haragra, amikor spontán módon megtoroljuk; van egy azonnali válaszunk, ami biztosan elindít egy veszekedést a másik emberrel. “ – írja Karen, majd hozzáteszi: spirituálisan egyetlen útja van, ahogy a haragra reagálhatunk: amikor a másik dühös, akkor mi nemveszzük át a dühét. Inkább azt mondjuk "Lehet hogy igazad van, de az is lehet, hogy tévedsz. Számomra ennek nincs jelentőssége - az sokkal jobban érdekel, hogy hogyan hagyhatnánk abba a veszekedést, és kerülhetnénk újra közel egymáshoz.”

Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, egy kis spirituális házi feladatot is kapunk. Ezen a héten próbáld meg a vitás helyzeteket a másik ember nézőpontjából megvizsgálni. Próbálj úgy viselkedni, mint egy igazi csapatjátékos és old meg, hogy egy ilyen helyzetből mindenki győztesen jöjjön ki. Ennek a kulcsa pedig első körben az, hogy odafigyelsz másokra: ahelyett, hogy az igazadat bizonygatnád, türelmesen hallgasd végig a másik mondandóját.

És próbáld meg egyszer sem félbeszakítani.

Fényes hetet!

 

arabherceg.jpg

 

Kérhetnék egy kis komolytalanságot?

Amennyiben az elmúlt napok során kicsit úgy érezted, mintha a gyermeki éned minduntalan felül akar kerekedni a felelősségteljes felnőtt-éneden, sokat nevetgéltél látszólag ok nélkül, és akárhányszor zenét hallasz, táncolni van kedved, ne lepődj meg. Ezen a héten köszöntött be a Purim – az ünnep, amikor mindannyian hatalmas mennyiségű pozitív energiához juthatunk. Sokan csak egy nagy jelmezes buliként gondolnak rá, valójában azonban sokkal mélyebb spirituális jelentősége van: a kabbalisták szerint azzal, hogy jelmezbe bújunk, letéphetjük a hétköznap viselt álarcainkat, és jobb, önzetlenebb, autentikusabb önmagunkká válhatunk. 

A purimi partinak (nagy ivászattal megspékelve) egyetlen célja van: hogy a jókedvünkkel és a “szent részegséggel” elengedjük a minket korlátozó – és gyakran hamis – elképzeléseinket és ideológiáinkat, amelyeket tévesen állítottunk fel magunknak, önmagunkról. Minden egyes nap úgy élünk, hogy a ruházatunktól, a hajunktól, az autónktól, vagy a mobiltelefonunktól várjuk el, hogy körülrajzolják a személyiségünket, és gyakran másokat is ezek alapján kategorizálunk be. Purim napján viszont szándékoltan viccet csinálunk magunkból, és elengedjük ezt a görcsöt. Jelmezben, kissé spiccesen tisztán látjuk: nem attól leszünk többek vagy jobbak másoknál vagy önmagunknál, hogy designer ruhákat, vagy boszi maskarát húzunk fel. Ha saját magunkat, vagy egy ismerőst, esetleg egy celebritást csupán a külsőségek, vagy felszínes benyomások alapján ítélünk meg, valójában csak a jelmezét véleményezzük, nem őt magát.

Purimkor a világ összes Kabbala Központjában ünneplünk, és mielőtt megtámadjuk a bárpultot, elolvassuk Eszter Könyvét a Tórából, amelyben az Amálek nemzetség és az izraeliták háborúskodása elevenedik fel – mindezt mókás jelmezekbe bújva, Haman-táskát, egy autentikus zsidó sütit majszolva, amelyet kizárólag ilyenkor készítenek a cukrászdák és a buzgó nagymamák. Eszter Könyvének spirituális értelmezése szerint Amalek nem egy nemzet, hanem a mindannyiunkban jelen lévő, az életünket gyakran pokollá tévő kétség: “nem vagyok elég jó”, “nem tudom megtenni”, “nem is tudom, ki vagyok valójában”, “megbízhatok –e ebben az emberben?”, “mi lesz, ha tévedek?”, “mi lesz ha csalódok”, és így tovább. A kétségekkel harcolva viszont megbénulunk, és nem jutunk sehová. Legyőzni Amaleket azt jelenti: feltétel nélkül szeretni, és felismerni, hogy mind többek vagyunk, mint aminek tűnünk.

Purimkor mindannyian messze hajítjuk az egónkat, hogy jobb önmagunkká váljunk, az egész világért, és saját magunkért tegyük. Nyuszifület, röfi orrot, tiarát, és matróz pólót felkapni, mulassunk hajnalig, a felhőtlen boldogságot pedig osszuk meg az egész világgal. Rá(nk) fér.

Fényes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

whitecityboy.com

 

 

 

halak1.jpg

 

Egyszer fent, másszor lent

Helló Halak! Elérkezett a zodiákus kalendárium utolsó hónapja, amely tulajdonképpen lezár egy teljes kört – jövő hónapban a természettel együtt picit mindannyian újjászületünk. A csillagjegy energiái persze azokra is hatnak, akik nem a Halak jegyében születtek - a Kabbala Központban azt tanuljuk: ez az időszak nagyszerű lehetőséget kínál, hogy megvalósítsuk mindazt, amit akarunk (ehhez persze tudnunk kell, mire is vágyunk). Amennyiben pedig nincsenek konkrét elképzeléseink, érdemes nyitott szemmel és nyitott szívvel figyelni arra, milyen irányba terelget minket az élet. Ha fájdalmas, szomorú, vagy bosszantó életfeladatokkal szembesülünk, harag és hibáztatás helyett fel kell tennünk magunknak a kérdést: “Miért vagyok mérges? Inkább észre kellene vennem, hogy mindez okkal történik velem, és üzenetet közvetít, tanulságot hordoz.” Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója szerint ebben rengeteget segít majd a zodiákus energiája: a csillagjegy szülöttei természetüknél fogva rugalmasak és nyitottak a változásra. Intuitív, spirituális, érzékeny és kreatív emberekként nagyszerű művészek, zenészek és írók lehetnek, de remek vezetők is válhatnak belőlük, hahajlandóak felvállalni a felelősséget – mint Mózes vagy George Washington, akikmindketten a Halak jegyében születtek. Kedvességük és empátiájuk képessé teszi őket arra, hogy csodás barátságokat, rokoni és szerelmi kapcsolatokat ápoljanak, ám túlzott érzékenységükből adódik az is, hogy könnyen átveszik mások energiáit; nem tudják, hol végződik az ő prtoblémájuk, és hol kezdődik a másiké. Két lábbal a földön állni, határokat szabni éppen ezért fontos tanulási feladatok a Halak, és mindannyiunk számára.

A jegy szimbóluma két egymással szemben úszó hal, amely Karen szerint az tanítja nekünk: a döntésünk, mely szerint egy-egy helyzetre reagálunk, meghatározza, hogy a mennyországot vagy a poklot fogjuk megtapasztalni. Ha felismerjük, hogy képesek vagyunk megválasztani: felfelé, vagy lefelé úszunk az árral, máris közelebb kerültünk annak a célnak a megvalósításához, amelyre annyira vágyakozunk. Heti spirituális házi feladatunk tehát az, hogy a hatalmas, világmegváltó tervek helyett figyeljünk oda, mik azok az apró dolgok, melyeket egy adott nap során megtehetünk annak érdekében, hogy “felfelé úszó halak” legyünk. Csupán néhány példa: ellenállhatunk a kísértésnek, hogy mások felett ítélkezzünk, kedvesen és türelmesen viselkedünk olyankor is, mikor épp nehezebb időszakon megyünk keresztül van, és nyitottan hallgatjuk meg mások véleményét, akkor is, ha azok eltérnek a miénktől.

Fényes hetet mindenkinek!

facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

blue-valentine-poster-blue-valentine-28377913-1400-931.jpg

 

Csak sírunk, mint a moziban

Ilyenkor februárban mindig előkerülnek a kedvenc sírós-rívós, és könnyezve kacagós szerelmes filmjeink, én pedig a maratoni DVD-zés közben egy jegyzetfüzetet is előkaptam, hogy összegyűjtsem a leginspirálóbb vallomásokat. Zsepiket előkészíteni!

Fogamam sincs, ki is lehetsz te, Henry, de azt tudom, hogy minden áldott éjjel veled álmodom.” Az 50 első randi című filmben Drew Barrymore az amnéziás Lucy szerepében felfedezi, hogy még ha minden nap el is felejti kedvesét, a naplója azt bizonytja: már nagyon régóta csak őt szereti.

Oké, kisétálhatok ezen az ajtón egyedül, és örökre megszabadulhatsz tőlem. Vagy velem jöhetsz, és anélkül, hogy tudnánk, mi vár ránk az ajtó túloldalán, kézen fogva léphetünk át rajta. Számomra egyedül ez számít – hogy velem vagy – attól a perctől fogva, amikor megpillantottalak.” A Sorsügynökség című moziban Matt Dillin David Norrisként a legfélelmetesebb jövőképtől sem ijed meg, ha a szerelemnek nem kell búcsút mondania.

Furcsa arra gondolni, hogy egy hónapja nem láttalak . Láttam az újholdat, láttam számtalan naplementét és napfelkeltét, de a te gyönyörű arcodat egyszer sem. A szívem pedig olyan apró darabokra tört, hogy a szilánkok átférnének egy tű fokán. Hiányzol, ahogy a nap hiányolja a virágokat a hideg tél kellős közepén.” A Lovagregény - A bátor (és szexi) William levele kedvesének, Jocelynnek.

“Amióta együtt vagyunk, többször éreztem magam kellemetlenül, zavarban,vagy egyszerűen fizikailag betegnek, mint korábban egész életem során. De tudnod kell: sosem lettem volna képes keresztülvergődni ezen az időszakon nélküled. Nem tudtam volna 19-szer kidobni a taccsot 48 nap alatt, ha nem lennék őrülten szerelmes beléd.” A Derült égből Polly-ban Reuben Feffer szerepében Ben Stiller egy életre megtanulta, hogy az olyan fura-mókás-bájos csajszik, mint Jennifer Anniston a legértékesebbek...

Szerintem a férfiak romantikusabbak a nőknél. Amikor megházasodunk, azt azért tesszük, mert úgy érezzük: ‘emellett a lány mellett a végsőkig kitartanék, bolond lennék nem elvenni’. A nők viszont mintha azért mennének férjhez, mert megtalálták a lehető legjobb opciót: ‘ó, tök jó munkája van’. Aki egész életében a szőke hercegre várt, hogyan mehet hozzá valakihez, aki ‘elég jó, és valószínű mellettem marad’?!” A Blue Valentine-ban Ryan Gossling nem csak Dean szerepében óriási tisztelője a női nemnek – számára a lányok fontosabbak, mint maga az élet.

Leírhatatlan élmény talákozni valakivel, aki elvisel, és elfogad olyannak, amilyen vagy. Az idő, amit azzal töltöttem, hogy egy ilyen lányra várok, hihetetlenül hosszúnak tűnik. Úgy érzem, Bellában végre megtaláltam mindezt. Ezért most emelem poharam az én gyönyörű menyasszonyomra. Veled az oldalamon a végtelen sem elég idő nekem – de kezdjük most együtt, az ‘örökké’-vel.” A Twilight: Hajnalhasadás című részében Robert Pattinson biztos úgy vélte: nem is kell majd új pohárköszöntőt írnia, ha a valóságban is feleségül veszi K.Stew-t. Elég csak átfutnia Edward vallomását a forgatókönyvben.

“Hogy én bátor?! Mindentől megijedek. Megijeszt, amit látok, megijeszt, amit teszek, és megrémít az, aki vagyok! De mindennél jobban félek attól, hogy miután hazautazom, soha többé nem fogom azt érezni, amit olyankor érzek, mikor veled vagyok.” Dirty Dancing - Jennfer Gray a “papa kis kedvence” skatulyából kitörő Baby szerepében mindannyiunk eszébe véste: a táncparketten és szerelemben mindent szabad.

“Nem vagyok több, mint egy lány, aki egy fiú elé áll, és arra kéri... szeresse őt.” A Sztárom a párom - Julia Roberts a szupersztár Anna Scott szerepében, miután Hugh Grant így érvelt neki, miért is nem lehetnek egymáséi: “Én Notting Hillben élek... te Beverly Hillsben. A világon minden ember tudja a nevedet, az enyémre viszont még az anyám sem mindig emlékszik.”

Van, aki szerint a nagy szerelemhez az kell, hogy két ember sok időt töltsön együtt... de szerintem a külön töltött idő csak még hatalmasabbá teheti a szerelmet. “ Emlékezz rám - Még egy példa arra, hogy minden lánynak kéne egy zseb-Robert Pattinson azokra a napokra, amikor nem hisz a szerelemben. Tyler szerepében – bűnözőként egy nyomozó lányát imádva - megmutatta: az igazi érzelmeknek még a törvény sem szabhat határt.

“Fogadom, hogy segítek neked szeretni az életet, mindig gyengéden ölellek majd, és meglesz a szerelemhez szükséges türelmem. Hogy ha csendre less szükség, hallgatni fogok, ha szavakra, akkor pedig gondosan megválogatom őket. És megfogadom, hogy mindig a szíved melegének közelében maradok, és mindig az otthonomnak nevezem majd.” Fogadom - Rachel McAdams a romantikus mozik legérzelmesebb tündére – a Szerelmünk lapjai után Page-ként is megríkatott minket.

Szerelmes hetet!

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

 

05_march_outside_maybelline_calendar.jpg

 

Bye-bye, Bak!

Beléptünk a bak havának utolsó hetébe – ezzel pedig hamarosan búcsút mondhatunk az őrült munkamániának, amely az elmúlt néhány hétben mindannyiunkra jellemző volt. A jegy szülöttei könnyen válnak a munka rabjává, sokat görcsösen kötődnek az anyagiakhoz, a materiális javakhoz. Ám azt mondják, ha egy bak egyszer a spiritualitás útjára lép, az anyagiassága, a materializmusa oly mértékben alakulhat át spirituális értékrenddé, hogy akár látnoki képességek is felébredhetnek bennük – múlt héten említettem már, hogy a híres jós, Nostradamus is bak volt.

De mégis mit tehetünk, hogy sikerüljön búcsút mondani a materialista gondolkodásmódnak? Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális vezetője azt tanácsolja: a bak hónap legyen a másért, másokért élt élet hava. „Segítsünk az embereknek a fényhez közelebb kerülni, és bátran adjunk magunkból másoknak e hónapban. Meg kell kérdeznünk magunktól, mikor elérjük majd a 80 éves kort, milyen képet mutat majd az életünk? Tudunk-e majd többet felmutatni mint az anyagi javak, melyeket felhalmoztunk? Ha számot vetünk majd, találunk-e igazán fontos dolgokat azok között, amelyekt elértünk. Az életünk hozzásegített-e másokat, akik törekedtek jobbá válni, a változáshoz? Fogom-e tudni erre a korra, mi az igaz barátság? Ha most még nem tudunk válaszolni ezen kérdések bármelyikére, itt az idő, hogy e hónapban nagyobb sebességre kapcsoljunk, és az új irány jó célok felé vezessen.” – írja Karen.

A bak havának uralkodó bolygója, a Szaturnusz – amelyet a kabbalisták egyfajta „büntetés végrehajtó” égitestnek tartanak: mindannyian pontosan azt kapjuk ebben a hónapban amit megérdemlünk. Pobtosabban azt, amiért megdolgoztunk. Éppen ezért sem az állatövi jegyet, sem a bolygót nem „okolhatjuk” a kínjainkért: a Szaturnusz energiája valójában se nem pozitív, se nem negatív, inkább mi vagyunk azok, akik reaktivitásunkkal, önzésünkkel, mások hibáztatásával „magunk ellen” fordítjuk.

Kívánom, hogy mindannyiunknak legyen erőnk kitartani, míg beköszönt a Vízöntő friss, forradalmi, őrült energiákat hozó hava – addig pedig munkára fel! A jelszavak: fegyelmezettség, felelősségtudat, önzetlenség.

Fényes hetet mindenkinek!

www.facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag

www.facebook.com/SteinerKristofOldala

www.whitecityboy.com