Nesze!szer


Ünnepi Nesze

beautyka 2017/04/16 20:32 komment

 

miss_dior.jpg

 

Az emberek többsége az újjászületés fogalmát csak a tényleges halállal tudja összekapcsolni, holott egy emberi élet során többször is újjá kell születni a fejlődés érdekében.

Boldizsár Ildikó

skorpió4.jpg

Ha megcsíp a Skorpió

A kabbalista naptár szerint - amely a hold és a nap járásához is igazodik - ezen a héten megérkeztünk a Skotpió havába. Ezt az időszakok a kabbalisták "Mar Cheshvan"-nak nevezik: "Cheshvan" a hónap neve, "mar" pedig keserűt jelent - nem véletlenül. Ám, ha átrendezzük a betüket, "mar"-t kapunk, amely héberül azt jelenti: "kimagasló". Ebben a hónapban tehát mindannyiunk legnagyobb kihívása, hogy akeserűségből valami kimagaslót  hozzunk létre.

Ilyenkor a Skorpió tulajdonságai kicsit mindannyiunkban felerősödnek - a jók, és a rosszak is. Csodás hír, hogy a jegy szülöttei elképesztő akaraterővel vannak megáldva: amit elterveztek, azt véghez is viszik. Kevésbé csodás hír, hogy ez gyakran átcsaphat önzésbe, és kegyetlenségbe. Ez a kettősség bennünk is jelen lesz a következő hónapban, és könnyedén azon kaphatjuk magunkat, hogy miközben a szeretetünktől és gondoskodásunktól vezérelve cselekszünk, féltékennyé, iriggyé és akarnokká változunk. És nincs átmenet: csak csodálatos magasságok, és pokoli mélységek. Szerencsére a Skorpió energiája intuícióval és spirituális érzékenységgel is megajándékoz bennünket. Ha igazán figyelünk a jelekre, tudni fogjuk, mere induljunk, melyik a helyes döntés, és melyek azok az élethelyzetek, amelyekben semmi dolgunk többé.

Yehuda Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója azt tanítja: "Általában vagy csak gondolkodunk, de nem cselekszünk, vagy épp fordítva: csak cselekszünk, de nem gondolkodunk. Nagyon fontos megérteni, hogy az egyik nem megy a másik nélkül - gondold ki, milyen életre vágysz, és ha megvan az utad, cselekedj!" Légy megbocsájtó, és ne légy túl durva magaddal szemben. Csak figyeld meg, hogy min kell változtatnod annak érdekében, hogy olyan életet élj, amiről mindig is álmodtál, majd lépj a tettek mezejére. Ha pedig nem megy egyik napról a másikra, ne ostorozd magad - olyan türelemmel szoktasd rá magad az új életre, ahogy annak idején a kedvenc tanárod segített megérteni a leckét.

skorpió2.jpg



Ugyanakkor ebben az ítélkezéssel teli időszakban az is meglehetősen fontos, hogy másokkal szemben is kegyelmes és megbocsátó légy. Ha önmagunknak elnézzük, hogy időnként a saját javaink harácsolása, a saját személyes bologságunk, vagy a saját igazunk bizonygatása mindennél többet ér - és néha észre sem vesszük, hogy így viselkedünk- , fogadjuk el, hogy másoknak sem könnyű átvészelni a Skorpió havát. A legjobb, amit tehetünk, hogy minden nap emlékeztetjük magunkat: az igazi boldogság mindig munkát igényel, a valódi beteljesülésért tennünk és változnunk kell. Nem fog az ölünkbe pottyanni, nem fogjuk tudni elérni egy varázspirula beszedésével, és nem fogja elhozni sem a szerelem, sem a rendszerváltás, sem egy tábla csoki, vagy egy üveg Chardonnay.

A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a Cheshvan havában az Univerzum kicsit játszik velünk: aki nem keres módot rá, hogy elhagyja komfortzónáját, arra keserű hónap várhat, ám aki alaposan körülnéz, és úgy dönt: áldozatból teremtővé válik, az valódi csodákat élhet át. Itt persze nem arról van szó, hogy nem volna szabad kényelmesen elnyújtózkodni az ágyon egy hosszú nap után - inkább arról, hogy merjük elviselni azt a kényelmetlenséget, ha valaki a szemünkbe mondja, min kell változtatnunk. És merjük megtapasztalni azt a kellemetlenséget is, ha nekünk kell őszintének lennünk a saját érzéseinkkel kapcsolatban - még akkor is, ha mindig könnyebb azt mondani, amit a másik hallani akar. Ha van olyan kapcsolatod, amelyben az érzelmeid, a gondolataid, és a tetteid mind-mind másvalakitől, vagy másvalamitől függenek, ez a hét tökéletesen alkalmas arra, hogy önként továbblépj. Ahogy Yehuda Berg mondja: "Te az ok vagy, és nem a következmény. Ezt sose felejtsd el."

Fényes hetet mindenkinek.

www.whitecityboy.com

www.facebook.com/kabbalahungary

bomb tejes mézes.jpg

A böjt ugye nem csak vallási dolog. Ilyenkor jó azért, ha a testünknek és lelkünknek is adunk egy kis megtisztulást. Elengedjük azt, ami már nem kell. A húsvét előtti napokon jó, ha nem fogyasztasz húst, van, akinek a kávé jelenti a lemondást, van, akinek a liszt és a cukor, no meg az alkohol. Mi is igyekszünk ilyenkor picit tisztulni. A bőrradír is a rutin természetes része ilyenkor. Az idei szeánszokhoz találtunk egy shea vaj bázisút, amely lágy, finom és ölég jól selymesít és puhít. És szépen, ezzel a tejes-mézes tusradírral, mi rendesen vakarjuk is le magunkról ennek az igen hosszúra sikeredett télnek minden nyűgjét. A kamilla illata miatt különösen nyugtató is a procedúra. Radírozunk és közben mind-mind engedjük el azt, ami már nem kell.Mert amint kint, úgy bent... és fordítva is igaz!

Aztán mindjárt újjá is születünk és jöhetnek a tavaszi energiák!

Bomb Cosmetics Tejes-mézes Tusradír - 2 790 Ft

garfield monday.jpg

Túlélőtippek az év első hétfőjére

Just another manic Monday” - énekelte hétfőgyűlölő slágerében a The Bangles, és mi tagadás igazuk van: kevés rajongót tudhat magáénak a hét első napja. Hát még ilyenkor, amikor az év első hétfőjére készülünk, amely azt jelenti: visszavonhatatlanul és megkérdőjelezhetetlenül belépünk a dolgos újesztendőbe. A régen látott barátok körét felváltják a kollégák, és nem lehet többé legyintve felhörpinteni egy pohárka pezsgőt délután, hiszen “Elvégre karácsony van!”. Pedig ez olyan jó ürügy volt mindenre: nem kellett mailekre válaszolni, vacsi után azonnal elmosogatni, vagy épp kibújni a pizsiből délután négy előtt… mégis hogyan mondhatnánk búcsút mindezeknek egyszerre csak azért, mert itt az év első hétfője?!

Sokat sztorizom Karen Bergről, a Simple Light blog (ITT) szerzőjéről, akinek magyarul is megjelent egy meglehetősen bátor című könyve, az “Isten is visel rúzst”. Az ünnepek beköszönte előtt elmentem egy előadására, amely az (ismét csak hangzatos) “Folytatása következik: Újjászületés, és az életünk értelme” címet viselte. Mondanom sem kell, hogy igazán intenzív volt: úgy beszél a reinkarnációról, mint a világ legtermészetesebb dolgáról. Elképesztő történeteket mesél emberekről, akik emlékeznek előző életeikre, és egy ponton még a Revolver című Guy Ritchie filmből is lejátszott egy jelenetet. Madonna exe valamikor majd’ minden szombaton a londoni Kabbala Központban meditált, és ezen a filmen látszik igazán, mennyire megérintették őt az ott hallottak. A jelenet a következő: egy gyilkos, aki egy leszámolásra érkezik-  a liftben utazva beszélgetni kezd önmagával. Pontosabban: a ragyogó lelke beszélget a sötét, ördgi énjével. Mire kiszáll a liftből, egy másik
emberré változik, és esze ágában sincs gyilkolni. Elbúcsúzott a félelemtől. Nem érdekli a bosszú, a pénz, vagy a hatalom.



Karen szerint mindannyunkban ott van ez a két hang: a lustaságra, veszekedésre, önértékelési zavarokra, sértődöttségre és agresszióra hajlamos egónk, és a valódi énünk, a lelkünk, aki sokkal hatalmasabb a sötétségnél, hiszen eredendően mind jók vagyunk. Persze sanszos, hogy minderről megfeledkezünk, amikor dühösen kiabálva bizonygatjuk az igazunkat, vagy amikor bíráskodó pillantásokat vetünk a tükörképünkre az ünnepi lakoma-szezon után. Az írónő legfrissebb blogbejegyzésében azt írja: ha néhány alapgondolatot a fejünkbe és a szívünkbe vésünk, 2013-ban biztosan gyakrabban figyelünk majd a lelkünk hangjára, mint az egónkéra. Karen Berg négy tanácsával tuti túléljük majd az esztendő első hétfőjét… és persze kedden, szerdán, és a hét összes többi napján is rá-rá pillanthatunk azokra, amelyeket hajlamosak vagyunk elfelejteni.

monday2.jpg



1. “Ha a főnököm kirúg, vagy a barátnőm szakít velem, akkor ott van valami, amiből tanulnom kell. Talán másképp kell csinálnom valamit, vagy magától a csalódástól válok jobb emberré, de egy dolog biztos: ez azért történik, hogy a segítségemre legyen!" Az életünkben minden, jó és rossz egyaránt egy darab a mi személyes puzzle játékunkból. Minden, ami velünk történik egy leckét tartogat a számunkra.

2. “Azért vagyok itt, hogy a saját életem irányítójává váljak.” De mi is valójában az irányítás? Irányítani csak az képes, akinek nincsenek előítéletei, és nem bíráskodik mások felett. Aki a saját életét vezeti, az nem próbál másokat, vagy a környezetét kontrollálni, helyette inkább saját magát felügyeli. Emellett nagyon fontos, hogy ne csak gondolkodjunk, hanem tegyünk is a dolgokért (dolgainkért). Aki szívvel-lélekkel irányítja a saját életét, az nem mondja, hogy "Jaj, ez rossz így!", hanem inkább azt, hogy "Rendben, nézzük hogy tudom néhány gyakorlati eszközzel kedvezőbbé tenni ezt a helyzetet?"

3. Amikor megfogadjuk: "Naponta háromszor fogok meditálni, és heti négy órában jótékonysági munkát végzek majd.”, ennek ellenére nem teljesül be minden álmunk, zavarodottan azt kérdezzük: "Hogy lehet ez? Mindent megtettem, amit megfogadtam!" Nos, azért nem valósult meg minden, amire vágytunk, mert megpróbáltunk a sorssal üzletelni. De az Univerzum nem így működik! Az egyetlen “üzlet” az lehet, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Ha így teszünk, reggel úgy fogunk ébredni,nem csak azt látjuk, hogy milyen csodálatos a világ, hanem azt is, hogy mekkora csoda, hogy mindezt ezt láthatjuk egyáltalán.

4. Minden reggel meg kell hoznunk egy egyszerű döntést: “Ma kizárólag a magam kedvére fogok tenni, vagy feladom az önzést, és hozzájutok az áldásokhoz, amelyek várnak rám.” Mikor felkelünk, tudatosítanunk kell magunkban: az Élet nevű játékban minden áldott nap azon dolgozunk, hogy teljessé tegyük magunkat. A világ ugyan nem ért véget 2012 december 21-én, de talán új fejezetet nyitottunk. A Föld hatalmas pozitivitás és a hatalmas negativitás között billeg és mi - egytől egyig mindannyian - vagyunk azok, akik a saját személyes tetteinkkel és tudatosságunkkal eldöntjük, hogy a mérleg melyik irányba billen majd idén.

Ugye, milyen szimpla? És mégis olyan nehéz. Éppen ezért én idén januárban nem fogadtam meg semmit: egyszerűen nem akarok kiábrándulni. Túl sok időt fordítunk arra, hogy keservesen tartsuk magunkat fogadalmainkhoz, és hogy marcangoljuk önmagunkat, amikor letérünk a kijelölt ösvényről. Pedig mindezt az energiát arra is fordíthatnánk, hogy – hétfő vagy péntek, január vagy július – igazán odafigyeljünk saját magunkra. Ha pedig ezt nem tesszük meg, nem hogy a hétfőt, vagy 2013-at, de még önmagunkat sem fogjuk tudni megszeretni soha. Pedig megérdemeljük…

Csodás hetet mindenkinek!
www.steinerkristóf.com

krisihez új élet.jpg

Szüless újjá, most!

Tegnap izgalmas éjszakám volt: a Kedves(em) éjszakai ügyeletes volt a kórház gyermekosztályán, ilyenkor pedig általában vagy belevetem magam az éjszakába a barátokkal, vagy otthon maradok, gyertyát gyújtok, és egy kicsit elbeszélgetek magammal.

Nos, most ez utóbbi volt esedékes: az elmúlt hetekben egyre gyakrabban éreztem úgy, hogy a vállamon ólómsúlyként elterülő nehézségek felemésztenek: képtelen voltam aludni, de folyton fáradt voltam, és 12-16 órákat átugrottam evés nélkül, mert előző este annyira telekajáltam magam, hogy mozdulni sem bírtam. A személyes életképtelenségem alaposan rányomra a bélyeget a mindennapok hangulatára: lassan bizonytalanná váltam abban, hogy vannak – e igazi barátaim – hiszen ha lennének, nem érezném magam ilyen nyomorultul, és szerelmes vagyok –e egyáltalán, hiszen ha az volnék, nem lennék ilyen boldogtalan. A spirálon lefelé csúszva azon kaptam magam, hogy már semmit sem tartok be azok közül a „szabályok” közül, amelyekről pontosan tudtam már – annyi összeomlás és felépülés után-, hogy az életem alappillérei. Hanyagoltam a meditációt, a kutyák sétái napról napra rövidebbek lettek, a kis fűszerkert a konyhaablakban elkezdett kiszáradni, a szennyesláda gyakorlatilag ontotta magából a mosandó ruhákat, a testmozgás pedig kimerült abban, hogy néha
rászántam magam, hogy vegyek egy üveg bort a vacsorához – de még ezt se túl gyakran, mert a bolt három egész saroknyira van innen.

krisihez őzike.jpg

Aztán elérkeztem – pontosabban lezuhantam – a következő, még alacsonyabb szintre: látva, hogy az életem alig másfél hét alatt atomjaira hullott, és tükörbe nézni sincs kedvem, annyira elégedetlen vagyok önmagammal, körülnéztem, és kerestem egy bűnbakot. Mit egyet... minél több, annál jobb! Könnyedén meggyőztem magam, hogy a gondok abból fakadnak, hogy a párom heti kétszer éjszakai ügyeletes, minden reggel hatkor kelünk, amikor pedig hazaér, fáradt, és elalszik a kanapén. „Hogy mer elaludni a kanapén, amikor én 28 órája várok rá?” Egyszerű volt beépíteni a panaszáradatba azt is, hogy Tel Avivban mindenki sznob hipszter, ezért nincsenek is elmélyült barátságaim. (Ami egyébként nem igaz, de a „félelem és rettegés labirintus” mélyén már régen nem tudtam, mi igaz és mi nem. És nem is érdekelt.) Végül arról is sikerült meggyőznöm magam, hogy a lelki fejlődésnek semmi értelme, hiszen ha ennyi év kabbala tanulás után ilyen mélyre tudok kerülni, akkor mi értelme annyi energiát fektetni a pozitív gondolodásba, mások feltétel nélküli elfogadásába és a reakcióim kordában tartására. Tombolni, zokogni akartam, el akartam költözni, meg akartam halni, meg akartam semmisülni, és ha lett volna rajtam valahol egy „off” gomb, tuti megnyomtam volna.

Szerencsénkre nincs rajtunk efféle gomb... van viszont egy másik, amely sokkal hasznosabb – és erre találtam rá tegnap éjszaka. Mindannyiukon van egy képzeletbeli „re-start” gomb, amellyel minden újra kezdhetünk, magunk mögött hagyva az őrületet, zavarodottságot, félelmeket és bizonytalanságot – csak meg kell tanulnunk használni azt. Belefutottam ugyanis egy dokumentumfilmbe, amelynek a címe „A minden-teória”. A narrátor részletesen elmagyarázta, hogyan is történik meg az agyunkban a „forgalmi dugó”, amikor rápörgünk egy problémára: minél többet foglalkozunk valamivel, az agyunknak annál nagyobb része „áll rá” a problémára, míg végül egy komplett hitrendszert alkot, ellehetetlenítve az új, friss és pozitív gondolatok megszületését. Ezek a hitrendszerek azok, amelyek lehetetlenné teszik, hogy kilépjünk a saját szenvedésünkből – valahol, valamikor elkezdtünk egy kicsit szenvedni, majd egyre több apróság adódott hozzá a küszködéshez, míg végül lett egy rossz napunk, amiből pocsék hét lett, és így tovább. És mivel az agyunk arra van programozva, hogy segítsen minket a túlélésben, bármilyen őrültséget csinálunk is, előbb utóbb képesek leszünk egy ideologiát gyártani: miért is viselkedünk úgy, ahogy. A tinilány, aki megszökik otthonról, és végül az utcasarkon köt ki, az édesanyját vádolja az élete kisiklásáért. A férfi, aki kárt tesz magában, mert képtelen elfogadni saját homoszexualitását, a vallását és a neveltetését teszi felelőssé. A feleség, aki egy másik férfiról fantáziál, úgy érzi: ha a férje lovagiasabb, kedvesebb, figyelmesebb, szálkásabb, fiatalabb, akármilyenebb lenne, nem „kényszerülne rá” a titkos álmodozásra.

way 5.jpg

 

Mindig van kit hibáztatni. Mindig van lejjebb. Mindig újra elbotolhatunk, eleshetünk, és a földre kerülhetünk. Viszont mindig van lehetőségünk arra, hogy szétrombolva az agyunkat lefoglaló, vírusként terjedő hitrendszereket, megnyomjuk a „re-set” gombot. Mondd ki hangosan: „Nincs jelentőssége.” Ne érts félre, nem próbálom elbagatellizálni a gondjaidat, egyszerűen csak azt mondom: az önsajnálat, a harag, a bosszúvágy, a félelem, a gyűlölet, a sértődöttség, az irgység és a féltékenység még soha senkit nem vezetett sehová – hacsak nem egy még a korábbinál is fájdalmasabb élethelyzetbe. Ha pedig azt hiszed, hogy a múltad örökké követni fog, vagy hogy a jövőd előre megírt és nincs befolyásod rá. Jó ha tudod: a tudósok szerint annak köszönhetően, hogy a sejtjeink folyamatosan megújulnak, és az agyunk neuronjai folyamatosan új kapcsolatokat létesítenek, valójában minden másodpercben vadiúj emberek vagyunk. Te, aki ennek az írásnak az utolsó mondatait értelmezed, nem ugyanaz vagy, aki belekezdett a cikk olvasásába. Rombold le a gondolataidat, a lelkedet, a testedet börtönbe záró, rossz tapasztalatokon alapuló hitrendszereket - még ma. Ha nem megy elsőre, próbáld újra, újra, és újra. Mire a nap végére érsz, rájösz majd: a születés és a halál között kismillió apró születésen és halálon megyünk keresztül.

Üdvözöllek a Földön! Marha jó hely, szeretni fogod. Na, mihez kezdesz vadiúj életed első percével?