Legtöbbünk tapasztalt már olyan állapotot, ami olyan érzést keltett bennünk, mintha megrekedtünk volna, mintha nem létezne kiút. Úgy tűnik, hogy a világunk spirálisan egyre inkább beszűkül. Ennek következtében azt érezzük, hogy kicsik és korlátozottak vagyunk, behatárolt lehetőségekkel, s nem leljük a kijáratot. Kényszert érzünk arra, hogy megtaláljuk a választ, de csupán olyan ötletekre telik ki tőlünk, amelyek behatároltak és gyengék.

Ilyenkor hajlamosak vagyunk az eseményeket nagyobb kontroll alatt tartani, s általában úgy véljük, hogy többet kell tenni abban a kicsi és szűk lyukban, ahová beástuk magunkat.

Amikor így mennek a dolgok, akkor el kell engednünk az Egész Dolgot és a nulláról kell kezdenünk. Hallgass végig, létezik a nulla ereje!

Ez a végtelen lehetőségekhez való visszatérés.

Az első lépés az legyen, hogy a helyzet minden ellenőrzésére irányuló kísérlettel fel kell hagynunk. Bármennyire is kihívásra ingerlő, a minden feladásának döntéshozatala, még egy röpke pillanatra is, sokkal több mozgásteret adhat számunkra és több forráshoz juttat, mint képzelnénk.

Amikor átadjuk magunkat, fontos, hogy lehorgonyozzuk magunkat ebben az új térben, beismerve, hogy a nem tudás állapotában leledzünk. Fogadjuk el, hogy nem tudunk semmit arról, hogy mi fog történni ezután, s megbízunk abban, hogy egy láthatatlan erő gondunkat fogja viselni. Ez egy hatékony lépés arra, hogy az emberek általában lemondjanak a bizonytalanság érzéséről és felhagyjanak vele azért, hogy elég hosszú ideig tartózkodhassanak ebben a térben, hogy majd a hasznát learathassák.

Ez a tér, amit én a „végtelen lehetőségek terének” hívok, ott található, ahol minden dolog egyenértékű. Minden egyes forgatókönyv és lehetőség –elképzelhető és elképzelhetetlen – esélyes a megvalósulásra és megtestesülésre.

Engedd meg magadnak egy bizonyos időre, hogy belesüppedj ebbe a térbe. Amennyiben ellenállást érzel a testedben, figyeld meg, hogy az elméd az, ami ellen akar állni annak, hogy feladja. Ez csupán egy testi reakció ama gondolattal szemben, mely szerint ez nem biztonságos. Ez csupán egy gondolat. Hagyd a gondolatot jönni-menni. Hagyd, hogy az ellenállás hullámai áthömpölyögjenek rajtad, míg el nem ülnek. Maradj ebben a térben és terjedj ki ebben a térben.

Ha behódolsz annak a gondolatnak, hogy ez nem biztonságos és újból megpróbálod a külső körülményeket ellenőrizni, akkor vissza fogsz térni a korlátozott lehetőséggel teli behatárolt térhez. Lehet, hogy nem mutatkozik meg a tökéletes megoldás, az ideális végkimenetel ebben a (szűk) térben. Ezért olyan hatékony a végtelen lehetőségek terében való lét.

A mélyebb igazsággal való összekapcsolódás

Ugyanakkor válaszként egy ellenállást érezhetünk a testünkben. Ez az elménkből származik, amely éppen megváltoztathatatlannak címkézi fel a körülményt, ez szörnyű és valószínűleg szenvedünk is tőle. Más szavakkal, az elméd nem hiszi el, hogy nem képes megoldani ezt a problémát.

Ez egy olyan részünk, amely az elménktől elkülönült. Nem tudunk belépni ebbe a részbe, amikor az elménk nagyon elfoglalt. Ez az a rész, amely az elménken, az ítéleteinken, a címkézéseinken és a védekező mechanizmusainkon túl található. Ez az a rész, amelyről faggatózunk.

Miközben kifaggatjuk magunkat, a nyugalmunkat megőrizve, olyan érzésünk lehet, mintha „elhúzták volna a függönyt”, így ellenállásunk zsebein haladunk keresztül, mielőtt még egy mélyebb igazsághoz férhetnénk hozzá: ahol az Igazi Önmagunkkal kerülünk kapcsolatba. Ez a mi kiterjedtebb önmagunk; ez egy tehetségesebb, találékonyabb önmagunk, aki magasabb nézőpontból látja azt, amivel éppen foglalkozunk.

Engedjük meg magunknak, hogy összekapcsolódjunk az általunk szándékolt végkimenetel elérésének lehetőségét rejtő hitbéli képességünkkel. Hagyjuk, hogy a hitünk érzékelő képessége átáramolhasson az elménken, miközben ez megtölti elménket egy új lehetőség érzetével.

A végtelen források felé való kitárulkozás

Ezt követően kérdezzük meg magunktól, hogy „Hogyan tudjuk elérni/megvalósítani ezt! Ugyanakkor érdeklődjünk szelíden, kíváncsiskodón. Hagyjuk, hogy az elménk szabadon vágtázhasson felfedezetlen területek irányába, s ne cenzúrázzuk. Vessük ki a hálónkat a szabadba, a végtelen ismeretlenbe, ahol a nem mindennapi ötletek találhatók. Legyünk nyitottak minden ötletre, nem számít, mennyire gyakorlatiatlannak ítéljük azokat. Lehet, hogy ezen elképzelések egyike csupán egy lépcsőfok a tökéletes megoldás felé.

Olykor nem rögvest rajzolódik ki a megoldás. Lehet, hogy bizonyos időre van szüksége az elmédnek, hogy összekapcsolja a pontokat. Ebből következik, hogy minél több pont rajzolódik ki, még ha azok önmagukban haszontalanok is, annál gyorsabban jön létre az összekapcsolódás. Utána pedig már nemsokára a kijárat következik.

Forrás Száraz György, eredeti írás ITT,