Amikor az ember egy topmodellel találkozik, akkor előtte elgondolkodik, mit is vegyen fel. Aztán rájön, teljesen mindegy, mert egy modell mindig gyönyörű és mellette ugye.... És persze, emiatt kicsit feszeng is belül az újságíró, amikor elindul otthonról. Aztán a Budapest Airporton megláttam Maurisát, aki egész konkrétan fantasztikus, közvetlen, laza volt és ha valakitől, hát tőle csak tanulni lehet. Mindenféle feszengés nélkül.

Álltam már néhány modell mellett az életemben. A legfelemelőbb és egyben megsemmisítőbb Gisele Bundchen volt, aki annyira vékony volt, hogy a combja olyan vékony volt, mint az én csuklóm megközelítőleg. A magassága pedig... hát, talán a köldökéig értem. Ezért is csodálkoztam kicsit, amikor a Budapest Airporton megláttam Maurisa Selene Colemant, aki egyáltalán nem volt magas. És még más érdekességeket is megtudtam róla, amit most elmesélek nektek.

- Szia, hogy utaztál? Nem vagy fáradt? - kérdezem tőle a leszállás után.
- Remek volt az út, de picit fáradt vagyok, későn feküldtem le az este.
Viszont ide, Budapestre jönni a Fashion Weekre mindig óriási öröm és feltöltődés számomra. Imádom a várost és az egész atmoszféráját - mesélni a topmodell.
- Oké, akkor beszéljünk egy másik indulásról. Hogyan kezdtél modellkedni, hogy indult a karriered?
- Ó, hát én a többiekhez képest későn kezdtem, már idős voltam. 24 éves. Az anyukám ugyanis tini koromban azt mondta, legyen rendes szakmám, tanuljak.
Utólag nagyon hálás is vagyok neki ezért. Persze, akkor nem örültem ennek annyira, nehogy azt gondold. Kamaszként nem így fogja fel a dolgokat az ember.
- Ahogy olvastam az anyukád is egy erős nő.
- Igen, pici baba voltam még, néhány hónapos, amikor anyám eljött Trinidadból és Londonba költöztünk. Nagy bátorság volt ez a részéről. Elvált apukámtól és elindult nagyon más felé. Nem is tudom, hogy csinálta tulajdonképpen.

- Mi az eredeti foglalkozásod, mit dolgoztál a modell karriered előtt?
- Hotel menedzser voltam. Nagyon, de nagyon szerettem. Gyakorlatilag 24 éves koromra sikeres hotel menedzserré váltam. Ott álltam és úgy éreztem: oké, de akkor hol vagyok én az egész történetben, hol az én vágyam, álmom? És akkor most ez lesz velem egész életemben? És úgy döntöttem, belevágok a modellkedésbe. Pontosan tudtam, hogy "öreg" vagyok és ráadásul alacsony is.
Viszont átgondoltam. Ha 24 évesen tudok sikeres hotel menedzser lenni, akkor miért ne tudnék sikeres modellé is válni. Londonban az ügynökségeken persze mondták, hogy picit husibb vagyok, mint kéne. Igen, mert ugye van mellem is, Na jó, nem ilyen finoman fogalmaztak, lássuk be. De makacs voltam és kitartó. Castingról castingra jártam és nem adtam fel. Senkit nem akartam másolni, olyan akartam lenni, amilyen én vagyok. Egyedi. Tudtam, hogy a kifutón és a munkákon 110 százalékot kell nyújtanom és akkor rendben lesz.
- Azért a modellek világa sokszor kegyetlen tud lenni. Fel voltál erre készülve?
- Igen. De tudtam, hogy a fotósok lesznek az én segítőim. 5 másodpercem van, amikor megnyerhetem őket. És sikerült. Megállok és visszanézek. Használom a szememet. Tehát van 5 másodperc, amikor jó képeket tudnak készíteni rólam. És beleadom magamat teljesen abba a pici kis időbe. Ez nekik is jó és nekem is, Budapesten is így lesz ez a Fashion Weeken, majd meglátod!
- Képzeld, én anno benne voltam a Topmodell leszek című tévéműsor zsűrijében!
- Ó, igen?! Hű, ott nagyon fiatalok indulnak mindig. Én örülök, hogy nem kamaszként kerültem be ebbe az egészbe. Nehéz lehet feldolgozni egy szinte gyereknek még, ha az ügynökségen szólnak: kövér vagy, nem elég hosszú a lábad stb...
- Te nemcsak modellkedsz, hanem céged is van, tehát komoly üzletasszony is vagy.
- Oh, hát nem unatkozom! Mindenkinek azt mondom: nézd meg, mik az erősségeid és arra építsél. Így a koreográfián, modellkedésen és színészkedésen kívül tehetség menedzseléssel és rendezvényekkel is foglalkozom. Soha nem mondok nemet egy megkeresésre, mert mindig a feladatot látom meg benne és szeretem. Mondjuk az is egy kihívás lenne, hogy hogy adjuk el a te sárga sáladat! Szeretem az életemet és kész.
- A színészet nagyon más?
- Igen, azt hiszem. Modellként szabályok között élek, ha a kifutón vagyok.
Egyszer egy bemutató után mondta egy tervező, próbálkozzak meg a színészettel is, mert látta, ahogy fekete párduccá alakulok a színpadon. Az mondjuk, ahogy a Humansba bekerültem, fantasztikus volt. Nagyon, de nagyon sok lányt hívtak be a válogatásra. Mindenki tíz percet volt bent maximum. Én két dologra figyeltem. Az egyik az volt, hogy lenyugtassam magamat, kapcsoljam ki a félelmeimet. A másik, hogy tényleg beleéljem magam abba, hogy egy robot vagyok. És azt vettem észre, hogy a rendező csak lapozza, csak lapozza a forgatókönyvet és újabb és újabb feladatokat ad nekem. A legérdekesebb az volt, hogy mutassam meg, milyen, amikor egy robot szomorú. Mert ugye egy robot szeme nem könnyezik... aztán egyszer csak azt vettem észre, már egy órája vagyok bent. És megkaptam a szerepet. Mindenki mást elküldtek.
- Ez nem semmi, fantasztikus vagy! Anyukád büszke volt?
- Ez volt az a pont az életemben, amikor én is úgy éreztem: jó döntést hoztam azzal,hogy  24 évesen és követtem a szívemet.
A busz oldalán szerepeltem, az újságokban képeken, óriásplakátokon. Volt, hogy a férjem azért vett jegyet a moziba, hogy megnézze a hirdetéseket, amiken ott vagyok. És aztán Amerikába is kikerült a sorozat, ez már csak hab volt a tortán.
- Sokadszor jársz már Budapesten.
- Ez a város valami olyan érzést ad mindig nekem, amit Londonban nem élek meg, nem kapok meg. Persze, hogy a fővárosotok gyönyörű, de közben olyan romantikus is valahogy. Emlékszem, amikor először sétáltam át a Dunán, szinte odáig voltam, hogy jé, ez zöld, mint a tenger. A Temze ugye szürke... Imádom a Halászbástyát, a Parlament szépségét és a magyar emberek kedvességét. Itt a modellek nem harcolnak, hanem azt mondják: te ilyen elismert vagy, ennyi bemutatón léptél fel, taníts engem kérlek. Valami romantika és szenvedély van itt mindenben.
- Maurisa. Sugárzol, mosolyogsz, csodás karriered van. Mi a titkod?
- Mi a titkom? Jó kérdés. Vigyázok magamra. Nem dohányzom, nem iszom és szépségmaszkokat használok. Egyébként meg szeretek élni és utazni. Így most újra itt vagyok Budapesten, ahol jól érezem magamat!

Az interjú létrejöttét a Budapest Airport támogatta, mottó: divat és utazás kéz a kézben jár...