"...Elkezdtem aztán szeretni magát az életet is, pedig gyűlölhettem is volna. Nem tettem! Elkezdem még jobban szeretni Istent, pedig ellene is fordulhattam volna és okolhattam is volna őt. Nem tettem! Elkezdtem szeretettel nézni a körülettem nyüzsgő gyerekekre, pedig megtehettem volna, hogy tudomást se veszek róluk. Nem tettem! Elkezdtem szeretettel ránézni családokra, pedig nézhettem volna rájuk irigykedve és gyűlölettel is. Nem tettem! Nem akartam mást érezni, csak szeretetet, mert tudtam, hogy a szeretet az egyetlen, ami meggyógyít minden lelket és begyógyít minden sebet. Jól éreztem. Vallom, és saját magamon tapasztalom, hogy a szeretettől szinte regenerálódnak a sejtek, a szerveid jobban működnek és egészségesek lesznek, jót tesz a bőrödnek, elixír a lelkednek, egyfajta ragyogást ad a szemeidnek és lendületet az életednek.
Hit és szeretet. Én ebben hiszek. Meg benned, hogy te is képes vagy mindenre, de legfőképpen a szeretetre, hiszen „elvileg” élni és szeretni jöttünk a földre."
