Biztos érdekes dolog lehet úgy élni, hogy az ember "normális", de mi ezt nem ismerjük. Iszonyatosan inspiráló olyan emberekkel körül vennie magát az embernek, akikben van egy kis "másság". Humor, kreativitás, ügyesség, másként gondolkodás... Bármi ilyesmi. Minap meglátogattuk a Bábel nevű éttermet, ahol az őszi étlapot volt szerencsénk tesztelni. Egyszerűen csodálatos, hogy az alap inspirációt az őszi avar jelentette a séfeknek. Így volt olyan ételben részünk, ami fatuskóra emlékeztetett bennünket, jött ki fokhagyma fagylalt is tányéron elénk és még rozsdát is szolgáltak fel nekünk, alatt vargánya fagyival. Ez utóbbi az isteninél is istenibb volt, azt kell mondjuk. A Babel maga a csoda. Olyan "agyament" konyhászok gyülekezőhelye, akik ehető műalkotásokat tesznek a tányérra. Itt ne azt várd, hogy a rántott hús lelógjon a tányérról, hanem vegyél részt egy igazán izgalmas képzőművészeti-ízlelőbimbós utazásban. Persze elmondhatnánk, hogy Lewis Hamilton is itt vacsorázott. És azt is, hogy 30 kg szénát tettek a nyitás óta a vendégek asztalára, mert ilyen 'alapanyagokat" is használnak. Mindent, ami szép, művészi és ehet. Köszi Hubert, hogy ezt a fajta csodát Budapesten is megízlelhetjük már! Imádjuk, hogy ott senki "nem normális" és ez igen jól ehető...

Ps: köszönet a séfeknek is, Langer Gábornak és Veres Istvánnak! A bélszín tatár sütőtökkel és tormával mindenképpen életünk nagy kulináris élményei közé fog tartozni ezután. (Felső kép, a bronzos barna szín a tetején egy roppanós vajas tészta, borjú hússal színezve. Amazing - mondanánk amerikaiul)