Hurrá, mindjárt olimpia! Alig várjuk, hogy ismét szurkolhassunk a magyar színekben versenyző sportolóinkért. Apropó, magyar színek, kicsit körülnéztünk, miben is vonultunk be négy évenként az olimpiai nyitóünnepségekre. Volt néhány egészen kínos mellélövés is….
Barcelona 1992.
Igen, huszonnégy évvel ezelőtt a katalán városban úszott óriásit Egérke, azaz Egerszegi Krisztina. Akkoriban a fáradt rózsaszín volt a mi színünk, természetesen óriási válltömésekkel, és vidéki vállalkozó stílusú nyakkendőkkel.
Atlanta 1996.
Négy évvel később már a zöld és a kékes lila színek domináltak a magyar csapat formaruháján. Ezen az olimpián 7 aranyérmet nyertünk, de a stylistok díját valószínűleg nem mi kaptuk volna.
Sidney 2000.
Az új évezred jelentős változást hozott a magyar formaruhák történetében, erőteljes nemzeti jelleg jelent meg a viseletben, és egységében is a nemzeti színek határozták az öltözet alaphangulatát, formában pedig a hagyományos vonalakhoz nyúltak a tervezők.
Athén 2004.
Eltelt újabb négy év, és a magyar színek helyett a rendező ország, Görögország színeiben vonult a magyar csapat, azért a lányok kendőin finoman megjelent a magyar trikolór! A ruhákat nézve, pont semmilyen lenne, ha a férfiak égkék zakójához nem adtak volna egy sötétkék-piros csíkos nyakkendőt. De adtak és nem tudjuk miért.
Peking 2008.
Hogy szalad az idő! A kínai olimpián viselt magyar formaruha olyan, mintha egy falkányi félresikerült piros pöttyös dalmata szabadult volna be az olimpikonok közé. Ez a ruha olyan, ami önmagában határozottan jól fest élénk-piros, pipacsos mintájával, de tömegben, messziről nézve finoman szólva is röhejes! Annak idején a Guardian a mi ruhánkat választotta a leggusztustalanabb formaruhának. (A 101 kiskutya jutott eszünkbe...D)
London 2012.
A legutóbbi olimpia magyar viseletét sajnos nem nagyon szerettük, kicsit bumfordi, erőltetett, magyaros elemekkel dúsított ruha lett.
Rio 2016.
A magyar csapat ruháit most is magyar tervezők alkották, a USE Unused ruháiban az elegancia, a magyar színek és a visszafogottság jelenik meg. Nekünk bejön!