Az intenzív pillanatok ritkák. Nem baj. Ha vannak, azt jelenti, hogy él a kapcsolat! Sok évtizedes tapasztalatom, hogy a jó kapcsolatot összeköti valami aranyfonál. Jönnek a hétköznapok, a veszekedések, a gondok, a szürke, sőt kimerítő, nyomasztó időszakok. Jöhet olyan is, hogy sokáig nem is látjuk egymást. 

De amíg az aranyfonál él, a kapcsolat is él. 

Mondják a lelket a testtel is egy ilyen „életfonál" köti össze. A halál az, amikor elszakad. Ilyen fonál köt össze bennünket is – ha van. Akkor visszatalálunk egymáshoz. És amikor ez tudatosul bennünk: az a ritka, intenzív pillanat. Nem baj, ha ritka! Állandóan ki sem lehetne bírni. De ha csak egy gyufaszál villan a sötétben: máris világos van. Ezeknek a pillanatoknak nincs nevük. 

Annak a felismerése, hogy sorsunk van egymással. A Jóskönyv úgy mondja: „egy csónakban evezünk". Ez még a legjobb házasságban is ritkán tudatosuló élmény. Ilyenkor az ember elsírná magát, olyan csoda.