Személyi edzőként, táplálkozási tanácsadóként néha megkeresnek furának tűnő kérdésekkel is. Nemrégiben egy anyuka, akit jól ismertem, hívott fel, hogy segítsek neki. A fia ugyanis nagyon vékony, gátlásos gyerek. Ő pedig félti őt. Gondoltam, mi sem egyszerűbb, jöjjön le a srác, ismerkedni kezdünk, aztán szép lassan magára talál majd a sport által. Ám aztán kiderült, a fiú már attól is fél, nehogy meglássa valaki, hogy ő edzeni megy...

Meglátásom szerint nagyon sok olyan fiatal szorítja be magát a négy fal közé, és hanyagolja a sportot, a társasági életet csupán csak azért, mert azt gondolja, hogy nem elég trendi, nem elég formás, vagy éppen túl sovány, túl duci….stb.

El sem tudom mondani, hogy mai ’’módi ’’ mennyire torz tükröt tart a fiatalok elé….és persze, az is igaz, hogy minden korszaknak meg van a maga divatja, a maga forradalma, amit nem is vitatok…csak ebben az esetben egy túlzott, természetellenes külcsínt követel meg szinte mindenkitől. Sokan azt mondják, hogy attól annyira csodálatos a világ, hogy semmi sem egyforma. Hát nézzünk egy kicsit körül, és nyissuk ki a szemünket. Hány olyan fiatal van, akinek kiforrott egyénisége van? Akik nem azzal vannak elfoglalva hogy megfeleljenek a trendi testeknek, a trendi ruhákkal, és kiegészítőkkel?? Hol van itt az igazi emberi érték? Hány olyan fiatal küzd az ebből fakadó megfelelési kényszerrel?

Elnézem az edzőtermekben lézengő 14-15 éves fiúkat, akik abban a hitben vannak, hogy néhány hónap alatt erősek és izmosak, és ez által férfiasak lesznek….és küzdenek a súlyokkal, majd megszakadnak alattuk. Azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák ezt az egészet..csak megnéznek egy videót, ahol izmos emberek mutatnak be gyakorlatot, és azt hiszik, hogy akkor már azt ők is meg tudják csinálni. Bele sem gondolnak abba, hogy belerokkanhatnak a tudatlanságukba, sőt….még magukkal rántják a barátaikat is , mert hiszen vak vezet világtalant….ez a tapasztalat. Egy ilyen edzés alkalmával nem csak húzódásokat, meg izomszakadásokat lehet beszerezni. A nem megfelelő súlyok emelgetése komoly problémákat hozhat felszínre. Ilyenek például a gerincsérv, a heresérv, az aranyér, szívproblémák, látászavarok, és még sorolhatnám.

Természetesen minden sportnak meg van a maga élettani előnye és hátránya, ezt nem vitatom. De a veszélyeket igenis meg kell látni, és hosszútávon kell gondolkodni. Egy olyan kinccsel játszunk, amire egész életünkben szükségünk van: a testünkkel! Ha odafigyelünk, és megfelelően karban tartjuk, akkor nagyon sokáig szolgálni fog minket, viszont ha nem törődünk vele, ha elhanyagoljuk, akkor nem lesz képes ellenállni a betegségekkel szemben, képtelen lesz tökéletesen regenerálódni, ésmég sérülékenyebbek leszünk.

A megoldás, egy jól képzett személyi edző, aki nem csak egy fizető vendéget lát az ember gyerekében, hanem főként az egészség megőrzését tartja szem előtt… Attól nem lesz kevesebb, vagy rosszabb szakember, ha nem ’’ növeszt ’’ rögtön 10 kg izmot egy fejlődésben lévő csontrendszerre… Jómagam sokat dolgozom kisebb-nagyobb gyerekekkel….a tenisz utánpótlástól kezdve, a testtartásjavításra szoruló kamaszokon át a kórosan sovány, illetve túlsúlyos fiatalokig. És mindegyikőjükben ugyanaz a közö:.a szorongás. Az élsportoló szorong, hogy vajon megfelelő lesz-e a teljesítménye a versenyeken, az utóbbi három említett típus pedig attól retteg, hogy társaik nem fogadják be őket, hogy majdan nem fognak párt találni maguknak, és még sorolhatnám.

Vannak olyan gyermekek, akik azért nem indulnak el az edzőterem felé, mert attól félnek, hogy majd mindenki őket fogja nézni, vagy hogy összefut egy ismerőssel és az mit fog szólni. Ezért gyakran házhoz is megyek, hogy legalább az elején kicsit összeszokjunk…aztán szépen lassan elindulhatunk majd együtt az edzőterembe, aholegy idő után kialakul a gátlásos kamaszban a mozgás szeretete, ismerősöket, barátokat szerez, és már akkor is lemerészkedik, ha ne adj isten én néhány napot szabadságon vagyok.

Ezt úgy hívják, hogy ÖNBIZALOM.

Ezért érdemes csinálni az én munkámat, ami inkább hivatás. Hisz a szemem előtt nyílnak meg a világ felé a korábban a fal mellett osonó emberkék és magabiztosan állják meg a helyüket a mindennapi kihívásokban. Igaz, lassabb folyamat, mint mindenféle kiegészítőkkel tömni, és hajszolni őket, de hosszú távon ez az, ami maradandó. Mert a jól felépített önbizalom nem vész el, nem omlik kártyavárként össze, mint a precízen, gondos munkával felépített izomzat sem.

Én ebben hiszek.

Sólyom Enikő edző, testszobrász (Enikő facebook oldalát ITT találjátok)