Számomra az életben a méltóság a legfontosabb. A legfontosabb pillanat, amikor az ember megérzi, hogy van gerince, s az mire való. Ha pofont kapok az élettől, én mindig a szülésre gondolok. A szülés iszonyúan fáj, mégis tudom, hogy át kell rajta esni, mert világra kell hozni a kisbabámat. Nincs mese, nem adhatom fel félúton, nem mondhatom, hogy köszönöm, én itt kiszállok, csináljátok nélkülem. Hiszen én vagyok az az erő, akinek segítenie kell világra hozni a gyerekemet, akit nem hagyhatok magára. És ugyanazt érzem az életemmel kapcsolatban is, hogy nem hagyhatom magára, mert felelős vagyok érte.
Pokorny Lia (Nők lapja)