Egyetlen pillanat volt az egész.

Hirtelen megláttalak. 

Pedig már előtte is láttalak. 

Benne voltál minden nézésemben, mozdulatomban, tánclépésemben.

Ott voltál minden reménnyel teli reggelemben, kilöttyintett kávémban és korábbi szakításomban.

Tudtam, hogy vagy. 

Nem vártam rád, de tudtam, hogy leszel.

Hogy jönni fogsz és mindent felborítasz.

És mire én egész lettem, te is megérkeztél.

Nem fehér lovon jöttél és nem is piros trolival.

Nem volt rózsa a kezedben és nem is írtad magadra: Igazi. 

De egyszerűen tudtam, hogy te vagy.

És ehhez szavak sem kellettek. 

A kettőnk külön egészéből pedig egy egység született. 

Egy pár lettünk. 

És most már bármerre is megyünk, ketten megyünk.

Mi lettünk az életünk.