Ahhoz, hogy felnőj a sorsodhoz, nagy bátorságra és félelemnélküliségre van szükséged. A félelemnélküliség a legvallásosabb minőség.
Azok az emberek, akik tele vannak félelemmel, képtelenek túllépni az ismerten. Az ismert egyfajta kényelmet, ismerősséget, biztonságot nyújt azért, mert ismert. Tökéletesen tisztában vagy vele. Tudod, hogyan kezeld a helyzetet. Szinte aludhatsz tovább, mégis elboldogulsz vele – szükségtelen ébren lenned; ez az ismert kényelme.
Abban a pillanatban, hogy átléped az ismert határát, feltámad a félelem, mert mostantól tudatlan leszel, nem fogod tudni, mit tegyél, és mit ne tegyél. Nem leszel olyan biztos magadban, hibázhatsz; eltévedhetsz. Ez a félelem láncolja az embereket az ismerthez, és amint egyszer valaki az ismerthez van láncolva, attól kezdve halott.
Az életet csak veszélyesen lehet élni, nincs más mód a megélésére. Csupán a veszélyen keresztül fejlődik, válik éretté az élet. Kalandornak kell lenned, mindig készen arra, hogy kockára tedd az ismertet az ismeretlenért. Ez a kereső lét lényege. De ha egyszer megízlelted a szabadság és a félelemnélküliség örömét, sosem fogod megbánni, mert megismered, mit jelent az optimumon élni az életet. Megtudod, mit jelent mindkét végén egyszerre égetni az élet gyertyáját. És annak az intenzitásnak már egyetlen pillanata is nagyobb boldogság, mint a középszerű élet egy egész örökkévalósága.
Osho
