Nesze!szer

Egy özvegyen maradt francia férfi levele felesége gyilkosához

"Nem gyűlöllek"

2015. november 17.

 

 

peace_for_paris.jpg

 

Nem tudjuk  és nem is akarjuk érezni, mit is élhet át az, akinek egy hozzátartozója november 13-án éjjel nem jött haza Párizsból, a bizonyos koncertről. Nem akarjuk közel engedni magunkhoz az érzést, csak azt tudjuk, végtelenül nehéz lehet azoknak az anyáknak, akik már nem tudnak összeveszni azon a gyermekükkel, hogy miért nem adnak nekik puszit elváláskor. És nem tudjuk azt sem, milyen lehet a férjnek, aki fiatal feleségét várja már haza egy életen át.

Látjuk a közösségi oldalakon a részvétet, sokszor a gyűlöletet és azt, hogy sokan sokfélére kihasználják a terror okozta tragédiát. Antoine Leiris gyermekének édesanyját veszítette el múlt pénteken. Ő otthon maradt 17 hónapos kisfiukkal, amíg az asszony kicsit szórakozni ment.

A férfi levelének minden sora tanít. Tanít arra, hogy nem, nem adja meg a gyűlölet energiáját annak, aki kioltotta szerelme életét. 

 

antoine_twitter.png

 

 

"Nem adom meg neked a gyűlöletem ajándékát" -írja Leiris. "Azt akarod, hogy féljek, hogy bizalmatlanul tekintsek polgártársaimra, hogy feláldozzam a szabadságot a biztonságért." - írja a férj, hogy megmutassa a gyilkosnak, nem győzhet. A pusztító gyász minden egyes nap vele lesz, de a gyűlöletet nem adja meg neki. Így folytatja a twitteren közzétett levelét, melyet a facebookon is megismételt és több, mint 70 ezren osztottak meg eddig. . 

"Láttam őt ma reggel, végre, megannyi várakozással töltött éjjel és nappal után. Ugyanolyan gyönyörű volt, mint mikor péntek este elment, olyan gyönyörű, mikor őrülten szerelmes lettem belé több mint 12 évvel ezelőtt. Persze elpusztít a gyász, megadom neked (a gyilkosnak) ezt az apró győzelmet, de ez csak rövid gyász lesz. Tudom, hogy Ő minden egyes nap velünk lesz és megtaláljuk újra egymást a szabad lelkek paradicsomában, ahova te soha nem juthatsz be.

Ketten vagyunk, a fiam és én, de erősebbek vagyunk a világ összes hadseregénél. Minden esetre, nincs több időm, amit rád pazarolhatnék, vissza kell mennem Melvilhez, aki épp a délutáni szunyókálásból ébred. Ő még csak 17 hónapos, úgy eszi meg a falatokat, mint bármely nap, és utána úgy fogunk játszani, mint minden nap, élete minden egyes napján ez a kisfiú dühíteni fog titeket a boldogságával és a szabadságával. Mert az ő gyűlöletét sem kaphatod meg soha."

 

 

antoine_leiris.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr828085354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása