Az okosok tudják: nem tudunk semmit
Mostanság általános vélekedés, hogy "ha a migránsok ilyen ütemben érkeznek, Európa muzulmán földrész lesz", vagy épp "ha a globális felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, egy évszázadon belül kihal az emberiség", esetleg "ha ilyen kevés újszülött érkezik a fejlett országokban, hamarosan megszűnik a nyugati civilizáció", és így tovább. És bár természetesen fontos odafigyelni a tendenciákra, ilyenkor mindig eszembe jut, amit a papám szokott mesélni: pár száz éve kiszámolták az okosok, hogy ha London utcáin ilyen nagy mennyiségű lovaskocsi halad át, évtizedek kérdése, és eltakaríthatatlan mennyiségű paci ürülék áll majd hegyekben a brit fővárosban. Amire ezonban senki sem volt felkészülve: csak idő kérdése volt, és megérkeztek az autó mobilok, amelyek leváltották a szekereket. Erre mondják azt, hogy "vaklárma" volt.
Miközben mindenféle racionálisnak hitt számításokat végzünk a fejünkben, érdemes eszünkbe juttatni: a mi generációnk már annyi féle változást és átalakulást ismerhetett meg az emberiség történelméből, hogy pontosan tudhatjuk - a kalkulációink az aktuális pillanatra igazak csupán. Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója írja: "Sok ember tesz fel manapság a kérdést: miért van ma annyi természeti katasztrófa, mint soha korábban? Miért kell, hogy genetikailag módosítottak legyenek ételeink? Hogy lehet az, hogy palackból kell a vizet innunk, s nem természetes forrásokból?" A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy mindezek egyik oka az, hogy Természetanya épp visszaadja nekünk azt, amit mi magunk raktunk bele környezetünkbe. Az emberiség mohósága, az anyagi gyarapodásra irányuló, együgyű késztetésünk miatt tönkretettük a Föld vizeit és légkörét. Beszennyeztük olajjal és szeméttel az óceánokat, és lyukakat csináltunk a Föld ózonpajzsába, megváltoztatva a hőmérsékletet és az állatvilágot. Mindenben, ami ebben az univerzumban létezik, benne rejlik a polaritás - és ennek része a természet is. Amikor tehát arról panaszkodunk, hogy a háborúk és ellenségeskedés megsemmisíti majd a bolygónkat, észben kell tartanunk: ha valójában egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amit Végső Megváltásnak nevezünk -amikor a spirituális Fény teljessége meg fog jelenni ebben a világban-, akkor ezzel együtt egy olyan időhöz is közelítünk, mely a totális negativitás, sötétség és katasztrófák ideje.
Sok spirituális ösvény egyetért abban, hogy mi vagyunk "a tudatosság generációja" - 2012 decemberében beléptünk a Vízöntő korába, amelyről a Hair musical híres dala is szól: a béke hajnala felragyog. Egyre többen vagyunk, akik tudjuk: azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk értékelni egymást, hogy összetartozzunk emberi méltóságunkban és az egész emberiség iránt érzett tiszteletünkben - s hogy ezáltal létrehozzunk egy olyan globális spiritualitást, amely jóvá teheti azt a kaotikus világot, amelyben élünk. Ez az "ébredezés" folyamatosan zajlik: a spirituálisabb emberek úgy érzik, az Univerzum különféle üzeneteken keresztül folyamatosan beszél hozzánk, a racionálisabbak számára pedig a köröttünk lévő emberek lehetnek a hírvivő, csatornák. És persze még mindig vannak olyanok, akik - ahogy Karen Berg mondja - szemellenzővel közlekednek: nem látnak, nem hallanak. A mi feladatunk az, hogy ne mérgesen, türelmetlenül, és végképp ne gyűlölettel gondoljunk azokra, akik még nem nyitottak és készek arra, hogy megértsék: mind együtt vagyunk ebben a hatalmas hajóban, és közös érdekünk, hogy ne süllyedjen el. Amint ártunk valakinek, lukat fúrunk a csónak alján, és mindannyian lapátolhatjuk a beömlő vizet, mielőtt a tenger fenekén találjuk magunkat.
Soha nem szabad tehát elfelednünk, hogy az elménk egy apró, egyszerű kis porszem a köröttünk lévő hatalmas Univerzumhoz képest. Tanárunk, Karen szavaival: "Amikor azt számolgatjuk és azon gondolkodunk, hogyan fog bekövetkezni a vég, amikor logikánk segítségével, korlátozott elménkkel hozunk döntést azzal kapcsolatban, hogyan végződik majd a nagy színjáték, egyet tudnunk kell: halvány lila gőzünk sincs. Abban a pillanatban, ahogy azt mondjuk és gondoljuk, milyen okosak is vagyunk, rögtön bajba is kerülünk. A Fénnyel való összehasonlításban olyanok vagyunk, mint egy gyertya a nap fényében."
Ha képesek vagyunk mindezt észben tartani, nyitottabbak tudunk maradni a végtelen lehetőségek összességére, melyek mindannyiunk számára elérhetőek. Legyen ez teljes apokalipszis, vagy éppen végtelen, zavartalan, globális béke a Földön.
Fényes hetet!
facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag
