Minden nap egy próbatétel
Gyakran nehéz elfogadnunk a tényt, hogy alapvetően senki nem ugorhatja meg helyettünk a ránk váró kihívásokat. Bár gyakran panaszkodunk, amiért a társunk, barátunk, szüleink nem segítenek kimászni a kátyúból, valójában ilyenkor nem rájuk, sokkal inkább önmagunkra haragszunk. Hiszen mások bár szerethetnek bennünket, segíthetnek nekünk, támogathatnak, ott lehetnek mellettünk, de - ahogy Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója mondja - nem kérhetünk meg valakit, hogy teniszezzen helyettünk, odaadva neki az ütőt, s így szólva: "Üsd el helyettem a labdát!"
A Kabbala Központban azt tanuljuk: ha nem elég gyakran ismerjük fel a kihívásainkban rejlő próbákat, a hibáztatás csapdájába esünk. Rabbi Akiva a világ egyik legnagyobb kabbalistája volt - az ő idejében a római katonák épp úgy irtották mindazt ami "más", mint ők, mint manapság az ISIS terroristái. Amikor a rómaiak letartóztatták, s kínozni kezdték, az egyik tanítványa odalépett hozzá, s így szólt: "Te olyan nagyszerű és hatalmas vagy! Hogyan engedheti meg Isten, hogy ez történjen veled?" Erre a kabblista így felelt: " Egész életemben arra a lehetőségre vártam, hogy bebizonyítsam, megbízom a Fény erejében. Most végre eljött a lehetőség." Rabbi Akiva megértette, hogy ez a nagy nehézség a bizonyosságának próbatétele volt. Szerencsére a legtöbbünknek nem kell ilyen nehézségeket kelljen kiállnunk.
Azon viszont érdemes elmerengenünk, milyen gyakran tartjuk meg és használjuk spirituális tudatosságunkat mindennapi életünk során. "Nem szabad elfelednünk, hogy kihívásaink jelentik azokat az egyedi lehetőségeket, melyek által az egyik spirituális szintről a másikra juthatunk. S mivel a Fény és a sötétség egymással párhuzamban és azonos mértékben van jelen, minél nagyobb a sötétség, melyen felül kell kerekedni, annál nagyobb a Fény is, melyet felfedünk ezáltal. Felelősséget kell vállalnunk az élet által felajánlott egyetlen valódi választásért: növekedés vagy annak hiánya. Ezen döntés által fejlődhetünk és léphetünk előre, s fedhetünk fel egyre többet és többet a bennünk rejlő lehetőségekből." - véli Karen Berg.
Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy senki sem tudja, hány napja van ezen a földön. Ki áll közelebb a halálhoz: a kislány, akit az utcán sétálva elüt az autó vagy a rákkal küzdő 80 éves idős férfi? Nem tudjuk. Tanárainktól azt tanuljuk, hogy jó észben tartani: születésünk pillanatától kezdve véges a létünk, a kérdés tehát az, hogyan töltjük ki és mire használjuk az időt születésünk és halálunk perce között. Ezen a héten gyakran kérdezgesd magad: tudatosan gondolkodom és cselekszem? Ha ez a mai nap volna az egész életem, büszke és boldog lennék, amiért úgy éltem végig, ahogyan megtettem? Karen szerint a lényeg, hogy annak tudatában éljünk, hogy minden egyes nap az élet nagy próbatétele.
Fényes hetet!
facebook.com/KabbalaKozpontMagyarorszag
