Nesze!szer

Érted dolgozik a világ, avagy vezessenek a hétköznapok csodái

2015. október 05.

 

vilag_erted.jpg

 

Azt gondolná minden olvasó, hogy aki motivációs, életmód, avagy lelki témában közöl írásokat, szereti megosztani tapasztalatait, beengedni az embereket lelki világának folyamataiba, az mindig inspirált és motivált. Mindig tud miről írni, kifogyhatatlanok a belső energiái, nem küszködik „lelki alultápláltsággal”. Most el kell, hogy áruljak egy „kulisszatitkot”: sajnos, ez közel sincs így. Miután írásainkat leggyakrabban a bennünket ért hatások vezérlik, a hétköznapok történései irányítják, fontos, hogy minden pillanatban meglássuk, hogy képesek legyünk meglátni az értékelni valót, az egy szikrányi reményt, boldogságmorzsát, hogy aztán azt rögvest tovább adhassuk másoknak. Van azonban úgy, hogy ez nem megy olyan könnyedén. Jönnek bizony a borús felhők, dörögnek a villámok, háborgunk, hogy miért ilyen nehéz nekünk is!, miért toporgunk egy helyben és miért nem ugrunk át az akadályokon egy szempillantásra.

Mindenkinek szüksége van olykor-olykor egy kis megerősítésre, hogy jó úton jár, belső motivációját megerősítendő események történjenek, érkezzen egy jel bárhonnan, egyszóval: kapjon némi visszajelzést arról, hogy jó abban, amit csinál és előbb-vagy utóbb, de közelebb kerüljön a céljához. Kanyargós úton is érkezhet el oda, de egy a lényeg, áthágva minden akadályt ott legyen a célegyenesben. A minap, egy reggelen történt az az eset, amiről szeretnék most említést tenni. Egy itthon is jól ismert és olvasott magazin angliai példányát lapozgattam munkába menet. Nyűgös voltam, mérges, frusztrált, a miérteken rágódtam. Tele volt a fejem. Ekkor megakadt a szemem a főszerkesztő levelén. „Álom munka? Az bizony egy utazás..” Még a legrosszabb munka is adhat neked nagyszerű tapasztalatokat – állt a cikkben. Gondoltam ez is csak egy lehet a felszínes, egy tucat cikkekből és különben is: mi újat tud mondani egy "főszerk"? Hiszen, ha egy magazint főszerkeszt, könnyen beszél. Mi problémája lehetett az életben? – hoztam is az ítéletet meggondolatlanul. De azért nekiálltam elolvasni. A cikk végére érve kellemesen, sőt, iszonyatosan pozitívan csalódtam. Azokról az állomásokról tett említést, amiket addig kellett átlépnie, míg el nem érte a magazin főszerkesztői pozícióját, így már egy velem, bárkivel egy szinten lévő ember benyomását keltve.

Egy lista volt azokról a munkahelyekről, ahonnan, mint egy létraszerűen tovább és tovább lépett, minden állomáshoz társítva, hogy mit is köszönhet az adott helynek. Volt, hogy megnevezte, volt, hogy tisztelettudóan inkább csak utalt egykori munkahelyére. Hálalista volt, pedig valójában nem túl hálás dolgok szerepeltek a leírásban. A legmeglepőbb az volt, hogy lentről indult és a teljesen hétköznapi munkákon át szépen lassan küzdötte át magát oda, ahol jelenleg tart. Még közösnek nevezhető munkatapasztalatok is szerepeltek a felsorolásban, szóval abszolút teljes volt az örömöm. Mire eltelt a megközelítőleg 40-50 perces utazás, átverekedtem magam a tömegen és átvettem a munkaruhám, már fülig ért a szám és aznapra letörölhetetlen volt a mosolyom. Újra elhittem, hogy bármire képes vagyok, amit csak a fejembe veszek. Hogy érdemes vagyok mindarra a jóra, ami most még csak a képzeletem szüleménye. Hiszen minden csak nézőpont kérdése és minden negatív tapasztalatot is fordíthatunk úgy a javunkra, hogy életünk legnagyobb csodáját adja nekünk. Mindig minden értünk van és dolgozik odakint és csupán a nagy folyamat része. Azért, hogy végül elérjük boldogságunk legfőbb forrását és csak győzzünk kiteljesedni benne. Nekünk csak élveznünk kell minden egyes állomást. Problémástól, mindenestől.

Nesze!Bogi

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr697892782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása