Lelki fröccs, szellemi táplálék
Nyakukon az Everness fesztivál – június 24-én délelőtt Balatonakarattyán, csodás környezetben, még csodásabb emberekkel körülvéve beszélgethetek majd egy szívemnek nagyon kedves témáról. És bár tudom, megosztó dologról van szó, szívből remélem, hogy sokan velem tartanak erre az izgalmas és ízletes utazásra, amelyből most adok egy kis kóstolót…
Bevallom, régen nagyon szerettem a húst. Nem tartozom azon vegánok közé, akik elmondásuk alapján már kiskorukban sem szerették a húst. Imádtam a dupla sajtos Mac Royalt, Argentínában fél kiló steakeket tüntettem el, de éreztem, hogy ezt a dolgot előbb-utóbb rendbe kell raknom. Furcsa érzés volt az is, amikor az éttermekben húst ettem és a kutyám ott ült az ölemben, akkor szembeötlő volt a hasonlóság a tányéromon lévő csirke és a kutyusom közt. Ezek miatt régóta fontolgattam, hogy vegán leszek, mert már régóta éreztem, hogy a húsevés nem frankó dolog. Ezt az egyik nap felvetettem a páromnak, aki előadta, hogy ő is három napja pont a váltáson gondolkodik. Maga az átállás egyébként közel hat éve, egyik napról a másikra történt meg. Egyrészt érzelmi indíttatásból történt, másrászt pedig egyre nehezebb volt a homokba dugnom a fejemet - régebben nem is tudtam, hogy a húsevés például mennyire nem fér össze a környezetvédelemmel, ám ahogy egyre több video és adat jelent meg a közösségi oldalakon, előfizettem a PETA magazinjára.
Bevallom megdöbbentett, hogy a veganizmus milyen sok szempontból is hasznos az emberiség, és persze az állatok számára. Nem titok, hogy a kabbala követőjekénta spiritualitás is igen fontos számomra – a tanárom pedig azt mesélte nekem, hogy a történelem során több nagy rabbi és kabbalista is azt tanította, hogy csak olyan ember ehetne húst, aki már olyan szinten van, hogy a megevett állat lelkét más szintre tudja emelni. Ezenkívül nagyon sok vegetárius kabbalista van. A tanítványi körében a vegánság nem bevett dolog, de a húsmentesség gyakori. Sokan nem tudják, de Izrael első két főrabbija vegetáriánus volt és voltak olyan szándékok is, hogy az ország előbb-utóbb vegetáriánus legyen – és bár ez sajnos nem következett be, Tel Aviv máig a világ “legvegánabb” városa.
A legtöbb helyen, ahová utaztam munkám során, vagy ahol alkalmam nyílt hosszabb időt eltölteni – mint Indiában, Angliában, és a Közel-Keleten – semmiféle lemondással nem jár a veganizmus. Izraelben, Libanonban és a palesztin területeken például humusz mindenkinél, mindig van otthon. A padlizsánt például annyiféle módon készítik, hogy az soha nem lesz unalmas. London pedig egyszerűen fantasztikus: minden sarkon van egy vegán kávézó. De persze nem járunk minden nap étterembe: imádok főzni – de szinte soha nem receptből alkotok, azok csak inspirálnak, csak megmutatják az ízvilágot, majd abból kiindulva improvizálok. A piacra is így megyek el vásárolni, hogy nem tudom, mit akarok venni. Az olajon úgy kezdem el pirítani a fokhagymát, hogy még nem tudom mi lesz belőle… én így, spontán szeretek kreatívkodni a konyhában.
És ha már az állatjogi és élvezeti részét “átdumáltuk”, beszéljünk arról is, miért jó a Föld bolygónak a húsmentes étkezés: a nagyüzemi állattartásnak köszönhetően egyre szennyezettebbé válik a környezetünk, ráadásul a globális felmelegedésre is nagyon erős hatással van a húsipar. Mi semmi olyasmit nem használunk, amit állatokon tesztelnének, illetve nem hordunk bőrt, szelektíven gyűjtjük a hulladékot is, sőt a Food Not Bombs mozgalom “freegan”-jait is támogatjuk: ők azok, akik piacokra mennek ki záróra idején és összeszedik azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amiket amúgy kidobnának. Ilyen akciókban én is részt vettem időnként: este hatkor kimegyek a hozzánk közel eső piacra Tel-Avivban és szó szerint rekeszekkel jövök haza: paradicsom, mangó, uborka, minden van ott, természetesen teljesen ingyen. Ezekből pedig nagy vacsorákat rendeztünk a barátainknak és a hűtőnk is folyton tele van. A megmaradó gyümölcsöket, zöldségeket egy óra múlva egy buldózer eltúrja. Ez számomra hatalmas fájdalom, mert annyian éheznek szerte a világban, és mert nekem minden zöldség, gyümölcs Isten létezésének bizonyítéka.
És ami a fizikai egészséget illeti: mindig furcsának találtam, mikor húsevő orvosok érvelnek a vegetáriánus táplálkozás ellen, aki ezt még sohasem próbálták. Engem épp, hogy a veganizmus “gyógyított ki” az étkezési zavaraimból. Egy olyan világba csöppentem bele a televíziózással, amit a magyar nyelv nagyon népszerűen kifejez egy mondással: „Ezt nem veszi be a gyomrom.” Éveken keresztül próbáltam boldogulni - ma már tudom, hogy hogy csak sodródtam az eseményekkel, három év szinte kiesett az életemből. Nem olvastam például, holott annak idején faltam a könyveket. Rettenetesen néztem ki, volt rajtam mobil 30 kiló, azaz 55, vagy 85 kiló voltam. De nem bánok semmit, itt jutottam olyan lehetőségekhez, amelyeket most talán már fontosabb dolgokra tudok használni - és azt is sikerült megértenem, hogy nekem inkább az írás, a publikálás az utam. Természetesen a televíziózást és műsorvezetést is élvezem, és sosem fogok hátat fordítani neki, de soha többé nem akarok zsoldos, mások parancsaitól függő média-katona lenni. A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy van egy 99 %-os valóság és egy 1%- os valóság. Választás kérdése, hogy az ember melyik világban igyekszik kiteljesedni – ám míg a 99%-os valóság az 1%-os realitást is segíti, a materializmus és egoizmus sosem telesíti ki a hiányzó, lelki világot. Az Evernessen szeretettel osztom meg veled a saját világom mindkét részét – amelyek egymás nélkül nem létezhetnek a Föld bolygón töltött emberi életünk során.
Fényes hetet mindenkinek!
facebook.com/SteinerKristofOldala
Fotó: Gazdag Éva
