Nesze!szer

Steiner Kristóf heti útjelzője

2015. április 26.

 

fuggetlenseg.jpg

 

Az én függetlenségi nyilatkozatom

Boldog ünnepet - Tel Avivban, ahol élek, ezen a héten köszöntött be a függetlenség napja. Ilyenkor tűzijátékokkal, utcabálokkal és nagy lakomákkal ünneplünk, és minden ablakban ott lobog az izraeli zászló. És bár őszintén imádom a karneváli hangulatot, vicces belegondolni: a „függetlenség” mondjuk a matematikai gráfelméletben egész mást jelent - úgy másként úgy határozzák meg, hogy „kölcsönösen nemszomszédosság”. A politológiában egy nemzet vagy szervezet saját lakossága által való kormányzását jelöli. A lineáris algebrában pedig simán halandzsára veszik a figurát: vektorok egy halmazát függetlennek nevezik, ha egyikük sem fejezhető ki a többi vektor lineáris kombinációjaként. A szó valódi jelentését azonban rég elfelejtettük… vagy talán soha nem is értettük.

Azt azonban amíg élek nem fogom elfelejteni, amikor először mentem be a Váci utcába egyes egyedül. Csillaghegyen, a világ végén laktunk akkoriban, és tizenkét éves koromig kizárólag a Duna-parti halsütőig mehettem el kíséret nélkül, ahol meghatározott számú palacsintát ehettem. Ám azon a tavaszi napon végre a Mama és a Papa nélkül szálltam fel a 42-es buszra, és ülhettem be a Puskin mozi 101 kiskutya előadására. Boldog voltam, és szabad, pedig nem engedett el senki… egyszerűen elszöktem. Ez az első emlékem a függetlenségről. Persze nem a szabályokkal volt bajom, sokkal inkább azzal, hogy nem értettem őket. Úgy éreztem, gúzsba kötnek egy rendszerrel, ami rajtam kívül áll, semmi köze a saját személyiségemhez. Kilenckor kellett ágyba mennem, és naponta csak x időt tölthettem a tévé előtt. Miért? Tudtam, hogy milliónyi drogos, alkoholista, kleptomániás vagy pedofil hiszi azt, hogy a függetlenség a fegyelmezettség ellentéte. Viszont azt is tudtam, hogy én képes vagyok a saját magam által betartott fegyelemre.

Nem sokkal később agyhártyagyulladással kórházba kerültem. Bezártak egy üvegfalú kórterembe, ahol kiszáradt zsemlével tömött egy elhízott, izzadságszagú nővérke, és naponta csak fél órát tölthettek velem azok, akiket szerettem. Aztán amikor egy napon a fent említett „egészségügyi dolgozó” kipakoltatta velem a szemeteskukát, mert ki mertem dobni egy szelet poshadt párizsit, meghoztam a nagy döntést. Elhatároztam, hogy soha többé nem engedem át másnak az irányítást. Így van ez máig is. Csak a dolog időközben jelentős buktatókba ütközött. Mert egy tizenkét éves naivitása csakhamar odavész, és marad helyette a zavarodott cselekvésvágy, a világmegváltási kényszer, és az ezzel párosuló kudarc. Mert a függetlenségről ma olyan hamis ideálokra asszociálunk, mint a Szex és New York főszereplői, akik függenek a saját függetlenségüktől, a független filmek, amelyeket a világ legnagyobb stúdiói szponzorálnak, és a zenekarok, akik trendi trademarkként használják az indie jelzőt.

Hál’ Istennek a válasz ott figyel a polcunkon, csak le kell porolni a régi VHS kazikat. Van a Pocahontasban az a jelenet, mikor az indián hercegnőnek választania kell, hogy a nyugis folyamon evez, vagy a kanyargós, vízesésekkel és sziklákkal teli folyót választja. És Poci persze abszolút menő csajszi, mert az utóbbi mellett dönt. Na, valami ilyesmiről szól a függetlenség is. Ha hagyjuk, hogy a szüleink, főnökeink, tanáraink, pasink, csajunk állandóan kordában tartson minket, sanszos, hogy lemaradunk a saját életünkről. Ha pedig az „elővigyázatlanság” miatt valami rettenetes történik velünk, bátran vállaljuk, hogy ez is benne volt a pakliban. Elestünk. És jó volt! A gond csak az, hogy a Kisherceg lámpagyújtogatójával ellentétben nem egyedül vagyunk a bolygónkon, így előfordul, hogy esés közben valaki másnak a fejére pottyanunk. Ilyenkor persze felmerül bennünk, hogy mi is a különbség a függetlenség és a „mindenkire teszek” mentalitás közt. Nem mindegy, hogy valaki „független”, vagy egyszerűen csak anarchista.

Osho szerint, ha független akarsz lenni, légy fegyelmezett ember, de soha ne ellenőrizd magad. Szabályok helyett a megértés legyen az egyetlen törvényed. Fényes hetet, szépséges függetlenséget mindenkinek!

facebook.com/SteinerKristofOldala

whitecityboy.com

A bejegyzés trackback címe:

https://neszeszer.blog.hu/api/trackback/id/tr547399742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása